Gitárral írt mesék – Babos Gyula zenéjéről

Babos Gyula 1949-ben született, és ahhoz a generációhoz tartozott, akik abban az időszakban voltak fiatalok, amikor a kultúrában és azon belül a zenében forradalmi változások történtek. Ez a megállapítás a magyar zenei életre is igaz, annak ellenére, hogy az általa játszott jazz az akkori kultúrpolitikában csak a „tűrt” kategóriába tartozott. Zenei pályafutásának indíttatása és azok a hatások, amelyek őt érték gyerek- és fiatal korában, egy nagyon sajátos, mással összetéveszthetetlen zsánert adtak a gitárjátékának, valamint a zenekarai és a lemezei zenei világának egyaránt.

Édesapja prímás volt, ezért először természetesen ő is hegedülni tanult. Nem ez volt az igazi útja, viszont a gitárral megtalálta azt a hangszert, azt a zenei közeget, amellyel és amelyben ezután egész életében otthonosan mozgott. A 8. kerületben egy fantasztikusan pezsgő zenei közegben nőtt fel. Ott olyan kimagasló képességű muzsikusok voltak az akkori fiatal jazz-zenészek között, mint Szakcsi Lakatos Béla, Lakatos Ablakos Dezső, Kőszegi Imre, Ráduly Mihály, Jávori Vilmos, Lakatos Pecek Géza, és még sorolhatnánk a jobbnál jobb zenészeket. Ennek a generációnak még nem adatott meg, hogy már a kezdetektől jazzklubokban, fesztiválokon játsszanak, és különböző iskolákban tanulják a jazzt. Mindannyian a vendéglátóiparban kezdtek el dolgozni már egész fiatalon, és ezzel akkora rutinra tettek szert, amit egyik iskola sem pótolhat. A szórakozóhelyeken elsősorban az akkor új beat-rock zenénél régebbi slágereket kellet játszani, és ezeknek a számoknak a harmónia-, dallam- és ritmusvilága – elsősorban a szvinges lüktetés – sok tekintetben rokonságban állt a jazzsztenderdekkel, mindez nagy mértékben segítette a stílus elsajátítását. 

A már említett fiatal generáció minden muzsikusa megjárta a nyugat-európai vendéglátóipart, ennek következtében egyrészt hatalmas hangszeres és zenei tudásra tettek szert,

másrészt módjukban állt megismerni az ottani zenei életet, az új stílusokat és az akkori kelet-európai mentalitástól nagy mértékben különböző gondolkodásmódot, kultúrát is. Amikor a 60-as évek végén, 70-es évek elején hazajöttek, már egy teljesen más zenei utat akartak járni, mint az őket megelőző generációk, és mint amit akkor itthon megtapasztaltak. Néhányuk – köztük Babos Gyula is – végleg felhagyott a különböző szórakozóhelyeken való muzsikálással, és kizárólag színpadi előadó lett.

Babos Gyula életében nagyon nagy fordulatot jelentett, amikor Nyugat-Európából hazatért egy Németországból hazautazó amerikai katonától vett Ford Mustang autóval és egy gyönyörű Gibson gitárral. Az onnan hozott elegáns ruháit hamar felváltotta ugyanaz a tornacipő, farmer stb., amelyet itt a korosztályába tartozó, hozzá hasonló gondolkodású muzsikusok hordtak, mint például Orszáczky Jackie. Bekerült a korszak legemblematikusabb fúziósjazz-zenekarába, a Rákfogóba, ahol Szakcsi Lakatos Bélával, Kőszegi Imrével, Orszáczky Jackie-vel és Ráduly Mihállyal muzsikált együtt.

A 70-es évek elején elkezdte érdekelni egy másik zenei világ is, az akkori avantgárd vonal. A Kex együttessel is játszott, ahol elsősorban Baksa-Soós Jánostól, de a többi zenésztől is egy teljesen más értékrendre és gondolatiságra épülő előadóművészi attitűdöt ismert meg.

Nagy hatással volt rá Orszáczky Jackie és Ráduly Mihály zenei és egyéb irányú gondolkodásmódja is, akik a Syrius együttesből érkeztek a Rákfogóba. Ők, részben a Syrius ausztrál útjának köszönhetően, teljesen más mentalitással rendelkeztek, mint az akkori magyar előadók, nemcsak zenei értelemben, hanem a közönséggel való kommunikálás terén is.

Ezeknek a különböző zenei és egyéb hatásoknak köszönhetően Babos Gyula nagyon sokszínű egyéniség lett zenéjét és személyiségét tekintve is. Gitárjátékában is megjelentek a különböző hatások. Muzsikájában egymást erősítve mutatkoztak meg azok a zenei gyökerek, amelyek stílusát meghatározták. Természetesen az amerikai jazzes gondolkodásmód volt ezek között a legerősebb, de cigányzenei gyökereinek sem fordított hátat soha.

