Túl jónak tűnt ez a film ahhoz, hogy hagyjuk elveszni – Interjú a Futni mentem producereivel

2019-ben olvastunk róla, hogy nézettségi rekordot döntött Csehországban. Öt éve kezdtük el tervezni, hogy a Vertigo Médiánál a dokumentumfilmek mellett elkezdünk játékfilmeket is gyártani. Balázzsal egyetértettünk abban, hogy a Nők, ha futnak-ból remek magyar remake-et lehetne készíteni, és a film nemzetközi forgalmazója is nyitott volt erre.

A Nők, ha futnak másfél milliós nézettséget ért el Csehországban, míg Magyarországon a rendszerváltás utáni időszak legnézettebb magyar filmjét, A miniszter félrelépet 662 ezren látták. Mitől lehetett ennyire sikeres Csehországban a Nők, ha futnak, és miért nem tudnak hasonló számot produkálni a magyar filmek?

Filmes nézettség szempontjából nem szabad összehasonlítani a két országot. Teljesen más a két piac. A cseheknél sokkal nagyobb a fogadókészség a hazai alkotásokra. A Nők, ha futnak nézettségét Csehországban azóta sem tudta megközelíteni egyetlen film sem. Az eredeti történet magyar szemmel nézve nem túl vicces, és vannak hibái. Itthon legfeljebb tévéfilmként állná meg a helyét. Ugyanakkor nagyon jó alapötletből indul ki, és lelke van a történetnek. Ezt láthatta meg benne a cseh közönség, és emiatt éreztünk benne mi is potenciált.

Az elmúlt négy év csak ráerősített, hogy mekkora az igény az ilyen filmekre. Már a sorozatoknál is azt látjuk, hogy nem készülnek klasszikus sitcomok. 

Ha vígjátékként is hivatkoznak egy filmre, az is inkább dramedy vagy dráma: hiányzott a piacról egy vérbeli vígjáték.

A Nők, ha futnak alapján egy olyan filmet akartunk készíteni, amelyen a közönség száz percig önfeledten szórakozik, ha pedig egy üzenetet is hazavisz magával, az már csak hab a tortán.

Az utóbbi időben nagyon ritka az igényesen elkészített hollywoodi vígjáték. Ha megjelenik egy, azt hosszú hónapokig nézi a mozis közönség itthon és a világ minden pontján. Sokkal több filmnek kéne készülnie ebben a zsánerben. A romantikus vígjáték az a műfaj, amelynek a magyar közönség is szívesen ad egy esélyt, és hajlandó elmenni miatta a moziba.

A Futni mentem filmtervét a Nemzeti Filmalapnál, majd a Nemzeti Filmintézetnél fejlesztettétek, de végül nem kaptatok gyártási támogatást. Milyen indokkal utasították el?

Nagyon jó hangulatban telt a fejlesztés. A filmintézet minden kritikáját, javaslatát megfogadtuk. Fonyódi Tibor forgatókönyv-fejlesztési igazgató azt mondta, hogy szerinte emlékezetes film készülhet a scriptből. Először azt az ígéretet kaptuk, hogy tévéfilmként megvalósíthatjuk a forgatókönyvet, végül arra sem kaptunk támogatást.

Ekkor le is mondtatok a filmtervről, vagy már akkor láttátok, hogy esetleg meg tudjátok valósítani állami támogatás nélkül?

Akkor úgy gondoltuk, hogy ha szórakoztató közönségfilmet szeretnénk készíteni, ahhoz akkora költségvetésre lenne szükség, amelyet csak a Nemzeti Filmintézet tud finanszírozni.

Ez nem egy szerzői darab, amit sok baráti szívességgel el lehet készíteni, ahogy például az És mi van Tomival?-t, a Fekete pontot vagy a Magyarázat mindenre-t. Ezeknél a filmeknél a szerzői ambíciók kompenzálták a forráshiányt. Egy több helyszínen játszódó, ismert színészeket felvonultató vígjátéknál ez képtelenség. Azért maradt napirenden a Futni mentem filmötlete, mert Balázzsal harminc évnyi forgalmazói tapasztalattal a hátunk mögött láttuk, hogy mi működik, és mi nem. Túl jónak tűnt ez a film ahhoz, hogy hagyjuk elveszni. Teltek az évek, és nem láttuk, hogy jönnének a jobbnál jobb magyar vígjátékok, vagy egyáltalán bármilyen alkotás ebben a műfajban.

