Egy előadás, amelyet a közönség alakít – Interjú Neudold Júliával a Klara és a Nap című részvételi színházi darabról

Gratulálok a Színikritikusok díjához. Mit jelent ez számodra? 

Köszönjük, ez az előadás igazi csapatmunkából született. Megerősített abban, hogy az együttműködésen alapuló színházi munka nekem való és eredményes módszer. Hárman dolgoztunk a koncepción és a rendezésen, Fodor Orsolya, Hajós Zsuzsa és én, a látványtervezői feladatokat is megosztottuk, és a színészek, sőt a fénytervezőnk is kivette a részét ezekből a kihívásokból is. Túlléptünk a hagyományos munkamegosztáson, és azt hiszem, ez végül mindenki örömére szolgált, mert felszabadult, kreatív, konstruktív légkört eredményezett. És örülök, hogy egy részvételi előadás kapta a díjat. Az előadás színházi jelenetekből és interaktív részekből áll – lehetőséget kínál a közönségnek a történet befolyásolására és az előadás által felvetett kérdések megvitatására. 

A színház arra is való, hogy fórumot teremtsen, és felhangosítson olyan véleményeket és gondolatokat, amik nem kapnak kellő figyelmet a társadalomban – jelen esetben 10–14 éves fiatalok nézőpontját ismerhetjük meg, őket is érintő, aktuális kérdésekben.

Magyarországon sok kiváló színházi nevelési előadás készül, felkészült szakemberek által. Mindig örülök, ha ilyen típusú produkció kap szakmai figyelmet. Köszönjük. 

Az Örkény Színház egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fiatal közönségre. Mi ennek az oka? 

A Sötétben Látó Tündér és a Csoda és Kósza két emblematikus gyerekelőadása az Örkénynek, a Klara és a Nap korosztályának eddig nem volt ajánlat a színházban, ezért is vágtunk bele. Egy ilyen pozíciójú városi színházban, mint az Örkény, a közönségépítés szempontjából is fontos, hogy minden generációnak és különböző életkorú gyerekeket nevelő családoknak is legyen ajánlat. A színházpedagógiai programunk egyébként 12 éve indult el, rengeteg foglalkozást és alkotóműhelyt tartunk, főleg középiskolásoknak. Egy városi színháznak ma szerintem már elvárt feladata, hogy kivegye a részét a művészeti, állampolgári és esztétikai nevelésből, pedagógusokkal és oktatási intézményekkel működjön együtt. Az ÖrkényKÖZ Műhelyben, a színház művészetközvetítő és közösségi részlegében, ami a színházpedagógiai programért is felel többek között, most hat állandó munkatárs dolgozik, saját stúdióhelyiségünk van. Azért, mert felvállalt felelősség és feladat ez az Örkényben, hozzá tartozik a színház missziójához. 

Úgy érted, hogy mára nélkülözhetetlen szerepe van a színháznak az edukációban?  

Jó lenne, ha így lenne. Jót tenne az ország edukációs folyamatainak, ha több drámapedagógiai módszer, színházi és művészeti élmény jellemezné őket. Mert az életben való boldoguláshoz valóban szükséges készségeket lehet így fejleszteni, kritikus gondolkodást, kreativitást, vitakészséget, empatikus és kommunikációs skilleket, szociális jártasságot, önismeretet…

Honnan tudtátok, hogy a gyerekek szívesen vesznek részt az alkotásban? 

Az előadás részvételi alkotófolyamat során jött létre, a célközönséget bevontuk a munkába. Biztosra akartam menni, mert izgultam, és mert tudom, hogy felesleges találgatni vagy önhitten azt gondolni, hogy negyvenévesen tudom, mi kell annak a generációnak, aki totál másban van, mint én voltam valaha a gyerekkoromban. Egyszerű a megoldás, meg kell kérdezni őket.

Bevonni őket a színházi és a tanulási folyamatokba, hisz az egész értük van, kompetensek ezen a téren, csak a jó kérdéseket kell feltenni nekik. 

Kérlek, mesélj az adaptációról!

