Három női krimi – Kritika Mészáros Dorka Arccal a falnak, Mészöly Ágnes Végzetes ütem és Patkó Ágnes Gyilkos borvidék című kötetéről

„Réka elképesztően büszke volt mindkét férfira…”
Arccal a falnak

„Az iroda miatt ne aggódj. Megoldjuk az ügyet a csajokkal.”
Végzetes ütem

„Úgy döntött, megoldják ezt ők, lányok…”
Gyilkos borvidék

A szöveg kitér a regények cselekményére.

A kortárs női krimiszerzők többsége nem idegenkedik a hard-boiled-, noir-, pszichothriller-elemektől és a felkavaró témáktól (homofóbia, függőségek, rasszizmus, családon belüli erőszak), tehát nem arról van szó, hogy bizonyos krimielemek a női magazinok olvasóinak szóló regényekbe költöztek volna. Az viszont nagyon is fontos sajátosságuk, hogy főszereplőiket nem a maszkulin zsarutípusnak megfelelően ábrázolják, hanem szerepet kapnak az ettől eltérő magatartáslehetőségek is. Ugyanakkor a tavalyi év terméséből meg kell még emlékeznünk legalább két női krimiről: Szlavicsek Judit Halál Tihanyban című regényéről, a Balatoni Krimik sorozatának harmadik darabjáról és Cserháti Éva K. É. Z. sorozatának legutóbbi kötetéről, Az Albatrosz-rejtélyről. Ugyanakkor ebben a két regényben is olyan női nyomozók vezetésével göngyölítik fel a bűntényeket, akik meglehetősen összetett karakterek. Szlavicseknél ez a nyomozó a Balaton-trilógia darabjait összekötő főszereplő, Kardos Júlia, aki nyomasztó előélete elől sokáig a munka mellett az alkoholba menekül. (A trilógia első kötetét, a Légy/ottot 2024-ben újra kiadták két Kardos-novellával kiegészítve.) S bár Cserháti legutóbbi, a Kortárs Online-on már bemutatott könyvében is többszereplős kollektíva végzi a nyomozást, a felderítő munkát az önértékelési zavarokkal küzdő, szorongó Magyar Vanda, a magánnyomozó iroda főnöke és a felfüggesztését Wales-ben töltő, magánéleti gondjai elől a nyomozásba menekülő és azt kívülről segítő Telki-Nagy Judit alezredes vezetik.

Áttekintve Mészáros Dorka, Mészöly Ágnes és Patkó Ágnes irodalmi pályáját, azt látjuk, hogy krimijeik meglehetősen eltérő életművek keretében születtek. Mészáros – és különösen Mészöly – a legutóbbi regénye előtt jelentős számú más zsánerbe tartozó könyvet is alkotott, míg Patkó első kötete rögtön egy krimisorozat megkezdésének igényével jelent meg. Bár tetszetős lenne úgy összefoglalni az előbbi két író munkásságát, hogy az a gyermek- és ifjúsági irodalomtól a felnőtteknek szóló krimikig terjed, ez egyikőjük esetében sem lenne igaz (bár Mészölynél valóban a többi műfajához képest később jelent meg a „felnőtt” krimi). A két szerző a krimi mellett mindmáig különböző zsánerekben is alkot. Mészáros Dorka „ifjúsági”, „fiatal felnőtteknek szóló” regényekkel lett sikeres a 2020-as években (bár a Filter nélkül vagy A legnagyobb hülyeség, amit az életben csináltál sem csak ennek a korosztálynak szólhat). Ugyanakkor első krimije, az Én vagy senki már 2016-ban megjelent, igaz, még erősen a tiniregények zsánerelemeinek felhasználásával. A nyomozó középiskolások egyikeként itt tűnik fel a melegsége felett érzett bűntudatát alkohollal csillapító Gergő, aki a későbbi regények profilozójává, „pszichológus nyomozójává” válik. A második krimiregény, a 2021-es Nem biztos, hogy visszajövök már összetettebb alkotás abból a szempontból, hogy itt a bentlakásos középiskola diákjainak gyilkosa után tanárok nyomoznak, miközben többükről meglehetősen bizarr dolgok derülnek ki, s hiányzik a valódi happy end is. „Igazi” detektívek csak A pszichológus nyomozó-sorozat darabjaiban, a Mimézis és az Arccal a falnak című regényekben jelennek meg. Egyébként 2024-ben Mészárosnak futotta még egy könyvre (A farkas éjszakáján), mely jó pár zsánert ötvözve (romantikus tiniregény, fantasy, krimi) az Alkonyat-könyvek egyfajta átértelmezéseként is olvasható, magyar környezetbe helyezve.

