„Az alkotóknak és a nézőknek a saját felelősségüket is vizsgálniuk kell” – Interjú Boross Martin filmrendezővel

Rendeztél interaktív színházi társasjátékot, amelyben a hajléktalan emberek életébe nyert bepillantást a közönség, készítettél politikai sci-fit a propaganda működéséről, de foglalkoztatok már menekültválsággal, oktatásüggyel és esélyegyenlőséggel is. Az általad alapított STEREO AKT színházi alkotócsoport olyan társadalmi témákkal foglalkozik, amelyek kevésbé jelennek meg a közbeszédben, vagy tabunak számítanak. Mikor érezted először, hogy ennyire erős benned a szociális érzékenység?

Nem tudom egy konkrét helyzethez kötni. A STEREO AKT-tal olyan témákkal kezdtünk el foglalkozni, amelyek frusztrálnak minket és a körülöttünk lévő embereket. Szerintem a politikus színháznak nem csak felfelé kéne mutogatnia, pláne nem lefelé. Az alkotóknak és a nézőknek a saját felelősségüket is vizsgálniuk kell. Ahogy megtaláltak az első olyan alkotói lehetőségek, amelyek során olyan kiszolgáltatott emberek történeteit ismertem meg, akikkel a hétköznapokban ritkán találkozom, még nyitottabbá váltam az olyan történetek elmesélése iránt, amelyeket a társadalom sokszor nem hangosít ki magától.

A Nyersanyag egy olyan faluról szól, ahol a polgármester visszaél a hatalmával, ez pedig az ott forgató filmes stáb figyelmét is felkelti, akik jó szándékuk ellenére is felforgatják a lakosok mindennapjait. Úgy tudom, a történetet egy korábbi közösségi projekted során szerzett tapasztalataid inspirálták.

2017-ben készítettünk egy közösségi dokumentumfilmet. Egy Baranya megyei kis falu lakóinak tartottunk workshopot, melynek keretében a helyi fiatalok a segítségünkkel elkészíthették a saját rövidfilmjeiket. A dokumentumfilmünk a kisfilmek elkészülésének a folyamatát mutatta be. A projektnek nem lett olyan kimenetele, mint a Nyersanyagban, de elkezdtek foglalkoztatni olyan morális és etikai kérdések, amelyekkel akkor szembesül egy alkotó, amikor marginalizált csoportokkal találkozik.

Felmerült bennem a kérdés, alkotóként húzhatok-e hasznot abból, hogy megismertem egy ember tragikus történetét, és beleszólhatok-e egy zárt közösség életébe.

Az utánkövetés témája kezdett el foglalkoztatni, hogy mi történik, miután megszakad a kapcsolatunk az adott közösséggel. Elkezdtem továbbgondolni ezeket a kérdéseket. Miután ennek alapján összeállítottam a film szinopszisát, Szántó Fannival elkezdtük megírni a forgatókönyvet.

A filmedben fontos téma a városi és falusi emberek közt tátongó szakadék. Szerinted a művészet segíthet közelebb hozni egymáshoz a két csoportot?

Ez a kérdés foglalkoztat leginkább. Biztos vagyok benne, hogy egy film ehhez nem elég. Az elitből keveseknek érdeke, hogy csökkenjen ez a szakadék, és elit alatt nemcsak a döntéshozókat értem, hanem a komplett értelmiséget. A privilegizált közeg nem érdekelt abban, hogy kapcsolatba kerüljön a marginalizált csoportokkal és a mélyszegénységgel. Sajnos a legtöbben így vagyunk összerakva. Ha valamihez nem fűződik elemi érdekünk, akkor nem teszünk érte lépéseket, tehát ez nem pusztán a szolidaritás hiánya. Fontos első lépés lenne, ha elindulna egy párbeszéd, és élő kapcsolatok alakulnának ki a társadalmi csoportok között.

Egy művészeti alkotás nem oldja meg a mobilitás problémáját, és nem nyújt gazdasági megoldásokat a mélyszegénységben lévő falusi embereknek, de hangot adhat a számukra,

és megismerhetnek új embereket a saját, zárt közösségükön kívül, továbbá felfedezhetik önmaguk új oldalait is.

A Nyersanyag a független művészek nehéz helyzetéről is szól. A történetben szereplő filmes stáb nem kap támogatást a filmtervéhez. Ezt a történetszálat saját élmények ihlették, és így egyfajta kikacsintásnak szántad?

Ez egy általános helyzetkép, amely a magyar kortárs kultúrában alkotók számára ismerős lehet, de nem kikacsintásnak szántuk, inkább a főszereplő motivációinak megértésében segít a nézőnek. Tamásnak, a főszereplőnek van egy ügye: a filmje, amiért éveken át dolgozott. Amikor a projekt kútba esik, újat keres. Nem megélhetési okból, hanem a belső hivatástudata miatt.

A film alacsony költségvetésből készült. Min tudtatok spórolni?

A technikai eszközöket ingyen vagy jutányos áron kaptuk egy szponzorációs megállapodás keretében, mert a rental cégnek szimpatikus volt a projekt. Olyan helyszíneket kerestünk, amelyekért nem kellett fizetnünk. Az alkotók szimbolikus fizetést kaptak, a stábtagok is legtöbbször messze a piaci ár alatt dolgoztak, és sokan több ember munkáját végezték. Senki sem szeret spórolni, de ez volt a feltétele, hogy elkészüljön a film.

Mielőtt Szántó Fannival elkezdtétek megírni a forgatókönyvet, hosszas kutatómunkát végeztetek. Ez hogyan zajlott?

