„Rá kell ébrednünk, hogy ha továbbra is így beszélgetünk egymással, akkor abból maximum verekedés lesz” – Interjú Reisz Gáborral

Beszélgetésünk idején körülbelül egy hét van hátra a Magyarázat mindenre magyarországi bemutatójáig. A film Velencében megnyerte a kategóriája fődíját, és megjelentek az első kritikák is. Milyen érzések kavarognak most benned?

Egy filmet nem lehet csak úgy elengedni a premier után. Van egy utóélete, amelyet végig kell követni. Ez egy rendkívül intenzív időszak, ugyanakkor hasznos is, mert rengeteget lehet tanulni a sajtóval és a közönséggel való találkozásokból. Egyedül az bánt, hogy egy ideig még biztosan nem lesz időm dolgozni a következő filmtervemen. A harmadik nagyjátékfilmem után sem tudom, hogyan kell megélni ezt az időszakot. 

Kicsit az a típus vagyok, aki a forgatást követő bulin egy széken ücsörög, és nézi, ahogy a többi stábtag szórakozik.

„Hosszú idő óta érzem fojtogatónak a két részre szakadt ország légkörét, amiben élek, és ami áthatja a mindennapokat” – foglaltad össze a Magyarázat mindenre sajtókönyvében, hogy mi ihlette a filmet. Hogyan hat az életedre ez a légkör?

Erősen meghatározza, hogy milyen körülmények között dolgozom, elég csak a magyar állami filmfinanszírozásra gondolni. Komoly hatással van arra is, hogy miről beszélgetünk a barátaimmal, a családommal, mit látok a villamoson, a kórházban. Az emberek folyamatos nyomás alatt élnek a politikai megosztottság miatt.

A Magyarázat mindenre forgatókönyvét 2021 decemberében kezdtétek el írni Schulze Évával. Mikor fogalmazódott meg benned a film alapötlete?

A történet abból indul ki, hogy egy érettségiző fiatal véletlenül az öltönyén hagyja a kokárdát, amit az egyik tanár szóvá tesz. A srác megbukik, hazudik az édesapjának, és kitör a botrány, ami megosztja az országot. Akkor jutott eszembe a történet, amikor sétáltam haza a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, ahol én is őrködtem a blokád alatt, amikor kirobbant az SZFE-ügy. Nagy hatással volt rám, amikor láttam, hogy politikailag megbélyegzik a fiatalokat, akik kiállnak az iskolájuk mellett. Úgy vágtunk neki a filmnek, hogy állami finanszírozás nélkül fogjuk leforgatni. Részben azért, mert több filmtervemet is elkaszálták, másrészt azért, mert tisztában voltunk vele, hogy a Nemzeti Filmintézet nem fog támogatni egy olyan filmet, amely kritikát fogalmaz meg a politikai légkörrel szemben.

Nem tartasz tőle, hogy sokakban pont azért válthat ki ellenérzést a filmed, mert elegük van a politikából?

A filmtörténet szerint vannak időszakok, amikor a társadalom jóval fogékonyabb egy politikai témájú alkotásra, máskor pedig menekülni akar a film fantáziavilágába. Nem tudom, hogy most épp melyik időszakban járunk. Természetesen tartok tőle, hogy lesznek olyanok, akiket elriaszt a téma.

Kiket akarsz megszólítani ezzel a filmmel?

A magyar embereket. Nem a baloldaliakat, nem a jobboldaliakat, az összes magyart. Azt szeretném, hogy történjen változás abban, ahová a közbeszéd jutott az országban, függetlenül attól, hogy ki melyik párttal szimpatizál. Valaminek változnia kell, hogy egy családi beszélgetés ne csapjon át veszekedésbe. Rá kell ébrednünk, hogy ha továbbra is így beszélgetünk egymással, akkor abból maximum verekedés lesz. Ez rettenetes, legalább annyira, mint amikor emberek már szóba se állnak a másikkal.

Bár a Magyarázat mindenre az eddigi legkomorabb alkotásod, a sajtóvetítésen legalább ötpercenként nevetett fel a közönség. Úgy tűnt, hogy ebben a nehéz témában is megtalálod a humort, az iróniát.

A humorral magamat is szórakoztatom, amikor írom a forgatókönyvet. Néha a komoly helyzetek is viccessé válhatnak, ha más szemszögből nézzük őket.

A humornál nincs jobb túlélési eszköz. Ilyenkor kicsit súroljuk a boldogságot, mert örömteli reakciót váltunk ki a másikból.

A humoron keresztül a drámát is másként éli meg a közönség, ezért szeretem vegyíteni a kettőt.

A VAN… és a Rossz versek után a harmadik nagyjátékfilmed főszereplője is fiatal, elveszett karakter, aki épp reménytelenül szerelmes valakibe. Miért pont az ilyen figurák érdekelnek?

Ezen én is sokat gondolkodtam. Amikor elkezdtem írni a forgatókönyvet, meg is jegyeztem Berkes Julinak, a film producerének, hogy a nézők biztos azt fogják hinni, hogy a Magyarázat mindenre hasonló lesz az első két filmemhez, mert már megint egy szerelmes fiatalról szól. A karakterválasztásnak elsősorban dramaturgiai okai voltak. Meg akartuk mutatni a nézőnek, hogy Ábel többek között miért nem tanult az érettségire.

