A gombfoci több mint egy játék – Interjú Vékes Csaba filmrendezővel

A címet hallva elsőként egy focis film jut az ember eszébe, a Lepattanóban azonban a gombfoci, pontosabban az abból kialakult szektorlabda kap fontos szerepet. Miért ez a játék került a történet középpontjába?

A Lepattanó alapötlete Gönye Lászlótól származik, akivel közösen írtuk a forgatókönyvet. Egyetemistaként ellátogatott egy szektorlabda-bajnokságra. Ezt a játékot nagyon sokan űzik Magyarországon, még Európa-, és világbajnokságot is rendeznek belőle. Laci döbbenten állt, amikor látta, hogy pocakos emberek mezben, övtáskában álltak, és pálcikákat fogva élet-halál harcot vívtak az asztal mellett. Beszippantotta ez a szubkultúra. Ez egy kisszerűnek tűnő játék, amit véresen komolyan vesznek azok, akik űzik. Lacit ez a kettősség ragadta meg. Ezt az érzést akartuk átültetni a filmbe is. Bármi lehet végtelenül fontos, ha beletesszük a szívünket, energiánkat és az időnket.

A mostani harmincas korosztály számára még ismerős lehet a gombfoci, de a videójátékok miatt a fiatalabbak valószínűleg nem sokat tudnak róla. A Lepattanó egyfajta fejhajtás is a játék előtt, és vissza is akartátok hozni a közbeszédbe?

Kétségtelen, hogy a videójátékok világában már nehezen rúg labdába, de örömteli lenne, ha a Lepattanó reflektorfénybe tudná helyezni a gombfocit. Nagyon klassz sport. A sakk és a biliárd ötvözete fociköntösben. A szülőkön keresztül a mostani fiatalok is találkoznak vele. El tudom képzelni azt az élethelyzetet, amikor az apa otthon előveszi a régi gombfoci-felszerelését, és megmutatja a fiának.

A 2018-ban megjelent Cserekapus című kisfilmedben is felbukkant a labdarúgás témája. Focirajongó vagy?

Nagyon szeretem a labdarúgást, de sem a Cserekapust, sem a Lepattanót nem tartom sportfilmnek. Előbbi egy focis közegbe bújtatott párkapcsolati dráma, amely önmagunk kereséséről is szól. 

A Lepattanóban is csak a közeget adja a labdarúgás és a gombfoci, miközben Kálmán, Erika és Oszkár kapcsolatáról, egy apa és fia egymásra találásáról, valamint egy elhanyagolt, önbizalomhiányos lányról szól a történet.

A történetben a Derzsi Dezső által alakított Oszkár nem tud leválni édesapjáról, Kálmánról, aki pedig anyagilag függ a fiától. Mi érdekelt ebben a viszonyrendszerben?

Amikor a legelején elkezdtük tervezni a filmet, egy gombfocis A Jó, a Rossz és a Csúfot képzeltünk el, egy igazi macsó történetet, amelyben női karakter a környéken sincs. Aztán elkezdtünk finomítani az ötleten, hogy könnyebben fogyasztható legyen a film. Kitaláltunk egy romantikus vonalat, de el akartuk kerülni a romantikus komédiák tipikus közhelyeit. Ezért találtuk ki a szerelmi háromszöget, és ez határozta meg, hogy milyen legyen az apa-fia viszony. A főszereplő mindenkinek önzetlenül segít maga körül, és a saját szenvedélye miatt egyedül arra nem jut ideje, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá, a saját fiára. Ez egy nagyon általános jelenség. Előfordul, hogy annyira messze keressük, hogy kivel tehetnénk jót, hogy nem vesszük észre azt, aki előttünk áll, és igényelné a figyelmünket.

Úgy indultatok neki a Lepattanónak, hogy Scherer Péter lesz a főszereplő, aki a fejlesztésben és az előkészítésben is részt vett. Tulajdonképpen köré írtátok az egész filmet?

Pepével tizennégy éve nagyon jó barátságban és munkakapcsolatban vagyunk. Többször is szerettünk volna közösen filmet készíteni, de ez eddig különböző okok miatt nem sikerült. A Lepattanóba úgy vágtunk bele, hogy ő alakítja majd a főszereplőt, és köré szerveztük az összes többi színészt. Olyan karaktert írtunk neki, amely számára testhezálló, ugyanakkor fontos szempont volt, hogy egyben kihívást is jelentsen számára a szerep.

Pepe mellett olyan színészek játszanak a Lepattanóban, mint Mucsi Zoltán, Elek Ferenc, Rába Roland, Gyuricza István és Waskovics Andrea. Őket mi alapján választottad ki?

Egyedül a Waskovics Andrea által alakított Erika szerepére tartottunk castingot, a többieket már korábbról ismertem.

