• A halál színe: kék – Kritika Edward Berger Nyugaton a helyzet változatlan című filmjéről

    2023.01.10 — Szerző: Bence Erika

    Naivitás azt gondolni, hogy egy háborúellenes alkotás, mint amilyen Edward Berger filmje, a Nyugaton a helyzet változatlan, vagy az alapját képező, 1929-ben napvilágot látott Erich Maria Remarque-regény a legkisebb befolyással is lehet a globális értelemben vett militáns erőkre és törekvésekre.

  • Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből  Kép forrása: Netflix
    Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből
    Kép forrása: Netflix

    Az Im Westen nichts Neues című eredeti mű már a megjelenése után alig egy évvel, 1930-ban vászonra került, Oscar-díjas adaptációja (All Quiet on the Western Front, Lewis Milestone rendezésében) a regénnyel együtt hamar a következő háborút üdvözlő mozgalmak, elsősorban a nácik támadásainak és megsemmisítő akcióinak céljává vált. A háborúellenes műalkotásnak az intellektuális élményadás melletti egyetlen lehetséges hatása – legyen szó, mint ez eseteben is, egy remekműről – az egyén meggyőzése és felvértezése lehet a háború mint társadalom- és kultúraellenes képződmény propagandája ellen. Éppen ez a kompetencia hiányzik a Nyugaton a helyzet változatlan főhőse, Paul Bäumer (Felix Kammerer) és társai életéből is, amikor könnyű prédájává válnak a környezetükben, sőt iskolájuk falai között megnyilatkozó háborús uszításnak. Úgy kerülnek az iskolapadból a franciaországi harctérre, egyenesen a nyugati állóháborúba, hogy lelkesen hiszik: a könnyen megszerezhető dicsőség, a hősi példává válás egyenes útjára léptek. A lövészárkokban folyó értelmetlen öldöklés során azonban nemcsak azt tapasztalják meg, hogy semmi hősies nincs abban, hogy patkányokkal és hullákkal teli, térdig érő sárban fognak majd megfulladni, puszta kézzel embert ölni, lángszórótűzben elevenen elégni, vagy az ellenség tankjai által halálra tapostatni, de értelmes cél, eszmény, kaland vagy remény se tapasztalható meg egy háborúban. Ez utóbbi momentumok miatt van jelentősége annak, hogy a korábbi két amerikai–brit produkció (1930, 1979) után most Németország filmipara látta aktuálisnak az időt a világhírű regény filmváltozatának elkészítéséhez.

    Ebben a műben két, a világháborút közvetlenül megszenvedő ország polgárainak múltképe és világlátása érvényesül, ami elkerüli azt a tipikusan amerikai narratívát, amely a legkegyetlenebb világban és helyzetben is fenntartja az egyéni elszántság diadalának vagy legalább erkölcsi győzelmének illúzióját: a kitartás, a lelki erő és a nagyszerűség poétikáját.

    Jó példa erre Sam Mendes 2019-es rendezése, a Bergerével majdhogynem identikus térben és időben játszódó 1917 című film hősképe. A lehetetlen küldetésben a bátyja megmentése miatt személyesen is motivált bajtárs halála után Will Schofield őrvezető (George MacKay) egyedül és érdek nélkül marad, de egyéni meggyőződés hiányában, mi több, hite elvesztését követően is teljesíti feladatát. A Berger-filmben diplomatát alakító Daniel Brühlről eszünkbe juthatnak a Becstelen brigantyk (2009, Quentin Tarantino) végletesen kegyetlen és bosszúálló nehézfiúi. Mindezek, sőt pszichopatikus hajlamaik ellenére is megmutatkozik bennük a személyük mélyén rejlő intellektuális nagyszerűség, a művészi hajlam vagy a humor készsége, és az a meggyőződés is, hogy a jó időben érvényesített bátorság és egyéni áldozat mindent megváltoztat(hatott volna). A Ryan közlegény megmentésének (1998, Steven Spielberg) elrettentően véres jeleneteit, vérzuhatagát is áthatja és belengi a bajtársiasságról, a kiállásról és az erkölcsi megnemesedésről szóló epikus nagyság, miközben a Nyugaton a helyzet változatlan nyers, naturalisztikus és teljes mértékben dehonesztáló képet mutat nemcsak az önmagáért létező, öncélú háborúról, de a katonaság intézményéről is. A regény erőteljesebben domborítja ki a poroszos, durva kiképzésről szóló sztereotípiák hazugságtartalmát, és az új filmváltozat ugyancsak szemléletesen bontja le ezeket: döbbenetes és elrettentő jelenetekben mutatva meg, hogy a katonaság férfivá nevelő fegyelmezés, jól kondicionált emberré képző rend helyett a kiszolgáltatottság és az értelmetlen, sőt eldobható áldozattá válás útjára vezet. Az elvakultság és a durvaság elembertelenít, s ha nem is minden esetben rossz, de mindenképpen önző, érzéketlen emberré tesz. Ilyen például a tisztek cinizmusa a sorozáson, amikor elesettekről lerángatott és kimosott ruhát adnak az újoncokra, s Bäumer észrevételére – „Ez valaki más egyenruhája!” – azt a választ adják, hogy: „Nyugodjon meg, ez a ruha már biztosan nem kell a tulajdonosának!”

