„Legyen szó bármilyen műfajról, a legfontosabb, hogy működjön a forgatókönyv” – Interjú Hódi Jenővel

New Yorkban, a Columbia Egyetem film szakának mesterképzésén végeztél. Mesélj kicsit az ott eltöltött évekről! Milyen felfogás mentén zajlott az oktatás?

Elképesztően boldog voltam, amikor felvettek a Columbiára, hiszen ott van a legjobb hírű amerikai filmes iskolák között. Először az alapképzésen tanultam, ahol elkészítettem az első kisfilmemet, amely annyira tetszett a dékánnak, hogy a következő szemesztert már a mesterképzésen kezdhettem el. Olyan nevek tanítottak, mint Miloš Forman, Brian De Palma vagy John Avildsen. Az volt a Columbia alapelve, hogy a legkönnyebb út a rendezéshez, ha írsz egy nagyon erős forgatókönyvet, és nem adod el, hanem ragaszkodsz hozzá, hogy te készítesz belőle filmet. Az egyik szemeszterben Miloš Forman közölte, hogy van egy rossz és egy jó híre. A rossz hír, hogy elolvasta a forgatókönyveinket, és egyik sem elég jó ahhoz, hogy filmet forgassunk belőle. Borzasztóan csalódottak voltunk, mert nagyon akartunk bizonyítani Milošnak. A jó hír az volt, hogy a szemeszter alatt újraírjuk, kijavítjuk a forgatókönyveinket, és ha már működnek a történetek, a következő félévben elkészíthetjük a filmjeinket. Így is történt. Segített, építő kritikákkal, ötletekkel látott el minket, hogy mitől lesz jó egy történet.

A Columbián minden tanárunk más-más szemszögből oktatta a filmezést.

Miloš például leginkább a drámára és a karakterfejlődésre fókuszált, Brian De Palma arra, hogy egy adott snitt hogyan viszi előre a cselekményt, John Avildsen pedig azt tanította, hogy hogyan legyen nyereséges egy produkció. A forgatókönyv fontossága mellett azt is a Columbián tanultam meg, hogy hogyan „adjam el”, mutassam be a saját filmtervemet.

Mi volt a célod, amikor tizenkét éve elindítottad a Budapest Film Academyt?

Tizenkét évvel ezelőtt még jóval kevesebb iskola működött itthon. Úgy véltem, hogy valami nagyon hiányzik a filmes oktatásból. Az akkori Színház- és Filmművészeti Egyetemről kikerülő rendezők közül néhányan kiemelkedő szerzői filmeket készítettek, ezeknek azonban nagyon kicsi a piaca, mert a nézők többsége a közönségfilmekre ül be a moziba. A Budapest Film Academy képzésén a műfaji filmekre helyezzük a hangsúlyt. Nemcsak egy művészfilm, de egy thriller, dráma vagy komédia is képes elgondolkodtatni a nézőt. Legyen szó bármilyen műfajról, a legfontosabb, hogy működjön a forgatókönyv. A képzés során a hallgatók megtanulják, hogy az egyes zsánereknek milyen műfaji követelményei vannak. A Columbia Egyetemhez hasonlóan nálunk is az a kiindulópont, hogy a hallgatók minél erősebb forgatókönyveket tegyenek le az asztalra, amelyek közül aztán többet közösen le is forgatunk. Olyan partnerekkel vagyunk együttműködésben, mint az ELTE Filmtudomány Tanszéke és az amerikai LMU, vagy a Loyola Marymount University filmes iskola.

A Budapest Film Academy egyik alapelve, hogy a filmezést ne csak művészeti ágként tanítsa, hanem annak üzleti oldalát is bemutassa. Miért tartjátok ezt kiemelten fontosnak?

Aki mozifilmeket szeretne készíteni, a tanulási folyamat részeként először rövidfilmeket forgat, jelenleg ezekkel azonban Magyarországon jellemzően nem lehet pályázni állami támogatásra. A képzés során arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a hallgatók – ha alacsony költségvetésből is – forgassák le saját rövidfilmjüket, és indítsák el minél több fesztiválon. Ha már nyertek néhány díjat, az referenciaként megjelenik az IMDb-oldalukon is. Ha egy európai koprodukciót készítő producer Magyarországon szeretne forgatni, nagyobb eséllyel figyel fel egy olyan fiatal rendezőre, aki sorra nyeri a díjakat a kisfilmjeivel. Emellett fontos, hogy egy pályakezdő filmes elkezdje építeni a saját marketingjét. Meg kell tanulnia pitchelni, elmesélni a filmötletét nemzetközi környezetben. Teljesen máshogy kell előadni egy filmtervet, ha egy színészt akarunk megnyerni, mint amikor egy producernek vagy forgalmazónak mesélünk a leendő filmünkről. 

Nem elég megálmodni és megrendezni egy filmet, tudni kell, hogyan kell előkészíteni a gyártását, honnan lehet finanszírozást szerezni hozzá és hogyan érdemes eljuttatni a forgalmazókhoz.

Ez mind a filmezés üzleti oldalához tartozik.

Mi az, amiben szerinted kifejezetten jól teljesít a magyar filmes oktatás?

