• Elátkozva és szörnyeteggé téve – Kritika a Péterfy Bori & Love Band Medúza című albumáról

    2025.06.13 — Szerző: Karádi Gergő

    A feminista kritika a Péterfy Bori & Love Band korai időszakában is része volt a zenekar valóságának, de az előadók kétségtelenül a női szerepek kitettségét tematizáló Medúza című lemezzel kerülnek a legközelebb ehhez a szemlélethez.

  • A Péterfy Bori & Love Band „Medúza” című albuma  Kép forrása
    A Péterfy Bori & Love Band „Medúza” című albuma
    Kép forrása

    Péterfy Bori énekesnői karrierjét az Amorf Ördögök zenekarban kezdte, 1999-től egészen 2007 áprilisáig, a zenekar megszűnéséig ő volt az énekesnő. Ezután nem sokkal alakult meg az új formáció, a Péterfy Bori & Love Band, amellyel viszonylag rövid idő alatt megkerülhetetlen figurájává vált az alternatív zenei nyilvánosságnak. Akkor még senki sem sejtette, hogy a Tövisházi Ambrus produceri kézjegyét viselő együttes nemcsak kósza színfolt lesz a hazai palettán, hanem egy stabil, a progresszivitást nem mellőző jelenség. Aztán jött 2007 ősze, amikor a Péterfy Bori & Love Band első nagylemeze megjelent. A Hajolj bele a hajamba hamar kultikussá vált, egy generáció érezte magáénak ezt a félig sanzonos, félig alternatív popba ágyazott világot, amelyet a zenekar hozott magával. Az album zömét Tövisházi Ambrus komponálta, a szövegeket pedig Tariska Szabolcs és Lovasi András írták.

    A kezdeti lendülettel a Péterfy Bori & Love Band hamar keresett zenekar lett a fesztiválszervezők részéről.

    A Sziget, a VOLT, a Fishing on Orfű vagy a Müpa színpadjain ugyanolyan intenzitással mozgatták meg a közönséget, mint az underground klubokban. 2009-ben és 2011-ben új albumokat adtak ki, a Love Band 2-t és a 2B-t, amelyek tovább szilárdították az addigra már megalapozott zenei világot.

    A dekadens, noir pop-art vonal megmaradt, miközben egyre inkább kibővítették a hangzást: szintipopos elemek, finom elektronika és egyre fajsúlyosabb szövegek kerültek a palettára. A zenekar tagjai közül ekkor már stabilizálódott a fő csapat: Drapos Gergely (basszusgitár), Gáspár Gergely (dob), Pápai István (perka), Kukola Mihály (gitár) és persze maga Tövisházi Ambrus, aki az egész produkció mögött a kreatív hajtóerő volt. A zenekar fennállásának tizedik évében jött a Bori X, egy jubileumi album formabontó koncepcióval: egy ingyen letölthető mobilalkalmazáson keresztül volt elérhető, amelyben a hallgató interaktív módon fedezhette fel a dalokat.

    A 2020-as Szikra-album a pandémiás bezártság idején született, tele belső feszültséggel és a külső világ iránti olthatatlan vággyal. Majd megjelent 2022-ben a zenekar történetét feldolgozó Borikönyv című kötet, amelyet a szakma is elismeréssel fogadott. 2023-ban a zenekar nagy jubileumi koncertet adott a Budapest Parkban, ahol vendégzenészek társaságában (Papp Szabi, Saiid, Lovasi András) mutatták meg, hogy a Péterfy Bori & Love Band még mindig ugyanazzal a lendülettel hívja táncba a lázadókat, az éjszakai barangolókat, és azokat, akik hisznek még az önfelszabadításban.

    Péterfy Bori  Kép forrása
    Péterfy Bori
    Kép forrása

    Fényben táncoló ködfoszlányok

    Amikor egy előadó hosszú éveken keresztül egy adott karaktert képvisel, óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan lehet azt megújítani anélkül, hogy az identitás elveszne? A Péterfy Bori & Love Band a Medúzával pontosan ezt a kérdést válaszolja meg. A lemez egyszerre építkezik a zenekar elmúlt tizenhét évének karakteres zenei világából, miközben egy olyan atmoszferikus, sötéten csillogó univerzumba visz minket, amely a nyolcvanas évek szintipop hangzásától a színházi képiségig szinte mindenből merít.

    Az underground színházi hagyományokból kinőtt Péterfy Bori mindig is a dáma szerepében tűnt fel: egyszerre femme fatale, kései new wave ikonnő és egy romlott metropolisz melankolikus háziistennője.

    A Medúza ezt a karaktert helyezi be egy már-már szédítően nosztalgikus, mégis jövőbe mutató képi világba. A lemez hangulatát az álom és valóság határán lebegő dalszövegek adják, amelyek egyfajta távolságtartó iróniával reflektálnak az éjszakai város neonfényei között bolyongó, elveszett figurákra.