A szép dallam- és harmóniafűzésekre való törekvés és az összhangzatos moll skála jellegzetes használata egészen egyedivé tette a játékát.

Neki sohasem kellett virtuozitással elkápráztatnia a közönséget, mert zenéjének mély érzelemvilága, mondanivalója és magával ragadó kifejezőképessége mindig különlegessé tette a játékát. A világhírű amerikai gitáros, Scott Henderson nagyon elismerően nyilatkozott gitárjátékáról, és kiemelte, hogy van egy olyan egyéni íz a gitározásában, amely megkülönbözteti őt az ottani muzsikusoktól.

A 70-es évek meghatározó fúziós zenekara volt az általa alapított Saturnus együttes is. Ebben ismét jó barátjával, Szakcsi Lakatos Bélával játszott együtt. Az akkori fiatal generáció egyik legtehetségesebb basszusgitárosát, Dandó Pétert hívták a zenekarba. A dobon először az akkoriban ugyancsak fiatal Gritz Péter játszott, majd őt váltotta a régi barát, Kőszegi Imre.

Emellett Babos Gyula rengeteg stúdiómunkát is vállalt különböző poplemezeken. Miután professzionális módon, gyorsan játszotta fel a kért szólamokat, nagyon szerettek vele dolgozni. 1979-ben az Figyelem, felvétel – Éjszaka a stúdióban című lemez felvételein is fontos szerepe volt, ahol az akkori legjelentősebb jazz- és rockzenészek játszottak együtt.

A 80-as és 90-es években a Babos Trio, majd a Babos Quartet nevű formációival koncertezett.

1988-ban jelent meg első önálló lemeze Kinn és benn címmel, amelyen az akkori legmodernebb fúziósjazz-hatások érvényesültek. Ezen az albumon is egy nagyon sokszínű, modern gitározást hallhatunk.

1994-ben két világhírű amerikai muzsikus – a basszusgitáros Victor Bailey és a dobos Terri Lyne Carrington – közreműködésével jelentette meg Blue Victory című lemezét, amely kiemelkedően nagy eladást ért el a világ lemezboltjaiban. A két amerikai muzsikus a lemezen található kompozíciói erőteljességét emelte ki. Az album létrehozásában jelentős segítséget nyújtott az Amerikában nagy karriert befutott magyar származású ütőhangszeres, George Jinda. A zongorán a régi barát, Szakcsi Lakatos Béla működött közre. Érdekes történet, hogy az első stúdiónap után Victor Baliey éjjel felhívta Babos Gyulát, és azt mondta, hogy sokat gondolkodott a felvett lemezanyagon, és úgy érzi, hogy most értette meg igazán Gyula muzsikáját, ezért szeretné feljátszani újra a számokat. Másnap a stúdióban egy-két óra alatt újra felbasszusgitározta az egész albumot.

1997-ben megalakította egyik legjelentősebb formációját, a Babos Project Romanit, amivel visszanyúlt a családi és zenei gyökereit jelentő roma kultúrához. Ezzel a formációval több nemzetközi fesztiválon is játszott, és 1998-ban megjelentette az Egyszer volt… című lemezét.

A 2000-es évek elején újra világhírű muzsikusokkal készített felvételeket, mások mellett játszott Herbie Mann-nel, majd Trilok Gurtuval közösen készített koncertlemezt Hetvenöt perc címmel.

Pályafutásának fontos formációja volt a Babos Project Special is, mellyel 2006-ban jelentette meg a Variáció című albumát.

Ha sorra vesszük a különböző formációit, lemezeit, művészi tevékenységében a folyamatos megújulásra, kísérletezésre való törekvés bontakozik ki.

Az utolsó, 2016-ban megjelent Makrokozmosz című lemeze kapcsán mondta nekem, hogy ezzel a zenekarral megtalálta azt a zenei formát, amelyben maximálisan ki tudja fejezni a benne lévő zenei gondolatokat.

Nagy örömmel játszott a 2016-ban újjáalakult Rákfogó zenekarban is.

Zenei pályafutása mellett jelentős pedagógiai munkát is végzett. 1977-től a Gonda János vezette jazztanszak tanára volt, a Kőbányai Zenei Stúdióban annak megalakulásától kezdve tanított.

Pályafutása során több díjban is részesült: 1991 – eMeRTon-díj, 2002 – Szabó Gábor-díj, 2005 – Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2008 – Liszt Ferenc-díj.

Babos Gyula azok közé a muzsikusok közé tartozik, akiket egyéni játékstílusuk miatt akár három hangból is fel lehet ismerni egy felvételen. Nemcsak mint gitáros, hanem mint alkotó művész, zenekarvezető és pedagógus is nagyon fontos tagja volt a magyar zenei életnek.