Egy jó portré felér egy gyónással – Interjú Sopsits Árpáddal

Október 26-án mutatták be a mozikban Sopsits Árpád legújabb filmjét. A Mellékszereplőkben három család életén keresztül bontakozik ki előttünk egy bűnügyi történet a vidéki Magyarországon. A filmben olyan színészek tűnnek fel, mint Farkas Franciska, Jászberényi Gábor és Dömök Edina, valamint szerepet vállalt Sopsits Árpád is. A Céllövölde, a Torzók és A hetedik kör rendezője hét éve, a nagy sikert arató A martfűi rém megjelenése óta nem jelentkezett új alkotással, de nem azért, mert nem szeretett volna filmet készíteni. „Nagyon szeretek rendezni, vagyis az elképzeléseimet valamilyen vizuális hordozón színészekkel és munkatársakkal megvalósítani, abban a bizsergető feszültségben élni, amit egy film elkészítése megkövetel. A »teremtés« öröme nekem gyógyszer” – mondta a rendező, akivel a Mellékszereplők bemutatója után beszélgettünk.

A martfűi rém sikerének ellenére Sopsits Árpád hat filmtervét is visszautasították.

„Mindig elég rosszul élem meg, ha elutasítják egy-egy projektemet, mert gondosan és néha évekig dolgozom rajtuk, és ha egymás után többet is, az néha ki is készít, főleg ha az elutasítási indokok – már ha vannak – az esetek nagy részében hamisak.” Legújabb alkotását „dacból” is készítette. A Mellékszereplőkre egyedi pályázat útján 32,8 millió forintot kapott a Nemzeti Filmintézettől, igénybe vette a Magnet Bank filmes hitelét, és saját pénzt is forgatott a produkcióba. 

A filmet a negyvenegy évesen elhunyt Telek Balázs fotóművész személye és képei inspirálták, akivel a rendező a FotóFalu nevű fotós és mozgóképes nyári táborban ismerkedett meg, ahol a filmes foglalkozásokat vezette. Sopsits Árpádot megfogta a fotóművész különleges látásmódja, és rengeteget beszélgettek róla, hogy mit is jelent a fotó. A Mellékszereplőkben fontos történeti elem a portréfotózás, bár a valóságban Telek Balázst inkább az ipari tájak és a camera obscura foglalkoztatta. Telek Balázs és Sopsits Árpád a beszélgetések során arra jutott, hogy egy jó portré felér egy gyónással vagy vallomással. Ez a gondolat fogta meg a rendezőt, és ennek hatására kezdett el dolgozni a FotóFalu táborban. „A Mellékszereplők első etapját pedagógiai célzattal kezdtem el forgatni, hogy a tanulók rögtön a gyakorlat során elsajátíthassák a filmkészítés különböző állomásait, fogásait” – emlékszik vissza. A tíz nap alatt készített anyagból harminchat percet vágott össze, de több kollégája is azt mondta neki, hogy a történetben több is van egy rövidfilmnél. Sopsits Árpád Maruszki Balázst kérte fel társ-forgatókönyvírónak, akivel a leforgatott kisfilm alapján kezdték el felépíteni a Mellékszereplők karaktereit. „Szokatlan módszer volt. Nem biztos, hogy még egyszer belevágnék, de nagyon tanulságos volt” – idézte fel a sajtóvetítés utáni beszélgetésen. Mint fogalmazott, a film három vágót „fogyasztott el”. Kovács Zoltán kezdte, Barsi Béla folytatta, majd Balogh Máté fejezte be a munkát. Volt, aki más produkción is elkezdett dolgozni, és volt olyan, akivel a film szerkezetét, stílusát illetően nem értettek egyet. Sopsits Árpád nem klasszikus dramaturgiára épülő alkotást akart készíteni. „A filmnek megvannak a maga törvényei, de az élet tele van váratlan eseményekkel, és nem minden törvényszerű. Ezt a kettőt akartam ötvözni” – mesélte a rendező. 

