Budapest és Párizs együtt gyászolja Szandai Mátyást – Halper László interjúja

Először arra szeretnélek kérni, hogy mesélj a gyerekkorodról, és arról, hogyan indultak a zenei tanulmányaid.

Balassagyarmaton születtem, és először klasszikus gitárt tanultam Fogarasi Bélánál a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában. Itt volt egy három gitárosból álló kamaraegyüttesünk, amellyel egy országos versenyt is sikerült megnyernünk. Emellett rockzenét kezdtem hallgatni, majd tizenhárom-tizennégy éves koromban jazzt is. Anyukámnak volt egy barátja, aki Olaszországban freskókat festett, és ő hozott nekünk kazettákat, Chick Coreát, George Bensont, ilyesmiket. Ezek nekem nagyon tetszettek. Anyukám is szerette a jó zenét, például Bob Marley-t, Santanát, sőt még indiai zenét is hallgatott. Az unokatestvérem is gitározott, és amikor elkezdtünk együtt zenélni, mindig én játszottam a basszust. Édesapám vett nekem egy basszusgitárt, de az előbb említett kazetták hatására nekem nagyon tetszett a nagybőgő is. Ezért elmentünk Balassagyarmat mellé egy kis faluba, és vettünk egy nagyon lepukkant, olcsó hangszert, amely szinte szétesett. Akkor hallottam, hogy Salgótarjánban van egy jazztanszak. Ott kiváló zenészek tanítottak, többek között a gitáros Gyárfás István, a bőgős Benkő Róbert és a dobos Baló István is. Anyukám elvitt ide, és beíratott Benkő Robihoz, aki azt mondta, hogy nagy kezem van, jó leszek bőgősnek. Ezzel párhuzamosan elkezdtem klasszikus bőgőt is tanulni Fürjészné Simon Zsuzsannánál. Eközben gimnáziumba jártam, és harmadikban felvételiztem a Weiner Leó Konzervatóriumba, ahol Einreiter István növendéke lettem.

Így végigjártam a klasszikus iskolát, de ezzel párhuzamosan mindig játszottam jazzt.

Amikor felmentem Budapestre, megismertem a jazz-zenészeket. Mindenhová eljártam, ahol jazzt lehetett hallani. Hallgattam a Dresch Quartetet, Szabadost, de ezek mellett hallgattam Szakcsit és a Trio Midnightot és még sok más nagyszerű zenekart is. Nagyon tetszett ez a közeg. Közben klasszikus iskolába jártam. Ez időnként nehéz volt, mert voltak olyan napok, amikor hajnal négykor értem haza egy jam session után [jam session – jazz-zenészek spontán együtt zenélése – a szerk.], és másnap reggel nyolckor például esztétikaórám volt a főiskolán. Ekkor már a saját kortársaimmal elkezdtem jazzt játszani.

Kik voltak Magyarországon azok a zenészek, akik meghatározók voltak számodra a pályádon?

Az egyik ilyen muzsikus a kiváló gitáros, Gyárfás István. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e arra a koncertre, amikor még nagyon fiatal koromban Balassagyarmaton játszottam vele, és nagyon izgultam. Nem tudtam még az All the Things You Are című sztenderd akkordmenetét sem, ezért hatalmas betűkkel kiírtam magamnak a harmóniákat egy papírlapra. Ő is emlékezett erre az alkalomra. Már a pályám elején játszottam a nagyszerű dobossal, Jeszenszky Györggyel. Természetesen nagyon fontos volt számomra, hogy játszhattam Oláh Kálmán szextettjében és a Balázs Elemér Groupban. Szerencsém volt muzsikálni Szakcsi Lakatos Béla kvartettjében is Balázs Elemérrel és Dresch Misivel. Kiemelném még Winand Gábort és Juhász Gábort, akikkel szintén nagyszerű volt játszani. A saját generációmból sokat muzsikáltam Szabó Danival és Mohai Andrissal. Nehéz minden számomra fontos zenészt összeszedni, mert rengeteg nagyszerű muzsikus zenekarában bőgőztem, és mindegyikük hatással volt rám. Budapesten van egy erős jazzközeg, amelyben olyan meghatározó személyiségek vannak, mint Gadó Gábor, Oláh Kálmán, és még sorolhatnám a neveket.

Mikor költöztél Párizsba?

2011 januárjában.

Ezt megelőzően már Magyarország élvonalába tartozó muzsikus voltál. Mi adott afelé egy lökést, hogy családostul Párizsban próbálj szerencsét?