    Az 1930-as és a 2022-es film plakátjai  Kép forrása
    Az 1930-as és a 2022-es film plakátjai
    Kép forrása

    A humánum és a civil élet eszményével való végső leszámolás nagyjelenete a Paul és egy francia katona (mindketten jobb sorsra érdemes kisemberek) között zajló élet-halál harc egy bombatölcsérben. Végletes tragikumának és borzalmának kifejtéséhez már szavak sincsenek, a hörgés, a haláltusa és a kétségbeesés artikulálatlan hangjai közvetítik az iszonyatot. Mi oka van kegyetlenül megölni egy embertársunkat, ha az évek óta húzódó harcnak nemcsak értelme, de egy szemernyi eredménye sincs? A szemben álló csapatok egy négyzetméternyit sem mozdulnak előre. A győztes párizsi bevonulásról alkotott dicsőséges kép éppúgy elsüllyedt a lövészárkok vérrel keveredett sarában, mint Paul majdani egyetemi tanulmányai és Kat (Albrecht Schuch) álma, hogy újra boldog családja legyen. A múlt is elveszett – eltűnt egy átlátható és értelmezhető világ, ahol még lehetett tudni, ki a jó és a rossz, hol az ellenség, és hol húzódik a katonai áldozat és a civil élet tragédiái (mint amilyen Katczinsky gyermekének halála) közti határvonal.

    A kritika leginkább azért kifogásolja, hogy a film nem követi hűen a regénynarratívát, mert így kimaradt Paul időleges hazatértének epizódja, amelynek során a civil élettel való meghasonlása folyamatáról kapunk képet. Való igaz, hogy az 1979-es filmváltozat (Delbert Mann rendezése) döbbenetes módon rántja le a leplet az otthon maradottak értetlenségéről, idejétmúlt okoskodásaikról a harci stratégiákat illetően, ám egy ilyen kitérő beiktatása megtörte volna a semmihez sem fogható halálgyár-dinamikát, ami Berger filmjének legfőbb koncepcióját jelenti. Erich Maria Remarque regényének hátországábrázolása a korszakban napvilágot látott úgynevezett hinterland-regények típusára reflektál. A magyar irodalomban elsősorban Tersánszky Józsi Jenő, Munk Artúr és Kuncz Aladár első világháborút tematizáló regényei ilyenek, részben Darvas Gábor „Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam” (1930) című naplóregénye is. Számunkra itt azért fontosak, mert hiteles képet festenek a háborús propaganda megtévesztő hatásáról. Mind Munk, mind Darvas beszámol arról, hogy – noha lényegesen idősebbek voltak, mint Paul és tizenéves társai – kétségek nélkül ültek fel a hősi retorikának, és jelentkeztek önkéntesen katonának, ám már csak az új és pusztító harci modor, a frontharc és a lövészárok-háború borzalmai közepette ébredtek rá tévedésükre. Darvas naplóregényében a következőképp reflektál erre az elbeszélő: „Eleinte csak egy kis kirándulási kalandnak számított az egész. Olyan nagygyakorlatfélének. Csak amikor az első halottak véres hulláján ültünk s a sebesültek kínos jajveszékelését hallgattuk, ébredtünk fel. Hohó, itt mégsem vaktöltéssel lövöldöznek.” 

    Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből  Kép forrása: Netflix
    Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből
    Kép forrása: Netflix

    A Paul Bäumer Berger által elénk tárt történetből sem hiányzik a civil élettel való leszámolás folyamata, csak harctéri jelenetekbe illeszkedő apró utalások, mozzanatok formájában nyilatkozik meg. Fokozatosan adja fel korábbi eszményeit.

