„Minél erősebb érzelmi hatást akartam gyakorolni a közönségre” – Interjú Tóth Barnabás filmrendezővel

2009-ben jelent meg az első nagyjátékfilmed, majd több mint tíz évet kellett várni, hogy moziba kerüljön a második egész estés alkotásod, az Akik maradtak. Nem is akartál nagyjátékfilmet rendezni, vagy így hozta a sors?

Nagyon szerettem volna, de sajnos nem kaptam lehetőséget. Rendkívül rosszul éltem meg ezt az időszakot. Szerencsére nem töltöttem tétlenül az időmet. Készítettem rövidfilmeket, sorozatokat és dokumentumfilmeket, valamint játszottam a Momentán Társulatban. Frusztrált, hogy ennyire nehezen jutok lehetőséghez. Nehéz szakma a filmrendezés. Könnyen felőrlődik az ember, és elveszti a hitét. Az Akik maradtak óta csak négy év telt el, de ez is nagyon hosszú időnek tűnik.

2019-ben a rövidfilmed, a Susotázs 2020-ban pedig az Akik maradtak került fel az Oscar-díj szűkített listájára (Oscar-shortlist). Szakmailag mennyire tudtál profitálni ezekből a sikerekből hazai és nemzetközi szinten?

Kaptam több megkeresést itthonról és külföldről is. Főleg forgatókönyvírók érdeklődtek, de nagyon sok mindennek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy filmterv megvalósuljon. Mivel drága műfajról van szó, sok múlik a kultúrpolitikán is. Amíg nem rendeztem nagyjátékfilmet, rengeteget dolgoztam a fióknak, sok saját forgatókönyvet írtam.

Mitől függ, hogy igent mondasz-e egy megkeresésre?

Elsősorban a forgatókönyvtől. Fontos, hogy hasson rám a történet, és legyen benne egy motiváció, amely magával ragad. Ha engem képes megszólítani, akkor valószínűleg a nézőt is. Utána nekem már „csak” arra kell ügyelnem, hogy ne vesszen el ez a lendület.

Szurmay János producer keresett meg a Mesterjátszma filmtervével. Fonyódi Tibor a forgatókönyvben újragondolta Stefan Zweig Sakknovella című kisregényét, és áthelyezte a történetet 1956-ba, amikor egy szerelmespár az utolsó menekültvonattal próbálja elhagyni Magyarországot. Nem ismerted Stefan Zweig művét, és a sakkot sem igazán kedveled. Miért döntöttél úgy, hogy szeretnéd vászonra vinni ezt a történetet?

Nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni a Mesterjátszmáról. A történet az utolsó percig óriási fordulatokat tartogat. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, akkor az utolsó nagy csavar fogott meg leginkább.

Szeretem az olyan filmeket, amelyek a végén teljesen új értelmet nyernek.

Ezzel akartam játszani a Mesterjátszmában is.

Az Akik maradtak után ismét történelmi ihletésű filmet rendeztél, amely nem egy konkrét történelmi eseményt mutat be, hanem azon keresztül két-három ember drámáját meséli el. Mi érdekel az ilyen történetekben?

Az Akik maradtakban nemcsak a holokausztról és annak túlélőiről akartam mesélni, hanem a folytatásról, hogy hogyan tudnak egymásnak segíteni a főszereplők, és hogyan lehet új életet kezdeni a szeretet erejével. Érdekel 1956, van róla véleményem, de a Mesterjátszma esetében a forradalom csak kulissza, egy réteg, amellyel a magyar néző együtt tud érezni. A történet, amelyet elmesélünk, univerzális, nem kötődik szervesen a forradalomhoz. Kínában és az Egyesült Államokban is bemutattuk a filmet, és a történelmi kontextus ismerete nélkül is élvezték.

Azt mondtad egy interjúban, hogy nem tartod magad történelmi filmesnek. „Már a történelmi film kifejezést sem szeretem amiatt, ami az utóbbi években ráragadt” – említetted.

A jelenlegi kultúrpolitikának kimondott célja, hogy minél több történelmi film készüljön itthon. A sok izzadtságszagú próbálkozás miatt félek, hogy a magyar nézők elveszítik a bizalmukat a történelmi filmekkel szemben.

Önmagában kevés, hogy egy film a történelemmel foglalkozik. Vagy univerzális, vagy aktuális üzenetet kell hordoznia, amely a mának szól, amelyhez kapcsolódhat a néző.

A Mesterjátszmának nincs aktuálpolitikai vonatkozása. Szerelemről, önfeláldozásról, bűnről, elnyomásról, a jó és a rossz örök harcáról, az élet és a halál egymáshoz való viszonyáról és nem mellesleg a sakkról szól. Ezek univerzális témák, amelyek nagyobb hangsúlyt kapnak a filmben, mint a történelmi korszak, amelyben játszódik a történet.

Azáltal, hogy két filmed is felkerült az Oscar-díj szűkített listájára, a szélesebb hazai közönség is megismerte a neved, a Mesterjátszma pedig az eddigi legnagyobb szabású rendezésed. Éreztél emiatt plusznyomást?

Mivel megkerestek a filmtervvel, és nem én írtam a forgatókönyvet, „tét nélkül” vághattam bele. Nem az a helyzet állt fenn, hogy egy hosszú évek óta dédelgetett tervemet kell megvalósítanom, amelyet vagy elrontok, vagy nem. Kaptam egy felkérést, vállaltam, és igyekeztünk a lehető legmagasabb színvonalon elkészíteni. Úgy érzem, jót tett a filmnek, hogy ilyen szabadon dolgozhattam. Az, hogy két filmem is felkerült az Oscar-shortlistre, sosem jelentett nyomást, inkább inspirált és erőt adott a következő munkáimhoz.

