„Vajon mi történik, amikor nem vagyunk ott a gyerek mellett?” – Interjú Schwechtje Mihály filmrendezővel

Első nagyjátékfilmed, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) nem kapott támogatást a Filmalaptól. Az utóbbi években a legtöbb magyar szerzői film állami támogatás nélkül készült el, de még Herendi Gábor filmje, a Futni mentem is, amely a legnézettebb magyar film lett a rendszerváltás óta. Azért nem pályáztál a Nemzeti Filmintézethez, mert úgy érezted, nem is lenne értelme?

Igen, amikor korábban pályáztam, világosan kiderült, hogy úgysem fogok támogatást kapni. Az osztály, amit vezettem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, végül a Bécsi Filmintézetben fejezte be a tanulmányait. Erősen érintett voltam az SZFE-ügyben, ez épp elég ahhoz, hogy ne kapjak támogatást.

A Sünvadászat a gyereknevelés okozta kihívásokról szól. Azt mondtad, a történetet egyrészt a saját élethelyzetetek inspirálta, hiszen a feleségeddel, Petrovits Genovévával [a Sünvadászat producere – a szerk.] két gyereket neveltek. Melyek voltak azok az élethelyzetek, amikor megfogalmazódott bennetek a film ötlete?

Nagyon új szituáció volt, amikor megszületett az első gyerekünk. Hirtelen rettentően bonyolultnak és stresszesnek tűnt az életünk. Már egy gyerekért, életért kellett felelnünk. Át kellett rendeznünk az addig berendezett mindennapjainkat, ami esetünkben az alkotásról szólt. Nagy kihívásnak éreztük, hogy a munkánkban is megfeleljünk, és közben szeretetet, törődést és biztonságot is biztosítsunk a gyerekünknek. A hivatás és a gyereknevelés közötti egyensúlyozás, a teendők egymás közötti felosztása feszültséget és stresszt generál a szülők között. Később, amikor óvodás, iskolás lesz a gyerek, rá kell bíznunk olyanokra, akikről nem sokat tudunk. 

Amikor bébiszittert fogadunk, felmerül a kérdés, hogy milyen munkát végez majd az illető, egyáltalán megbízhatunk-e benne. Vajon mi történik, amikor nem vagyunk ott a gyerek mellett?

Ilyenkor egy szülő egyből a legrosszabbat képzeli el. A Sünvadászat ezeknek a belső szorongásoknak a kivetülése. A konkrét konfliktus, amivel a filmbéli házaspár szembenézett, velünk nem történt meg.

A Sünvadászatnak kész forgatókönyv nélkül vágtál neki. Több színházi előadásodban is menet közben, a színészekkel együtt fejlesztettétek a darabot, filmen azonban most először próbáltad ki ezt a megoldást. Miért ezt a módszert választottad?

Mielőtt megrendeztem a Sünvadászatot, sokat dolgoztam színházban, és már nagyon hiányzott a filmezés. Éreztem egy késztetést, hogy most már muszáj leforgatnom egy filmet. Időszűkében voltunk, de már tudtuk, miről szól majd a történet. 

A színházi tapasztalataim miatt már megvolt az a biztonságérzetem, hogy bele merjek vágni a forgatásba kész forgatókönyv nélkül.

Minden napra úgy érkeztem, hogy megírtuk Szurdi Pannival az aznapi jeleneteket, a kész script körülbelül a film fele, háromnegyede körül készült el teljesen. Minden jelenetet megbeszéltünk a színészekkel, és a szöveget hozzájuk igazítottuk, hogy természetesnek hangozzanak, és ne legyenek papírízűek.

A forgatás előtt nem tartottatok klasszikus értelemben vett castingot. A főszereplőt, Bogit alakító Mari Dorottyának ez volt az első filmszerepe. Miért rá esett a választásod?

Dolgoztunk már együtt színházban, és ismertem az SZFE-s munkáit. Nagyon inspiráló, érzékeny, tehetséges színésznek ismertem meg, és ezt be is bizonyította a filmben.

A házaspárt alakító Polgár Csabát és Jakab Julit mi alapján választottad ki?

Csabával több filmben is dolgoztam már. Amikor írok egy forgatókönyvet, sokszor az ő hangján hallom a szöveget. Julit is ismertem már. Casting directorként dolgoztam egy filmben, és őt ajánlottam a rendezőnek. Ez még azelőtt volt, hogy szerepelt volna a Saul fiában, akkor még nem volt ennyire ismert. Egy ideje figyeltem már a színészi pályáját, szerettem volna vele együtt dolgozni. Amikor forgattuk a Sünvadászatot, eljött a lehetőség, mert épp ráért és a szerep is passzolt hozzá.

Azt nyilatkoztad a film kapcsán, hogy sok van belőled Bogi karakterében. Mi a közös bennetek?

A szorongást, azt az élethelyzetet, amikor az ember leblokkol, nem képes kiállni magáért, amikor alárendeltjévé válik mások akaratának, jól ismerem. Persze, amit Bogi él át, szélsőségesebbre alakítottam, és azzal, hogy a valóságérzékelése is kibillen, és a pánik egészen extrém reakciókat vált ki belőle, eltúloztam, és egyben el is távolítottam a személyes élményeimtől.

A gyerekeid is szerepelnek a filmben, a kisebbik másfél, a nagyobbik ötéves. Szülőként, rendezőként milyen kihívást okozott ez?

