„Amikor nem színészkedem, rengeteget agyalok, és hajlamos vagyok mindent túlgondolni” – Interjú Mélissa Boros színésznővel

A 42 éves francia rendező, Julia Ducournau a Titán című filmjével vált ismertté, amellyel 2021-ben Cannes-ban az Arany Pálmát is megnyerte. A harmadik egész estés alkotása a cannes-i versenyprogramban debütált Alpha, melyben egy olyan rejtélyes vírus szedi az áldozatait Franciaországban, amelytől a betegek teste lassan márvánnyá válik. A címszereplő egy problémás 13 éves lány, akinek egy házibuliban valaki tetoválást készít a karjára. Amikor erről egyedülálló édesanyja (Golshifteh Farahani) tudomást szerez, a legrosszabbtól kezd el félni, miközben Alpha drogfüggő nagybátyja (Tahar Rahim) is hozzájuk költözik. A címszereplőt alakító francia–magyar–marokkói származású Mélissa Boros Franciaországban él, gyerekkorában Magyarországon nevelkedett. A filmek világához operatőrként dolgozó magyar édesapja révén került közel. A színészpályán egy véletlen találkozásnak köszönhetően indult el, és vannak rendezői ambíciói is. Első nagyobb szerepét a Le Silence de Sibel című francia filmben játszotta. A színésznővel októberben beszélgettünk Budapesten az Alpha egyik premier előtti vetítéséhez kapcsolódó közönségtalálkozó alkalmával.

Mik a legmeghatározóbb magyar filmes emlékeid gyerekkorodból?

Édesapám hatalmas filmrajongó. Gyerekkoromban a francia klasszikusokat mindig magyar szinkronnal néztük. Olyan sokat hallottam Louis de Funès-t szinkronnal, hogy sokáig el sem tudtam képzelni, hogy más nyelven és hangon szólaljon meg. Később apám magyar klasszikusokat is megmutatott nekem, például Tarr Béla és Jeles András alkotásait, akik nagy kedvenceim. A Sátántangót többször is láttam, sokszor csak részletekben, de nemrég megnéztem egyben is a Cirko moziban.

Mi fogott meg a Sátántangóban?

Nem igazán szeretem a nagyon hosszú filmeket, de a Sátántangó képes volt hét órán át fenntartani a figyelmemet. Ez ritkaság. Nagyon mély film, de mégis könnyen érthető, ha az ember végigüli a hétórás játékidőt. Nagyon tetszik a képi világa is. Szeretem az analóg filmek textúráját. Szeretnék majd rendezni is. Ha lesz lehetőségem, biztos, hogy 35 vagy 16 mm-es filmre forgatok majd.

Édesapád operatőrként dolgozik. Már gyerekként elhatároztad, hogy te is filmezni szeretnél majd?

Igen, már gyerekként is a filmrendezés érdekelt leginkább. A színészet teljesen véletlenül jött az életembe. Édesapám reklámokban és dokumentumfilmeken dolgozott, neki köszönhetően szerettem meg a filmezést. Gyerekkoromtól kezdve magától értetődő volt, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni.

Úgy tudom, egy casting director figyelt fel rád, és így lettél színész.

Édesanyám egy jótékonysági egyesületnél dolgozott, ott találkoztam egy casting directorral, akinek köszönhetően tizenkét évesen szerepet kaptam egy filmben. Édesapám akkor nem szerette volna, hogy színész legyek, mert félt, hogy a tanulás rovására menne. Tizenhét évesen újra elmentem egy castingra, ahol végül nem engem választottak, viszont az ügynökségen keresztül később három filmszerepet is megkaptam.

Julia Ducournau harmadik nagyjátékfilmje, az Alpha címszereplőjét alakítod. Hogyan zajlott a casting?

Julia az első castingon nem vett részt, csak a másodikon, ahol rengeteg mindent elmondott nekem a történetről és a szerepről, aztán csak annyit mondott: „Játssz!”

Arra volt kíváncsi, mennyire tudom feldolgozni és alkalmazni a kamera előtt, amit elmondott.

Nagyon szeretem a munkamódszerét, mert érthetőek az instrukciói, és egyetlen percig sem éreztem elveszve magamat a forgatás alatt.

Egy interjúban azt mondta, hogy többek között azért választott téged, mert jó a humorérzéked.

