Karnevál – A Kortárs folyóirat februári számának ajánlója

Ács Margit Harag címmel írt novellája, amely egy készülő kötet része, a leghangsúlyosabb prózai szöveg a februári számban. A civilizációtól szinte teljesen elzárt üdülőhelyre visszavonult elbeszélő erdei sétája alkalmával eleveníti fel egy évekkel korábban megismert szomszéd alakját, akinek nagyon – talán túlságosan is – határozott világképe mögött rengeteg elfojtás lappangott. Az írás abba is bepillantást enged, hogy mit jelent a magány, és hányféleképpen lehet azt megélni. Emellett Gerzsenyi Gabriella (Hang, verseny), Benkő Imola (Többismeretlenes egyenlet) és Mikó-Baráth György (A találkozás) szövegeit is ajánljuk a lapszámból.

Versek terén is sokféle hang jelenik meg. Zalán Tibor ismét a szokatlan versformájú felezőszonettekkel jelentkezik (A megfeneklett csónak; Nagyszív-sors; Nyár sárgadinnyékkel), és Tőzsér Árpád is eljátszik a sorképzésben rejlő variációs lehetőségekkel (Monsieur Teste – 2023; Növények esőben; Macska maccsban; A három testőr esete az acélemberrel). Németh Péter Mikola versei nagy elődök világába kalauzolnak, miközben „felhorzsolják az eget” (XX. századi álommaradék; Találkozás; Köszöntő; Az úr imája 2021-ben; „A tó reggel”; JIN-JANG & JANG-JIN; [helyzetjelentés]; ARS POETICA).

„Ha az élet értelmét veszíti azáltal, hogy nincs a világ egészét átható és átfogó eszme, szellemiség, ha a világ hétköznapjaiban nincs biztos helye a művészeteknek és a művészeknek, ha a társadalmi valóság bénító, továbbá, 

ha valaki nem képes a hagyományos művészeti elvárásokat kiszolgálni, akkor az egyik lehetséges alkotói módszerként a festő egy képzeletvilágot teremt, és alámerül a múlt rejtelmeibe.

[…] A festészet kifejezőeszközei a 20. század fordulóján már nem szolgálnak a valóság ábrázolására, hanem önálló életre kelnek. Gulácsynál a világ egymásba csendülő zenei hangokká alakul” – olvashatjuk Mayer Erzsébet Gulácsy Lajos életművéről írt esszéjében, amelyben kitér a művész világlátására és képeinek jellegzetes motívumaira.

A „gyűjteményben megfigyelhető egy érdekesen tükröződő, a szerző által is megállapított »recepció a recepcióra« jelenség – vagy a kritikaírás kritikájának a kritikája: Domokos Mátyás írt Németh Lászlóról, Gróh Gáspár Domokos Németh-képéről, Monostori Imre pedig Gróhról. Most pedig e sorok írója Monostori Imre életében megjelent utolsó kötetéről.” Ezzel a Dsuang Dszi álmára emlékeztető felütéssel kezdi Buda Attila a 2021-ben elhunyt Monostori Imre Kéve és kereszt című könyvéről írt kritikáját. A kötet egyik legfontosabb része a Szabó Dezső és Németh László életművének kapcsolatáról szóló fejezet, de tartalmaz még tanulmányokat többek között Tamás Attila, Vasy Géza, Gróh Gáspár köteteiről is.

Nincs sok kétség afelől, hogy most, amikor a képernyő előtt töltött idő a meghatározó még az egyébként olvasó emberek életében is, nem a rádiós hangjátékok korát éljük.

Még több kérdés merülhet fel a műfaj élvezhetőségével kapcsolatban, ha ezeket a darabokat csak papíron, színészek nélkül, csendesen olvasva ismerhetjük meg. Márpedig Zalán Tibor Reménytelenek címmel kiadott kötete ilyen hangjátékokat tartalmaz. A tizenegy drámai szöveget közreadó kötetről Baráth Tibor írt kritikát.

A lapszámot Tamus István és Fátyol Zoltán munkáival illusztráltuk.

A Kortárs februári számát hamarosan az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.