Hangokba öltöztetett történetek – Interjú a gyerekeknek szóló hangoskönyvekről Lovász Andreával

Mi ösztönözte a Cerkabella Könyvkiadó szerkesztőségét arra, hogy szélesítsék a repertoárt, és hangoskönyveket is piacra dobjanak?

2020/21-ben figyeltünk fel a Nemzeti Kulturális Alap pályázatára: magyar szépirodalmi művek, valamint gyermek- és ifjúsági könyvek hangoskönyv formában történő kiadásának támogatására lehetett pályázni. A felhívást látva szinte magától értetődő volt számunkra, hogy ennyi remek történet birtokában nem is tehetnénk másképp. Ez volt az elindító, s onnantól tendenciózusan szélesítjük kínálatunkat.

A legfontosabb cél az volt, hogy alternatív eszközök segítségével olyan személyekhez is eljuttassuk az irodalmat, akik valamilyen oknál fogva küzdenek az olvasással.

Másrészt, mint említettem, sajnáltuk veszni hagyni azokat a történeteket, amelyek ma már nincsenek a kánonban. Gondolok itt például Sütő András hangoskönyveire; mesébe oltott igaz történeteit másképp ma már csak egy nagyon szűk réteghez tudnánk eljuttatni. Talán így lehetőségünk nyílik szerepet vállalni két nemes ügyben is: új életet adunk az említett szövegeknek, másrészt minőségi irodalmat szolgáltatunk azoknak is, akik egyébként nem olvasnának.

Mi a tapasztalat, mekkora az igény a magyar könyvpiacon a gyerekeknek szóló hangoskönyvekre?

A jelenlegi túlkínálat ellenére az erre irányuló igény vajmi kevés; nehéz megtalálni azt a metszetet, ahol a kettő mégis találkozik. A jelenlegi fogyasztói szokásokat alapul véve egyre inkább az alternatív utak tűnnek csak járhatónak. Nagyon kevesen vesznek már CD-t, többnyire csak azok a tartalmak jutnak el a közönséghez − beleértve a kiskorúakat is −, amelyek letölthetők, streamelhetők. Éppen ezért a papíralapú könyvek dimenzióit is igyekszünk szélesíteni. Az utóbbi időben több könyvtest oldalára nyomtunk QR-kódot, amelyet beszkennelve az olvasók a honlapunkon elérik az adott történet teljes hanganyagát.

Hogyan választják ki, mely könyvekből készül hangoskönyv?

Az elsődleges szempont minden alkalommal az, hogy meghatározzuk, melyik az a szöveg, amelyet minél szélesebb réteghez szeretnénk eljuttatni. Az óvodáskorúaknak szánt könyvektől kezdve (Máté Angi: Ez egy susogó levél, Szabó Imola Julianna: Rókamók és Círmacs) egészen a nagykamaszoknak szóló regényekig (például Mészöly Ágnes, Bernáth Zsolt, Maksai Kinga művei) igyekszünk minden korosztályt lefedni, valamint tematikailag is sokszínűek lenni.

Hangoskönyveinket is családtagként kezeljük: ismerjük, gondozzuk, szeretgetjük őket évek óta. A kiadói munka része, hogy megpróbáljunk új életet adni a történeteknek, hiszen mi öltöztetjük hangokba ezeket a szövegeket.

Egy mesekönyvnél mindig kiemelten fontos az illusztráció, hiszen a gyerekek részben a képeken, rajzokon keresztül értelmezik a történetet, illetve többek között ettől válik interaktívvá a közös olvasás. Képek hiányában milyen eszközökkel hatnak a hangoskönyvek célközönségükre?

Amit elveszítünk az illusztrációban, azt megnyerjük hangban. A hangoskönyveknél adott a lehetőség, hogy például a bundáskenyér sütésekor a jelenet alá bevágjuk az olaj sercegésének hangját. Ezek az apró részletek legalább annyit hozzá tudnak tenni az élményhez, mint a képek.

Itt több minden van a gyerekek fantáziájára bízva, mint egy képeskönyvnél, ahol készen kapják az információt.

Viszont nagy a felelősség is: egy rossz felolvasó elidegeníthet a szövegtől – azonban egy remek színésszel meg is lehet nyerni a hallgatókat. Nélkülözhetetlen, hogy ne csak a szöveg legyen magas színvonalú, hanem annak a munkája is, aki azt közvetíti.