Szerintem ez inkább csak egy pluszelőnyt jelenthetett. Elsősorban arra volt kíváncsi, el tudok-e játszani mélyebb szerepeket és szélsőséges érzelmeket. A hétköznapokban elég szarkasztikus a humorom, ahogy a filmben Alphának is.

Mennyire hasonlít rád Alpha karaktere, és mi az, amiben más?

Alpha tizenhárom éves, tehát jóval fiatalabb, mint én a forgatáskor. Úgy kellett mozognom és beszélnem, mint egy tinédzsernek. Ez komoly kihívás volt. Ami közös bennünk, az az érzékenység és az erős karakter, valamint a már említett szarkasztikus humor.

Julia Ducournau az eddigi filmjei alapján egyszerre nagyon érzékeny, ugyanakkor bátor rendezőnek tűnik. Milyen érzés volt vele együtt dolgozni?

Nagyon intenzív volt a forgatás. Julia olyan szerepeket ír, amelyeket fantasztikus érzés eljátszani. Jól éreztem magam mellette. Sosem hagyott magamra a forgatás alatt. Ha valamit rosszul csináltam, őszintén és kendőzetlenül megmondta, de tudott dicsérni is. Ez nem minden rendezőnél van így. Sokan nem adnak visszajelzést a színészeknek. Ilyenkor rengeteget gyötrődöm azon, hogy vajon elég jó voltam-e. Julia mellett emiatt nem kellett stresszelnem.

Hogy viselted, amikor valamivel nem volt elégedett?

Először nem esett jól, de aztán megtanultam kezelni. Megértettem, hogy nem azért fogalmaz meg kritikát, mert bántani szeretne, hanem azért, mert a legjobbat akarja kihozni belőlem és a filmből.

Ha valaki nem tud kritikát megfogalmazni a játékommal kapcsolatban, akkor vele nem tudunk jól együtt dolgozni.

Julia konstruktív tanácsokkal látott el, szóval egyáltalán nem esett rosszul, ha elmondta a véleményét.

Az Alphában megjelenik az AIDS-válság allegóriája, a kitaszítottság, a kamaszkor nehézségei és a családokon átívelő traumák témája. Számodra miről szól ez a történet?

Szerintem arról, hogy miként öröklődnek a traumák a generációk között. A főszereplő édesanyja képtelen feldolgozni a saját veszteségét. Az Alpha egy felnövéstörténet. A fiatal lány elveszíti a gyermeki ártatlanságát. Ezenkívül családi dráma és erős társadalomkritika is. A főszereplő krízisbe került, akárcsak a világ, amelyben él. A film kritikát fogalmaz meg a társadalommal szemben, amely engedi meghalni a betegeit, és nem fogadja el a másságot.

A filmben Alphát kiközösítik az osztálytársai, és félnek tőle. Te éltél át hasonlót az iskolában?

Nem. Mindig nagyon nyitott voltam, és könnyen találtam barátokat az iskolában.

Volt olyan, amit te vittél bele Alpha karakterébe, akár saját magadból?

A szarkasztikus humort én vittem bele, de ez nem tudatos döntés volt részemről. Miközben forgattunk, nem gondolkoztam ezen, ösztönösen vittem bele a karakterbe a saját személyiségemből is.

Alphának voltak kifejezetten szomorú és nagyon önfeledt pillanatai is a filmben. Rád is jellemzőek ezek a nagy érzelmi kilengések?

Szerintem a legtöbb színész alapvetően ilyen személyiség. Nagy érzelmi kilengésekkel éljük az életünket, és ebből dolgozunk a kamera előtt. Ez leginkább annak köszönhető, hogy érzékenyek vagyunk.

„Az intenzív érzelmek eljátszása katartikus érzés. Könnyebbnek érzem magam ezután a munka után, mintha mindent kiadtam volna magamból, ami bennem fortyogott” – mesélted egy interjúban. Mi az oka, hogy ilyen hatással volt rád ez a munka?

Minden forgatási nap után megkönnyebbültem.

Olyan világban élünk, ahol nem szeretik, ha valaki kimutatja az érzéseit.