Az operatőrképzést emelném ki. Több iskolából is remek operatőrök kerülnek ki. A forgatókönyvíróknál és a rendezőknél is fejlődést látok. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy a legtöbb tehetséges alkotó úgy került be a képzésbe, hogy már eleve erős rendezői vagy forgatókönyvírói vénával rendelkezett. Ez különösen igaz a régi Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol a jelentkezők meglévő tudása alapján döntötték el, hogy kit vesznek fel, és kit nem. Én más filozófiát követek: azt nézem, hogy milyen a hallgató hozzáállása, és mindent megtesz-e azért, hogy filmes legyen. Mottóm: a hozzáállás meghatározza a tehetséget.

Egy több mint tíz évvel ezelőtti interjúban azt mondtad, hogy itthon a koprodukciós filmekben való gondolkodás még gyerekcipőben jár. Hogy látod, mennyiben változott a helyzet azóta?

Úgy érzem, hogy kezdenek rájönni a rendezők és a producerek, hogy nagyobb sikereket érhetnek el, ha egy nemzetközi koprodukció keretében összedobják a pénzt más országokkal. Ugyanakkor sok magyar rendező, író van, akik bár tehetségesek, de sajnos nincs meg a nemzetközi kapcsolatrendszerük, hogy külföldi koprodukcióban dolgozzanak. Az is probléma, hogy nehéz beszállni egy nemzetközi koprodukcióba, ha a magyar fél nem tud pénzt beletenni a filmbe, márpedig itthon sajnos sok esetben nem a tehetség alapján dől el, hogy egy alkotó kap-e támogatást.

Kik azok a fiatal magyar rendezők, akiket kifejezetten tehetségesnek tartasz?

Sok kedvencem van, köztük olyanok is, akik sajnos nem jutnak annyi lehetőséghez, amennyit megérdemelnének, pedig sikeres alkotásokat tettek le az asztalra. Neveket azért nem szeretnék mondani, mert félek, hogy kihagyok valakit.

Gyakran hívok meg tanárnak olyan tehetséges alkotókat a Budapest Film Academyre, akik mostanában nem tudnak filmet készíteni.

Azt tapasztaltam, hogy kifejezetten önzetlenek és segítőkészek, és nagy örömmel adják át a tudásukat a hallgatóknak.

Mit gondolsz az Inkubátor Programról?

Fantasztikus kezdeményezés volt az Andy Vajna vezette Filmalap részéről, hogy a fiatal alkotóknak is lehetőséget biztosítottak a kibontakozásra. Megdöbbenve olvastam márciusban, hogy az öt győztes filmterv közül háromra mégsem adott pénzt a Nemzeti Filmintézet. Nem tudom, hogy ezek után milyen jövője lesz az Inkubátor Programnak. Ha egy ország nem támogatja a fiatal, pályakezdő alkotókat, akkor a filmes generáció elkezd elsorvadni. Nem vagyok derűlátó ezzel kapcsolatban.

Jelenleg Az Alku című rendezéseden dolgozol. Mesélj erről egy kicsit!

Az Alku egy rövidfilmsorozat harmadik része. Az első egy II. világháború végén játszódó film, ami Hagyaték címen készült el, és közel harminc nemzetközi filmfesztiválon nyert. A második, a Hintaszék, egy Magyarországra menekült ukrán nőről szól. Jelenleg fut a fesztiváloztatása, de eddig már több mint tizenöt versenyen győzött. A harmadik, Az Alku, egy bizarr történet, amely újragondolása A hetedik pecsét című Bergman-film alapgondolatának. Egy külvárosi, társadalom perifériáján élő nő találkozik a Halállal, aki át akarja vinni őt a túlvilágra. A nő úgy véli, hogy ha eddig annyi embert sikeresen át tudott vágni, akkor lehet, hogy ez a Halállal is működik… Ez utóbbi most szeptemberben forog, és a forgatókönyve már Los Angelesben nyert egy díjat, és Ohióban is a legjobb forgatókönyv kategória döntőjében van. A három film nemzetközi eredményei alapján egy amerikai filmforgalmazó már vállalta, hogy segít a nemzetközi értékesítésben. Magyarországi mozifilm-forgalmazást is tervezek. Amikor a három filmet egyszerre tudom bemutatni az Uránia moziban, akkor meghívok magyar forgalmazókat is, és a legmegfelelőbbel megállapodom. A három filmet egy csokorban mozifilmként kezeljük. Amellett, hogy ezekkel a filmekkel saját finanszírozásból sikerült elkészíteni egy mozinagyságú produkciót, azt is meg szeretném mutatni a diákjaimnak, hogy igenis lehet alacsony költségvetésből fesztiválokon sikeresen szereplő filmet készíteni. Mindhárom filmben néhány profi mellett minimum 80%-ban a Budapest Film Academy diákjai dolgoztak.

A hazai filmes oktatásról szóló cikksorozatunk korábbi részei:

„Igyekszünk átadni a hallgatóinknak a tapasztalatot, amelyet rendezőként szereztünk” – Interjú Moll Zoltánnal és Kárpáti György Mórral a Castorp filmes képzőműhelyről

„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

„A filmszakma egy mesterség, ami a hivatásoddá válhat, ha szerencsés vagy” – Interjú Réz Andrással

„Szép és vonzó szakma, de bizonyos alapadottságok szükségesek” – Interjú Salamon Andrással a filmesek képzéséről