Apák, olvassatok! – Interjú Harmath Artemisszel

Az olvasás családi élménye sokszor meghatározó a gyermeki fejlődés szempontjából, de az apák szerepe ebben gyakran háttérbe szorul. A Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában megjelent Apa olvas – Kortárs gyerekversek és mesék című antológia célja, hogy ezt a hagyományt helyezze újra előtérbe. Az összeállítást Harmath Artemisz gyerekirodalmár, a PKÜ–MeseCentrum programvezetője álmodta meg, és olyan költők és írók munkáit gyűjtötte egybe, mint Harcos Bálint, Lackfi János, Marék Veronika, Szabó Borbála vagy Miklya Zsolt. A 28 klasszikust tartalmazó antológiáról Harmath Artemisszel beszélgettünk.

Miért volt fontos, hogy dedikáltan az apukákat megcélozva készüljön egy olyan antológia, amely a meseolvasást ösztönzi?

Három alapvető indíttatás vezetett a kötet összeállításához. Az első egy németországi programhoz, a Mein Papa liest vor!-hoz kapcsolódik. A hátterében álló kutatásból megtudtam, hogy az apák kérdései sokkal inkább ösztönzik a gyerekeket arra, hogy kibontsák és megértsék a szövegek mélyebb tartalmát. Elvonatkoztatnak a szövegtől, kitágítják az értelmezési teret. Az apák által feltett kérdések ugyanis rávezetik a gyerekeket a történetek mögöttes rétegeire, míg az anyák inkább a konkrétumokra kérdeznek rá. Ez már önmagában elég inspiráló volt. A második indíttatás az egyetemi oktatói tapasztalataimból fakadt.

A tanárképzés és a gyermekirodalmi továbbképzések során azt tapasztaltam, hogy a kollégák sokszor progresszív, előremutató szövegeket keresnek, de ezek a művek nem mindig találkoznak a gyerekek befogadóképességével vagy azzal, amit a szülők otthon családi körben irodalomként tudnak elfogadni, befogadni. Ezért olyan szövegeket válogattam, amelyek mindkét szempontnak megfelelnek, tehát az óvónők is biztonságosan olvashatják őket alvásidőben, és a családok is örömmel veszik kézbe, mert jó meséket találnak benne, arról nem beszélve, hogy ezek a művek irodalmi-esztétikai szempontból ugyancsak izgalmasak. A harmadik indíttatásom pedig az volt, hogy a három nézőpont – a gyerekközönség, az irodalomkritikai szempontok és a pedagógusok igényei – találkozzanak. 

Szerettem volna egy olyan antológiát, amely segít abban, hogy a mesélés a család összetartó élményévé váljon.

Hogyan fogadták a szerzők az Apa olvas antológia ötletét?

A kötetszerzők visszajelzései szinte egyhangú lelkesedést tükröztek, Varró Dániel például segített átfogalmazni néhány szöveghez kapcsolt kérdést is. Az antológia összeállításakor az illusztrációk kérdése szintén kiemelt szerepet kapott, hiszen ezek a szövegek korábban már megjelentek más kiadványokban, méghozzá kitűnő illusztrációkkal. Ezért aztán nagy dilemma volt, hogy mi legyen a képekkel. Mivel az előző projektjeinkkel már sikeresen bebizonyítottuk, hogy igenis van értelme egy összefésülő grafikai koncepciónak, így Orosz Annabella készített egységes illusztrációkat a korábban megjelent írásokhoz. A kötet összeállításakor egyébként olyan szövegekre és illusztrációkra törekedtünk, amelyek bevonják az édesapákat a közös olvasás élményébe, hiszen az Apa olvas egyik fő célja az apák olvasási kedvének növelése.

Még mindig nem világos azonban, hogy miért épp az apák.

A 2017–2019-es olvasáskutatások szerint Magyarországon leginkább az édesanyák vesznek részt a gyerekekkel közös olvasásban. Ezen szerettem volna változtatni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az anya iskolázottsága jelentősebb hatással van a gyerekek olvasottságára, Ez a két adat összefügg. Aki otthon felolvas, annak az attitűdje lesz a meghatározóbb.

Mi történik akkor, ha egy gyereknek egyáltalán nem olvasnak?