Mi emel ki egy krimit?

A három szerző közül a legtöbb könyvvel bíró Mészöly Ágnestől szinte minden olvasókorosztály számára jelentek meg művek. A krimi műfajában ifjúsági regényei közül a Hanga és Várkony-sorozatban két ötödikes nyomozásairól olvashatunk, míg a fantasy- és a tinikönyvek zsánereit a krimivel ötvöző A kupolák titkában és folytatásában, a 2024-ben megjelent A kazamaták rejtélyében már nyolcadikosok vesznek részt a nyomozásban (érdekes, hogy némely fordulat, mint a nappaliba beférő otthon, megjelenik majd a Végzetes ütemben is, talán a különböző műfajok közti átjárhatóságra utalva). A felnőtteknek szóló Szabó Ágota esetei című sorozatnak csak az első részében, a Végzetes ütemben tüntetik fel alcímként Szabó Ágota nevét, pedig ez a sorozat valójában két könyvvel korábban elkezdődik. A 2018-as Rókabérc, haláltúra című regényben Szabó Ágota – még mint ügyész – először old meg gyilkossági esetet, a Megrajzolt gyilkosságokban pedig egy ügyvédi iroda munkatársaként kapcsolódik be a rendőrségi nyomozásba.

Más utat járt be Patkó Ágnes, aki regény- és krimiírói pályafutását a Halálos rozé című regényével kezdte 2023-ban. A Szekszárdi Vörös-sorozat nagy sikert aratott első kötete azt az alzsánert igyekszik irodalmivá tenni, amelyet a „cosy mistery” kategóriájával szokás megnevezni („könnyed, kellemes rejtély”, fordíthatnánk, de mindegyik szókapcsolat elég sután hangzik). A kellemesség, a meghittség, az otthonosság jelzője itt a nem túl sok és nem túl durva bűntények felderítését övező környezetre, a közösség meghatározó szerepére vonatkozik (bár itt is történnie kell legalább egy gyilkosságnak). A „cozy” krimi kortárs univerzumából talán M. C. Beaton művei közül jelent meg a legtöbb magyarul, amelyek döntő többsége Agatha Raisin nyomozásainak történetét beszéli el. Ha rápillantunk e sorozat néhány darabjának címére és borítójára, rögtön érthetővé válik Patkó vállalkozásának nehézsége: olcsóbb lakberendezési tárgyakon látható mintázatokra emlékeztető borítókon olvashatunk olyan címeket, mint Agatha Raisin és az elültetett kertész, …és a spenótos halálpite, …és a gyilkos lekvár stb. Ezt a rendkívül népszerű krimihagyományt (az említett angol sorozat magyar kiadását részben Fejős Éva ajánlói kísérik) próbálja saját képére formálni a Szekszárdi Vörös-sorozat.