Nem volt feltett szándékunk, hogy bebizonyítsuk: „rendszeren kívül”, állami támogatás nélkül is lehet közönségfilmet készíteni.

Egyszerűen csak így volt lehetőségünk megvalósítani.

Az elejétől fogva Herendi Gábort szerettétek volna rendezőnek, vagy voltak más jelöltjeitek is?

Ő volt az első számú jelöltünk. Amikor egy gyártócég közönségfilmet szeretne készíteni, amelytől magas nézőszámot vár, megvizsgálja, kik azok a rendezők, akik az adott zsánerben magabiztosan mozognak. Gáborral már korábban is dolgoztunk együtt, mert a Vertigo Média forgalmazta a Valami Amerika 3-at és a Toxikomát is, és az évek alatt nagyon jó viszony alakult ki köztünk. Könnyű vele együtt dolgozni, és hasonlóan gondolkozik a film promóciójáról, mint mi.

Fontos szempont volt, hogy Gábor nemcsak filmes, de reklámos múlttal is rendelkezik, ami szükséges ahhoz, hogy olcsón, gyorsan és hatékonyan tudjon dolgozni. Ez egy különleges készség, amellyel sajnos nagyon kevés magyar rendező rendelkezik.

Szerintem rajta kívül itthon nem találtunk volna olyan rendezőt, aki ennyi pénzből ilyen gyorsan le tudta volna forgatni ezt a filmet.

Herendi Gábor szerint a forgatókönyv első verziójából hiányzott a mélység, és azzal a feltétellel vállalta a felkérést, ha Divinyi Réka átírhatja azt. Könnyen igent mondtatok Gábor kérésére?

Igen. Nem számítottunk rá, hogy Divinyi Réka beszáll egy olyan produkcióba, amelyben nincs ott a legelejétől, de örültünk, amikor igent mondott, és nagyon elégedettek voltunk a munkájával.

A filmet több szponzor is támogatta. Milyen koncepció mentén találtátok ki, hogy hogyan jelenjenek meg a termékeik a filmben?

Ha nem lettek volna szponzoraink, nem készült volna el a film. A támogatóink szinte feltétel nélkül csatlakoztak a produkcióhoz. Herendi Gábor neve vagy a színészgárda garanciát jelentett számukra, hogy minőségi produkcióban vesznek részt. Az első pillanattól kezdve úgy terveztük, hogy a stáblistánál, a kimaradt jelenetek alatt jelenítjük meg a termékeiket, ahogy a Valami Amerikában is. A közösségi médiában olvastunk olyan kritikát, hogy miért látszik a ruhákon a márkajelzés. Ha egy pipa logó lett volna az egyik szereplő pulcsiján, az valószínűleg senkinek nem tűnt volna fel. Azáltal, hogy a szponzortól kaptunk ruhákat, rengeteg kellékköltséget megspóroltunk. Nem látok ebben kivetnivalót. Ha megnézünk egy James Bond-filmet, nem kérdezzük meg, miért látszik olyan sokszor az autó márkája, vagy miért olyan típusú órát hord a főszereplő.

A mostani időszakban, amikor sok magyar film készül állami támogatás nélkül, láttok jövőt ebben a modellben?

Igen, de az utóbbi években szinte teljesen eltűnt ez a modell. Lehet, hogy azért, mert azoknak a produkcióknak, akik kaptak NFI-támogatást, nem volt szükségük pluszpénzre. Vissza kell építeni ezt a modellt. Ehhez talán jó példaként szolgál majd a Futni mentem, és a film sikerét látva a szponzorok is nyitottabbak lesznek. A támogatóktól kapott összeg körülbelül a gyártási költségeink tíz százalékát tette ki.

Herendi Gábor azt mondta, hogy üzleti alapon körülbelül 200 ezres nézőszámra lenne szüksége a filmnek. (Az interjú november végén készült. A december 9-i adatok szerint 183 616 nézőnél jár a Futni mentem, ami így a legnézettebb magyar film 2024-ben – a szerk.) Ti milyen számokkal kalkuláltatok?