Azzal a feltétellel fogadtad el a felkérést, hogy újraírod Fonyódi Tibor forgatókönyvét. Milyen szempontok alapján gondoltad újra a történetet?

Elsősorban műfaji szempontok alapján. A pszichothriller és a krimi zsánereknek akartam megfelelni, hogy a fordulatok a film megfelelő pontján jöjjenek. Fontos volt, hogy a néző ne jöjjön rá túl korán a csavarra, de mégse érje teljesen váratlanul. Minél erősebb érzelmi hatást akartam gyakorolni a közönségre, egyrészt a fiatal szerelmespár, másrészt a Hajduk Károly által alakított pap történetén keresztül.

Miközben újraírtad a forgatókönyvet, fontosnak tartottad a történelmi környezet alapos megismerését. Milyen forrásokat használtál, és milyen tanulságokkal szolgált a kutatómunka?

Mindszenty József Emlékirataim című kötete volt az egyik fő forrásom, aki hasonló megpróbáltatásokat élt át, mint a filmben a „B” nevű karakter, és hasonlóan hazug, hamis indokokkal hurcolták meg. Megrázó élmény volt olvasni a könyvet. Rengeteg filmet, fotóalbumot megnéztem 1956-ról. Mindig megrendít, hogy milyen reménytelen, mégis hősies és felemelő volt, amit a forradalmárok tettek. Rendkívül szép és érdekes élmény volt elmélyülni a témában, és remélem, hogy ebből valamennyit át tudtam adni a filmben is.

A női főszereplő, Varga-Járó Sára a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként került a látóteretekbe, és ez az első filmszerepe. Miért rá esett a választásotok?

Nagyon természetesen viselkedik a forgatáson. Évekig modellkedett, ezért nagyon érzi a kamerát. Ilyen tekintetben egy filmszínész és egy modell nincs olyan távol egymástól. Megvan benne az a könnyedség és játékos báj, amelyet már a casting során igyekeztem előhozni belőle, amikor sakkoztunk és improvizációs gyakorlatokat végeztünk. Olyan szerethetően viselkedett, hogy úgy éreztem, a nézők is könnyen mennek majd vele.

A sajtókönyvben említettétek, hogy a film képi világát többek között az amerikai realista festő, Edward Hopper, valamint Rembrandt képei inspirálták. Mesélj erről bővebben!

Mivel a rendezés és a színészet világában mozgok leginkább otthon, szükségem volt referenciákra, hogy milyen színeket szeretnék látni a vásznon. Rembrandt már korábban, a Susotázsban is fontos ihletforrás volt számomra. Nagyon szeretem az olyan beállításokat, amelyeken a sötét háttér előtt megjelennek világos arcok, mint Rembrandt portréin. Edward Hopper és Rembrandt elsősorban számomra jelentettek támpontot. Másik Szőke András operatőrnek nem volt szüksége ilyen képi referenciákra. Nagyon szeretem, ahogy a színeket és a fényeket használja, a beállításai pedig rengeteget hozzátesznek a történethez.

A forgatás során feleséged, Lisztes Linda volt az állandó munkatársad, aki a sajtókönyv szerint az alkotás minden fázisában a jobb kezed volt. Minden szakmai kritikát elfogadtál tőle?

Minden kritikát még a feleségétől sem tud elfogadni egy rendező. Sőt, előfordul, hogy tőle még jobban fáj. Nem kritikának nevezném, hanem közös gondolkozásnak. Voltak olyan döntéseim, amelyekkel nem értett egyet, de elfogadta. Szinte minden kérdésben kikértem a véleményét. Elolvasta a forgatókönyvet, és végig ott volt a forgatáson. Nagyon adok a szavára.

Amikor véget ért egy forgatási nap, próbáltátok nem hazavinni a munkát, vagy nem tudtátok megállni, hogy otthon is a filmmel foglalkozzatok?

Nem lehet nem beszélni róla, még úgy sem, hogy közben három gyereket nevelünk. Éjszaka, amíg aludtak, mi a filmen dolgoztunk. Szerintem egy művész nem tudja lerakni a munkát otthon, ami egyszerre lehet áldás és átok.

Szerinted külföldön mennyire találhatja meg a film a közönségét? Két korábbi alkotásodhoz hasonlóan eljuthat az Oscar-shortlistig?

Remélem, hogy a közönség bizalmat szavaz a filmnek, és megnézi a moziban. Sok pénz kell hozzá, hogy egy film híre eljusson a nézőkhöz. Bízom benne, hogy mindenki megtalálja a számára érvényes üzenetet. 

Azt tapasztaltam, hogy sokféle értelmezése lehet a filmnek, attól függően, hogy ki melyik karakterrel tud azonosulni.

Mint említettem, egy kínai fesztiválon is vetítették, valamint amerikai és angol ismerőseimnek, szakmabelieknek is mutattam, akiknek adok a szavára. A visszajelzések alapján a Mesterjátszma külföldön is megtalálhatja a közönségét. A streamingplatformok korában már nem számít, honnan indul egy alkotás, ezért bízom benne, hogy határok nélkül utat talál a közönséghez a film.

A Mesterjátszma november 9-től látható a mozikban a JUNO11 Distribution forgalmazásában.