Mi emel ki egy krimit a bőségesnek mondható termésből? Az olyan szigorú elvárásrendszerrel dolgozó műfaj, mint a krimi (és annak alzsánerei) esetében a rejtély megoldásának nehézségei köré szerveződő cselekmény és a kellően hatásos atmoszféra „csak” besorolja a műveket a bűnügyi regények közé. A zsánerelvárások megkövetelte „kellékek” beazonosítása csak annyit enged mondani egy könyvről, hogy az a krimi populáris műfajába tartozik, „jól megszerkesztett fordulatokkal”, „feszült, baljós hangulattal”, „gondos részletekkel” stb. Természetesen az ilyen „gondosan felépített” krimi nagyon sikeres lehet, és izgalmas feladatot jelenthet ráismerni a karakterekre és a cselekmény elemeinek előzményeire, párhuzamaira. Ami azonban a populáris jegyek felismerése mellett irodalmi műként is olvashatóvá tehet egy zsánerelvárások felől olvasható könyvet, az éppen a műfaji szabályok fellazítása (de nem felrúgása, ami kivetné a krimiből a regényt).

Képes-e arra egy krimi, hogy kizökkentse az olvasót a fogyasztás rutinjából, hogy a cselekmény szintjén bekövetkező megoldás nyugtázásán (a „jöhet a következő” érzésén) túl a történethez való visszatérés igényét keltse olvasójában?

Mészáros Dorka regényében ilyen kizökkentő gesztus a múltbéli, csak részben rekonstruálható események hatása a jelenben történtekre. Arccal a falnak című regényében nagy szerepet kap a nyomozók személyes múltja, amely részben összekapcsolódik a gyilkosságok előtörténetével. Már a sorozat első kötete, a Mimézis esetében is befolyásolták a cselekményt a töredékesen felvázolt előzmények, amelyek során Wass Réka nyomozót teherbe ejtette egy erőszaktevő, mialatt kollégája, Toni (Tonkó Gábor) egy epilepsziás kislányt igyekezett megmenteni. Sőt, Gergő gimnáziumi „7/11-es” ügye (az előtörténet alapján a tizenegy osztálytársból heten maradtak) is megelőlegzi az Én vagy senki (egy korábbi ifjúsági krimi) cselekményét, amelynek elemei előkerülnek a Mimézisben (a korábbi történetben részt vevő volt osztálytársa vigyáz Gergőre otthoni depressziójában). Az Arccal a falnak Toni szülővárosában, Olgaváron játszódik, ide utaznak le segíteni egy gyilkossági ügyben Gergővel, majd később csatlakozik hozzájuk a csoport többi tagja: Réka a kislányával, Ferdinánd, az informatikus zseni és Márk Levente alezredes, a nagy tekintélyű főnök. A nyomozást végző kollektíva egyediségét nem a kvázi autista informatikus és nem is a hard-boiled hagyományból ismert főnyomozó adja, sokkal inkább a nem kívánt terhességből született kislányával (és az előző kötetben megölt szomszédjának kutyájával) az ügy felderítésébe bekapcsolódó volt nyomozó, Réka, bár a női nyomozó ebben az esetben inkább egzotikumként szerepel.

A cselekmény során fokozatosan derülnek ki a nyugodtnak tűnő kisváros titkai. Károlyi Szilárdnak, a helyi közvélemény számára köztiszteletben álló gyerekorvosnak, a Rókakomák Természetjáró Klub népszerű vezetőjének halála indítja el a cselekményt. A nyomozás során kiderül, hogy „Szilárd bá” valójában a családját fizikailag és lelkileg bántalmazó, a klubba járó fiatalokat molesztáló, róluk meztelen fotókat készítő figura, akinek halálát saját gyermeke okozta, megmentve húgát a bántalmazástól. A regény végén meghal a Károlyi Szilárddal összejátszó polgármester is, akit dulakodás közben lő le az általa megvetett, semmibe vett fia. Mészáros a fő cselekményszál (kétnapos nyomozás Olgaváron) mellett Toni gyermekkorának eseményeit is feleleveníti, bemutatva, hogyan rajzolják át a nyomozás során felfedett tények a múltra vonatkozó emlékeit. Ugyanakkor a hatás részben elveszik azáltal, hogy a történet során egyértelművé válik, mi volt látszat és mi volt valóság. Ezt legtisztábban a helyi rendőrkapitány pálfordulása szemlélteti, aki helyi megalkuvó rendőrből meglehetősen hirtelen az igazság bajnokává válik, orrba veri a korrupt polgármestert, és lemondása után mindent kitálal Károly Szilárdról a sajtónak.

