Rosszul működő kapcsolatok a szélesvásznon – Interjú Tóth Orsi színésznővel

Sokat dolgoztál együtt Mundruczó Kornéllal mind a filmjeiben, mind az előadásaiban. Színészileg mit tanultál mellette?

A legfontosabbnak talán a munkamorált tartom. Emellett rengeteg olyan tapasztalatot szereztem, amelyek csak később csapódtak le bennem, de a munkamorál volt a legfontosabb.

Sokáig Mundruczó Kornél állandó színésznőjeként emlegettek. Ez nagyon zavart?

Igen, mert egy ilyen bélyeg sok szempontból korlátok közé szorítja a színészt, például nem kap meg bizonyos szerepeket, hiába hangzik jól, hogy sok éven át Mundruczó mellett dolgoztam.

Egy interjúban megjegyezted, hogy az a rendezőgeneráció, akikkel jóban voltál, nagyrészt már elhagyta Magyarországot. Ezt hogy élted meg?

Borzalmas érzés. Egy színész számára nem olyan egyszerű külföldön új életet kezdeni. Rossz látni, hogy a generációnk egy jelentős része külföldre költözött.

Neked nem fordult meg a fejedben, hogy külföldre menj?

Nem. Szerepeltem külföldi filmekben és előadásokban is, de nem lehet összehasonlítani azzal, amikor az ember a saját anyanyelvén szólal meg, és magyarul játszik.

Először a kapcsolati trilógia első része, az Ernelláék Farkaséknál színpadi verziójában szerepeltél beugróként, ahol a kislányt alakítottad. Milyen érzés volt először együtt dolgozni Hajdu Szabolccsal?

Felszabadító. Szabolcs nagyon közvetlen személyiség. Nem pakolt rám semmiféle terhet, ezért nagyon jó érzés volt vele dolgozni.

Miben különbözik egymástól leginkább Hajdu Szabolcs és Mundruczó Kornél rendezői felfogása és munkamódszere?

Szabolcs sokkal több szabadságot ad a színészeinek. A Kornéllal való munka során rengeteget improvizáltunk színházban, a jeleneteket mi, a színészek álmodtuk meg, aztán ő állította össze belőlük az előadást. A filmjeinél meglehetősen pontosan tudja, mit és hogyan szeretne viszontlátni. 

Szabolcs velünk együtt, közösen alkotja meg a karaktereket, de a kész filmet már ő gyúrja össze.

Mindketten teljesen más munkamódszerrel és felfogással dolgoznak.

A trilógia második része, a Kálmán-nap színpadi verziójában Hajdu Szabolcs akkori felesége, Török-Illyés Orsolya játszott. Miután elváltak, te vetted át Orsolya szerepét a filmváltozatban. Mindkettejükkel jó kapcsolatot ápolsz. Emberileg hogyan lehet kezelni egy ilyen helyzetet?

Amikor Szabolcs felkért a szerepre, dilemmáztam. Nem akartam, hogy megromoljon a barátságom Orsolyával. Felhívtam és megkérdezem, mit szólna hozzá, ha én venném át a helyét a filmben. Azt mondta, nekem nagyon szívesen átadja a szerepet. Fontosnak tartottam, hogy tisztázzuk a helyzetet, mielőtt válaszolok Szabolcsnak.

Nehéz volt átvenni egy olyan karakter szerepét, amelyet az előadásban egy másik színész köré írtak?

Olga karaktere annyira univerzális, olyan sok hasonló nőt láttam a hétköznapokban, hogy könnyű volt mögé látni. Csak rajtam múlt, hogy hogyan adom elő ezt a szerepet a kamera előtt. A Kálmán-nap színpadi változatát évekkel ezelőtt láttam egyszer. Nem is néztem meg újra, és semmiképp sem szerettem volna Orsolyát másolni.

Az Ernelláékhoz és a Kálmán-naphoz hasonlóan az Egy százalék indián is vérbeli kamaradráma. Színészileg milyen kihívást jelent egy olyan film, amelyben minden jelenetben végig a kamera előtt vagytok?

Nem éreztem nehéz feladatnak. 

