Az új esztendőt a Kortárs elmúlt 10 évére való visszatekintéssel indítjuk. Thimár Attila főszerkesztő ezzel kapcsolatos írása mellett többek között Áfra János, Géczi János, Sarusi Mihály műveit olvashatják, valamint a képzőművészeti anyagban Herkli Mátyás Barnabás rajzai teszik vidámmá az évkezdést.
„Nagyobb időtávlatból szemlélve könnyebb meglátni az alakulások összefüggéseit, s ennek következtében kiválasztani a szimbolikus eseményeket, dátumokat, viszont most még nem látjuk tisztán, hogy mi volt fontos 2015-ben, mi az, ami csak kezdeti jelenség volt, és mi az, ami olyan jellemző, domináns hatás, hogy nem tudunk kitérni előle. A közbeszédben forgó szimbolikus témákat erről az évtizedről könnyű sorolni: COVID19 világjárvány, gazdasági visszaesés és válság, ukrajnai háború. De ezek mellett nagyon sok folyamat zajlott még, amely meghatározza mindennapjaink sorát, a kultúra és azon belül az irodalom mozgásának összefüggéseit. Hiszen erre az évtizedre visszaemlékezhetünk úgy is, mint nagyon ismert, ikonikus szerzők halálának idejére, hogy csak párat soroljak fel véletlenszerűen a sajnos hosszú névsorból: Tandori Dezső, Térey János, Bertók László, Esterházy Péter, Jókai Anna, Oláh János, Szilágyi István, Moldova György, Kányádi Sándor. Olyan események is megtörténtek, mint a Nemzeti Alaptanterv irodalmi részének radikális átalakítása 2020-ban. De az évtizedet leírhatjuk úgy is, mint a 2011 után fellendülni látszó gazdaság által megteremtett új kultúratámogatási lehetőségek optimista éveit a 2015–2021 közötti időszakban, majd az azt követő, egyre kisebb tervezési lehetőségeket adó nehéz helyzetet 2021 után” – írja Thimár Attila, a lap főszerkesztője újévi bevezetőjében, de az elmúlt évek eseményeinek számbavételén túl kitér az olvasási szokások és az írói érvényesülés útjainak változásaira, valamint az olyan műfajok előtérbe kerülésére, mint a zsáner- és szórakoztató irodalom vagy a gyermekirodalom. Az irodalmi folyóiratok szerepének és jövőjének kérdései mellett szóba kerül magának a Kortársnak a helyzete is.
Áfra János és Géczi János verseivel nyitjuk az évet. „Fájdalmaktól tündöklő, révült szemed enyhítsd, / oldozd fel földed, hisz lányodat újra elérted, / illatos bőrű, hűs kezeidből szórj finom búzát. / Boldog a földön, lent és fent, aki tudja a titkot, / mit föltártál szent szertartás áldozatában, / s erről nem szól hű isten, sem földi halandó.” Áfra János Egy ifjú Déméterhez című versének soraiban megelevenedik a görög mitológia, Déméter és Perszephoné alakja, és egy jobb folytatásba vetett remény. Az anya alakja köré szerveződnek a szintén itt olvasható Milyen hit, miféle tartalékok és az Aki visszatér, mert már nem szorul védelemre című művek is.
„Miféle magister, aki Jónást / perspektivikus rövidülésben / tudta megfesteni a boltozat / fényhiányos homorulatában?” Géczi János versei (Bevilágítás; Jónás zöld tógában ágyékkötővel; Folyóparti fotográfia, csobbanással) ekfrázisok, képeket tesznek számunkra is láthatóvá egy csipetnyi iróniával.
Sarusi Mihály Hajdú Miska írja címmel egy 1985-től 2011-ig tartó levelezés történetét dolgozza fel, melyet Hajdú Mihállyal az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének professzorával folytatott. A kommentárokkal megszakított naplószerűen közreadott levelek dokumentálják a mentor-tanítvány kapcsolatot és az író számára kedves barátnak is emléket állítanak.
„Művészetfilozófiájának valóságfogalmát Pilinszky is gyakran Van Gogh festészetével világította meg esszéiben, interjúi során, akinek alakja jóformán teljes pályáján végigvonul. Hasonlóképp Rilkénél: hatása költői eszmélése időszakával veszi kezdetét, és a kései műben is érvényesül.” Burján Ágnes „papírközelbe ért a nap” című tanulmánya Pilinszky és Rilke Van Gogh-értelmezésein keresztül szól a vers és a művészi önkifejezés mibenlétéről.
A levelezés visszatér a kritika rovatban is, és bár napjainkra kikopott az életünkből a (postai úton küldött) levél, az irodalom alakjainak közreadott levélváltásai minden korban fontos dokumentumok voltak. „Micsoda példáit mentik meg az ilyen kötetek a telitalálat megfogalmazásoknak, kiélezett véleményeknek, olykor az ügyes hárításoknak! Vatai László ragadja meg röviden, miért lehet néha vonzóbb egy-egy levél, mint a hivatalos irodalmi megnyilatkozások: »A nyilvános recenzióban mindig van valami fenntartottság, leveled tökéletesen nyílt.«” Sturm László Az elveszett nemzedék – Albert Gábor levelezése címmel írt a kritikarovatban a hosszú életű írónak a kortársaival folytatott, korrajznak is tekinthető levelezését feldolgozó kötetről.
A lapszámot Herkli Mátyás Barnabás munkáival illusztráltuk. Arról, hogy ki is ő, és milyen út vezetett hivatásának, saját képi világának megtalálásáig, Krizbai Gergely, ismertebb nevén Krizbo írt esszét a lapban. Ezt az írást Juhász Kristóf Mese a balatoni angyalokról című írása egészíti ki, amely szintén ezekhez az elsősorban a Balatont megidéző képekhez kapcsolódik, és a művész 2024 szeptemberi kiállításának megnyitóján is elhangzott.
A Kortárs januári számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.
Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.