A kortárs hazai hiphop underground nyelvhasználata

A hazai fesztiválok fellépőinek listáját áttekintve könnyű levonni a következtetést, hogy az elmúlt években a hagyományosan old-schoolnak tekintett hiphopelőadók szép lassan kikoptak a köztudatból. Ugyan hatásuk a teljes zenei palettára tagadhatatlan, helyüket átvették az underground hiphopzenekarok, amelyek még a szubkultúrán belül is kissé formabontóak. Az általuk használt zenei alapokkal sokkal kísérletezőbbek, mint old-school elődeik, ám a szövegviláguk megfelel a műfaj hagyományainak, ellentétben az őket követő new wave iskolájával.

Az underground vonalat követő rapperekre általában jellemző, hogy szeretnek univerzális, illetve filozofikus témákhoz nyúlni. Szövegeikben alig van személyes tartalom, de társadalomkritikai kiszólásokból nincsen hiány. Az intertextualitás olykor öncélúan, máskor átgondolt szándékkal szintén kikerülhetetlen összetevője ennek a műfajnak – gyakran magasabb szinten, bejátszásként használják fel a különböző filmek és egyéb kulturális termékek hanganyagát, például rádióműsorok (vagy azokat imitáló) felvételeit, népzene dallamokat, de akár a tömegközlekedés hangosbemondójának szövegét. Belső és sorvégi rímeik a slam poetry költészetére jellemzően játékosak, valamint gyakori a soráthajlások alkalmazása. A refréneket sokszor a dallamossággal emelik ki dramaturgiai szempontból a verzék ritmikus felépítéséből.

Az old-schooltól megszokott módon az underground előadók is többnyire belebújnak a stílus alapvető szerepeibe, így kerül elő a gengszterrap, vagyis az utcagyerekek élete témaként, valamint az ebből kiemelkedők felsőbbrendűség-tudata vagy éppen a nehéz sorsból fakadó dac a világgal szemben. Ám ezek a szerepek már többségükben nem hatnak hitelesnek, sőt,

az előadók ironikusan használják fel a rögzült fordulatokat, torz tükröt mutatva magának a szakmának is.

A téma feldolgozása szempontjából és a rímfaragás, valamint az ezzel együtt járó előadásmód alapján az undergroundon belül két nagyobb csoport különíthető el egymástól. A rapszövegek alapvetően a zeneiség és a szavalás kettősségéből épülnek fel, a dalok és a versek keresztmetszetén helyezkednek el. A hiphop underground ágán belül pedig megfigyelhető, hogy a mérleg nyelve vagy az egyik, vagy a másik irányba billen, így jön létre egy inkább a beszédre fókuszáló és egy, az előadásmódra nagyobb hangsúlyt fektető irányzat.

Beszédközpontú rapszövegek

A beszédközpontú rapszövegek előadói olyan hatást keltenek, mintha csupán hétköznapi módon beszélnének, mesélnének a zenei alapra. Erre példa pHLaT, avagy Doktor Monoton Szegényember című száma. Az intrót képező bejátszásban egy bibliai utalásból kiindulva asszociációk sora színesíti az erős társadalomkritikával fűtött szöveget, amely tele van belső rímekkel és soráthajlásokkal, a sorvégi összecsengések pedig gyakran szójátékok eredményei. A rímekben legtöbbször a magánhangzók és a mássalhangzók szerepe is egyaránt jelentős, például a következő sorpároknál:

„Szegényember egy királydekkért ezer égő csikkbe kotor
megjelenik neki minden kivéve a csipkebokor”

és az

„Öreg halásznak fiatal vagy tudom ez lerágott csont
s bár nem egy Don Quijote nem is egy Szent Ágoston”

A hangtorzító néha pont a szójátékot hangsúlyozza, így kaphat plusz jelentésréteget a dal, máskor a tételmondatot emeli ki, mintha a refrén összesűrített tanulsága lenne, illetve a vokálszerepet is betölti a refrén kiemelése érdekében.

Témája a kiábrándító és belefásult valóság körképe, amelyben

„megfertőződnek mind az elmék felénk egy kort elérve
mire meglenne a gyógymód már átálltak az újbeszélre
de itt az újhullám kísérlete hathat még adhat vért a
kulturális életnek az andalgásnak véget vet az underground
a gondolati síkra áll az antennád”

Az „underground gondolati síkra átállása” magyarázza, ugyanakkor előre is vetíti a szövegben található rengeteg, hol burkolt, hol egyértelmű intertextuális utalást.

