• „Irányított felfedezés” – Interjú Romhányi Áronnal a Loop Doctors új lemezéről

    2025.01.20 — Szerző: Halper László

    Két kiváló muzsikus, a billentyűs hangszereken játszó Romhányi Áron és a dobos Szendőfi Péter 2006-ban alapította a Loop Doctors formációt. Legutóbbi, Assisted Discovery című albumuk lemezbemutató koncertje kapcsán Romhányi Áronnal beszélgettünk.

  • Romhányi Áron és Szendőfi Péter  Fotó: Szakonyi Milán
    Romhányi Áron és Szendőfi Péter
    Fotó: Szakonyi Milán

    A zenekarotok 2006 óta létezik. Azt gondolom, hogy manapság egy formációnál az, hogy majdnem húsz éve együtt dolgozik, kiemelkedő dolog. Ez azt is jelenti, hogy a zenekar egyben nagyon sikeres.

    Igen, tavaly „érettségizett” a Loop Doctors, idén már tizenkilenc évesek vagyunk. Kevés olyan zenekart ismerek, amely ilyen hosszú távon együtt tud dolgozni. Nem feltétlenül emberi problémák miatt változnak a dolgok, hanem művészi oka is lehet annak, ha már nem játszanak együtt. Elfogynak az ötletek, nem inspirálják egymást a zenészek, és ilyenkor új muzsikusokat kell bevonni a közös munkába. Nálunk mindig az volt az alapkoncepció, hogy Szendőfi Petivel alkotjuk az alapduót, de a lemezeinkre mindig más és más vendéget hívunk. A nemzetközi turnékon helyi zenészekkel szoktunk kollaborálni, ami a másik nagyon fontos faktor, hogy frissen tudtuk tartani ennyi éven át a produkciónkat.

    A beszélgetésünk apropója az új Assisted Discovery című CD-tek lemezbemutató koncertje, amely január huszonnegyedikén lesz a Turbinában. Először a lemezről kérdeznélek. Azt olvastam, hogy ennek az albumnak egy nagyon erős koncepciója van. Mi az az alapgondolat, amely végigkíséri az albumot?

    Az volt az elképzelésünk, hogy szerettük volna megfogalmazni azt a tiszteletet és hálát, amelyet azok iránt a tanáraink, példaképeink, nagy ikonjaink iránt érzünk, akik formálták az életünket és az ízlésünket a zenében vagy akár más művészeti ágakban. Akik inspiráltak, és azzá tettek minket a művészetükön keresztül, akik ma vagyunk, amilyen zenészekké váltunk.

    A Loop Doctors stílusában van egy olyan technikai trükk, hogy nem feltétlenül csak hangszerszerű hangszíneket használunk a zenénkben, hanem különböző hangeffekteket, például emberi beszédet is.

    Összegyűjtöttünk pár olyan ikonikus alakot, akik Petivel az ízléseink közös metszetében találhatóak – például az egyik kedvenc festőnk Salvador Dalí, és mindketten nagyon szeretjük a világhírű szaxofonost, Branford Marsalist vagy Bartók Bélát, Őze Lajost és másokat. A velük készült interjúkból vágtunk ki olyan részleteket, amelyeket relevánsnak éreztünk tartalmilag. Ezekre a mintákra lett felfűzve az egész lemezanyag, összesen tizenkét dal. Mindegyik egy kicsit másról szól, és mindegyikben más-más ikon szerepel.

    A Loop Doctors tagjai és Alemay Fernandez  Kép forrása: Loop Doctors
    A Loop Doctors tagjai és Alemay Fernandez
    Kép forrása: Loop Doctors

    Az anyag érdekessége még, hogy ez az első vokális lemezanyagunk. Az eddigiek kizárólag instrumentális zenét tartalmaztak. Ezen a lemezen egy zseniális énekesnő, Alemay Fernandez is közreműködik, akivel két évvel ezelőtt ismerkedtünk meg. Ő Szingapúrban lakik, és amikor jam sessionökön játszottunk vele, úgy éreztük, nagyon egy húron pendültünk, ezért megbeszéltük, hogy a következő lemezünkön vendégszerepelni fog. Megírtuk a dalokat, én megírtam az előbb említett témákhoz kapcsolódó angol szövegeket, és ő Szingapúrban felénekelte mindet. A nemzetközi lemezbemutató koncert már meg is történt 2024 januárjában a thaföldi jazzfesztivál keretein belül. Most január 24-én, majdnem egy évvel később lesz a magyarországi lemezbemutató, amelyre Alemay ideutazik Szingapúrból, tehát a lemez az eredeti felállásban és hangzásban lesz előadva. A koncert a Turbinában lesz, ahol egy háromszázhatvan fokos körszínpadon fogunk játszani, tehát körbe lehet ülni a zenekart. A közönségnek érdekes lehet, hogy láthatja, milyen technikai kiegészítőket használunk.