Az előadás Kazuo Ishiguro japán szerző regényének adaptációja, ami Falcsik Mari fordításában jelent meg. Már a kiválasztásában is részt vettek a színházi szabadiskolánkba járó fiatalok, ugyanis volt egy Regénybelépő nevű programunk pár éve, ahol kortárs ifjúsági regényekhez kapcsolódóan tartottunk színházi foglalkozásokat, a fiatalokkal közösen kerestünk alapanyagot későbbi színházi projektekhez. A regényt én dobtam be ide, kapcsolódott hozzá egy ismeretterjesztő kiállítás a természet, a tudomány és a művészet határterületéről, immerzív fény- és hangjátékkal Lukács Viola kurátor szervezésében. Engem itt, a művészek munkáit látva fogott meg a történet és a kérdések, amiket az feszeget. Az adaptáció írása előtt nyári alkotótábort tartottunk az Örkényben 10–14 éves gyerekeknek, ahol azt vizsgáltuk, hogy a fiatalabb célközönség miként rezonál a történet egyes elemeire. A gyerekek itt drámajátékok során jeleneteket írtak és játszottak a regény világához kapcsolódóan. A tábort Milovits Hanna és Kabdebon Dominik vezette, az előadás két színész-drámatanára. Később a próbafolyamatba egy nyolcadikos osztályt vontunk be, feltérképeztük az előzetes elvárásaikat, a próbalátogatás után visszajelzésekkel és ötletekkel segítették a munkát. Az előadás színlapján az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának 8. A osztályát mentorként tüntettük fel. Az Örkény akkreditált tanári képzésén részt vevő tanárokkal is konzultáltunk egy workshop keretében. A részvételi próbafolyamat és Hajós Zsuzsa a rengeteg tapasztalatával nagyban hozzájárult az interaktív részek sikeréhez. Nekem az is jó jel volt, hogy az alkotócsapat valóban kíváncsi volt, hogy mit reagálnak majd a fiatalok a történet kérdéseire, kezdetben lövésünk sem volt, emiatt úgy tűnt, jó úton járunk. 

A díjnyertes Klara és a Nap esetében mire számíthat a közönség?  

Klara egy humanoid robot, olyan mesterséges intelligencia, akit vagy amit arra fejlesztettek ki, hogy tökéletes társa legyen egy tizenéves fiatalnak a jövőbeli világban, ahol a családi és az emberi kapcsolatok elidegenedtek, a társadalmi különbségek kiéleződtek, és a technika, a tudomány emberfeletti perspektívákkal kecsegteti a tehetősebbeket. Ezeknél a családoknál a mesterséges intelligenciát és a génmanipulációt a gyerekek sikerességének zálogaként tartják számon. Klarát a küldetése után egy elektronikaihulladék-telepről mentették ki. Új otthonában, a Nap Közösségi Házban meséli el élettörténetét társai és bábfigurák segítségével. Klara különleges mesterséges intelligencia, bámulatos megfigyelőképessége a kulcsa annak, hogy tanulni, sőt kételkedni képes, így ütközik bele az emberi lét meghatározó és végső kérdéseibe.

A történeten és a színészek érzékeny játékán felindulva a tizenéves korosztály kritikusan gondolkodik a család és a barátság értékéről, a digitális magány és a társadalmi feszültségek romboló hatásáról, az ember és az általa teremtett mesterséges intelligenciák hatalmának kérdésköréről, a jövőnk szorongató képeiről. 

Az alkotómunka során mi jelentette a legnagyobb kihívást? 

Többet is mondok, mert volt bőven. Ahogy a regénynek, úgy az előadásnak is meghatározó eleme lett az elbeszélői nézőpont. A történetet ugyanis Klara, a tökéletes társnak tervezett humanoid robot szemszögéből ismerjük meg. A regény az ő naplószerű emlékeiből és gondolataiból áll, az olvasó beleéli magát, mert furcsasága ellenére nagyon emberi. Fejtörést okozott, hogyan lehet hasonló hatást elérni színházban. Hogyan lesz egy robot emberi, és hogyan lesz egyszerre mégsem az? A kérdés megoldása hozta meg a lendületet és a játékkedvet. A színészek szinte mind egy-egy humanoid robotbarátot alakítanak, a történetben szereplő embereket pedig az általuk mozgatott bábfigurák jelenítik meg, amiket Palya Gábor tervezett és készített. Zsigmond Emőke játssza Klarát, finom testi-lelki érzékenységgel és humorral reagált erre a kihívásra. De a bábmozgatás is kihívás volt. Az Örkény társulatának tagjai mellé ezért bábmozgatásban jártas színészeket is felkértünk, Bárnai Péter és Főglein Fruzsina így került a csapatba. Jó volt nézni Szandtner Annát, ahogy felfedezte a bábmozgatásban rejlő kihívásokat, színészi lehetőségeket. Fodor Orsi nagyon inspirálóan vezette a bábos felkészülést. Palya Gábor műhelyébe is ellátogattunk a Budapest Bábszínházba, hogy értsük a bábszereplőink felépítését. Illetve a Nap és Klara kapcsolata finom érzékenységgel rajzolja meg az emberi természet elemi, ősi igényét a mágikus, biztonságot kínáló gondolkodásmódra, és töprengésre késztet arról, hogy milyen magasabb erőket tisztelünk, miben hiszünk, miből merítünk energiát és reményt. A történet jelképiségéhez igazodva az előadás látványvilágának meghatározó eleme a világítás, a fényjáték és a vetítés, amit Oláh Attila fénytervezővel szoros együttműködésben fejlesztettünk és kiviteleztünk. A fénypultot is Milovits Hanna és Kabdebon Dominik kezeli, ezek a mozzanatok a történetmesélés részét képezik. Ezt megtanulni próba közben, hogy szerepből és pontosan menjen… kihívás volt, akár a bábmozgatás. Dominik drámatanárként, világosítóként, színészként és bábszínészként is működik egyszerre, tök jó kihívás. 

