Ponyvairodalom – A Kortárs folyóirat májusi számának ajánlója

Mindannyian forgattunk már olyan műveket, amelyek tágabb olvasóközönséget céloznak meg, és nem tartoznak a magas irodalomhoz sorolt alkotások körébe, de sokak számára mégis fontosak lehetnek, és akár az olvasóvá nevelésben is közrejátszhatnak. Éppen ezért érdemes időről időre foglalkozni velük. Májusi számunkban a BTK Irodalomtudományi Intézet által A magyar ponyva új tükre címmel rendezett 2023-as konferencia anyagából közlünk tanulmányokat, amelyek történeti és kutatásmódszertani oldalról is bemutatják a témát, és feltűnnek bennük az irodalom olyan ponyvaolvasó alakjai is, mint a Kincskereső kisködmön Ferkója vagy Tamási Áron Ábele. Ahogy bevezetőjében Csörsz Rumen István írja: „sose feledjük az emberi tényezőt: ezek az olcsó füzetkék emberek százezreinek adtak első (vagy kizárólagos!) olvasmányélményeket. Hatással voltak történet- és versfogalmukra, szókincsükre, vizuális és tipográfiai kultúrájukra. […] A ponyva tehát minden értelemben közkincs, az újkor irodalmi nyilvánosságának gazdag forrása.”

Fried István nagy ívű tanulmányt írt a témáról, amelyben a nemzetközi ponyvákra és ponyvakutatásra ugyanúgy kitér, mint a kalendáriumi közlésekre vagy a népszínművek jelentőségére. Számos példán keresztül mutatja be, hogy a ponyvairodalom gyakran forrásul szolgálhatott, és ily módon érintkezett a kanonizált szépirodalmi művekkel, például Arany János, Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán írásaiban.

Küllős Imola néprajzkutató egy speciális műfaj, a 19. századi betyárballada felől közelített a témához. E művek rendkívül népszerűek voltak a korban, és a szóbeli hagyomány mellett ponyvakiadványokban is terjedtek. A törvényen kívüli betyárok „nemegyszer a nemzeti, népi hős eszményét személyesítették meg […], óhatatlanul befolyásolták, alakították a nemzeti, történeti identitástudatot”.

Ponyvák után kutatni nem egyszerű feladat. A szerzők gyakran névtelenségbe burkolóztak, sok ponyvanyomtatvány megsemmisült, és amelyek fennmaradtak, azokról sem készültek általában katalógusok. Chikány Judit ponyvakutató tanulmánya a kutatás módszertani kérdéseit helyezi a középpontba.

„festői tájban az is bekövetkezhet, / hogy egyszer csak, bármi szándék nélkül, / szűkölésed a vásznon kiterjeszted” – az idén hetvenöt éves Marno János Szűkölés a tágulásban – ecsettanulmány valamint Asszony, biciklivel – színtanulmány című versei a címekhez híven képek köré szerveződnek, amelyek körül megjelenik egy lehetséges történet, hiszen a vászon teret enged a tágulásnak mind az alkotó, mind a néző számára. A versrovatban olvashatók még Nagy Gábor Járvány, Zárás után és A Winchester teraszáról című művei, amelyeket a pincér alakja köt össze. A mindannyiunk számára ismerős szereplő gyakran jelenik meg az irodalomban, és egyszerre közvetíti a bennfentes magabiztosság és a kiszolgáltatottság érzését.

A szám prózarovatában a nemrég elhunyt Szilágyi István kiadatlan regényéből közlünk részletet. A helyszín ismét Jajdon, az elbeszélő is ismerős lehet, de ezúttal Idának hívják, és egy szüreti nap történetén keresztül pillanthatunk be egy megalkuvásokkal teli életútba. A regényt az MMA Kiadó az Ünnepi Könyvhétre jelenteti meg. A kéziratot Márkus Béla rendezte sajtó alá.

Tettestársnak lenni hálátlan feladat, különösen, ha a társ elárul. Berta Zsolt novellája egy apró, banális eseten keresztül mutatja be a hazugság útvesztőit. A humorban bővelkedő írás végig feszültségben tartja az olvasót, és ahogy azt Kosztolányi Házi dolgozatából is tudhatjuk: nem lehet elég korán hazudni tanítani egy gyereket.

Tóth László Rossz napok című kötete öt év verseit összegzi. A könyv foglalkozik a lét nagy kérdéseivel, a születéssel és a halállal, de ugyanakkor a költő humorral értekezik arról is, hogyan lehet elkerülni a rossz versek írását, és mely nagy költő elődök játszanának egy futballválogatottban. Az öt évtizede publikáló szerző új kötetéről Nagygéci Kovács József írt kritikát: „Tóth László lírai magabiztossága nem a kötet- és díjlista adta magabiztosságból táplálkozik, vágáns mivolta az alkotóerő vagányságából merít.”

Az irodalom nyelvei című tanulmánykötet műelemzéseket tartalmaz, így többek között Márai Sándor, Ottlik Géza, Tömörkény István, Ferdinandy György vagy Kristóf Ágota írói világába enged bepillantást. Czetter Ibolya hiánypótlónak is tekinthető, a nyelv- és irodalomtudomány határán mozgó kötetéről Pethő József írt a lap hasábjain, kiemelve az elemzések alaposságát: „A színvonal másik meghatározó összetevője Czetter Ibolya elemzői módszere. Röviden szólva: ez alapvetően stilisztikai, ugyanakkor azonban interdiszciplináris módszer, amely képes ötvözni a klasszikus irodalomtörténeti és stilisztikatörténeti hagyományokat.”

A lapszámot Tánczos Krisztina munkáival illusztráltuk.

A Kortárs májusi számát hamarosan az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.