Salamon András független nagyjátékfilmje, a Random egy szürreális nap történetét meséli el. A főszerepben Thuróczy Szabolcsot, Hegedűs D. Gézát, Kerekes Évát láthatjuk, emellett pályakezdő színészek is feltűnnek a filmben. A Random rendezőjével beszélgettünk.
Hogyan jött az ötlet, hogy a Lumiere Filmiskola diákjaival, az iskola keretei között szeretnétek készíteni egy nagyjátékfilmet?
Régóta terveztük, hogy nemcsak kisfilmeket, hanem egy egész estés mozifilmet is készítünk a Lumiere hallgatóival és tanáraival. Nehéz út vezetett odáig, hogy megvalósuljon a Random. A film közvetlen állami támogatás nélkül készült. Nem pályáztunk az NFI-nél. Úgy éreztük, hogy nincs időnk és lehetőségünk köröket, esetleg felesleges köröket futni a pályázással.
Az volt a koncepció, hogy az iskola jelenlegi diákjai és a nálunk végzett hallgatók minél nagyobb számban vegyenek részt a produkcióban.
Rengeteg hazai szakember dolgozik a nálunk készülő nemzetközi produkciókban, de valószínűleg minden magyar filmesnek egy régi álma válik valóra, amikor egy hazai alkotáson dolgozhat, még akkor is, ha a mostani helyzetben ezzel nem keres sok pénzt.
A Random egy szürreális nap történetét meséli el – egy interjúban véres balladaként jellemezted. A forgatókönyv már 10 éve elkészült, rádiójáték is lett belőle Thuróczy Szabolcs főszereplésével. Mi ihlette a történetet?
Egy sepsiszentgyörgyi filmfesztiválon zsűriztem. Amikor épp nem volt vetítés, sokat sétáltam a környéken. Sepsiszentgyörgy nagyon hangulatos hely, de akkor még magán viselte a kelet-európai diktatórikus múlt maradványait. Megakadt a szemem egy bank előtt unatkozó biztonsági őrön, és elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon milyen élete lehet, hová megy majd haza, magányos-e, hogy tölti a szabadidejét. Felírtam a többi filmötletem mellé. Később újra elolvastam Thornton Wilder Szent Lajos király hídja című regényét, amely arról szól, hogy leszakad egy függőhíd, és öt ember életét veszti. Thornton Wildert az érdekelte, hogy van-e ebben az eseményben valami sorsszerűség, predesztináció. A könyv egymást keresztező cselekményszálaiból és a bank előtt unatkozó biztonsági őr karakteréből szép lassan összeálltak azok a motívumok, amelyek engem megmozgattak. Nagyon mélyen hatott rám, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Felfoghatatlan, hogy a szomszédunkban embereket mészárolnak le ezekben a napokban is, ezt az érzést akartam úgy megfogalmazni, hogy a film ne konkrétan a háborúról és a szenvedésről szóljon.
Az volt a célom, hogy a legrémesebb történeteket is „szórakozva” nézze a közönség. Amikor a Filmszemlén kétszer is levetítették a Randomot, látszott, mennyire hullámzik a közönség érzelmi állapota. Az egyik pillanatban néma csendben ültek, a következő percben pedig nevetésben törtek ki.
Jóval kevesebb pénzből kellett gazdálkodnotok, mint egy államilag támogatott film esetében. Min tudtatok spórolni?
A Lumiere Filmiskola az összes megtakarított pénzét beletette a filmbe, és a teljes kapcsolatrendszerét is felhasználta. Sok jelenetet az iskolában és az intézmény műtermében vettünk fel. Rengeteg szakmai partnertől kaptunk felajánlásokat, eszközöket. Enélkül nem tudtuk volna elkészíteni a filmet. A színészek és a stábtagok egy minimális, méltányos összegért dolgoztak. Elvállalták volna ingyen is, de nem akartunk ezzel visszaélni. Ez ugyanakkor hosszú távon tarthatatlan. Senkitől nem lehet elvárni, hogy újra és újra ingyen vagy jelképes összegért dolgozzon egy filmen. Nem lehet évente megkeresni egy céget, hogy ismét a segítségüket kérjük. Nem elegáns, és az ő forrásaik is végesek. Az idei Filmszemlén a huszonöt bemutatott nagyjátékfilm kétharmada hasonló körülmények között készült, mint a Random.
A filmben olyan ismert nevek játszanak, mint Monori Lili, Thuróczy Szabolcs, Hegedűs D. Géza, Kerekes Éva és Nagy Katica, mellettük pedig olyan fiatal, pályájuk elején járó színészek kaptak szerepet, mint Gál Réka, Bukovszky Orsolya, Bölkény Balázs és Major Erik. Mi alapján választottátok ki őket?
Voltak olyan színészek, akikkel kapcsolatban nem volt kérdés, hogy velük szeretnénk dolgozni. Cserhalmi György főszerepet játszott volna, de sajnos egyéb elfoglaltságai miatt nem tudtuk egyeztetni. Egy kiváló casting directorral, Fellner Grétivel dolgoztunk együtt, akinek remek ötletei voltak, és rengeteget beszélgettünk vele a forgatókönyvről. Gréti javasolta Major Eriket, akinek hatalmas jövőt jósol a magyar színészszakma. Nagy Katicát régóta ismerem, itt tanít a Lumiere Filmiskolában. Thuróczy Szabolccsal sokat dolgoztunk együtt, és nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Hegedűs D. Gézát az egyik legnagyobb színésznek tartom, ezért óriási megtiszteltetés, hogy elvállalta a szerepet.
A hallgatók számára mit jelentett, hogy egy nagyjátékfilmen dolgozhattak? Mennyire volt ez számukra „mélyvíz”?
Mindenkit a képességeinek megfelelő feladatra osztottunk be. Nagyon lelkesek voltak. Semmiféle nehézséget nem okozott számunkra, hogy sokan most először dolgoztak nagyjátékfilmen. Egy ilyen munka minden tanulásnál többet ér számukra.
Amikor egy filmes hallgató először érzi meg, hogy mennyire fontos munkát végez, az olyan számára, mint egy beavatás, ilyenkor válik igazi filmessé,
még akkor is, ha csak egy apró feladatot kapott. Rengeteg példát tudnék mondani, amikor egy diákunk állt a kamera, a mikrofon vagy a lámpa mögött, de a jeleneten ez egyáltalán nem látszik. A végeredményen nem az érződik, hogy készítettek egy diákfilmet, sokkal inkább az, hogy sikerült felnőniük a feladathoz.
Tanárként mivel tudjátok motiválni a diákokat, amikor ennyire nehéz helyzetben van a magyar független film?
A nálunk végzett diákoknak nem a magyar filmek adják a legtöbb munkalehetőséget, hanem a hazánkban készülő nemzetközi produkciók. Az alkotói szakot végző hallgatók, a leendő rendezők, operatőrök, forgatókönyvírók, színészek előtt két út áll. Az egyik lehetőség, hogy valamilyen módon előteremtik maguknak a megélhetéshez szükséges forrásokat, és emellett készülnek a saját filmjükre. A másik, hogy elkezdenek dolgozni a filmiparban, és megvárják, amíg lehetőséghez jutnak. Fontos kérdés, hogy mikor tér vissza a magyar filmfinanszírozási rendszer egy egészségesebb helyzetbe, ahol sokkal több alkotó jut lehetőséghez.
A Random először februárban, a 44. Magyar Filmszemlén volt látható. Április 26-án a Magyar Film Napja keretében a Kino Moziban lehet megnézni premier előtti vetítésen. Szeptemberben kerül országos mozis forgalmazásba.