    A koncerten kizárólag ennek a lemeznek az anyagát adjátok elő, vagy más kompozíciókat is eljátszotok?

    Kilencven százalékban erről a lemezről játszunk dalokat. Elképzelhető, hogy a koncert vége felé lesz egy-két olyan dal, amelyek régebbi lemezeinken jelentek meg. Ezeket Alemayjel kicsit átdolgozzuk, így interaktívabb, vidámabb jam jellegű befejezést adnak majd a koncerthez.

    Ti azok közé a zenekarok közé tartoztok, akik rendszeresen játszanak külföldön. Szerinted egyre könnyebb a magyar zenekaroknak bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe?

    Valószínűleg ez műfaj kérdése is. A könnyűzenei műfajoknál azt látjuk, hogy az NKA-pályázatok nyerteseinél és a Hangfoglaló Programban kiválasztott csapatoknál ez egy nagyon sokrétű, és évről évre folyamatos munkát és odafigyelést igénylő feladat. A mi műfajunk egy kicsit határán van a jazznek és a populáris zenének. Én jazznek nevezném, de alapvetően elektronikus hangzást és „groove”-alapú zenét is képvisel. Leginkább a „contemporary jazz” a jó kifejezés rá. Tehát kortárs jazz, de nem úgy kortárs, mint az akusztikus jazzt játszó zenekarok stílusa, hanem a mai elektronikus zene eszközeit is felvonultató muzsika. Visszatérve az eredeti kérdésre, ami nekünk működött, az az óriási internetes forradalom és az e-mail-őrület dacára a személyes kapcsolatok építése. Ha valahol járunk – például ezen a thaiföldi jazzfesztiválon –, megismerkedünk egy csomó emberrel, akik részben zenészek, részben zenei menedzsmenttel foglakoznak, részben kiadók képviselői vagy rádiós és tévés médiaszakemberek, akik odautaznak a fesztiválra. Így szereztünk kapcsolatokat Szingapúrban a tajvani jazzfesztiválra, ahová úgy néz ki, hogy jövőre el tudunk menni játszani. Jó eséllyel, ha úgymond „utcáról” írtunk volna egy e-mailt a fesztivál szervezőinek, akkor az eddigi tapasztalatok alapján ez szinte biztosan nem jött volna össze. 

    A nemzetközi vérkeringésbe való bekerüléshez a szakmailag megfelelően magas szintű produkción kívül folyamatos hálózatépítés szükséges, melyet kitartóan kell végezni hosszú évekig, és akkor meglesz az eredménye.

    A külföldi zenészek mennyire nyitottak az együttműködésre, és ez mennyire függ az anyagiaktól?

    Az a tapasztalatunk, hogy alapvetően az emberi tényező a legfontosabb. Nyilván ezeken a fesztiválokon egy bizonyos szint feletti zenészek vesznek részt. Akivel megtaláljuk a közös hangot – akár emberileg, akár zeneileg egy jam sessionön –, annál általában nyitott kapukat dönget az ember, és amikor arra kerül a sor, hogy konkrét lemez- vagy stúdiófelvételt csináljon, mindkét fél nagyon igyekszik, hogy ez működjön is. Nyilván ezeknek a közös munkáknak van egy alapköltsége, de ez általában nem őrületes összeg. Ilyen helyzetben mi is egy moderált összeget szoktunk kérni, pont azért, mert maga a kapcsolat, illetve hogy az ember több fórumon megjelenik, az szinte többet ér, mint maga a gázsi.

    Jelen esetben mindkettőnk szempontjából előnyös volt Alemay közreműködése, mert Szingapúrban már játszottunk is egy olyan fesztiválon, ahová ő ajánlott be minket, most pedig mi hívjuk meg őt Magyarországra. Soha nem járt még Kelet-Európában, ezért nagyon várja az utat, és nagyon örül, hogy ide tud jönni. Szerencsére egy elfogadható gázsit tudunk neki adni részben támogatásokból, részben majd a jegybevételből. Ő szerzett támogatást a repülőjegyére, mi álljuk a szállását és a gázsijait. A lemezen való közreműködése ezt a közös koncertet is lehetővé tette, és ki tudja, hogy a jövőben miféle együttműködéseink lesznek még, illetve itt, Magyarországon milyen új kapcsolatokra tesz szert ő maga. Mindezeken túl az összes ilyen koprodukcióval az a fő célunk, hogy művészetileg tessen nekünk, és a későbbiekben büszkén mutogathassuk majd az unokáinknak, hogy nézd csak, a nagyfater milyen jó kis zenéket csinált annak idején. Technikailag pedig minden ilyen közös munka egy újabb hálózathoz való hozzáférést biztosít. Minden út egy újabb izgalmas terület felfedezését jelentheti, és soha nem lehet tudni, hogy miből lesz a cserebogár.