Egy másik példa a Slow Village (Tink, Nash, Goulasch) zenekar ars poeticájaként is felfogható Kilét című száma, amelynek felépítése eltér a dalok hagyományos szerkezetétől, ugyanis nincs refrénje. Az együttest alkotó három rapper különálló verzéi különböző oldalakról közelítik meg ugyanazt a témát, amely szintén a társadalom jelen problémáiból indul ki, és ez alkotja a szövegösszetartó erőt is. A slam poetry a szabadversek konvencióit alkalmazza szóhasználatában, a mássalhangzók és a magánhangzók összecsengése határozza meg a ritmust és a flow-t, ahogyan ez jól látszik az alábbi sorpárokon:

„Az örök kölyök pörög, hősei úttörők,
Rímeim köpködöm a partyban, játszom a pult mögött”
(…)
„Obszesszív-kompulzív,
Okkult is, mondjuk ki”

Emellett a mély, illetve magas magánhangzók váltakozása is meghatározó, valamint előszeretettel alkalmaznak az angol nyelvből átvett szlengszavakat, -kifejezéseket. Erre a legjobb példa az „a kedv néha kopottas, azért is keep it fresh” sor.

A Hősök (Eckü, Mentha, Brash) zenekar Szó fel című száma szintén ezt a vonalat követi. A refrént egyszerre alkotja az ismétlésen alapuló ritmusjáték és a dallammal történő kiemelés. A belső rímek használata gyakoribb, mint az eddig felsoroltak közül bármelyik hiphopfelállásnál, a szöveg szintén magáról a hivatásról szól, a formáció a saját küldetését fogalmazza meg. Az angol szlengszavak gyakran magyarosított alakban hangzanak, a szóhasználatra pedig jellemző a játékosság, amit például ez a négy soruk is jól tükröz:

„Engem az utca véd, a vér, de téged méreget
Keménygyerek, ma én megyek neked, csekkeld a vérebet
Vágd le a lényeget, ismerd be, úgy is én nyerek
Ne légy gyerek, nem fékezek, beégetek és végetek”

Szövegük az efféle szövegszerkesztéstől önmagában, akár olvasva is megállná a helyét. Az általuk használt intertextualitás és a metaforák hálója kissé egyszerűbb az eddigiekhez képest, ám a hangokkal alkotott ritmustól szinte egyedülállóvá válik a flow.

Ezen ág egyik legjelentősebb képviselője 6363 (Gege), a területen belül az intertextualitás koronázatlan királya. Negatív című dalában vég nélkül halmozza az utalásokat, asszociációkat és szójátékokat, mint ahogyan az a következő sorokból is látható:

„Ez nem relativizálás, hanem revitalizálás eleve, na gyere vele, ez a tudás fája, nem a fáj a tudás, nem a semmit-sem-tudás egyeteme.
Mindig tudom, hogy mit rakok ki, bár fogalmam sincs, hogy mit szedtem be.
Itt állok az antikvárium előtt a vadiúj szettembe”

Nem riad vissza a káromkodástól, ugyanakkor volt magyartanárként, budai értelmiségiként előszeretettel használ olyan kifejezéseket a kontraszt megteremtése érdekében, amelyeket sok, más rapperekhez szokott hallgató szinte nem is ért. A refrént a szövegösszetartó erő meghatározásának sokszori ismétlése adja. Az ellentétek folyamatos halmozásával fejti ki újító hatását, ezzel jelölve ki a helyét a rapperek között:

„Közbe meglett a vagyonom, azt még se akarok flexelni én még, mert ezek szóláncok, meg aranyköpések. Bazmeg ez eszmei érték.”
(…)
„Ez nem alpári duma, ez felpári, ez nem az alja repp, hanem a felje.
és vágod, hogy Ez nem a zene nélkül mit érek én, hanem ez a mit ér nélkülem a zene!”

Valamint iróniával fordítja meg az old-school elődöktől megszokott rapperszerepeket, például a felsőbbrendűség-tudat büszke hirdetését:

„Meg vágod a két a dudás dumát? Na, amúgy nekem két csárdám van.
Freddy Krüger is fél elaludni, mert én jövök elő az álmában.
Meg szavalok neked is olyan altatót bármikor, amitől felébredsz álmodba',
és bocsi, de akkora arcom van, hogy a dicsőség fejébe szállok, ja.”

Jellemző rá továbbá a hangtorzítóval való játék, amelyen keresztül tulajdonképpen párbeszédbe elegyedik saját magával.

Előadás-központú rapszövegek

Mindezekkel ellentétben a másik irányzatra, amely az előadásmódra fekteti a hangsúlyt, jellemző a zeneiség érdekében elnyújtott rövid szótagok és lerövidített hosszú szótagok használata.

A szöveg önmagában nem állja meg a helyét, feltétlenül szüksége van az előadóra, akinek sajátos flow-ja megálmodta.

Ennek az iskolának egyik legnépszerűbb képviselője az NKS (Nem Közölt Sáv) zenekar (Nospa/Nos’Chez, Zenk / Zenki Mefisto). Dealerek álma című számukban a hagyományos rapperszerep drogfüggő oldalát ragadják meg, és figurázzák ki. A refrén dallamossága mellett a „te-te-te-te” és „be-be-be-be” hangsúlyos ismétlésen alapuló rímpárja a zenei alappal szinkronban gépfegyver ropogását imitálja, ami szintén a gengszterrapek atmoszféráját idézi meg. A fent már sokszor említett slam poetryre hajazó rímképzés csupán a belső összecsengésekben jelenik meg:

„Visszajáró vendégeknek sosincs visszajáró,
ettől jobb leszel majd százon, mint a Cristiano Ronaldo.”