Kész és működő előadásokat kellett filmre adaptálnunk, ezért könnyebb dolgunk volt, és nagyon gyorsan haladtunk a forgatással.

A Kálmán-napot és az Egy százalék indiánt is tíz-tizenkét nap alatt vettük fel. Az Ernelláék Farkaséknál filmváltozatában nem játszottam, de ott is nagyjából ennyi idő lehetett a forgatás.

A trilógia mindhárom része nagy sikert aratott a színpadon, és a filmes adaptációk is nagy népszerűségnek örvendenek. Szerinted miért érdeklik ennyire a nézőket ezek a történetek?

Valószínűleg azért, mert a saját problémáikkal, vagy a körülöttük élők problémáival találkoznak bennük.

Amikor Szabolccsal beszélgettünk a trilógiáról, azt mondta, kíváncsi volt, hogyan lehet izgalmasan bemutatni a középkorúak unalmas hétköznapjait. Valóban unalmasak ezek a hétköznapok?

Az a „semmi”, ami az ember életében nap mint nap történik, felnagyítva és kiragadva az időből nagyon pontosan rámutat élethelyzetekre, emberekre, viselkedésekre.

Szabolcs említette, hogy a Kálmán-nap egyik karakterét, Ernőt egy építkezésen látott személyről mintázta, és sokat figyeli a környezetét, amiből alkotóként is tud inspirálódni. Színészként te is szoktál meríteni a hétköznapokból, akár ellopva egy-egy gesztust, karaktert?

Nem nagyon emlékszem rá, hogy ennyire tetten érhetően imitáltam volna valakit, de

tény, hogy szeretem figyelni az embereket.

Nyilván hatással van rám, ahogy bizonyos helyzetekben viselkednek, és némelyikük eléggé be tud égni. Biztos használom ezeket később valahol.

Az előző két részhez hasonlóan az Egy százalék indián is diszfunkcionális emberi kapcsolatokat mutat be. Sok ilyen kapcsolatot látsz a hétköznapokban is? Lehet ez a trilógia egyfajta látlelet a mai magyar társadalomról?

A rosszul működő kapcsolatok hatványozottan jelennek meg ezekben a filmekben. Igen, sok ilyet látok a hétköznapokban is, de nem érzem úgy, hogy ezek menthetetlenek lennének, és ha a felek akarnák, tudnának javítani a kapcsolataikon.

Mindhárom film lakásban, családi házban játszódik. Az Egy százalék indiánt hol forgattátok?

Pestújhelyen, Antall József szülőházában. Bántó Csaba operatőr egy másik film kapcsán beszélgetett egy látványtervezővel, aki járt már ebben a házban, és ő ajánlotta a helyszínt. A Kálmán-naphoz hasonlóan ezúttal is családias hangulatban telt a forgatás, mert kis stábbal dolgoztunk. Jobban szeretem az olyan munkákat, amikor minden stábtagnak tudom a nevét.

Három gyermeked van. Az anyaság hagyott nyomot a játékodon és a színészi eszköztáradon?

Az eszköztáramon nem, de a látásmódomon és a hozzáállásomon biztos. Talán türelmesebb lettem. Bízom benne, finomított rajtam az anyaság.

Színészileg mit adott neked, hogy játszhattál ezekben a filmekben?

Nagyon élveztem a stábbal és a Szabolccsal való közös munkát. Ajándékként, egy különös utazásként fogom fel, hogy szerepelhettem ezekben a filmekben. Amikor Szabolcs nyolc éve felhívott, hogy ugorjak be az Ernelláék Farkaséknál című előadásba, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Nagyon hálás vagyok ezért.

Azzal, hogy a harmadik film is moziba került, egy korszak is lezárul a színészi pályádon belül?

Inkább azért zárul le egy időszak, mert Szabi külföld felé kacsintgat, így a közeljövőben valószínűleg nem fogunk újra együtt dolgozni. Emiatt egy kicsit fáj a szívem, de tökéletesen megértem, hogy így döntött.

Az Egy százalék indián október 10-től látható a mozikban a Budapest Film forgalmazásában.