    Ezek szerint ezek a zenei együttműködések nagyon sokat segítenek a nemzetközi zenei vérkeringésbe kerülésnek.

    Abszolút mértékben. Például, amikor Szingapúrban voltunk, nem volt túl sok időnk, hogy felkutassunk új kapcsolatokat, de Alemay elvitt minket rádióműsorokba, ahol lejátszották a Loop Doctors új anyagát, amely onnan átkerült a tajvani rádióba is, előkészítvén az ottani szereplésünket. Minden ilyen kis lépés rengeteget számít hosszú távon.

    Említetted, hogy ti a kortárs jazz speciális ágát játsszátok. Hogy tapasztaltad, a közönségetek elsősorban jazzrajongókból áll, vagy inkább olyan zeneszerető emberekből, akik a populáris zene felől érkeznek?

    Azt figyeltük meg, hogy elsősorban nem is a zenei irányultság vagy ízlés határozza meg azt, hogy kinek szokott tetszeni a zenénk, hanem inkább egyfajta nyitottság kell hozzá a közönség részéről. Erre az egyik legjobb példa a Waterloo jazzfesztivál volt, melyet Torontótól nem messze rendeznek meg Kanadában. Oda az a tipikus – ahogy ezt a társasjátékokra szokták írni – „kilenctől kilencvenkilenc éves korig” közönség jött el, és elképesztő nyitottsággal hallgattak minket. Nagyon büszkén mondták a szervezők, hogy ők már évek óta dolgoznak azon, hogy az egy kifejezetten contemporary jazz fesztivál legyen. Ott tényleg minden stílus hallható, a kísérleti, experimentális zenéktől kezdve a New Orleans-i akusztikus jazzig. Nagyon széles skálán mozog a fesztivál zenei kínálata, és pont emiatt egy olyan közönséget sikerült kialakítaniuk, akik befogadó, nyitott füllel hallgatják a produkciókat.

    A legizgalmasabb az volt, hogy amikor a dedikáláshoz álltak sorba a fesztivállátogatók, a tizennyolc éves fiataltól a hatvanévesig mindenki elég jól elemezte a zenénket. Például volt, aki megemlítette, hogy ezek a drum and bass elemek milyen jól működnek a bebopelemekkel. Szinte jobb leírást mondtak a saját zenénkről, mint amit mi írtunk a kiajánlókba. Azt gondolom, hogy az, hogy ki tudja befogadni a zenénket, leginkább azon múlik, hogy milyen a zenei világlátása.

    Abban érzel különbséget, hogy a magyar közönség hogyan fogadja a zenéteket a külföldivel szemben?

    Konkrétan nem. Inkább csak matematikai szempontból látni különbséget. Magyarországon tízmillió ember él, ami nemzetközileg egy városnyinak számít. Arányaiban ugyanannyi ember érdeklődik a jazz iránt, azon belül a nem szokványos jazzműfajok iránt, mint külföldön. Így ez annyi embert jelent, amennyi ennek az aránynak megfelelően a tízmillióból erre jut. Tehát egy kicsit szűkebb a közönség, és ők sem tudnak mindig eljönni a koncertjeinkre, ezért kicsit nehezebb itthon olyan rendezvényeket csinálni, amelyek gazdaságilag sikeresek lehetnek.

    Összefoglalva, az a része a közönségnek, amely rendszeres zene- és jazzfogyasztó, és az ilyen zenék iránt érdeklődik, Magyarországon is legalább olyan nyitott, ha nem nyitottabb és intelligensebb, mint a nemzetközi átlag.

    Például egy thaiföldi jazzfesztiválon nem probléma, hogy négy-ötezer ember legyen jelen, mi pedig hárman egy akkora színpadon játsszunk, mint egy focipálya, és mögöttünk egy olimpiai úszómedence nagyságú ledfal legyen.

    A ti zenéteket úgy is aposztrofálták, hogy sci-fi jazz. Szerintem ez egy nagyon szellemes elnevezés. Ti találtátok ki?

