„Felnőttél, Mihály” – Kritika a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Utas és holdvilág című előadásáról

A tragikus sorsú Szerb Antal regénye megkerülhetetlen műnek számít a felnőtté válás szakaszában. Olyan ma is releváns kérdések kerülnek elő benne, mint a családtól való elszakadás, a felelősségvállalás vagy önmagunk útjának megtalálása. E témákra az idén a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Galambos Péter rendezésében bemutatott adaptáció is nagy hangsúlyt fektet.

A pályája során számos irodalmi klasszikust (például Füst Milán A feleségem története című regényét vagy Henrik Ibsen Nóráját) színpadra álmodó rendező nem először kísérletezett Szerb Antal legismertebb regényével. Galambos Péter először 1995-ben írt darabot az Utas és holdvilágból, amelyből addig nem készült színházi adaptáció, korábban, 1974-ben csak tévéfilm formájában dolgozta fel Horváth Z. Gergely. A regényt azóta más színházak is feldolgozták: 2017-ben a Trafó készített belőle előadást a TÁP Színház társulatával, Törőcsik Franciska és Laboda Kornél főszereplésével, míg a Vajdai Vilmos rendezte rádiójátékban Csányi Sándor, Ónodi Eszter és Bódi Viktor játszották a főbb szerepeket.

A regény – részben aktualitásának köszönhetően – a mai napig népszerű olvasmánynak számít. Kérdés viszont, hogyan lehet színpadra vinni egy, a múlt század elején, a két világháború között játszódó cselekményt úgy, hogy az adaptáció ne csak hűen adja vissza, hanem önálló értelmezését is nyújtsa az eredeti műnek. A nyíregyházi feldolgozásban megragadható ez a törekvés. A darab több, napjainkban is átélhető párhuzamot villant fel a második világháború előtti és a 21. századi fiatalok dilemmái között, így az előadás elsődleges célközönsége leginkább a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó korosztály.

Mihály vívódásával – a drámai szerepekben mindig is magasan teljesítő Illyés Ákos alakításában – ugyanis az előadás pont azt a generációt szólítja meg, amelynek tagjai az egyetemi tanulmányaikat elvégezve frissdiplomásként először szembesülnek a munkahelykeresés, majd az egzisztenciateremtés nehézségeivel (vagy saját hibás pályaválasztási és párkapcsolati döntéseikkel), miközben a kötetlen koleszos bulikba és a diákévek adta szabadságba is visszavágynak.

A darabban Mihály az életkezdési válságot többszörösen éli meg. Egyszerre akar megfelelni újdonsült feleségének, a felső középosztálybeli családjának, a kor társadalmi elvárásainak, miközben egészen más életre vágyik.

Megijed az elköteleződéstől, nem érzi magát készen arra, hogy végleg szakítson a múltjával. „Engem csak a múltam érdekel!” – hangzik el többször is az előadás során Mihálytól, akiben Olaszországban a felfedezés és kalandvágy is felerősödik. Mihály története, ahogy a regényben, úgy a darabban is két szálon játszódik. Az egymás mögé elhelyezett díszletek alkalmazásával egyszerre láthatjuk a fiatalkorát és a jelenét. Mihály viszont mind a két térben ugyanazt a sárga inget viseli: ez szimbolizálja a változatlanságot, az örök gyermekiséget, egyben azt is sugallja, hogy a főszereplő megrekedt egy ponton, és nem képes vagy nem akar továbblépni. A darabnak ez a megoldása a Trafó-féle feldolgozáshoz hasonlít, stílusában ugyanakkor jelentősen eltér attól. Míg a TÁP előadása a film noir stílusára épített, a nyíregyházi változatban a rockzene dominál. Néhány történetelem megváltoztatásával együtt (a darabban Mihály a focit hagyta abba mint fiatalkori sportot, és rockzenekarban játszik a színjátszókör helyett) ez is segíthet közelebb hozni a mai nézőhöz a művet.

Az újítások viszont cseppet sem zavaróak. Sőt, nemcsak Mihály karakterével azonosulhatunk, hanem Mihály felesége – a Kosik Anita által játszott –, Erzsi szálán keresztül az életkezdési dilemmák női aspektusait is megismerhetjük. Kosik Anita egyaránt képes megformálni mind a konformista, családi és társadalmi elvárásokhoz ridegen ragaszkodó, mind az ez ellen lázadó, buja nőt, így a néző újra és újra felteheti magának a kérdést, melyik a jobb megoldás: maradni az álmodozó nagy szerelemmel vagy biztonságvágyból a stabilabb jövővel bíró, ám az egykori csalódás miatt kétes megítélésű exkedvest választani.

