Hódolat a felületnek – Milorad Krstić Egy toll kalandja a Vinczemill papírok merítésében című kiállításáról

Különös, rusztikus esztétikájú tér fogadja a mit sem sejtő vendéget, aki a szentendrei Vinczemill Műhelygalériába érkezik, hogy megtekintse Milorad Krstić multimediális (itt grafikusi minőségében szereplő) művész és a galériát működtető papírmanufaktúra közös projektjeként megvalósult kiállítást. A helyiségbe belépve a legszembetűnőbbek a nagy méretű, masszív és antik hatást keltő öntöttvas gépek, valamint a polcokon rendezetten és nagy mennyiségben sorakozó vastag, krémszínű merítettpapír-kötegek. Ezeknek az ingereknek a hatására az embernek nem árt újfent tudatosítania magában a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” alapelvét, mert könnyen fölébredhet benne a késztetés, hogy megtapintsa az őt körülvevő anyagokat és felületeket.

Ebben a bizonyos tekintetben szentélyszerű térben valóban minden a papírról szól: a miliőt a papír- és nyomat-előállításhoz használt anyagok és eszközök uralják.

Roppant egyedi, és hangulata ellensúlyozza még azt a tényt is, hogy a galériának a helyszűkét tekintve nyilvánvalóan csak másodlagos funkciója a kiállítások befogadása.

Milorad Krstić, a kiállító művész életútja jól példázza, hogy milyen az esszenciális középeurópaiság: szerbként született Szlovéniában egy németek lakta településen – közel az olasz határhoz –, végül választott hazája Magyarország lett. Ezek az adottságok szinte szükségszerűen hordozták magukban egy tágabb művészi perspektíva kialakításának lehetőségét. A szélesebb közönség Krstić nevét a 2018-ban készült, Ruben Brandt, a gyűjtő címen vetített, nagyon egyedi, vizualitásában leginkább az avantgárd és szürrealista festészetből merítő animációs film révén ismerhette meg, amelynek megálmodója, rendezője és részben forgatókönyvírója is egyben. Aki látta a filmet, vagy akár csupán egy képkockát belőle, az már rendelkezhet bizonyos kapaszkodókkal arra vonatkozólag, hogy mi is várhatja a kiállításon.

Humor és tiszteletadás

A kiállítás kissé kicsavart és humorisztikus címe – Egy toll kalandjai a Vinczemill papírok merítésében – alapvetően jól körbeírja a koncepciót, amelynek meghatározó része, hogy a hordozóra is hasonló mértékű hangsúly esik, mint az alkotási eljárásra. Pontosabban megfogalmazva, a kiállításnak legalább annyira főszereplője és témája a hordozó, a felület, mint maguk a műalkotások, amelyek rákerültek. A kiállítási darabok alapanyagául szolgáló, kézzel merített, hagyományos kínai eljárással készült papír eleve rendelkezik egy sajátságos textúrával, tehát nem konvencionális értelemben vett projekciós felületről van szó, mert nem „üres” a szó legszorosabb értelmében. A nyers és erőteljes anyagisággal bíró, manufakturális körülmények közt készült merített papír önmagában is esztétikumot hordoz, és semmiben sem hasonlít nagyüzemben készült rokonához. A kiállítás címéből ugyanakkor az is kiderül, hogy ezúttal nem nyomatokról van szó, hanem a kézműves papírra egyedileg készített kompozíciókról.

A kalandozás mint értelmező metafora több okból kifolyólag egyáltalán nem tűnik túlzásnak Krstić grafikai stílusát tekintve. Egyrészt csakúgy, mint az említett animációs film kapcsán, a kiállított művek esetében is elmondható, hogy a szerző stílusának alaprétegét képezik a modern képzőművészet különböző irányzataiból kölcsönzött elemek – de főként a szürrealizmuséi –, a vonalvezetését tekintve éppúgy, mint bizonyos absztrakciós eljárások tekintetében. Ez a háttér egyúttal sajátos eleganciát is kölcsönöz Krstić grafikáinak. A stíluselemek, a vonalak, a vizuális elemekként fölhasznált tipográfiák, a kollázsszerűség és a megjelenítés számos egyéb eljárása külön-külön mind ismerősnek hat, ami azonban egyedivé teszi Krstić stílusát, az részben a fentebb említett elemek kreatív újrakeverésének műveletéből fakad.

Ennek a grafikai világnak sajátossága még ezenfelül az absztrakt, a konvenciókat messze elkerülő vizuális humor, amit egy gátlásoktól teljesen mentes, már-már gyermekien szertelen asszociáció tesz lehetővé.

E humor forrása pedig mintha kétfelől eredne, néha a kép, néha viszont a nyelv irányából indul, ugyanakkor jól érzékelhetően elidegeníthetetlen része egyfajta szándékoltan művi, ironikus naivitás is, amely nem választható le arról a tényről, hogy Krstić alkotásai hommage-ként is értelmeződnek: a nagy elődök munkássága felé lerótt, de reflektált tiszteletadásként.

Vizuális költészet

Kalandozásról van szó ugyanakkor a felületen is: végigkövethetjük, ahogy a toll a maga elegáns módján megműveli a papír rusztikus közegét, annak bejárásával pedig írja a saját történeteit is – sok kép ugyanis mintha egy-egy történetet mesélne a maga elvont eszközeivel, e történetek kisebb epizódjai pedig mintha szellemes képrejtvényekbe lennének kódolva.

A toll kalandozása során a vonalak légies eleganciája és a papír nyers anyagisága kerül párbeszédbe egymással.

Ennek a létrehozásához folyamatos nézőpontváltásokra, absztrakciós műveletek sorozatára, egyedi gondolattársítások megképzésére van szükség, ezt a folyamatot pedig bizonyos szempontból befogadói oldalról mi is végigjárjuk a képek szemlélésekor.

Krstić számos grafikáján ugyanis elképesztő mozgalmasságot tapasztalhatunk. Nem véletlen, hogy a szürrealisták egyik elemi hivatkozási alapja a nagy vizionárius, Hieronymus Bosch munkássága volt, kinek befolyása, ha erőteljesen szublimált formában is, de mintha még Krstić képein is érezhető lenne. Ezek a művek grafikai szerkezetüket, sokszor groteszkbe hajló képi logikájukat, szertelenségüket és zsúfoltságukat tekintve Boschtól is örököltek valamit, de annak sötét filozófiai tónusát és totalizáló-allegorizáló szándékait teljesen levetkőzve. A szürrealizmus távolba nyúló gyökerei felől nézve sem lehet véletlen, hogy a képeken szereplő némelyik kiméraszerű alak akár egy középkori bestiárium lapjairól is a származhatna.

A vállalkozó szelleműeknek mindenképpen érdemes tehát elzarándokolni a Vinczemill Műhelygalériába, hogy a toll kalandozásainak nyomait követve megismerkedjenek a merített papír varázsával és Milorad Krstić játékos és humoros szürrealizmusával, amelyet akár zsúfolt, tobzódó vizuális költészetként is jellemezhetnénk.