    Nem, ezt a New York-i szaxofonos, Chris Hunter találta ki, aki a harmadik lemezünkön volt vendég. Még a cyber bebop kifejezést is szoktuk használni félig viccesen, félig komolyan. Megpróbáltuk megfogalmazni egy szóösszetételben azt, ami a zenekar alapfilozófiája, tehát hogy a jazz hagyományos értékeit, hagyományos harmóniameneteit, a szabad improvizációt, a bebopot keverjük a modern műfajokkal és reményeink szerint itt-ott már-már úttörő hangzásokkal. Ezért szoktunk párhuzamot vonni a határtudományok és a zene között. Petivel mindketten nagy rajongói vagyunk az űrkutatásnak, nanotechnológiának stb. Ezzel párhuzamosan a legújabb technikai vívmányokat is alkalmazni próbáljuk a zenekarban. 

    Próbálunk a zenén belül is olyan utakat keresni, melyek még járatlanok.

    Visszatérve az új lemezetek anyagára, említetted, hogy híres emberek hangjából készült hangmintákat is használtok a kompozíciókba. Mondanál erre egy-két érdekes példát?

    Bartók Béla számunkra megkerülhetetlen. Az ő utolsó interjúja, amelyet NewYorkban adott angol nyelven, fent van a neten. Ez egy nagyon érdekes beszélgetés, és ebből is vettünk ki hangmintákat. Nagyon tetszett nekünk, ahogy megfogalmazta, az Este a székelyeknél című darab kapcsán, hogy a zene ebben az esetben nem tartalmaz semmilyen fölösleges sallangot, semmi plusz felesleges „cirádát”, hanem tényleg csak egy nyers zenei mag található a darabban. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „absolute music”. Ezért annak a számnak, amelyben Bartók hangja hallatszik, Absolute Music a címe. Salvador Dalíval van egy jópofa interjú az egyik amerikai tévében, ebből is kivettünk részleteket. Alapvetően a szürrealizmusról beszél, ezért ezt ennek a dalnak a témájával is megpróbáltuk tükrözni. A főtéma alapvetően F-dúrban van, de a dallamában minden hang szerepel, kivéve az F-dúr akkord három hangját. Ennek ellenére megpróbáltuk a dallamot úgy „összecsomagolni”, hogy egész egységet alkosson, és legyen egy sodró lendülete. Ha távolról szemléljük ezt a kompozíciót, ez egy nagyon érdekes, izgalmas, egységes, de kicsit mégis szürreális képet ad, ugyanúgy, mint Dalí festményei.

    A lemez címe – Assisted Discovery arra utal, hogy az említett művészek és a pályátokat kísérő pedagógusok segítettek nektek a világ, a művészet és a saját utatok felfedezésében?

    Inkább a pedagógiai jellegre utal. Szó szerint ez angolul azt jelenti, hogy „megsegített felfedezés”. Ez az, amit véleményünk szerint egy jó tanár csinál. Tehát van egy diákja, akinek segít, asszisztál ahhoz, hogy felfedezze a világot, illetve azt a művészeti formát, azokat a zeneirodalmi anyagokat, amelyek őt tovább formálhatják. Indukálni kell a diákban a felfedezésre való vágyat, és nem letolni a torkán a sok információt – aztán kezd vele, amit akar.

    Azt a szikrát, amit ezek az információk a diákban elindítanak, kell tűzzé felfejleszteni.

    Tudat alatt a nagy ikonjaink is ezt csinálják. Amilyen lemezeket hoznak ki, amilyen lemezeken szerepelnek, azok mind azt az irányt képviselik, amely az ő sajátjuk. Ez is irányított felfedezés, ami segít az embernek egy csomó új és izgalmas dolgot megismerni.

    Az új lemez CD formában is megjelent, de gondolom, a szokásos internetes platformokon is elérhető.

    Igen, már elérhető az összes ilyen platformon. A thaiföldi koncertünket felvették videóra, és azt tervezzük, hogy a közeljövőben ez is felkerül a YouTube-ra. Mi nagyon fontosnak tartjuk a CD-t, hogy legyen egy fizikai nyoma a zenénknek. Egyrészt hagyománytiszteletből, másrészt mindig mellékelünk a CD-hez egy füzetet, amely elég sok pluszinformációt tartalmaz, a dalok szövegein túl a hangtechnikai közreműködőket stb.

    Mik a zenekar tervei?

    Szeretnénk ezt a lemezt minél több helyen bemutatni (ez eddig kicsit közhelyesen hangzik), de úgy érezzük, hogy ez a lemezanyag egy jó kis összefoglalása lett a Loop Doctors eddigi majd’ húszéves munkásságának. Több nemzetközi porondon is szeretnénk eljátszani, mert úgy gondoljuk, tetszene a közönségnek. Most alapvetően ezen fogunk dolgozni.

     

    Loop Doctors feat. Alemay Fernandez: Assisted Discovery

    EuroArt Média, 2024

    Loop Doctors feat. Alemay Fernandez: Assisted Discovery

  • További cikkek