Ez nagyon gyorsan történt. Tulajdonképpen nem akartam itt maradni. Már korábban többször jártam Párizsban, és maga Franciaország is mindig nagyon tetszett. Játszottam francia fesztiválokon Dresch Misi együttesében és más formációkkal is.

Mindig úgy alakult, hogy Párizsban csak egy napot töltöttem, és kíváncsi voltam, hogy milyen lenne itt élni.

Szóltam egy párizsi barátomnak, hogy kibérelnék egy lakást három hónapra, és kipróbálnám, milyen lenne hosszabb ideig itt tartózkodni. Párizsban lejártam jazzklubokba, jam sessionökre, és én is szerveztem különböző sessionöket. Voltak itt zenész barátaim is, például Gadó Gábor zenekarának tagjai, és Archie Shepp zenésztársait is ismertem. A korábbi magyar barátaimon kívül sok új muzsikussal is megismerkedtem. Három hónap alatt beindultak a dolgaim. Közben lettek volna Magyarországon koncertjeim, de a korábbi zenekaraimat gyakran felhívtam azzal, hogy most nem tudok hazamenni, mert van itt egy pár fellépésem. Ez egyre gyakrabban alakult így. Három hónap után már nem éreztem magam turistának, és el kellett döntenem, hogy mi legyen a jövőben. El kellett kezdenem intézni a hivatalos papírokat, és végleges lakást kellett találnom. Az itteni életem hat-hét év alatt fokozatosan kialakult.

Az aktív muzsikálás mellett tanítasz is. Stúdiómunkákat is vállalsz?

Az én hangszerem, a nagybőgő olyan hangszer, hogy ha az ember akar játszani, és nem nagyon válogatós, és úgy fogja fel, hogy minden feladatot el kell vállalni azért, hogy például ki tudja fizetni az albérletet, akkor talál magának munkát.

Nem lehet mindig a felhők felett járni, de kis lépésekben azért mindenki arra törekszik, hogy egyre több olyan zenekarban és olyan zenét játsszon, ami közel áll a szívéhez.

Hála istennek ez nekem jól alakult az elmúlt évek alatt. Tanítok is, volt egy-két privát növendékem, emellett voltak stúdiómunkáim is, de nagyrészt muzsikáltam. Párizsban nagyon sok kis klub van, és más helyek is, ahol lehet játszani. Ezek a koncertek nem hoznak sok pénzt, de ha valaki rendszeresen játszik, akkor a hónap végére ebből ki lehet jönni. Persze ez nem egy életcél, ezért elhatároztam, hogy megcsinálom a masterfokozatot. Eddig csak bachelorképesítésem volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus bőgő szakán. Most csinálom a második, pedagógiai masteremet abban a reményben, hogy többet és jobb helyeken tudok majd tanítani.

Mennyire volt fontos, hogy megtanulj franciául, hiszen a muzsikusok nagy része természetesen tud angolul.

Arra jöttem rá, hogy nagyon fontos a francia nyelv ismerete. Csak az angollal eléldegél az ember, de a beilleszkedéshez nagyon fontos beszélni az itteni nyelvet. A gimnáziumban franciául tanultam, elővettem a régi könyveimet, és újrakezdtem. Az első időkben angolul beszéltem mindenkivel, de egy öreg szaxofonos, François Jeanneau, aki annak idején a francia jazztanszakot elindította, azt mondta nekem, hogy meg kell tanulnom franciául, mert akkor a francia zenészek jobban elfogadnak. A bürokratikus ügyek intézésénél is nagyon fontos beszélni a nyelvet.

Kik azok a zenészek, akik fontosak az ottani pályádon?

Nekem Archie Shepp a zenei nagyapám. Amikor megérkeztem Párizsba, felhívtam, és ő meghívott magához, játszottunk is együtt. Úgy ismertem meg, hogy amikor Dresch Mihály zenekarában játszottam, akkor ő vendég volt a Hungarian Bebop című lemezen. Utána több alkalommal volt szerencsém vele muzsikálni külföldön is. Az ő zongoristájával, Tom McClunggal itt, Párizsban is játszottam, és két lemezt is felvettünk együtt. Így kinyílt nekem egy zenei közeg, amely Archie köré épült. Emellet nagyon sok fiatal tehetséggel is megismerkedtem, akik által sikerült több amerikai zenésszel is muzsikálnom. A kiváló dobos, Németh Ferenc is járt Franciaországban, és egy turnéra engem is elhívott az amerikai zenészei mellé játszani. Ezek az élmények sokat segítenek a zenei fejlődésben is.