    A művésznek készülő, a francia nyelvtudást műveltségi tényként értelmező fiú, amikor először zajt, mocorgást észlel a lövészárok közeléből, franciául kérdezi, ki van ott. Pánikszerűen nyitott tüzére viszonttűz a válasz, és kis híján életét veszti. A polgári lét fogódzói és értékkategóriái (tanultság, tisztesség, becsület) teljes egészében létjogosultságukat vesztik a lövészárokban. Az utolsó, amiben még hinni képes korábbi elvei közül, a bajtársi önfeláldozás. Kat értelmetlen halálával azonban ezt az utolsó, életben tartó reményt is elveszíti. Ráadásul barátjával nem is harci lövedék, hanem az általuk az éhség szorongatottságában meglopott gazda fiának golyója végez, ami annak döbbenetes példája, hogy a háború minden emberiességet és megértést kiöl az emberből, így akár még a gyermekek is gonosszá válhatnak. Pedig Kathez fűződő kapcsolata, ami egy kényszerű helyzetben felnőtté ért polgárfiú és egy írástudatlan, falusi, de becsületes mesterember barátságának szép példája, a társadalmi különbségek áthidalhatóságával gazdagítja szociális érzékenységét.

    Az új film mai befogadója számára (főleg a legújabb háborúk tapasztalata függvényében) már érzelgősnek és hiteltelennek tűnik mind az 1930-as feldolgozásban pillangó után nyúló és lehanyatló kéz metaforikus képe, mind az 1979-es rendezésben elénk állított, lövészárokban rajzolgató, a művészlét eszményét soha fel nem adó katona példája. A film záró epizódja, amelyben a végletes elvakultságot megtestesítő tábornok még a békekötés érvénybe lépése előtti utolsó negyedórában is halálos tűzharcba küldi és áldozza fel ezzel katonáit, az eszménytelenség nihilhez közelítő világtagadását közvetíti. Legtömörebben az a mozzanat érzékelteti mindezt, amikor Paul hátat fordítva (és fiatal bajtársát is erre késztetve) a parancsmegtagadók azonnali kivégzését statuáló jeleneteknek elindul az ellenséges lövészárkok irányába. Nincs tovább, „nincsen remény”, parafrazeálhatjuk némi anakronizmussal a 19. századi költemény refrénjét. Pontosabban egy hajszálnyi azért van. A fiatal katona, aki annak köszönheti életben maradását, hogy félelmében mozdulatlanná dermed a lövészárokban, leveszi a halott Paul nyakáról a selyemkendőt, amit az egyik katonatársuk szerzett egy, a harctéren ritkaságszámba menő szerelmi kalandja során, s felteszi a magáéra. Úgy is értelmezhetjük, hogy a világot romba döntő, militáns, maszkulin elv helyett az élethez hozzáadó, a halál felett végül mindig diadalmaskodó, fennmaradó feminin életelvet viszi tovább.

    Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből  Kép forrása: Netflix
    Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből
    Kép forrása: Netflix

    Több kritikusa kifogásolja, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan 2022-es rendezése hatalmas természeti látványképekbe és intenzív zenébe olvasztja a pusztítás naturalisztikus ábrázolását: vagyis esztétizál a borzalmak fölött. Ehhez viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a beúszó, másodpercekig mozdulatlannak ható totálképek a hideg szépség feszültségteremtő hatásával élnek, amit befogadói szempontból kellemetlen zenei aláfestés fokoz. Ennek fényében a rókakölyköket közel hozó kép is inkább a robbanás előtti pillanatok rettenetét közvetíti, mintsem az idill formáit.

    bb

    Való igaz, hogy az arcokat és a szemek színét közelképek által tükröztető eleven kékségtől a szín árnyalatait megjelenítő tájképek során át vonultatja fel a harctér és a lövészárkok mindent átható kékes-, majd sárszürke látványait, és ebben a kékségben a mustárgáz sárgája és a vér sötétvöröse képezik a hatásos, meleg színek kontrasztját. Van azonban ennek a kékségnek és szürkeségnek elrettentő jelentése is. A halálra vált ember is elkékül, szürkévé válik az ábrázata. Mint amilyen Paul Bäumer arca az utolsó képen: mintha csak ülne és pihenne. Pedig halott.

    Reflektálva a bevezetőben említett és tévesnek ítélt elvárásra: az irodalmi szöveg és a reá épülő mozi közvetlen hatást kizárólag az egyes emberre, a befogadóra (legyen olvasó vagy néző, illetve a kettő együtt) képes gyakorolni. Ehhez a feladathoz pedig a Nyugaton a helyzet változatlan új adaptációja mind szöveg-, mind filmnyelvi értelemben adekvát eszközöket érvényesített.

    Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues)

    amerikai-német történelmi dráma, 147 perc, 2022.

    Rendező: Edward Berger

    Író: Erich Maria Remarque

    Forgatókönyvíró: Lesley Paterson, Ian Stokell, Edward Berger

    Zene: Volker Bertelmann

    Szereplők: Daniel Brühl, Albrecht Schuch, Devid Striesow, Michael Wittenborn, André Marcon, Anton von Lucke, Edin Hasanovic

    Forgalmazza: Netflix


  • További cikkek