Andy Vajna mindig úgy számolt, hogy a nyitóhétvége számait megszorozta öttel, és így jött ki, hogy körülbelül mekkora lesz a végső nézőszám. Egy táblázatban összegyűjtöttem az elmúlt harminc év összes sikerfilmjének számait. Ez alapján úgy kalkulálok, hogy már nem a 200 ezres nézőszámnál fogunk megállni. Úgy vágtunk neki a Futni mentem-nek, hogy csak nagyon magas nézettségnél térül meg a befektetésünk. Szó szerint egzisztenciális kockázatot vállaltunk a film elkészítésével, de ez nem hazárdjáték volt részünkről. Komoly tervezés után döntöttünk úgy, hogy bevállaljuk ezt a produkciót. Egyelőre úgy alakulnak a számok, ahogy reméltük. Ennek azért is örülünk, mert ezzel talán másokat is tudunk inspirálni a magyar filmszakmából.

Ugyanakkor ez továbbra sem egy bevált recept, amely könnyen követhető. Olyan magas a megtérülési rizikó, hogy nem lehet újra és újra megpróbálkozni vele. Ami a nézőszámot illeti, Gyurival körülbelül 300 ezer nézőre számítottunk. Bárkinek említettük a szakmában, felhördült, hogy ez nagyon magas szám. Ha nem célozzuk meg ezt a számot, akkor nem készült volna el a film. Muszáj volt hinni benne.

Rengeteg magyar film került moziba szeptember óta. Gábor említette, hogy próbáltatok egyeztetni a többi forgalmazóval, hogy ne egymás elől vegyék el a nézőket a magyar filmek, de nem sikerült.

Áprilisban kezdtük el a forgatást, és már novemberben moziban volt a film. Nem szokványos, hogy az első csapótól számítva hét hónap múlva bemutatnak egy alkotást. A támogatói szerződésünkben 2024-es premier szerepelt, így mindenképp még idén be kellett mutatnunk a filmet.

November végén és december elején néhány hét különbséggel három magasabb nézőszámra számító hazai film jelent meg a moziban. Ez a helyzet egyik alkotás forgalmazója számára sem szerencsés. Mi nyitottak voltunk rá, hogy olyan megoldást találjunk, amely mindenkinek megfelelő, de a többi forgalmazó ragaszkodott hozzá, hogy ugyanabban az időszakban szeretné tartani a filmje premierjét. Rugalmasak voltunk, és egy héttel elhalasztottuk a Futni mentem bemutatóját.

Nem szabadna ezt versenyként felfogni. Minden forgalmazónak az a célja, hogy elérje a közönséget. Ugyanúgy érdekünk, hogy a többi film is sikeres legyen. Nem lehet úgy hozzáállni, hogy „én legyek sikeres, a többiek pedig nem érdekelnek”. Ez rossz felfogás. A Vajna-korszakban az volt a szokás, hogy egy naptári év alatt maximum három magyar közönségfilm kerülhet mozikba. 2017-ben három ilyen alkotás együtt el is érte az egymilliós nézőszámot.

Nem tartom előnyösnek, hogy idén szeptembertől novemberig hetente érkeztek a mozikba az újabb és újabb magyar filmek.

Több premiert is át kellett volna tenni egy másik időszakra. Ennél még az is szerencsésebb lett volna, ha kora tavaszra tervezik a bemutatót. Ez különösen igaz az artfilmekre, mert a művészmozikban véges a vetítővásznak száma. A Fekete pont szerzői filmes fronton uralta az őszi időszakot. Nagyon szép nézettséget ért el, de a hasonlóan jó magyar filmek elsikkadtak mellette. Ez demoralizáló lehet a többi alkotás készítőinek, gyártóinak és forgalmazóinak.

Ebből is az köszön vissza, hogy mennyire megváltozott a filmszakma szereplőinek egymáshoz való viszonya. Olyan harciasan lépnek fel egymással szemben, ami korábban nem volt jellemző.

Az év végéhez közeledve mi az, amit idén a legnagyobb sikernek könyveltek el producerként?

Gyártóként három filmünk jelent meg idén, de ebből kettőn tavaly kezdtünk el dolgozni. Óriási szakmai elismerés, hogy a Holnap meghalok egy A kategóriás fesztiválon, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon nyert különdíjat. Cibulya Nikol filmje iránt több nemzetközi fesztivál is érdeklődik, és streamingszolgáltatók is megkerestek minket. Idén jelent meg a magyar audiovizuális kultúrát bemutató sorozatunk utolsó része, az Akkord című dokumentumfilm. A legnagyobb tétje a Futni mentem-nek volt. Bármekkora sikere is lesz, négyszer akkorának fogjuk megélni.