A Mellékszereplők központi témája a bűn, ami Székely Csaba drámaíró szerint több szinten is megjelenik a történetben. „Az ősidőkben egy és ugyanaz volt a szakrális és a hétköznapi bűn fogalma. Ahogy kezdtük levedleni a vallási köntöst, eltávolodott egymástól a kettő. Ezt a kérdést teszi fel a film. Hogyan állunk az abortuszhoz? Mennyiben más, ha egy pap követ el bűnt, mint ha egy hétköznapi ember teszi?” – mondta a vetítés utáni beszélgetésen. A bűn mint téma Sopsits Árpád több filmjében is erősen megjelenik. „A bűn mindig határhelyzet. Ilyenkor plasztikusabban kirajzolódnak egy-egy személyiség valódi karakterjegyei, és ez így van az életben is. Élesebbek a kontúrok, és ez az ábrázolásmód közel áll hozzám” – fejtette ki a rendező, aki „sült realistának” tartja magát, mert filmjeiben ragaszkodik ahhoz, amit a tapasztalatai és az emlékei őriznek, még akkor is, ha felülírják a filmes műfaji szabályokat. A martfűi rém esetében fontosnak tartotta, hogy máshogy közelítse meg a thriller műfaját, a Mellékszereplőknél viszont nem volt célja, hogy formabontó legyen.

Sopsits Árpád egyszerre volt a film rendezője, egyik főszereplője, producere, forgatókönyvírója és zeneszerzője is.

Annak, hogy játszott is, praktikus és pénzügyi okai voltak, valamint érdekelte a kihívás.

„Megbíztam a többi színésztársamban és munkatársban, hogy szólnak, ha nagyon gyenge vagyok. Mindig vissza is néztem magam utólag. Inkább szellemileg, idegileg volt megterhelő” – válaszolta arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz egyszerre játszani és rendezni. A filmben két amatőr, Telek Zoltán Tibor festő és zenész, Telek Balázs testvére és az elhunyt fotóművész lánya, Telek Babita is szerepet kapott. A színészek a saját keresztnevükön szerepelnek a produkcióban. Sopsits Árpád szerint ennek nincs különösebb oka, így könnyebben tudta őket instruálni. Bár alacsony büdzséből kellett dolgoznia a stábnak, az volt a céljuk, hogy ezt ne lehessen látni a végeredményen.

„Azt akartuk, hogy úgy nézzen ki, mint egy mozifilm, vagy legalább úgy, mint egy jó tévéfilm. Nem akartam kompromisszumot kötni. Szerencsére nagyon jó stáb jött össze.

Mindenki tudta, hogy nem ebből a filmből fog meggazdagodni, de megköveteltem tőlük, hogy úgy dolgozzanak, mintha egy nagy költségvetésű produkcióban vennének részt.

Ez végül senkinek sem okozott problémát, de biztos, hogy még egyszer nem kérném meg őket erre, mert mindenki abból él, amit hazavisz a munkájáért” – idézte fel a rendező. Elmondása szerint barátai, tanítványai és kollégái között is vannak olyanok, akiknek különösen ad a véleményére szakmai kérdésekben. „Ilyen például Szeredás András, Muhi András, Medgyesi Gabriella, Cziglényi Boglárka, Szabó Gábor, Csoma Sándor, Fekete Gy. Attila, Muszatics Péter, valamint néhány nem szakmabeli ismerős is. Ha közel mindannyian ugyanazt mondják, akkor hallgatok rájuk, és változtatok, hisz nem magamnak csinálom a filmjeimet” – jelentette ki. A rendezőnek tavaly jelent meg az első verseskötete Saját kéz címmel. Tizennégy éves kora óta ír verseket, de mint mondta, nagyon hektikusan. „Van, hogy egy hét alatt tízet, tizenkettőt is. Előfordul, hogy hetekig, de akár hónapokig, évekig semmit. Az ihlet forrása bármi lehet. Nemcsak a saját életem, problémáim, szellemi vívódásaim. Nincs határ, sem szabály. Ha bármi arra kényszerít, hogy írjak, hogy betűket, szavakat rendeljek egymás mellé, és élvezzem, ahogy és ami születik, akkor teszem. Ilyenkor nincs titok, sem tabu” – mesélt költészetéről zárásként Sopsits Árpád.