    A sötétség ritmikája

    A Love Band sosem volt az a zenekar, amely egyetlen stílusba zárta volna magát, de a Medúza mintha egyfajta válasz is lenne az utóbbi évek hazai zenei tendenciáira. Az elektronikus textúrák keverednek az indie rockos, posztpunkos riffekkel, és időnként egyfajta sanzonszerűség is átüt rajtuk. Ez a zenei világ egyszerre hozza be a nyolcvanas évek magyar underground hatásait, de közben kortárs nemzetközi inspirációk is felismerhetők benne. Nick Cave és PJ Harvey egyfajta találkozása a budapesti éjszakában, ahol a társadalom peremére sodródott figurák keresik az igazságot.

    Már a nyitó trekk (A test) is letaglóz: mechanikus, lüktető groove, rideg és mégis érzéki szintetizátorok, miközben Bori hangja – ahogy az álmát meséli – egyszerre hívogat és taszít. A szövegben olyan filozófiai kérdések rejlenek, mint hogy a test és a lélek szétválasztása mennyire lehetséges, mennyire illúzió a fizikai lét primátusa. Tudattalanul ható, ismétlődő, szimbolikus aktusokon (Tűzvízlevegő) és a nyolcvanas évekbeli szintipopon át jutunk el a népmese-dekonstrukcióig, amelyben egy archaikus világkép ütközik egy modernebb feminista attitűddel (Huncut menyecskék). Aztán a melankóliából kerülünk a kontrollvesztés és az elkerülhetetlen pusztulás létállapotába (Medúza), mígnem a mesebeli tájakat magunk mögött hagyva (Kígyós mocsár) üvöltünk egy nihilista kiáltványt (Semmi jót) egy Tarkovszkij-film futurista diszkójában (Lézerfény), ahol a végzet és a szerelem összefonódik, mint a legkifinomultabb Dosztojevszkij-regényben (Szakadék), de a végén természetesen az érzékek és a lemezen befogadóként is átélt benyomások koncentrálódnak egy mágikus pillanatban (Mágia).

    Állítások elidegenedésben

    A lemez dalszövegeit rejtett utalások szövik át, amelyeket egyfajta posztmodern játékként lehet olvasni. A medúza maga is egy visszacsatolás a görög mitológiára, de ez a mitikus lény itt már nem pusztán egy szörny, hanem egy félreértett létező, aki a patriarchális társadalom szemében veszélyt jelent. Az ebből fakadó érzületi klíma az egész Medúzát átjárja, így a befogadók könnyen át tudják élni a szöveg elbeszélőjének érzelmeit, és betekintést nyerhetnek abba, hogy milyen elátkozva és szörnyeteggé téve élni. A Medúza tehát erős társadalmi kommentár is egyben.

    A dalok szövegei sokszor egy olyan világ képét festik meg, ahol az egyén már nem uralja a saját narratíváját, hanem annak rabjává válik.

    A Medúza tehát nem pusztán egy konceptlemez, hanem egy értelmezési keret; a Péterfy Bori & Love Band egy olyan hangot üt meg, amely ritkán hallatszik ilyen erővel a magyar alternatív színtéren: női, társadalomkritikus – egyszerre szomorú és felszabadult.

    A Medúza tényleg átformál?

    Az új Bori-lemez pontosan azt teszi, amit a cím sugall: lebegésben tart. Nem ad egyértelmű válaszokat, nem fogalmazza meg nyíltan a kérdéseit sem, hanem hagyja, hogy a hallgató maga érezze meg azt a furcsa kettősséget, amelytől ez a lemez egyszerre hipnotikus és nyugtalanító. Azoknak, akik szerették Péterfy Bori korábbi albumait, talán egy kis türelemre lesz szükségük, de ha egyszer elkapja az ember a ritmust, akkor egy nagyon is koherens, érett alkotással találja magát szemben.

    bb

    A Péterfy Bori & Love Band albumán az alternatív pop-rock zene, a költészet, a mitológia és a társadalmi reflexiók külsőségmentes elegye egy külső világtól elzárkózó, ugyanakkor arra kényszerűen reflektáló univerzumot alkot. A lemez szövegvilága, amelyet Tariska Szabolcs precíz, de groteszk és metaszövegekkel teli stílusa ural, egyszerre kelt melankóliát és extatikus menekülési vágyat.

    Ez a lemez maga a kővé dermedés mitikus lénye, akinek tekintete megbénítja azt, aki ránéz.

    Ebben a szimbolikus értelmezésben Péterfy Bori elénekel egy modern Medúzát, aki nemcsak lebilincsel, de maga is csapdába esett. A dalok folyamatosan billegnek az erős női karakter szabadsága és a belső lélektani korlátok között. Az életre keltett történetekben Bori egyszerre alakja a társadalom szélén egyensúlyozó femme fatale-nak és az elnyomott, bezárt személyiségnek.


  • További cikkek