A regény cselekménye élesen szembeállítja a tételes törvény és a morális igazságszolgáltatás szempontjait.

Ugyanakkor ahelyett, hogy nyugtalanító következményként meghagyná a cselekmény körében a két, apját megölő kamasz sorsát, a nyomozókkal mondatja ki történetük tanulságát, a gyermekekre való odafigyelés fontosságát. Ez a jó szándékú megoldás felszámolja azt a feszültséget, amely a fiúk tettének megítéléséből származhatna: a történet Toni – Károly Szilárd által – meggyilkolt barátjának temetésével zárul, ahol megjelenhet a gyermekorvos gyilkossággal vádolt fia is, Toni anyja pedig meginvitálja a gyászolókat egy kávéra.

Mészöly Ágnes Végzetes ütem című krimije összetettebb módon viszonyul a műfajhoz. A zsáner kellékei természetesen megvannak, a magánnyomozói konfiguráció azonban ha nem is egyedülálló, de különös. Az InTime Solutions irodájában Gota mellett még két nő dolgozik: Szilvi, aki álnéven detektívregényeket ír, s Rita, aki az ügyvédi irodából követte Gotát. Csak az iroda vezetője, a volt nyomozó Pataki Ádám férfi, aki egyszerre frusztrált roma származása és alacsony termete miatt, ráadásul a regény cselekményének jelentős részét Debrecenben tölti beteg felesége mellett. Az irodát kívülről segíti két, a rendőrség kötelékében maradt volt kolléga is: Gajdos Pisti, a szinte kötelező zsánerelemként enyhén autisztikus informatikus zseni (aki már a Rókabérc, haláltúrában is szerepelt) és a felemás cipőjű fiatal helyszínelő, Domi, aki Gota lányával jár.

Charlie angyalai

A három magánnyomozó („Pataki a három nő között időnként úgy érezte magát, mint a titokzatos Charlie a múlt századi sorozatból”) mindegyike különböző frusztrációt igyekszik megoldani a nyomozás során. Gota azután hagyta ott az ügyészséget, hogy egy reggel halott férje mellett ébredt – a hiányt a Rókabérc, haláltúrában a szex, az alkohol és persze a nyomozás igyekszik feledtetni, ahogy a Megrajzolt gyilkosságokban sem elégíti ki a szolid ügyvédi irodában végzett munka. A Végzetes ütemben aztán, úgy tűnik, helyére került: Pataki távollétében és a rendőrséggel együttműködve ő válik a nyomozás vezetőjévé, a fináléban ő fogja el a gyilkost, lányát is biztonságban tudva (ellentétben az előző kötet zárlatával). Gota története azonban nem oldódik meg, legfeljebb ironikusan: a regény befejezésekor, mielőtt ruhástól elaludna, miközben hálószobájának ablaka alatt a lánya és annak helyszínelő barátja slaggal mossák ki a kocsijába száradt húsleves maradványait, eszébe jut, hogy fel kéne hívni a hetente egyszer-kétszer kellemes partnert jelentő (előző kötetben megismert) Balázst, aki nem játszik szerepet a cselekményben.

