MLM-esek, zombik és boszorkányok – Kritika Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2023 című kötetről

A Gabo gondozásában, Jonathan Strahan antológiáinak mintájára, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztésében 2018 óta jelennek meg az év legjobban sikerült SF-novelláit (spekulatív fikciós elbeszéléseit) egybegyűjtő kötetek. A nyílt pályázatra bárki jelentkezhet, így akadnak a visszatérően beválogatott szerzők (Erdei Lilla, Füzesi Dóra, Gaura Ágnes, Kispál Márton, Komor Zoltán, László Zoltán, Nagy László Dávid, Palágyi R. László, Puska Veronika, Rusvai Mónika és Zdenyák József) mellett első alkalommal publikálók is (Borgula Anna, Marton Emma, Mráz Anna, Patonai Anikó Ágnes, Pető Zoltán, Pusztai Andrea és Susuk Melinda). A 2024-es Zsoldos Péter-díj novellashortlistjének felét a kötetben megjelent szövegek adják, egész pontosan László Zoltán, Rusvai Mónika és Gaura Ágnes novellái. A Gabo az utóbbi években láthatóan igyekszik még inkább felkarolni a hazai SF-közeget, 2021-ben jelent meg szintén Roboz szerkesztésében a Légszomj – Kortárs magyar horror- és weirdnovellák, Puska Veronika (Vétett út), Kleinheincz Csilla (Alvilági szövedékek) és Rusvai Mónika (Kígyók országa) pedig 2023-ban jelentkeztek új kötetekkel.

Tudatos szerkesztői döntésnek tűnik, hogy Gaura Ágnes szövege, Az erdő szíve nyitja a kötetet (a 2022-ben megjelent antológia első szövegét is Gaura jegyzi [Ha elég mélyre nyúlsz]). Az erdő szíve egy hagyományosabb fantasy, a Piroska és a farkas-átdolgozást vegyíti és dolgozza újra a görög és római mitológiából ismert moirák, illetve párkák, az élet fonalát szövő sorsistennők alakjával. A szerző 2012 óta jelentkezik a Borbíró Borbála-sorozat komoly rajongói érdeklődésre számot tartó, megbízható minőségű köteteivel. Gaura már a vámpírológus, bölcsész Bori kalandjai esetében is megmutatta a mítoszok és mondák újrakeretezésében szerzett gyakorlatát. Az más kérdés, hogy 2024 elejére mennyire fulladt ki a mesei hősök, tündérmesék újragondolásán alapuló trend, és mi újat tud még mondani az olvasónak. Az erdő szíve ebből a szempontból egy biztonsági játék, kellemes nyitány. Gaura nem csak új keretbe helyezi, ki is figurázza a tündérmesék klasszikus elemeit – például a csókra váró, ágyban fekvő tehetetlen királykisasszonyt: „Pontosan tudom, hogy mi az, amit a tündérmesék csóknak neveznek.” A történetben Piroskának át kell vágnia az erdőn, hogy elérjen az édesanyjához és a nagymamájához. A három nő egy entitás három szeleteként, korban eltérő manifesztációjaként, az erdő és az élővilág védelmezőjeként jelenik meg. A legfiatalabb lány feladata, hogy a kunyhóhoz csábítsa a férfit, az „erdőrontót”, akinek hibájából erdőtűz ütött ki.

A női testek egyenértékűvé válnak az erdővel, a természettel, a nagymama teste elnyeli az erdő szenvedését saját lényével:

„Mama felém nyújtott, kérgesre égett, feketéllő karjára emlékeztetnek.” Míg a legfiatalabb feladata a csábítás, a legidősebbé a szenvedés, az Anya karaktere a szimbolikus fonásért felel, vagyis az élet bevégeztetéséért: „Anya úgy fonja az erdőrontók szálát, hogy nem tudnak meglepetést okozni.” A történet végén a férfi halála egyben átalakulás is, amellyel megjelenik a farkas figurája mint az erdőt és az istennőket szolgáló védelmező: „de én nem félek a farkastól” – gondolja a narrátor.

Zdenyák József Fenntartható család című sci-fi-novellájának erőssége a szerző láthatóan nagy fokú és alkalmanként ügyesen használt közéleti jártassága: a végtelenül idegesítő youtuber-narrátor, az ökomozgalmak teljes kifigurázása, a génmanipulált lovakkal üzérkedő oligarcha csak néhány az izgalmas elemek közül, amelyeket a szerző felvonultat. Mégis azt érezhetjük a narrátori hang csapongó, referenciákkal teli beszédmódja miatt, hogy a szöveg néhány oldal után egy fejnehéz utaláshalmazzá válik. Ezt ellensúlyozza, hogy Zdenyák szövege bővelkedik humorban és kiváló ötletekben.

