„Rögtön eldöntöttem, hogy nincs B terv, dobos leszek” – Interjú Fábry Adonisszal

Egy interjúban említetted, hogy a szüleid is zenéltek, de nem hivatásszerűen. Milyen szerepet játszott a családod életében a zene?

Édesanyám sokáig klasszikus zongorázott és sztepptáncosnak készült. Valószínűleg tőle örököltem a ritmusérzékemet. Édesapám gitározott és saját hangszert is épített. A nagybátyám együtt játszott Charlie-val [Horváth Károly – a szerk.] az Olympia együttesben, amire nagyon büszke vagyok. A három bátyám szintén játszik különböző hangszereken. Adott volt a családban a zene közelsége, de előttem senki sem választotta hivatásának.

Gondolom, már gyerekkorodban hangszert adtak a kezedbe.

Igen. Ha jól emlékszem, egy Johnny Cash-dal volt az első, amit el tudtam játszani gitáron, a Beverly Hills-i zsaru főcímdalát pedig zongorán tanultam meg, amikor gyerek voltam.

Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy zenéléssel szeretnél foglalkozni?

Nyolcéves koromban. Teljesen hirtelen ráébredés volt. Az egyik pillanatról a másikra eldöntöttem, hogy dobos leszek. Martonvásáron, az általános iskolámban zenetanárok tartottak előadást, és lehetett jelentkezni különböző hangszeres oktatásra. Nem voltam kimondottan jó diák, a legtöbb hangszeres bemutató alatt rosszalkodtunk az osztálytársaimmal. Nem érdekelt minket, hogy mi történik a színpadon, pedig nagyon jó nevű jazz-zenészek jöttek el hozzánk. 

Bejelentették, hogy lesz doboktatás is, amikor meghallottam az első hangot a dobon, azonnal lebilincselt az egész.

Tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Fel tudod idézni, hogy mit éreztél?

Túlzásnak tűnhet, de kivert a víz. Hazamentem, és rosszul éreztem magam, hogy nem tudok elkezdeni már aznap dobolni tanulni. Azonnal elkezdtem a levegőben gyakorolni, és oktatóvideókat néztem a YouTube-on. Rögtön eldöntöttem, hogy nincs B terv, dobos leszek. Természetesen egy gyerek könnyen mond ilyet, de én tartottam magam az elhatározásomhoz.

A szüleid mit szóltak hozzá, hogy zenélni akarsz és erre akarsz feltenni mindent?

Mivel a családban szinte senki sem hétköznapi hivatást választott, megértették a döntésemet, és rengeteg támogatást kaptam tőlük. Amikor tinédzser voltam, és esetleg kevesebbet doboltam, édesanyám még számon is kérte, hogy miért nem gyakorlok.

Mikor kezdett el érdekelni a jazz?

Először klasszikus ütő szakon kezdtem el tanulni a Martonvásári Művészeti Iskolában. Később elkezdtem rockot játszani. Megtetszett a látványos, hangos csapkodás. A jazzel a Snétberger-táborban ismerkedtem meg, ahova tizenkét évesen akkori tanárom, Bordás József ajánlott be. Úgy mentem el oda, hogy fogalmam sem volt, hogy ez egy jazztábor. Az elején nem éreztem jól magam. Megrázó élmény volt. Nagyon furcsa és bonyolult világnak tűnt a jazz. Aztán mégis elkapott a varázsa, amiben nagy segítségemre volt Mohay András, aki a dobtanárom volt a táborban.

Egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy ő vezetett be a jazz világába.

Mohay András világszínvonalú dobos volt. Sajnos csak volt, mert lassan tíz éve, hogy elhunyt. Elképesztő munkamorállal gyakorolt. Nagyon határozott tanmenet szerint készítette fel a tanítványait. Tizenkét évesen talán túl keménynek is tartottam ezt a felfogást. A swing világát ő ismertette meg velem. Rengeteg zenét mutatott nekem.

Kik voltak még azok a tanárok, akik nagy hatással voltak rád?

A zene lényegéről nem feltétlenül a dobtanároktól tanultam. Nagy János zongorista-zeneszerzőt mindenképp meg kell említenem, akivel hamarosan lesz szerencsém együtt zenélni. Meghatározó tanáraim voltak még többek között Matthew George Mitchell, Geröly Tamás Sándor, Gyárfás Attila, Jeszenszky György, Juhász Balázs, Nagy László, Potesz Balázs.

Kik voltak a legnagyobb példaképeid?

Borlai Gergő meghatározó példakép volt már az elejétől fogva. Volt szerencsém találkozni vele, ami nagyon sokat jelentett számomra. Steve Gaddet tartom az egyik legjobb dobosnak.