Az iroda titkárát, Szilviát a rendőrségnél nem vették komolyan a szépsége miatt, s intellektuális képességeinek bizonyítása révén igyekszik helyreállítani önbecsülését. Álnéven krimiket ír Adèle Huntington kalandjairól, akinek megoldásai Pataki szerint valószerűtlenek, ám Szilvia hasonlóképpen jár el, mint regénye szereplője, és így leleplez egy „bűntényt a bűntényben”. A két gyilkossággal járó ügy előterében ugyanis felfed egy másikat: a cselekményt elindító fenyegetések a Crystal Beach koncerthely biztonsági főnökétől származnak, aki szeretné elfedni korábbi „biszexuális” kalandját a hely világsztár fellépőjével (az idézőjelet a sztár nehezen meghatározható szexuális identitása indokolja). Szilvia ezt követően átlép regényeinek világába, férje helyett a családjából kivetett sármos biztonsági főnököt választva. A harmadik női magánnyomozó Rita, akit a Megrajzolt gyilkosságokban az ügyvédi iroda Gotára felnéző ügyvédbojtáraként ismertünk meg. Ő sem jár be egyszerű pályát: elköltözik szüleitől, és az unalmasnak tartott jogászi pályát otthagyva egyfajta fiatal Gotaként veszélyes küldetéseket vállal be, végül (a világsztárral eltöltött drogos éjszakát követően) majdnem áldozatául esik a gyilkosnak.

A női szerepek összetettsége mellett (és nem szóltunk most Borka, Gota lányának útkereséséről és a show-biznisz tetteseinek/áldozatainak történetéről) ki kell emelni a regény egy másik, a zsáner elvárásainak teljesítésén túlmutató erényét. A Végzetes ütem reflektál a saját krimi mivoltára. Részben a már említett „krimi a krimiben” szállal, amely ironikus módon a cselekmény részévé is válik (az író Szilvia regényeinek főhősnőjeként összejön a korábban szexuális identitásában bizonytalan biztonsági főnökkel).

Másrészt Gota meg is nevezi a kortárs női krimi néhány főszereplőjét és szövegét.

Saját fizikai erőléte kapcsán például Gota azzal korholja magát, hogy (Szlavicsek, Cserháti és Patkó műveire utalva) „Kardos Júlia, Magyar Vanda vagy Karai Renáta biztos nem elégedne meg a gerinctréninggel”, míg másutt egy megjegyzésének fogadtatására utalva („Reméljük, csak elszundított a pincében, és nem nyírta ki a mustgáz”) nyugtázza: „úgy tűnt, hogy a jelenlévők közül senki sem olvasta a Halálos rozét…”

Patkó Ágnes első kötete 2023-ban jelent meg Halálos rozé címmel (Szekszárdi Vörös 1.). Karai Renáta, a fiatal budapesti fordító egy október végi napon gyermekkori rokoni nyaralásainak helyszínére, Szekszárdra költözik egy csendes, belvárosi utca egyik családi házába. Miközben igyekszik átvenni a város ritmusát, a megélhetését jelentő fordítás mellett süt-főz, bort kortyolgat frissen megismert barátaival, ruhákat vásárol barátnőjénél, próbálkozik a lakberendezéssel és a kertészkedéssel, valamint fut pályán és a természetben. E sok „cozy” tevékenység mellett megtalálja a Márton-napi Rozémustra többszörös győztesének holttestét is, majd nyomozásának köszönhetően rövid időn belül lelepleződik a gyilkos személye. A következő kötetben, a Gyilkos borvidékben (Szekszárdi Vörös 2.) már két gyilkosság (igaz, az első évtizedekkel korábban) és két gyilkossági kísérlet történik, s még több étel elkészítéséről és elfogyasztásáról értesülünk. (Bár a könyv függelékében, akárcsak Mészölynél, a regényben emlegetett zenei darabok lejátszási listája szerepel, talán még érvényesebb lenne az elfogyasztott ételek receptjeinek közlése – ahogy ezt Zajácz D. Zoltán Dermesztő Balaton című regénye megvalósította.)

A narráció is szintet lépett: míg az első kötetben néha kissé „nőklapjásnak” tűnt a fogalmazás és a cselekményvezetés, addig a második kötetben sokkal gördülékenyebb a stílus, kevésbé kimódoltak a cselekmény fordulatai (nincsenek például függöny mögött hallgatózó gyilkosok), és összetettebb a történet logikája is.