Játszottam színházban, ezért tudom, mekkora pluszt ad egy színésznek, ha felhívja egy rendező, és azt mondja: itt egy szerep, amire téged szeretnélek felkérni.

Először is kitaláltam, hogy hogyan akarom majd összeállítani a színészgárdát. Gyuricza István évek óta nem dolgozik sem filmben, sem színházban. Nagyon meg kellett harcolnom érte, hogy vállalja a szerepet. Éreztem, hogy ehhez a karakterhez Gyuricza hangja kell. Végül beadta a derekát.

Waskovics Andrea mivel győzött meg titeket, hogy ő a megfelelő jelölt?

Nagyon nehéz döntés volt, mert több kiváló fiatal színésznő is jelentkezett a szerepre. Andinak nincsenek színészi allűrjei. A visszafogottsága, alkata, szerénysége kitűnően passzolt a hányatott sorsú lány karakteréhez, amelyhez mélységet tudott adni. Utólag nézve már el sem tudom képzelni, hogy más játszotta volna Erikát.

A Lepattanót megelőzte a híre azzal, hogy Patrick Duffy is szerepet kapott a filmben, aki az itthon is nagy sikerű Dallasban Bobby Ewingot alakította. Miért őt választottátok?

Azt akartam, hogy a stáb számára azt jelentse Patrick Duffy, mint amit a filmbéli csapat számára az általa alakított dúsgazdag mecénás. Soha nem fogom elfelejteni az első jelenetét. Késett a gépe. A reptérről megérkezett a helyszínre, beült a sminkszobába, átöltözött, és kezdődött a felvétel. Amikor belépett a szettbe, megfagyott a levegő. Pontosan ezt szerettem volna látni. A színészek nem eljátszották, hogy megérkezett a jól ismert karakter, hanem tényleg megérkezett. Csodálatos pillanat volt.

Milyen élmény volt vele dolgozni?

Fantasztikus. Mintha a sokadik közös munkánk lett volna. Ez az ő személyiségének köszönhető. Olyan szinten profi, hogy nincs hozzá fogható ebben az országban. Emellett végtelenül barátságos és kíváncsi természet.

Patrick egy interjúban megjegyezte, hogy a Lepattanó főbb szereplői mind játszanak színházban is, míg az Egyesült Államokban kevésbé jellemző, hogy egy színész filmben és színházban is szerepeljen. Azt mondta, a színház egy gazdagító iskola bármilyen típusú színészethez. Ennek némileg ellentmond az a sokak által osztott vélemény, miszerint a magyar színészek kevésbé felkészültek a filmes szerepekre, és túlságosan is teátrálisan játszanak. Te mit gondolsz erről?

Magyarországon ez nem kérdés. 

Egy profi színész a színházi munkájából él meg, csak a filmezésből ez lehetetlen. Nyilvánvaló, hogy Waskovics Andrea a Vígszínház színpadán más színészi eszközöket használ, mint egy filmben.

Intelligencia és tehetség kérdése, hogy egy színész hogyan dolgozik a színpadon, és hogyan a kamera előtt.

A Lepattanóban minden férfi szereplőnek bajusza van. Ezzel mi volt a célotok?

Dévényi Zolival, Pirityi Emesével és Takács Eszterrel akartunk teremteni egy világot: színekben, látványban, érzetben. Ennek volt az alfája és ómegája, hogy ebben a világban a férfi bajszos. Hogy ez kinek mit jelent? Örülök, ha gondolkoznak róla.

Az egész estés mozifilmjeid közül ez a harmadik vígjátékod. Mit szeretsz ebben a műfajban?

Nem szoktunk műfajban gondolkodni. Történetet mesélünk el. Hogy aztán ez vígjáték skatulyába kerül, annak nyilván a mi személyiségünk az oka: a humorunk, cinizmusunk, világlátásunk. De kicsit sem bánt. A vígjáték ugyanis a legmenőbb műfaj.

A Lepattanót a miskolci CineFesten láthatta először a közönség. A vetítés előtt viccesen azt mondtad a színpadon, „maguk még nem látták azt, amit én nyolcszázszor”. Sok olyan van a filmben, ami miatt utólag bosszankodsz, hogy másképp kellett volna csinálni?

Igen. Még el kell telnie egy kis időnek, hogy anélkül tudjam megnézni, hogy a fejemhez kapok, hogy ezt elrontottam, és másképp kellett volna megoldanom. Nyolcszázszor láttam, de nézőkkel még csak kevésszer, ami egy teljesen más érzelmi állapot. Decemberben már más szemmel fogom tudni nézni.

A Lepattanó szeptember 26-tól látható a magyar mozikban a JUNO11 Pictures forgalmazásában.