Mihály és Erzsi karakterén keresztül az előadás mintha az arany középút megtalálásának fontosságát hangsúlyozná. Ez ragadható meg a Mihálynak Ervinnel (vendégművészként Zakariás Máté), illetve egyetemi évfolyamtársával, Waldheimmel (Törő Gergely Zsolt) folyatott párbeszédében is. Waldheim a vallástörténetnek szentelte az életét, míg Ervin a szerzetesi pályának, akikkel ellentétben Mihály csak a lemondást és Waldheim esetében a spórolást véli felfedezni. (Utóbbi jelenet a darab egyik legszórakoztatóbb pontja, mikor Waldheim az olcsó parizerrel szemlélteti az egyetemi tanári élet szépségeit.)

A regényben kulcspozíciót elfoglaló halál kérdéskörének interpretálásával kapcsolatban viszont némi visszafogottságot lehet az előadásban tapasztalni: Mihály és az Ulpius testvérek játékos áldozati szertartásai a darabban kevésbé hangsúlyosak, mint a regényben, bár feldolgozásuk kétségtelenül egyedi. Míg sok kortárs színdarabban a halál tragédiaként jelenik meg, az Utas és holdvilág nyíregyházi feldolgozása Milan Kundera regényének címét idézve egyfelől a lét elviselhetetlen könnyűségéből való menekülést, másfelől az attól való szorongást is tematizálja, rámutatva, hogy életünk végessége miatt kezdenünk kell valamit a sorsunkkal. 

A darab ezen üzenete mentén a szereplőket is két táborba oszthatjuk: a döntésükben biztos elkötelezettekre és az örök kétkedőkre,

akik közé Mihály, Erzsi, illetve a szinte csak a visszaemlékezésekben feltűnő Ulpius Éva (Kovács Vecei Fanni) is tartozik. A többiek látszólag elmerülnek a végletekben: Ervin a vallásban, Waldheim a tudományban, Erzsi barátnője, Sári (Jenei Judit) a párizsi éjszakában, Ulpius Tamás (Jenővári Miklós) a halálban, míg Szepetneki János (Horváth Viktor) a szélhámos életmódban.

A darab befejezése teljesen hű marad a regényhez. Míg Mihály körül mindenki képes lesz döntést hozni, addig ő csak az Ulpius testvérpárnak köszönhetően tud továbblépni. Ennek értelmében az előadás központi üzenete a kapunyitási pánik leküzdése, amelyhez meg kell találnunk önmagunkat és azt a tevékenységet, amelyben kiteljesedhetünk ahhoz, hogy felnőjünk és elégedetten élhessünk.

A Móricz Zsigmond Színház hűen adta vissza a regény cselekményét, ugyanakkor a történet mondanivalóit is sajátosan értelmezték. A kapunyitási pánik és a felnőtté válás kérdéseit helyezték a feldolgozás középpontjába, amelyek bár az Utas és holdvilágban kétségkívül megjelennek, sok más értelmezése is létezik még az eredeti műnek. Szerb Antal időtálló könyve összetett regény, sok olvasata van. A nyíregyházi társulat most ezen értelmezések közül emelt ki egyet: ennek feldolgozása amellett, hogy szórakoztató, egyben gondolatébresztő is lett. A darab által kiválasztott központi üzenet viszont inkább kísérletezés az egyes elemek modernizálásával – a jövőben megfontolandó lehet egy teljesen alternatív adaptáció elkészítése is. Egy deklaráltan 21. századi környezetben játszódó cselekmény a főbb történeti elemek átvételével, azaz egy Pintér Béla-darabhoz hasonló megoldás, amelyben az említett színészek egyaránt tehetségesen teljesítenének. Az előadás központi üzenete ugyanis így is célt ér, ám érződik, hogy a kapunyitási pánik kérdését a társulat inkább az eredeti műhöz ragaszkodva, az abban rejlő, erre vonatkozó tanulságok újraélésével igyekezett megfogni. Egy merész újítással viszont talán még markánsabban lehetne mindezt átadni a közönségnek, akár az említett korosztály hangsúlyosabb kiemelésével. A Waldheimnél és Erzsinél említett párhuzamok, a rockzenekar, az abbahagyott foci és az arany középút egyedi hangsúlyozása az egyik legélvezhetőbb elemei a darabnak, amelyekből jó lenne többet látni. A több korosztály számára aktuális előadás azonban így is élvezetes, változtatás nélkül is bármelyik budapesti színházban bátran megállná a helyét.