László Zoltán Önkéntelen alakfelismerés című szövegében a főszereplő furcsa munkát végez: a véletlenszerűen begyűjtött térfigyelőkamera-felvételeket vizsgálva jelöli meg a „rögzítési hibaként” kategorizált furcsa, megmagyarázhatatlan részleteket. Az önkéntelen alakfelismerés vagyis pareidolia olyan illúzió, amikor látni vélünk bizonyos formákat vagy arcokat, olyan helyen, ahol azok hagyományosan nem fordulnak elő. Ágnes a felvételeken furcsa lényeket lát, póklábú hatalmas szarvasokat, néptelen parkolókban megjelenő féregszerű lényeket. Megszállottsága arra sarkallja, hogy élőben is láthasson egy jelenést.

Susuk Melinda Eső után köpönyeg című novellája és Patonai Anikó Ágnes Nyuggervér című szövege leginkább a humor és a témaválasztás szempontjából kapcsolható össze. Susuk egy klasszikus mesei „vén banya” találkozását örökíti meg a mesterséges intelligenciával és egy webshop ügyfélszolgálatával.

A történet nem egy szereplő megszólalásaként bontakozik ki, hanem a boszorkány által áhított ördöngös palást elkészítéséhez szükséges online rendeléshez csatolt dokumentumokból

(„csonttű, Bürök T832 varrógép, fanyűvő szőrme, emberbőr angyalfehér árnyalat”). Ezekben a levélváltásokban olvashatjuk a szokásos vásárlói panaszokat, a mesterséges intelligenciával való szenvedést, a varrógép használati utasítását és hibaelhárítási útmutatóját („Üdvözöljük az Égig Érő Fa Országos Táltosközösség online ügyfélszolgálatán! A nevem Pitypang. Kérem írja le, mik a panaszai!”). Később még korompihe_macskakaparasa.docx néven a boszorkány macskájának doktori disszertációjába is bepillanthatunk. Susuk szövege izgalmas, könnyed és vicces gondolatkísérlet, még ha a történet bizonyos pontjain a nyelvi és szituációs humor önmagában nem is mutatkozik elégnek az olvasó érdeklődésének fenntartásához. A Nyuggervérben ismét egy klasszikus fantasyszereplőt látunk ütközni a modern társadalom problémáival. Patonai szövege egy már öregedő, fiával együtt élő vámpír/denevér apa mindennapjait meséli el, aki hosszú téli álomból felébredve a koronavírus-járvány közepén találja magát. A Covid jelentősen megzavarja az öreg szokásos programjait, ami leginkább a fiatal nőkre való vadászatot jelenti. Mentőtiszt fia, Andris, bár hűségesen szállítja apjának a csomagolt vért az otthoni hűtőbe, és óva inti a kirepüléstől, valamint az idegenek vérének fogyasztásától, a vámpír nehezen fogadja a bezártsággal és az öregedéssel járó kötöttségeket.

Borgula Anna Emberek MLM-es aurával című novellája hasonló újmediális szövegfragmentumokkal kísérletezik, mint Susuk Melinda. Facebook-posztok és -kommentfolyamok segítségével meséli el Balai Ádám történetét, aki az Emberek MLM-es aurával Facebook-csoportba írja meg folytatásos bejegyzésekben kálváriáját. A szomszédságába költöző multilevel marketinggel foglalkozó házaspár először csupán csak rettenetesen idegesítik a férfit, majd egyre inkább az őrületbe kergetik. Az olvasó döntésén múlik, hogy az időközben pszichiátriai kivizsgálásra járó, főleg a rossz minőségű alvása és a szakítása miatt zaklatott férfit épeszűnek véli-e (a posztja alá kommentelők szerint nem az). Borgula ügyesen sztereotipizálja a modern kommentelő archetípusait. Az MLM-es házaspár elsőre egészen normálisnak tűnik, ám végül egészen Veszprémig üldözik a férfit. A novella izgalmas paródiája egy 21. században mémesedett „szakmának” és a lelkes utálkozók népes táborának is.