Az előző kötet zárójelenetében egy Mikulás-napi összejövetel során Renáta és barátai befalazott iratcsomót találnak a házban. Ezt a fonalat veszi fel a regény, s az ünnepek elmúltával elindul a nyomozás. Ez kezdetben csak azt igyekszik kideríteni, hogy ki lehet a különböző műfajú papírok elrejtője, ám a szövegeket értelmezve eljutnak („a sorok között találták meg” – fogalmaz az elbeszélő) egy borász 1970-es évek elején történt rejtélyes halálesetéhez, amely kapcsolatban áll a kadarka nagyüzemi termesztése körüli korabeli vitákkal. A múltbéli szál rekonstrukciójával párhuzamosan megölik a Vince-napi futóversenyen a régi eseményekre emlékező volt kollégát, majd gyilkosságot kísérelnek meg a múltban kutakodó könyvtáros ellen.

A Gyilkos borvidék nyomozói konfigurációját a másik két szerző regényétől eltérően nem hivatalos vagy magánnyomozói státuszban lévő szereplők alkotják, hanem a főszereplő szekszárdi barátai: az első szekszárdiként megismert Ildi, akinél ruháit vásárolja Renáta; Györgyi, a masszőrnő; István és Éva, az állatorvos és tanárnő felesége. Egyetlen nyomozó kap csak szerepet a történetben, aki már az első kötetben is a főszereplő ideálja volt, de összeveszéseiknek hála, most sem zárul happy enddel kapcsolatuk, ez talán a következő kötetre marad.

Patkó Ágnes regényének két világot kéne egyesítenie: azt, amelyikben meggyilkolnak vagy súlyosan megsebesítenek embereket, s azt, amelyikben az élet meghitt, barátságos körülmények között zajlik.

A vállalkozás lehetetlen, amennyiben vagy a kegyetlenség teszi illuzórikussá a boldog életet, vagy a giccsbe torkolló történet igyekszik elhitetni a bűnösök gyors és törvényszerű bukását. A Gyilkos borvidék azonban sikeresen túllép a fenti lehetőségeken. Az olvasó egyszerre éli át Renátának az új élet kialakítására és a rejtélyek megoldására irányuló vágyát. Ezt a hatást azzal éri el a szöveg, hogy mindent csakis Karai Renáta, a főszereplő nézőpontjából látunk, bár nem ő a regény elbeszélője. Csak arról tudunk, amit ő tudhat, vagy közvetlen tapasztalat vagy egy másik szereplő elmondása alapján (talán a Prológus kivételével). Így az olvasó az első mondattól bekerül a főszereplő világába anélkül, hogy egy naplószerű elbeszélés túl szűkre szabná a megfogalmazott állítások érvényességét.

Mindhárom regény igyekszik a szigorú műfaji kereteket fellazítva érvényesnek maradni a kortárs krimi színterén. Mészöly Ágnes regénye a legbátrabb és legösszetettebb a krimihagyomány folytatásának és megújításának kettős nézőpontjából, míg az Arccal a falnak Mészáros Dorkától a tematikus újszerűség mellett hagyományos megoldáshoz tér vissza. A „gúzsba kötve táncolás” mutatványát pedig kétségkívül Patkó Gyilkos borvidék című regénye valósítja meg a legsikeresebben, amikor az elbeszélésmód révén irodalmilag „közérdekűvé” alakít egy meglehetősen korlátozó alzsánert. A zárófejezet (amelyet aztán követ egy epilógus egy újabb cliffhangerrel…), a meghiúsult végső leszámolás és a bekövetkező végső leleplezés utolsó mondata ezt a kettősséget példázza: „Az egész jelenethez bizarr hátteret adott, hogy a korcsolyapályáról eközben a retróhullám jegyében az Első Emelet Állj vagy lövök című dala hallatszott.”