Adonyi-Walsh Gáspár alakítja Ábelt, a film tizennyolc éves főszereplőjét. Ő volt a második, akit megnéztetek a castingon és hamar eldőlt, hogy megfelel a szerepre. Mivel győzött meg titeket, hogy ő lesz a tökéletes jelölt?

A jelöltek azt a feladatot kapták, hogy meséljenek el egy esetet, amikor hazudtak. Gazsi olyan történetet mesélt, amelyben egy másik embernek próbált segíteni a hazugsággal. Ez már önmagában is nagyon szimpatikus volt. Amikor bejött a castingra, mérhetetlenül önazonos volt, nem próbált szerepet játszani. 

Mindig olyanokat keresek, akik nem akarnak megfelelni egy szerepben, hanem van saját karakterük.

Lehetett látni Gazsin, hogy izgul, mégis nagyon szabad volt. Megnéztük, hogy hogyan játszik együtt az édesapját alakító Znamenák Istvánnal, és működött köztük a kémia, így biztosak voltunk benne, hogy ő játssza a főszereplőt.

Amikor 2018-ban interjúztunk, azt mondtad, hogy a Rossz versekre évek múlva is őrült nehéz munkaként tekintesz majd vissza. Most is úgy gondolod, hogy az volt a legnehezebb filmed?

Igen, de ezt elsősorban magamnak köszönhetem. A Magyarázat mindenre is nehéz munka volt, de szerencsés csillagzat alatt született. Életem legszebb forgatási élménye volt a próbafolyamattól az utómunkáig. Végig azt éreztem, hogy az égiek segítenek nekünk. Amikor a Rossz verseket forgattuk, voltaképpen depressziós voltam, ami az egész stáb hangulatára rányomta a bélyegét. Túl sok volt a bizonytalanság bennem. Így utólag okosabb az ember, de jobb lett volna úgy belevágni a Rossz versekbe, hogy lelkileg rendben vagyok.

Mi rángatott ki a depresszióból?

A feleségem, a barátaim és a családom. Éreztem, hogy tenni kell valamit ebben a fojtogató helyzetben. Be akartam bizonyítani, hogy igenis képes vagyok túlélni azt az időszakot, amikor a filmesek nem tudnak olyan szabadon dolgozni, ahogyan szeretnének.

Több interjúban is említetted, hogy mennyire fontos alkotópartnered a filmjeid producere, Berkes Juli. Minek köszönhető, hogy ilyen jól tudtok együtt dolgozni?

Ha már tudjuk, hogy mit szeretnénk megvalósítani, akkor hegyeket tudunk megmozgatni. 2007 óta vagyunk barátok, már az első vizsgafilmjeinket is együtt csináltuk. Az SZFE első évében találkoztunk. Felhívott, hogy ő lesz a gyártásvezetőm. Kérdeztem tőle, hogy mit csinál egy gyártásvezető, mert fogalmam sem volt róla. Mindent megbeszélünk, őszinték vagyunk egymással és megkérdőjelezhetetlen bizalom van köztünk. Juli nagyon otthonosan mozog az üzleti, finanszírozási kérdésekben, ami nekem nem az erősségem, így jól kiegészítjük egymást.

Juli nemrég mesélte egy interjúban, hogy nagyon megviselt, amikor a Nemzeti Filmintézettől nem kaptatok támogatást egy korábbi filmtervetek, a Dob-Klauzál sarok gyártására. „Elég hosszú idő volt, mire össze lehetett Gábort kaparni ebből” – mondta. Az is megfordult a fejedben, hogy abbahagyod a filmezést?

Igen, de nem csak azért, mert nem kaptunk támogatást. A 2021-es év nagyon nehéz időszak volt számomra. Sok olyan személy halt meg körülöttem, akik meghatározóak voltak az életemben. Az ő elvesztésük után jött a hír, hogy elkaszálták a filmtervet, amelyen több mint egy évig dolgoztunk Jakab Julival. Elmentem Schulze Évához, a mentoromhoz, aki dramaturgként dolgozott a filmjeimben. A pokolban éreztem akkor magamat, és Éva biztatásai nagyon sokat segítettek. Ezután csodálatos időszak következett az életemben.

Fogsz még pályázni az NFI-hez?

Ha nem változik a finanszírozási rendszer, akkor nem sok értelmét látom. Főleg az átlátható szakmaiságot hiányolom, valamint azt, hogy nincs folyamatos egyeztetés a különböző szakmai szervezetekkel.

Vannak már újabb filmterveid?

Már 2024-ben nagyon szeretnék forgatni egy újabb nagyjátékfilmet, amelyet 2025-ben bemutathatunk. Vannak régebbi filmterveim is, de egy új történetet szeretnék vászonra vinni. Nekem fontos, hogy társadalmilag és személyesen is megtaláljam a témában a missziót. Vannak olyan történeteim, amelyekből lehetne készíteni egy könnyed, laza filmet, de valami mélyebbet, aktuálisabbat szeretnék.

A Magyarázat mindenre október 5-től látható a magyar mozikban a Cirko Film forgalmazásában.