Tételezzük fel, hogy megkeresést kapnának egy látássérült fiatalkorúakat támogató szervezettől, hogy készítsenek hangoskönyvet a különleges igényű hallgatóközönségnek. Ön szerint vannak olyan szavak, kifejezések, amelyeket empátiából vagy a feltételezhető kapcsolódás hiányából ilyen esetben nem illik megemlíteni?

Én személy szerint nem vágnék ki a történetekből semmit. Az irodalomnak sokkal több eszköze van arra, hogy művészetként működjön, mint hogy megcsonkított szövegként álljon rendelkezésre − ezzel esetleg megóvva a hallgatót a sérüléstől. Ha megcsonkítunk egy szöveget, lehet, pont azt veszítjük el, amitől az a mű irodalommá válik. Sőt! Inkább úgy érzem, nemhogy elvennék belőle, tovább gazdagítanám a szöveget a most is eszközölt hangeffektusokkal, ezzel segítve a megértést.

A gyerekirodalomnál örök kérdés, hogy kinek is szól a könyv: annak, aki felolvassa, vagyis a szülőnek/felnőttnek, vagy annak, aki hallgatja, vagyis a kisgyereknek. Hogyan tud hatni a felolvasott szöveg, ha kimarad a szülő az élményből?

Olvasatomban ez egyszerűen egy hordozóváltás. Semmiképp sem szeretném lekicsinyíteni azt, hogy a szülői mesélés mekkora érzelmi töltetet ad. Kiadói szemszögből nézve: mi irodalmat közvetítünk.

Ha a szülő hangján szólal meg egy történet − jó, de ha színész mesél, az is jó.

Egy profi előadás, amelyhez zenei aláfestés és hangeffektus is társul, képes olyan pluszt adni, amelyet egy amatőr felolvasás nem feltétlenül tud. A realitás talaján maradva, nagyon kevés családban adatik meg az a lehetőség, hogy a szülő órákig olvasson. A hangoskönyvek azonban nem ennek helyettesítésére lettek kitalálva, a kettőnek egymást támogatva kellene működnie.

Mi a legkeresettebb hangoskönyv jelenleg a Cerkabella Könyvkiadó könyvtárában? Mit gondol, mi a sikerének az oka?

Erre a válasz egyértelműen az Elfelejtett lények boltja – Mesék és versek adventre című karácsonyi antológia, amely témájánál fogva olyan sok érdeklődő szívébe lopta be magát, hogy most újra ki kellett adnunk. A 24 szövegből álló mesegyűjtemény sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy Pokorny Lia és Vecsei H. Miklós nagyszerű előadásában hallhatjuk a történeteket. Szorosan mögötte állnak Kertész Erzsi hangoskönyvei, az Állat KávéZoo és az Állati Vállalat fergeteges humorú, több korosztályt megszólító elbeszélései, de ott van a Dalia és Dália – A nagy szívrablás című kötete is, amely már két kiadást megért papíralapon, és most hangoskönyvben is kiadtuk.

Önhöz melyik történet áll a legközelebb?

Személyes nagy kedvencem − amely egyelőre e-hangoskönyv formátumban érhető el − Ingeborg Arvola Buffy Berg tehetséges című műve, amely Patat Bence zseniális fordításában jelent meg, hangoskönyvként pedig Pájer Alma Virág előadásában hallható. Az utóbbi tíz év egyik legjobb könyve, ha mondhatok ilyet. Egy Oslóban, mélyszegénységben élő kislány történetét dolgozza fel, aki nem mellesleg őstehetség síelésben. Ahhoz, hogy álmát beteljesítse a drága sportágban, páratlan leleményességre van szüksége. Az előre jósolható depresszív hangulat és problémafeldolgozó attitűd ellenére Buffyt végtelen derű öleli körül. A szó klasszikus értelmében szívmelengető, fergeteges humorú, ugyanakkor végtelenül szerethető könyv, amelyet receptre írnék fel mindenkinek, ha tehetném. A mostani „mindent készen kapok” generáció számára kötelezővé tenném, hogy értékelni tudják azt, milyen szerencsés helyzetben vannak. Rámutat arra is, hogyan lehet életben maradni a hétköznapokban; hisz Buffy kezét egy pillanatra sem engedik el osztálytársai, nem cikizik, nem mellőzik, mindenki szívvel-lélekkel mellette van. Ha egy titkos kívánságom lehetne, azt szeretném, hogy sikerkönyv lehessen Buffy Berg története.