„Mindannyian sérülékenyek vagyunk” – Interjú Vermes Dorka rendezővel

Egy interjúban említetted, hogy a rövidfilmjeidben az a közös, hogy mindegyik az emberi sérülékenységgel és az ezzel való megküzdési stratégiákkal foglalkozik. Mi mozgat ebben a témában?

Alapjában az, hogy mindannyian sérülékenyek vagyunk. Kicsit bővebben pedig, hogy a személyes filmeket szeretem, és ahhoz, hogy egy karakter esetében a saját, rá jellemző sérülékenységei, és az erre adott válaszai kirajzolódjanak, mindenképp le kell ásni a személyiségének legmélyére. Ha pedig ezt a munkát el tudjuk végezni, akkor van rá esély, hogy egyedi filmet fogunk tudni készíteni, mert nincs két egyforma ember.

A sérülékenység, törékenység az Árniban is visszaköszön. Mi ihlette a történetet?

Árnit és a film világát Turi Péter személyisége ihlette. Köré építettük az egész atmoszférát.

Pétert a Színház- és Filmművészeti Egyetem gólyatáborában ismertem meg. Már ott nagyon magával ragadott a karaktere, és akkor el is döntöttem, hogy szeretnék majd vele egyszer dolgozni.

Az Árni fejlesztése és gyártása a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál pályakezdő alkotókat segítő nemzetközi workshopja, a Biennale College Cinema keretében valósult meg. Mesélj erről egy kicsit!

A Biennale College Cinema tudtommal az egyetlen olyan nemzetközi workshop, amely gyártási támogatással is segíti a pályakezdő rendezőket. Ez egy óriási lehetőség a mai magyar kultúrpolitikai helyzetben. Ugyanakkor nagyon megterhelő is, hogy ilyen gyorsan és ilyen kevés pénzből kell dolgozni. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy nyolc hónap alatt el lehet készíteni egy nagyjátékfilmet. Az, hogy ez mégis lehetséges, fontos tanulságokkal szolgált.

A forgatókönyvet Dobány Péterrel és Al-Farman Petrával közösen írtátok. Péter úgy fogalmazott, hogy nagyon izgalmas szimbiózisban készült a könyv. Mi volt a munkamódszeretek?

Péterrel nem először dolgoztunk együtt, az Alba Vulva című rövidfilmünkben is közreműködött mint dramaturg. Petrával más a helyzet, ő eredetileg színházi dramaturg, ez volt az első filmes projektje, és emiatt nagyon értékes, friss szemléletet tudott hozni a közös munkába. Szerintem így, hogy alapvetően mindhármunknak más a fő tevékenységi területe, nagyon jól kiegészítettük egymást. Ezenkívül, mivel gyors, zaklatott tempóban kellett megírnunk a forgatókönyvet, szerencsésen jött ki, hogy ketten tudtuk támogatni a harmadikat, ha az egyikünk elfáradt vagy elbizonytalanodott.

Amikor anyagot gyűjtöttetek a filmhez, kis vidéki cirkuszi társulatokat fotóztatok, és interjúztatok velük. Mennyire más ez a világ ahhoz képest, amilyennek kívülről láttad?

Mivel előzetesen nem sokat tudtam erről a műfajról, nem élt bennem semmilyen előítélet vagy kép az utazócirkuszokról. Emiatt is voltam képes így elmerülni ebben, mert számomra is minden új és érdekes volt. 

Azt hiszem, leginkább az ragadott meg bennük, hogy az utazócirkusz minden esetben egy szűk családból álló üzleti vállalkozás, és hogy ez több száz évre visszamenőleg öröklődik generációról generációra.

Tehát a családtagok egyszerre egymás alá-fölé rendelt munkatársai is, miközben archaikus, izolált törzsként is együtt kell működniük – ezen adottságok minden előnyével és hátrányával együtt.

Voltak olyan konkrét karakterek vagy történetek, amelyeket a vidéki cirkuszoknál tett látogatás során ismertél meg, és bekerültek a filmbe is?

Inkább elrugaszkodási pontként vagy inspirációs forrásként használtuk a különböző társulatoknál hallott történeteket vagy jelenségeket, de persze, az olyan praktikus dolgokat tekintve, mint hogy hogyan áll össze a napjuk, milyen feladatokat kell elvégezniük, ezeknél erősen támaszkodtunk az ott megtapasztalt valóságra.