A Martonvásári Művészeti Iskolában kezdted a zenei tanulmányaidat. Ez mennyire jelentett jó előképzést a pályádhoz?

Juhász Balázzsal nagyon jó hangulatú és nagyon intenzív dobórákon vehettem részt, és ez az élmény nagyban meghatározta későbbi mentalitásomat a gyakorlással kapcsolatban.

2022-ben csatlakoztál a Nagy Ádám vezette Ádám Elméi nevű formációhoz, amit zsiványjazznek is hívtok. Mesélj erről egy kicsit!

A zsiványjazz nagyon találó kifejezés a zenekarra. Ádámmal korábban dolgoztunk együtt egy lemezen egy másik formációban. Nem sokkal később felhívott, hogy szívesen zenélne velem egy akusztikus jazz formációban. Rám bízta, hogy válasszam ki a basszusgitárost. Siklai István jutott eszembe először, aki nagyon képzett zenész, és nem csak a jazzben mozog otthonosan. Így állt össze az Ádám Elméi. Főleg Ádám saját szerzeményeit adjuk elő, de a mi stílusunk is erősen megjelenik a dalokban. Ádám óriási szabadságot ad nekünk zeneileg. 

Azért hívjuk zsiványjazznek, mert nem lehet előre tudni, hogy pontosan mit hall majd a közönség. Rengeteget improvizálunk, egyik stílusból ugrunk át a másikba.

A zenei humor nagyon jól jellemzi a formációt. Nem csak a színpadon találjuk meg a közös hangot, jó barátok lettünk.

A 2014-ben alapított D.A.S. Trióban is dobolsz, amit jazz-punknak neveztek.

Nagy Ábellel, a trió zeneszerzőjével és billentyűsével tinédzserként volt egy rockzenekarunk, amiben ő gitározott és énekelt. Később tudtam meg, hogy jazz-zongorázik is. Az együttest eredetileg azért alapítottuk meg, hogy felkészüljünk egy jazzversenyre, de tovább folytattuk a közös zenélést. Hamarosan megjelenik egy újabb lemezünk is.

Milyen formációkban játszol még?

Szerencsére elég sok ilyen van, szóval nem könnyű összeszedni. Együtt dolgozom egy zenei projekten Nagy Jánossal, Szirtes Edina Mókussal, Kéri Samuval és Nagy Ádámmal. Az együttesnek jelenleg még nincs neve, de már javában zajlanak a próbák. Dobolok a Bolyki Tamás Quartetben is, amivel épp egy új lemezen dolgozunk. Emellett állandó tag vagyok több zenekarban, például a Négyessy Barnabás Quartetben, a Margóban Elsa Vallénél, a Csordás Gábor Trióban. Az ABEL marton nagy's COSMOS BANDben is játszom, bár ott nem vagyok állandó dobos, és ezenfelül gyakran helyettesítek számos más felállásban.

A Louis Armstrong-díjat a Magyar Jazz Szövetség vezetősége minden évben egy számára érdemesnek gondolt, harminc évnél fiatalabb, tehetséges magyar jazz-zenésznek ítéli oda. Mint áprilisban kiderült, idén te kaptad ezt az elismerést. Mit jelent számodra ez a díj?

Nem számítottam rá. Épp a párommal kirándultam Visegrádon, amikor kaptam egy e-mailt, hogy megnyertem a Louis Armstrong-díjat. Nagyon megtisztelő. Örülök, hogy figyelmet szenteltek a zenei munkásságomnak.

Mennyire fontos számodra a szakma visszajelzése?

Jó érzés, ha elismerik a zenémet, mert erőt ad, de nem ez a legfontosabb a pályámon. Ami igazán számít, hogy a zenésztársaimmal örömmel játszhassunk együtt, fejlődjünk, és minél jobban el tudjunk mélyülni a zenében.

Mik a hosszú távú céljaid? Tervezed, hogy külföldön folytatod a pályádat?

Mindenképp ki szeretném próbálni magam külföldön is, de még nem tudom, mikor kerülhet erre sor. Bécs nagyon vonzó, mind a fejlődési lehetőség, mind a zenei közeg szempontjából, ezenkívül Berlinben és Párizsban is el tudnám magam képzelni. Nagyon örülök, hogy itthon ilyen sok emberrel tudok együtt zenélni. Nem szívesen hagynám elveszni ezeket a kapcsolatokat, úgyhogy ha elhagynám is Magyarországot, nem mennék messzire. Ebből a szempontból Bécs lenne a legjobb, mert tudnék ingázni. Egyelőre szeretnék minél többet gyakorolni, és megvalósítani a terveket, amiket az zenésztársaimmal kitaláltunk.