A REM Kispál Mártontól, Mráz Anna Példaélők, Puska Veronika Késésveszély és Pusztai Andrea Inverzitás című írásai témájukban a leginkább klasszikus science fiction szövegeknek számítanak a kötetben. Miután a REM álomrögzítő szarkofágokat fejlesztő tudósa, Csilla rögzíti a kliensek álmait, azok visszanézhetővé válnak. Mráz Anna debütáló szövege egy olyan világban játszódik, ahol a „testi vonzalom elavult eszköz a szaporodásra”, így a gyerekek intézményekben, béranyák segítségével születnek. Az új világrend ellenében élnek a Példaélők, akik a hagyományos szaporodás módszerét választják. A Késésveszély felhőbe feltöltött, szintetikus testre várakozó poszthumán tudatokról szól, a novella a kötet talán legizgalmasabb kérdését is felveti: van-e a test nélküli tudatoknak mentális egészségük, problémájuk? Az Inverzitás időutazós szerelmes történet, egyfajta fordítottja Az időutazó feleségének, ahol a nő ugrál bizonyos időpillanatok között egy szerencsétlen baleset következtében.

Erdei Lilla tanyavilágban játszódó, piócákra fókuszáló szövegét okos nyelvhasználat és jól felépített konfliktusok, feszültségkeltés jellemzi. A Köncse anyó Pető Zoltántól történelmi fantasy, a történet alapjaként Arany János Vörös Rébék című balladáját használja fel, amelytől nem különösebben tér el, és nem is ad túl sok újat hozzá a már ismert történethez. Ígéretes Marton Emma Anyánk szíve című bemutatkozó írása egy hűtőben őrzött féltve dobogó anyai szívről és egy mutáns testvérpárról, akik szervkereskedelemmel próbálják fenntartani anyagi biztonságukat.

Füzesi Dóra Utána című novellája okosan vázolja fel az akadémiai közeg visszatérő konfliktusait, szereplői egy élettudományi konferenciára látogató tudósok. A Késésveszély mellett az antológia másik eredeti kérdésfelvetése Füzesi szövegéhez kötődik, kár, hogy megmarad csupán felvetésnek, hogy mi lenne akkor, ha biológiai úton, DNS-ek szintjén képesek lennénk gyógyítani a traumát, így a novella inkább előhangnak, prológusnak hat, érezhetően lezáratlan befejezéssel. Nagy László Dávid írása, a Napló a stockholmi alternatív divathétről – vázlat egy újságcikk első verziója, történet öltözködésről, testről, a kettőhöz kapcsolódó múltidézésről és arról, hogyan befolyásolják a ruhák és a divat az életünket. A Stockholmba utazó újságírónak és fotósának furcsa pszichedelikus élményben lesz részük, amikor egy új márka meghívására érkeznek egy eseménysorozatra. A divatbemutatók egyre bizarrabbá válnak, miközben a nézők saját múltjukat és jelenüket ismerik fel a ruhákban.

Palágyi R. László írásában ismét a mágikus erdő jelenik meg helyszínként: az erdő nemcsak magába olvasztja, saját részévé teszi, de bizonyos módon fel is támasztja és kegyetlenül magához láncolja az elhunytak emlékét. Sajnos A verseny vége egy okos alapötlet marad erős történet és karakterábrázolás nélkül, nem különösebben izgalmas megvalósításban. 

Komor Zoltán Zombicsicskák című novellája a kötet egyik emlékezetes darabja.

Kitűnik Komor kisprózában szerzett jártassága, a mákgubójával halottakat feltámasztani képes Hajnal segítő kezek híján a portáján zombi-rabszolgatartásba kezd. Az ötlet újszerűségén túl a történet szép ívet ír le, a lezárás csattanós, és nem hagyja maga után a befejezetlenség érzését.

1945-ben Drezdában a szláv anyaistennőt, Baba Jagát, vagyis Jadwigát követhetjük Rusvai Mónika Csontról csontra című novellájában. Bár az antológiát nem jellemzi különösebb szervező elv, nincsenek témák szerinti tematikus csoportok, sem szövegek közötti szoros kapcsolatok, Gaura Ágnes és Rusvai Mónika remek keretet ad az antológiának. A Gauránál már említett különböző korú, egy családot alkotó női természetistenségek itt is megjelennek, Jadwiga egyszerre kislány, felnőtt és öregasszony, egyszerre három nővér, nagymama, anya és lány, de ugyanaz az entitás is.

Az antológia 2023-as kiadása kifejezetten az egyensúly megteremtésére törekszik, közel hasonló számban jelennek meg benne debütáló és kiforrott stílusú szerzők, ahogyan a science fiction és fantasy műfajú szövegek aránya is ezt példázza – kis kitekintéssel a bizarróra, a horrorra vagy a weirdre. A novellák okoznak meglepetéseket az idei felhozatalban, olvashatunk kifejezetten jó ötletekről, kérdésfelvetésekről, dilemmákról, de néhány szöveg megmarad a science fiction és a fantasy klasszikus toposzainál. Összességében okos válogatás a hazai SF-közeg szerzőitől, amely figyelmet szentel a mainstreamnek, de kitekint a peremterületek felé is.