Soha nem engedhetjük el magunkat igazán. Amikor játszom, erősen koncentrálok, ugyanakkor nagyon el is tudok lazulni. Nem gondolkozok. A hétköznapokban, amikor nem színészkedem, rengeteget agyalok, és hajlamos vagyok mindent túlgondolni. Amikor a kamera elé állok, akkor ez teljesen megszűnik, és sokkal könnyebbnek érzek mindent. Főleg egy drámai, szélsőséges karakter eljátszása után érzem azt, hogy megnyugszom, és jól érzem magam a bőrömben.

Színészként mit tanultál ebből a filmből?

Fizikai szempontból volt a legnehezebb. Most éreztem először, hogy a szerepbe való belehelyezkedés elsősorban nem elméleti, hanem fizikai munka volt. Meg kellett tanulnom úgy viselkedni és mozogni, mint egy tizenhárom éves lány. Rengeteget edzettem. A forgatás előtt röplabdázás közben eltörtem a kisujjamat, ezért a végén vettük fel azokat a jelneteket, amelyekben többet kellett mozognom. Van egy rész a filmben, amelyben Alpha és a nagybátyja egyszerre, egymás mellett remegnek az ágyban fekve. Ezeket a kicsi és egyszerűnek tűnő mozdulatokat is rengeteget kellett gyakorolnom, és óriási kihívást okoztak. Julia valószínűleg azt akarta, hogy először a testünkkel kezdjünk el játszani, és csak utána az elménkkel.

Az Alphában azzal A próféta című filmből is ismert Tahar Rahimmal van a legtöbb közös jeleneted, aki három és fél hónap alatt huszonöt kilót fogyott a szerep kedvéért. Milyen élmény volt ilyen elhivatott színésszel együtt játszani?

Először nagyon meg voltam ijedve, hogy fel tudok-e majd nőni hozzá és az édesanyámat alakító Golshifteh Farahanihez. Mindketten elképesztően tehetségesek, és nem, hogy nem nyomtak el, de rengeteget segítettek és motiváltak a forgatás alatt.

Ha együtt játszol valakivel, és nem akarsz vele együttműködni, akkor nem fog működni a kémia a vásznon, és nem lesz jó a végeredmény sem.

Tahar hozzám hasonlóan olyan személyiség, aki mindent túlgondol. Egyszer látta a forgatáson, hogy nagyon pánikba estem. Odajött hozzám, és azt mondta, hogy ennek nincs helye a forgatáson. Igaza volt, és nagyon megmaradt bennem ez a tanács. Azóta nem aggódok és agyalok annyit, legalábbis a forgatás alatt nem.

Szakmailag el tudtál lesni tőlük valamit?

Főleg hozzáállás tekintetében. Volt, hogy a forgatáson nagyon fáradt voltam, és úgy éreztem, nem bírom tovább. Rájuk néztem, és láttam, hogy száz százalékon pörögnek. Innentől kezdve én is ugyanezzel a hozzáállással kezdtem el dolgozni. Azt mondtam magamnak, hogy nem lehetek kimerült, ha ők továbbra is mindent bele tudnak adni. Korábban is tudtam, hogy egy színésznek sok munkát kell fektetnie egy szerepbe, de nekik köszönhetően ez még inkább tudatosult bennem.

Golshifteh Farahanivel kialakult köztetek egyfajta anya-lánya viszony is?

Igen. Mindig megnyugtatott, amikor izgultam amiatt, hogy nem vagyok elég jó. Olyan volt, mint egy gondoskodó anya.

Mennyire figyeled a filmről megjelenő kritikákat?

Úgy látom, elég erős reakciókat vált ki a film a nézőkből és a kritikusokból egyaránt, és szerintem ezzel már el is értük a célunkat.

Kik azok a magyar rendezők, akikkel szívesen dolgoznál együtt?

Enyedi Ildikóval és Nemes Jeles Lászlóval bármikor szívesen forgatnék. Szerencsére most nagyon erős a magyar film, és rengeteg tehetséges rendező dolgozik Magyarországon.

Milyen magyar filmet láttál utoljára?

Tegnap láttam az Árvát. Nagyon tetszett, ahogy a fényekkel játszottak. Óriási öröm volt, hogy 35 mm-es kópiáról vetítették, mert most láttam először így nagyjátékfilmet.

Az Alpha február 12-től látható a magyar mozikban a Mozinet forgalmazásában.