A napsütéssel együtt megérkezett a nyár első lapszáma. Folytatódnak Grendel Lajos visszaemlékezései, ismét szóba kerül Visky András lágerregénye, némi anakronizmussal felelevenítünk egy karácsonyi borkóstolást, és választ kapunk arra is, hogy miért nem olvashatunk Nádas Pétert mostanában hollandul.
Beszélgetés Mészöly Miklóssal Musilről és Thomas Mannról, a Saulus mint „a huszadik század kételyének” megragadása, ’89 októbere Csehszlovákiában, az első nyugati utak a magyarországi írókkal, kávézás Mándy Ivánnal Hamburgban, gondolatok a PC-ről, a Kalligram folyóirat megalapítása… Ha valakit mindez érdekel, érdemes kézbe vennie Grendel Lajos önéletrajzi töredékeit, amelyekből már a májusi számban is közöltünk részleteket. A szlovákiai magyar irodalom meghatározó alakjának kiadatlan írásait özvegye, Grendel Ágota adja közre, a szöveget Tóth László gondozta.
A Zentai fotóelégiák című cikk Pozsonyból a Délvidékre kalauzol. „Révész Róbert zentai fotóival igazi révészként viselkedik” – írja Mayer Erzsébet Az idő ráncai/zentai anzixok című fotóalbumot bemutató esszéjében. A művész a fényképezőgép lencséjén keresztül mesél az elmúlás tényéről, együtt láttatva a Vajdaság valaha virágzó polgári városának egykori szépségét és mai hanyatlását.
Mely magyar írók műveit olvassák a hollandok? Leginkább azokét, akiket fordítanak. Bánffy Miklós Erdély-trilógiája hónapokra előre le van foglalva a könyvtárakban, és A gyertyák csonkig égneket egymásnak adták a 2000-es években az emberek, ugyanakkor Nádas Péter vagy Spiró György újabb műveit fordítás híján nem is ismerhetik a csak hollandul értők. A maroknyi magyar származású, Hollandiába szakadt vagy hollandiai születésű, Magyarországra keveredett fordító szinte kivétel nélkül az egykori groningeni finnugor tanszék és a Balassi Intézet köpönyegéből bújt elő:
„Ha nem lett volna a groningeni magyar szak, rengeteg fordítás, tanulmány és egy egész szakmai és emberi kapcsolatrendszer nem létezne.”
Patat Bence műfordító a magyar irodalom öt „holland hangjával” beszélt arról, hogy miképpen kötődnek Magyarországhoz, a magyar nyelvhez, és mi motiválja őket abban, hogy Adytól Bartis Attilán át Krasznahorkai Lászlóig átültessék a műveket hollandra.
Érdekes élmény egy bort Mészöly, Gárdonyi vagy Örkény műveihez társítani. Pedig pontosan ez történt, amikor Szigethy Gábor a folyóirat szerkesztőit látta vendégül otthonában borkóstolásra. Egy korty magyar bor című sorozatában ezúttal ezt a decemberi alkalmat örökíti meg.
„A gyermek létezés iránti bizalma jóval / magasabb, mint a felnőtteké” – hangzik el Zalán Tibor Visky Andrásnak ajánlott felezőszonettjében (Egy könyvbemutató margójára), amely jó példa arra, hogy ezek a sajátos, a szonettforma határait feszegető versek milyen mély gondolati tartalmat tudnak közvetíteni a tizennégy soros térben való mozgással. Ebben a lapszámban még kettő olvasható a Kortárs által mostanában gyakran közölt verstípusból (Ha megtanulsz repülni, A tejmadár átka). A felezőszonettek méltó párja Markó Béla Vigyáznom kell című verse, amely a férfiakba nevelt (álságos) keménység leírásától metafizikai kérdésekig jut el.
Léka Géza Dzsó! című kötete „voltaképpen végtelenítettnek is tekinthető, fiktív, egyoldalú beszélgetőfüzet egy holttal, aki történetesen nem más, mint Utassy József, a 20. századi magyar líra egyik utolsó nagy alakja” – írja Kemsei istván kritikájában. Ahogy az korábban is előfordult már a folyóiratban, még egy írás olvasható ugyanerről a kötetről: Falusi Márton – Léka tanítványaként – ismerteti a verseken keresztül Léka és Utassy között kirajzolódó mester-tanítvány viszonyt.
Derű és a létezésbe vetett hit nélkül nem érdemes. De ha ez megvan, akkor sok minden megtörténhet. Ezzel szembesít bennünket Visky András Kitelepítés című művében, amely a Kritika rovatban is feltűnik. Gyermekelbeszélő a lágerben, egy család meghurcolásának története az ötvenes években.
Bár mindez nem ismeretlen az elmúlt évtizedek irodalmában, így, ahogy Visky teszi, van értelme újra szólni róla.
A regényről Bence Erika írt a júniusi Kortársban.
A rovatban mindezen túl Tőzsér Árpád Suttogások sötétben című vers- és esszékötetéről Tanos Márton, Téglás János Babits Mihály életének két fontos mozzanatát feldolgozó tanulmányairól pedig Buda Attila kritikáját olvashatjuk.
A lapszámot a Szög-Art Művészeti Egyesület alkotóinak munkáival illusztráltuk.
A Kortárs júniusi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.