Több nagyjátékfilm is készült, amelyet a vándorcirkuszok ihlettek. Néztél filmeket a témában?

Külön a filmre készülve nem néztem cirkuszos filmeket, de nem is tudom, hogy van-e olyan a La Stradán kívül, amely kifejezetten a nehézségekkel teli oldalát mutatja meg ennek az életmódnak. Igazából amiatt is felesleges lett volna, mert azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy olyan cirkuszt szeretnénk Árni köré építeni, amely az ő belső világát egészíti ki, így egyértelmű volt, hogy nekünk az ő karakteréből kell ezt is kidolgoznunk.

Turi Péter hogyan reagált, amikor elmondtad neki, hogy gyakorlatilag köré építenél egy teljes filmet?

Örült a lehetőségnek, és kíváncsian vágott bele, habár nem tudhatta, hogy pontosan mire vállalkozik, mert akkor még én sem tudtam. Majdnem egy évig csak hosszú beszélgetéseket folytattunk, ezután kezdődött a munka gyakorlati része, amely során lassan elkezdett életre kelni Árni karaktere és az őt körülvevő világ is. Ezekben Peti végig partneri minőségben segítette a folyamatokat, máskülönben ez nem is működhetett volna.

Mennyire okozott kihívást, hogy Péter elsősorban színházban játszik, és először szerepelt nagyjátékfilmben?

Itthon elég gyakori, hogy akár egy középkorú színésznek sincs sok filmes tapasztalata, tehát ezt nem éreztem új vagy speciális adottságnak. A másik, ami miatt ez nem volt gond, az az, hogy Peti nagyon tanulékony, és hihetetlenül gyorsan adaptálódott a forgatási körülmények technikai és érzelmi nehézségeihez. Pillanatok alatt ráérzett arra is, hogyan kell együtt létezni a kamerával. Az a jelenlét és szuggesztív létezésmód, amelyet képes volt megtalálni magában, és ennyire hosszú időn keresztül stabilan hozni, igazi filmszínészet. Elképesztően büszke vagyok rá.

A többi szereplőt mi alapján választottad ki?

Fátyol Herminával és a Holczer Sárával válogattuk a szereplőket.

Eredetileg amatőröket vagy cirkuszi dolgozókat szerettem volna, de hamar kiderült, hogy erre se pénz, se idő nincs, így a klasszikus utat választva színészeket castingoltunk.

Azonkívül, hogy hihetőnek kellett lennie, hogy a szereplők főleg szabadtéren végeznek fizikai munkát, cél volt az is, hogy egy belső egyensúly szerint passzoljanak egymáshoz, főleg a családban. A végén pedig az egész arcképcsarnokot néztük együtt, hogy karakterisztikában mit mutatnak a szereplők.

Tarr Béla kreatív producerként működött közre a filmben. Neki mi tetszett meg ebben a történetben?

Erről őt kéne megkérdezni. Én csak annyit tudok, hogy tartott nálunk egy kurzust a Freeszfe-n, és elkezdték érdekelni a munkáim. Kérte, hogy mutassam meg, miben gondolkozom a továbbiakban. Az Árni ötletét látva azonnal megjegyezte, hogy ebből mindenféleképpen nagyjátékfilmet kéne csinálni, így írtunk egy hosszabb treatmentet a szinopszisból az írótársaimmal, és elkezdtünk pályázni.

Hogyan segítette a munkádat?

Mindig elérhető volt, bármikor tudtam vele konzultálni, ha meg szerettem volna beszélni vele valamit, legyen szó castingról, a forgatókönyvről vagy a vágatokról. Rengeteg értékes tanácsot adott, de akkor sem próbált a tekintélyével vagy a tapasztalatával domináns lenni, ha nem értettünk egyet valamiben, és én más utat választottam.

Szerinted külföldön mennyire találhatja meg a közönséget az Árni?

Eddig csak Velencében mutatták be, de úgy érzem, a történet és a világ eléggé univerzális ahhoz, hogy külföldön is megtalálhassa az útját, úgyhogy remélem, lesz erre lehetőség.

Az Árni február 8-tól látható a mozikban a Cirko Film forgalmazásában.