A tárgyalóterem klasszikus filmes helyszín, ahol a néző a szereplőkkel együtt keresi az igazságot. A műfaj ismét virágkorát éli, számos új alkotás született a közelmúltban is. A Közös nevező podcastban ezekről kérdeztük vendégünket, Lubianker Dávid filmes újságírót.
Tárgyalótermi dráma, krimi, thriller, film noir. Mindegyikben valamiféle igazságot keresünk egy felborult világrendben. A klasszikus alkotásokban ez a rend általában helyre is állt végül, és közülük sokra jellemző volt, hogy még az abszolút morális igazság bemutatására törekedett (például a Ne bántsátok a feketerigót című mű is). Ezzel szemben a kortárs krimiben és tárgyalótermi drámákban már nincs „rend a teremben”, a világ szubjektív sokoldalúságával szembesülünk. Itt már nem feltétlenül az igazság objektív megismerése a legfontosabb, hanem a történetben érvényesülő lehetséges nézőpontok feltárása, az események képlékeny jellegéről való gondolkodás.
Ugyanakkor kérdés, hogy mit tudnak ezek a viszonylag ingerszegény filmek adni még mindig a mai kor közönségének. Mitől működnek napjainkban? Milyen vizuális megoldásokkal mélyítik el a drámát, és milyen helyzetbe hoznak minket, nézőket akár csak a technikai megoldások révén?
A témát három viszonylag friss film, az Egy zuhanás anatómiája, A vád és a Vörös szobák kapcsán járja körül a beszélgetésben Lubianker Dávid filmes újságíró és Dobri Imre a KO vezető szerkesztője.
Podcastjainkban alapvetően a KO-n megjelenő sokféle kulturális tartalmat szeretnénk visszaadni, de az adások tartalmukban és szellemiségükben a Kortárs folyóirathoz is kötődnek. Beszélgetéseink tükrözik a KO összművészeti portál jellegét, és értékhalászatunk során a kulturális jelenségek minél szélesebb kontextusát kívánjuk bemutatni hallgatóinknak.
A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a KO Közös nevező csatornáján az Apple Podcaston, a Spotifyon, és a YouTube-on.