Amikor egy gyereknek nem olvasnak, már egészen korán, hároméves korban jelentős különbségek alakulhatnak ki például a szókincsében. Kutatások szerint akár 8%-os eltérés is mérhető ebben az életkorban. Az olvasás hiánya nemcsak a szókincset érinti, hanem a szövegértést szintén, amely minden tanulási folyamat alapja, legyen szó bármilyen tantárgyról. Az anyanyelv elsajátításának minőségét jelentősen befolyásolja, hogy rendszeresen hall-e a gyermek szépirodalmi szövegeket. A napi 15-20 perces felolvasás egyébként nemcsak a szövegértést fejleszti, hanem az anyanyelvi készségeket is általánosan javítja, és az sem baj, ha a gyerek újra és újra ugyanazt a szöveget hallja, hiszen a kicsik számára nagyon lényeges az ismétlés. Ezen kívül az ugyancsak nagyon fontos, hogy a meséhez kérdések kapcsolódjanak, mert ezek segítenek mélyebben rögzíteni és értelmezni a szövegek tartalmát. Továbbá az illusztrációk is nagyban hozzájárulnak a szöveg megértéséhez, mivel vizuális támpontokat adnak a történethez. Ezek az elemek együtt működnek a leghatékonyabban, ha tudományos szempontból nézzük.

Emellett a hétköznapi tapasztalatok is igazolják, hogy az irodalmi szövegek jelenléte vagy éppen hiánya jelentős hatással van a családi nyelvi kultúrára és a gyerek nyelvi igényességére.

Hány éves kortól érdemes olvasni a gyerekeknek?

Már egészen korán, gyakorlatilag születéstől kezdve érdemes a gyerekeknek mondókákat, verseket mondani vagy olvasni. Sőt, a legfrissebb kutatások szerint a prenatális nyelvi fejlődés már az édesanya méhében megkezdődik: a magzat néhány hónapos kortól felismeri nemcsak a szülők hangját, hanem azokat a mondatdallamokat, amelyek az egyes családtagokat jellemzik. Valamint tény, hogy a kisbabák zenei észlelése kiváló, ezért a mondókákkal már a legelső hónapokban érdemes elkezdeni a közös játékot. Ezek az interakciók nemcsak szórakoztatóak, hanem alapvető nyelvi és észlelési formákat fejlesztenek.

Hány éves kortól ajánlott az Apa olvas antológia, és meddig tart a célcsoportja? Hogyan lehet a benne található kérdéseket és történeteket a legjobban felhasználni a közös olvasás során?

Az antológia óvodáskortól, nagyjából nagycsoportos kortól kezdve ajánlott, de elsősorban az alsós korosztály számára készült. Ugyanakkor a saját 12-13 éves gyerekeimen azt tapasztaltam, hogy ezek a szövegek és a hozzájuk kapcsolódó kérdések idősebb korban is jól működnek. Amikor otthon felolvastam nekik belőle, elgondolkodtak, és érdekes beszélgetés indult egy-egy vers kapcsán. Ez persze egy szűk mintavétel, mindenesetre úgy gondolom, hogy a kötetben foglalt kérdések jó kiindulópontot adnak az otthoni beszélgetésekhez, amelyekkel tetszés szerint lehet haladni. Ezek célja, hogy egyszerű módon elindítsák a közös gondolkodást, és akár spontán témákhoz is elvezessenek. Van a tarsolyomban egy 28 helyszínes országos mintavétel, hiszen sokat ezek közül a művek közül a MeseCentrum családi programjain is feldolgozunk zenésen vagy dramatikusan, esetleg színészek olvassák föl azokat, és láthattam a reakciókat.

Most említsük meg az előző könyvedet (Felhőpárna – Versek léten innen és túl, 2021), amely egy gyerekvers-antológia volt. Ezzel szemben az Apa olvas főleg prózai művekből válogat. Mondhatjuk, hogy ez egy folytatás?

A Felhőpárna is egy belső igényből fakadt, akkor az volt a célom, hogy megmutassam, a magyar gyereklíra rendkívül színvonalas, csak válogatni kell. Itt olyan kortárs költők és szerzők műveit gyűjtöttük össze, akik közül néhány nem annyira ismert a nagyközönség számára, de lenyűgöző minőséget képviselnek. Az Apa olvas ötlete viszont korábban született, tehát nincs közvetlen összefüggés a két kötet között. (Bár a fizikai formátum hasonló, valamint a méret, az illusztrátor személye és a könyv minősége is megegyező mindkettő esetében.)

Mindkét kötet nagy sikert aratott. Tervezel a közeljövőben újabb antológiát?

Egyelőre nincs tervben újabb antológia. Az Apa olvas és a Felhőpárna olyan hiányokra reflektáltak, amelyek a könyvpiacon, valamint az iskolai könyvtárakban is érzékelhetők voltak. Mert nagy szükség van kortárs irodalomra az iskolákban, óvodákban, ahol nehéz könyveket beszerezni, főleg a hátrányos helyzetű intézményekben. Ezeknek a könyveknek a legfőbb szerepe, hogy hidat képezzenek a közönség és a kortárs gyerekirodalom között, ezért szeretném, ha minél többekhez eljutna.