Cikkeket, esettanulmányokat olvastunk a témában. Konzultáltunk szakértőkkel, például szociológussal és drámapedagógussal is, valamint értintettekkel, akiknek ismerős terep egy olyan falu, amely a mélyszegénység rabja. De saját korábbi élmények és az előkészítés, helyszínkeresés során szerzett tapasztalatok is belekerültek a forgatókönyvbe.

A rendezői naplódban azt írtad, hogy a film készítésének a szereplőválogatás volt az egyik legizgalmasabb és egyben a legstresszesebb része. Hogy zajlott a casting?

Mindössze két és fél hónapunk volt rá. Elkezdtük szétszálazni, hogy milyen szerepekre milyen körből tudunk szereplőket válogatni. Az elején eldöntöttük, hogy a főszereplőket profi színészek alakítják majd. Amikor írtam a forgatókönyvet, már volt elképzelésem, hogy kikkel szeretnék együtt dolgozni. Ilyen volt például Dér Zsolt, aki a rendezőt, Tamást alakítja. A gyerekszereplők egy részére nyílt castingot írtunk ki, és voltak, akiket terepcasting során választottunk ki, azaz elmentünk a faluba, ahol laknak, és ott néztük meg őket. A castingban Fátyol Hermina és Csányi Dávid segítette a munkánkat, akiknek már volt rutinjuk abban, hogy nem hivatásos színészek között keresnek tehetséges és izgalmas karaktereket.

A főszereplők, Dér Zsolt, Pál András, Mészáros Blanka és Baki Dániel hogyan kerültek a látókörödbe?

Elsősorban színházi előadásokban láttam őket. Onnantól kezdve, hogy eszembe jutott, hogy Dér Zsolt alakítsa a főszereplőt, csak benne gondolkodtam. Pál Andrást egy ismerősöm ajánlotta, ezért megnéztem róla egy felvételt, amely nagyon meggyőzött. Miután készítettünk egy próbafelvételt, egyértelművé vált, hogy vele szeretnék dolgozni. Mészáros Blankát régóta ismerem, és nagyon jó színésznek tartom. Dani egy új, revelatív felfedezés volt számomra. Az ő szerepeikre volt még két-három jelölt, ezért a stábot alakító trióval többféle kombinációban csináltunk próbafelvételeket, végül Zsolt mellett Blanka és Dani alkotta azt a csapatot, ahol a legjobb volt a dinamika és a kémia.

A vidéken élő amatőr szereplők mennyire ismertek rá a filmben szereplő jelenségekre, például a korrupcióra vagy a szegény réteg kizsákmányolására?

Egyértelműen ráismertek. A roma és nem roma amatőr szereplők az ország különböző pontjairól érkeztek, de egyikük számára sem volt ismeretlen jelenség, hogy a polgármester teljhatalommal bír a falun belül. Akárhol forgattunk, mindenhol azt mondták, hogy ez akár a szomszéd faluban is játszódhatna.

A film a nem létező Pusztaszomajon játszódik, ti viszont öt Somogy megyei faluban forgattatok. Hogy találtátok meg a helyszínt?

Voltak vizuális elképzeléseink, hogy mit keresünk. A filmbéli stáb egy üres háziorvosi rendelőben száll meg. Ehhez is külön helyszínt kellett keresnünk, valamint a művelődési házhoz is, ahol a filmesek a foglalkozásokat tartják.

Fontos szempont volt, hogy a falvak polgármesterei szívesen látnak-e minket, és van-e olyan helyi civilszervezet, amely segíti a munkánkat a szereplőválogatásban.

A helyi lakosok részéről nagy türelemre volt szükség, amíg tartott a forgatás. Egy 20-30 fős filmstáb pár napig érdekes lehet, de előbb-utóbb idegesítheti a helyieket. Szerencsére nem volt feszültség a lakosokkal.

Húsz előadást rendeztél. A színházi tapasztalataidat mennyire tudtad hasznosítani a filmkészítés során?

Biztos sokat segített, hogy sok történetet sokféle módon elmeséltem már. Leginkább a színészvezetés és a próbák során tudtam kamatoztatni a színházi rutinomat. A filmgyártás lassabb, összetettebb, sokrétű feladat. Mivel független filmről van szó, a gyártás minden szakaszában részt vettem. A helyszínkeresés, a látványvilág kitalálása, a storyboard elkészítése és a casting mind olyan kihívás volt, amellyel korábban nem találkoztam. Szerencsére sok rutinos szakemberrel dolgozhattam együtt a filmen, ami megkönnyítette a dolgomat, sokak mellett kiemelném Bálint Dániel és Becsey Kristóf operatőröket, akik nagyon fontos és lelkiismeretes alkotótársaim voltak. Ha ők nem látnak fantáziát a filmben, egy egészen más produkció készült volna el. De több olyan alkotó van, aki alázatos profizmussal segített a kezdetektől fogva, például Vághy Anna vágó, Fekete Anna látványtervező, Mák Petra jelmeztervező és Bartha Márk zeneszerző, csak hogy néhányukat megemlíthessem.

Szeretnél még filmet készíteni a közeljövőben, vagy most egy időre visszatérsz a színházhoz?

A Nyersanyag készítése közben rendeztem három előadást is, így nem váltam le a színházról, de voltak olyan időszakok, amikor inkább a filmre fókuszáltam. El tudom képzelni, hogy hosszabb távon is működhet egymás mellett a két alkotói folyamat. A Nyersanyagnak nagyon jót tett, hogy sokáig érlelődött bennem a téma, ezért lehet, hogy a következő filmem is csak három-négy év múlva készül majd el. Jelenleg nincs más forgatókönyv a fiókomban.

A Nyersanyag február 15-től látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.