Milyen fogadtatást kapott az előadás? 

Érdeklődésben nincs hiány. Nekem nagy öröm, hogy zárt osztályközösségeknek és családi előadásként is működik. Felnőttek és gyerekek is bevonódnak, és egyenlő partnerként vitatkoznak, ez fontos cél volt. Milovits Hanna a „Vezető” szerepében tudatosan, nagy figyelemmel, felszabadítóan moderál, biztonságos közeget teremt. Állati érdekes, hogy miket reagálnak a fiatalok és a szülők.

Az a kérdés igen megosztó, hogy ők akarnak-e Klarához hasonló humanoid robotbarátot otthonra, engedélyeznék-e a forgalmazását vagy inkább a betiltás mellett voksolnak.

Többen felhozták már a tiltakozóknak, hogy akkor az okostelefonok betiltását is át kéne gondolni. Ilyenkor általában rövid csend lesz. Pótolhat-e barátot vagy családtagot egy robot, akit erre teremtettek? Zsigerből mindenki azt mondja, nem, de mindig következik egy „de”. Van, aki szerint elveszi a fókuszt az igazi szociális kapcsolatokról, és van, aki pszichológusi vizsgálat után pont, hogy kiutalna egyet szorongó, magányos gyerekeknek. Vitatkoztak már azon, miben más egy robotbarát, mint egy háziállat, vagy hogy milyen jogai vannak egy humanoid, ám nem élő lénynek – szabad-e vele szemétkedni, és mi akadályozná meg a „robotbarát-bullyingot”.

Ez egyszerre érdekes és aktuális.

Felhozták már, hogy szorongató a gondolat, hogy egy robotbarát folyton figyelné őket, és hogy nem felejtenek, tehát érzékeny, személyes emlékeket, adatokat tárolnak a fejükben. Mi lesz velük, ha már nem kellenek? Sokan a gondoskodási válságot oldanák meg velük, idősgondozóként, ápolóként alkalmazva őket, másoknak ettől feláll a hátán a szőr. Sokan szoronganak az öntudatra ébredésüktől, és attól, hogy téves következtetésre jutva veszélyesek lehetnek. Erre reagálva mondta valaki, hogy az emberek is ilyenek. Majd jött egy újabb meglátás egy szülőtől: a mesterséges intelligenciákkal semmi baj nincs, az emberekkel van a gond. A házi feladatok megíratása és a házi munkák elvégzése mindig szóba kerül, de volt már, aki felszólalt e rabszolgatartásra emlékeztető viszonyulás ellen. 

Egyszer egy lány felkiáltott, hogy akkor legalább lenne kivel beszélgetnie otthon.

Azt kevesen vitatták, hogy a tanuláshoz pompás, felkészült társaságot nyújthatnak. Hát akkor legyenek csak az iskolákban vagy könyvtárakban, csak otthon ne, vagy mégis? Hol ezt, hol azt szavazzák meg a játék végén a részt vevő fiatalok. Mert a döntés az ő kezükben van. 

A 2024/2025-ös évadban milyen sűrűn kerül repertoárra a darab?  

Havi háromszor tudjuk műsorra tűzni. Hétköznapokon osztályokat, hétvégén családi közösségeket és más érdeklődőket várunk szeretettel. Az Örkény műsorán szerepelnek a következő időpontok.