Ugyan itt is előfordul a szójátékok használata, de főként a zeneiség eszközeként vagy a sorvégi rímek érdekében:

„me’ hidd el, mindig van rá lé-lé-lá!
Egy utolsó kört kérjél rá!”

A Vicc Beatz formáció (Ketioz, Kontroll, Fullánk, Marabé, Day) Szar buli című alkotása is erre szolgál példaként. Belső rímek ugyan jócskán fellelhetőek ebben a számban is, de a lényeg nem a formai zsenialitás, hanem a nagy bemondások, tételmondatok, amelyekkel tele van a dal.

„Okostelefonok, buta emberek
800-ért már még egy sört biztos nem veszek.”

A refrén amellett, hogy dallamos, minden sora egy csapatkiáltással kezdődik, amely egyszerre kiemeli a textúrából, és hozzátesz a baráti iszogatás légköréhez. A témaként választott buli lehetőséget ad a jelenlegi társadalmi helyzet burkolt kritikájára, ám a metaforák és asszociációk ennél az iránynál már nem kapnak akkora szerepet.

A PMK (Poormanklinik) (Optimus Rhyme / Holdenberg) szintén az előadásmódot hangsúlyozó csoportba tartozik, erőteljes ritmusjátékai átitatják minden számát. Utazás a belső Ázsiába című zenéje refrénjének struktúráját ugyan a sokszori ismétlés adja, ez a rímképlet alapja is, és akár erőltetettnek is hathatna a végtelennek tűnő „vagyok és” sorvég, de az előadásmód ritmusa, az ezzel kialakított zeneiség miatt egyáltalán nem érződik esetlennek a rímalkotás:

„Liu kang vagyok
Vietkong vagyok és
Kin kong vagyok és
Klingon vagyok és

Honkong vagyok és
Mindig rossz vagyok, és mindig nyakamon ott kés.”

A zenei alappal sokszor szinkronizált szövegben itt is szívesen használ hangutánzó szavakat:

„Szeretnék szabadon utazni valahol,
zenegép zakatol, fejembe karambol,
szét-szétszakadok
dök-dök-dök-dök.”

Filozofikus témájához illően viszont gazdag szépen kidolgozott metaforákban, amelyek az önismeret fázisait járják körbe.

Tehát a beszédre fókuszáló rapszövegek legfőbb megkülönböztető jegye, hogy magukban versként olvasva is működnek, előadóik pedig azt a hatást keltik, mintha csupán hétköznapi módon beszélnének, mesélnének a zenei alapra. Többségében a slam poetry szabadversek konvencióit alkalmazzák szóhasználatukban, így a rímfaragás folyamatában nemcsak a magánhangzók, hanem a mássalhangzók is fontos szerepet játszanak. Az asszociációkra építés és a metaforák használata szintén nagyobb jelentőséget kap. Refrénjeikre olykor jellemző a dallam háttérbe szorítása, néha teljes elhagyása, ehelyett a kiemelkedő ritmust a szavak, kifejezések ismétlése képezi. Szóhasználatuk kapcsán megfigyelhető még az angol szleng átjátszása, néhol magyarosított formája.

Ezzel szemben az előadásra nagyobb mértékben támaszkodó rapszövegek versként nem állnák meg a helyüket, ugyanis jellemző rájuk a zeneiség érdekében a rövid szótagok elnyújtása és a hosszú szótagok lerövidítése. Szóhasználatát tekintve ez az irányzat jobban hasonlít a hétköznapi, egyszerű beszédre, ám nagyobb jelentőséget kap a ritmika. A zenei refrének mellett olykor a verzében is előfordulnak dallamos sorok, valamint előszeretettel használnak a zenei alappal összehangolt hangutánzó szavakat.

Az underground a sokszínűsége ellenére viszonylag könnyen elhatárolható az old-school és a new wave iskoláitól. Középen helyezkedik el, ám ez nem feltétlenül időrendi és semmiképpen sem minőségbeli rangsorolás, e három terület sokkal inkább a zenei spektrum két végét jelenti, valamint az ezektől eltérő, mégis mindkettő eszköztárából merítő további irányzatot.

A fent ismertetett két irányzat (beszéd- és előadás-központú szövegek) között vannak ritka átfedések, a rapperek olykor kísérleteznek a különböző alkotás- és előadásmódokkal. Az igazi úttörők viszont, akik újra és újra felforgatják a hiphop teljes közegét, a new wave képviselői, akik a zenei alapokkal, a nyelvhasználattal és a stílussal kapcsolatos attitűdjükkel egyaránt szembemennek a normákkal.