Nem volt egyszerű, de ezt a feladatot más gyerekeivel nem tudtuk volna megoldani. Egy másfél éves fiút nem lehet instruálni, nem lehet neki parancsokat adni. Próbáltunk olyan helyzeteket teremteni, hogy azt tegye, amire épp szükségünk volt. Ha ez elsőre nem sikerült, akkor addig más jeleneteket vettünk fel, és napokkal később újra megpróbáltuk. Az ötéves lányunkkal sem volt könnyebb a helyzet. Egy ennyi idős gyerek csak nagyon kevés ideig tud koncentrálni. Amikor mondtuk neki, hogy forgatni fogunk, nem tudta, mit jelent forgatni, de gyanús volt neki, hogy ezzel majd korlátozzuk a szabadságát, és azt mondta, én nem akarok. Később, ahogy haladtunk előre a forgatással, egyre jobban élvezte, és szívesebben állt kamera elé, mert felfedezte benne a játék lehetőségét.

A filmben a főszereplő a Szúrós gombóc című gyerekdalt énekli, a gyerekek pedig sünvadászatra szeretnének menni. Ehhez van személyes kapcsolódásod akár szülőként, akár a saját gyerekkorodból?

Ahol korábban laktunk Zuglóban,

sok sün volt a ház körül, és nyárestéken mentünk ki Matilddal, a kislányunkkal elemlámpával keresni a süniket. Ezt hívtuk sünivadászatnak.

Egyébként a kislányom korosztályában nagyon népszerű a házi sün, amely egy könnyen elérhető állat, de mégis furcsább, mint egy macska. Kevésbé hétköznapi. Jobbnak tűnt, mint egy házi patkány vagy vadászgörény, mert aranyosabb.

Amikor a feleségeddel hazamentek egy forgatásról, ki tudjátok zárni a munkát? Egyáltalán ki lehet egy ilyen szakmában, mint amilyen a filmezés?

Ő ebben szigorúbb. Én néha felteszek neki egy munkával kapcsolatos kérdést, ha otthon jut eszembe. Ilyenkor gyakran elutasít, és azt mondja, most ne beszélgessünk erről.

A filmben csak olyan zenék hallhatóak, amelyek az adott helyszínen szólalnak meg. Ezt miért tartottad fontosnak?

Az egész filmnek egy szikár stílust szerettünk volna kölcsönözni, ez a képi világán is visszaköszön. Mivel egy énekesnőről szól a történet, és a zene központi szerepet kap, úgy döntöttem, jobb, ha nem használjuk hatáskeltésre. Csak akkor szólal meg a zene, ha a főszereplő énekel, vagy olyan helyen játszódik a jelenet, ahol életszerű, hogy zenét hallgatnak a szereplők. Ezzel is szerettük volna közelebb hozni a történetet a valósághoz. Az aláfestő zene stilizálttá tette volna a filmet. Úgy éreztem, hogy ehhez a témához, elbeszélési stílushoz nem illett volna.

Úgy tudom, az alacsony költségvetés miatt nem volt állandó stáb, sokszor váltogatták egymást a szakemberek. Ez mennyire okozott kihívást?

A kollégák profi szemléletének köszönhetően jól haladtunk a munkával annak ellenére, hogy nem tudtunk állandó stábbal dolgozni. Egy-egy stábtag az adott forgatási nap reggelén konzultált azzal, aki átvette tőle a feladatot. A világosítók és a sminkesek között sokan voltak, akik gyakran váltották egymást. Az előző filmjeimhez képest hiányzott, hogy nem alakult ki a produkció körül egy nagy csapat, amelyet visz előre a szíve. Ez az alkotóközösség csak pár emberből állt, az operatőrből, a színészekből, belőlem és Genovévából. Ha állandó csapattal dolgozik együtt egy rendező, akkor még a focus pulleren is érezni, hogy a szívét-lelkét beleteszi a filmbe.

Gyereknevelés témájában a Fekete pont volt az utóbbi évek egyik legfontosabb magyar filmje. Hogy tetszett?

Nagyon szerettem. Szimler Bálint egy évvel alattam járt az SZFE-n. Nagyon régóta figyelem a munkásságát. Még az Itt vagyok előtti alkotásait is ismerem. Nagyon vártam már, hogy elkészüljön az első nagyjátékfilmje. Tetszik benne, hogy a düh viszi előre az alkotást, hogy nagy elánnal akarja közölni, hogy „emberek, ez így nem mehet tovább”. A film humora nagyon közel áll hozzám, és csodálatosan van fényképezve is.

Minek kell történnie, hogy úgy érezd, elértétek a célotokat a Sünvadászattal?

A legfontosabb mindig az, hogy megtalálja a saját közönségét a film: azokat az embereket, akik ráismernek a saját problémáikra, és gondolatokat ébreszt bennük a történet. Egy rendező számára az a legfontosabb, hogy legyen közönsége a filmjének.

Van újabb filmes terved?

Igen. A Hajtűkanyar Autósiskola című filmtervemet régóta szeretném megvalósítani, amiből színdarabot is rendeztem. Bízom benne, hogy meg fogjuk tudni valósítani, mert Németországból és Csehországból is kaptunk rá támogatást, de ez még nem fedi le a teljes költségvetést.

A Sünvadászat február 13-tól látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.