• Eredeti Pinokkió-adaptáció a Vígszínházban – Interjú Keresztes Tamással

    2024.02.27 — Szerző: Vermes Nikolett

    Káprázat a Vígszínházban: egy kisfiú napról napra a közönség előtt állva tanít kicsiket és nagyokat nyitottságra, elfogadásra, szeretetre. Ez a Pinokkió hű mása az eredeti, Carlo Collodi által 1881-ben írt világhírű meseregénynek. A darab rendezőjével, Keresztes Tamással beszélgettünk.

  • Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából  Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház
    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából
    Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

    A Pinokkió decemberi bemutatója után merült fel először az interjú, akkor arra kért, hogy térjünk vissza rá januárban, mivel a premier után szükség volt a pihenésre. Most itt vagyunk. Sokáig próbálták a Vígszínház új nagy sikerű előadását?

    Másfél évig, ugyanis eredetileg egy évaddal korábbra terveztük a bemutatót, de az akkori gazdasági helyzet miatt el kellett halasztanunk egy évvel. Egy éve ilyenkor a februári energiaválság miatt az is kérdéses volt, hogy mennyi színház tud nyitva tartani. Majd néhány hónap múlva újra elővettük a darabot, azt a félkész darabot, amelyet tovább alakítottunk, és végül 2023. december 9-én bemutattuk a közönség előtt.

    Meglepő volt, hogy a sokat várt, népszerű történet egyszerű díszletet kapott, benne mindennapi kellékek felhasználásával, mint a gyerekek által rajzolt felhő vagy a nejlonból készített medúza. A Vígszínház számára nem jelenthetett gondot a díszlet, miért választotta mégis ezt az egyszerű megoldást?

    A díszlet valóban nagyon egyszerű a szó jó értelmében, de úgy gondoltam, hogy az lenne a legjobb, ha az minél pimaszabbul, egyszerű dolgokból lenne összeállítva.

    Az 1881-ben írt Carlo Collodi-regényt olvasva egy olyan történet tárult elém, amelyben mindenki kicsit a létezés peremén lógatja a lábát, ahol mindenki kiszolgáltatott és szegény, egy nagyon egyszerű környezetben.

    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából  Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház
    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából
    Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

    Szerettem volna, ha ez látszódik a színházi előadásban is. Tudniillik ez az a fajta játékosság, mint ami a gyerekek sajátja, ezek azok az elemek, amelyeket a gyerekek otthon maguk készítenek el, ezek azok a tárgyak, amelyek felidézik a régmúlt fotók emlékeit. Így vált a nélkülözésből fantázia és kreativitás. Én pedig megpróbáltam mindezt a lehető legegyszerűbben, de mégis kreatív módon kifejezni.

    Sokan a Disney-rajfilmből ismert történetre számítottak, annak minden gazdag és színes elemével. Ezzel szemben egy teljesen új, semmi máshoz nem fogható adaptáció tárul a közönség elé.

    Pinokkió története sokak számára alapvetően a Disney-meséből ismert, de azért meg kell jegyezni, hogy nagyon sok feldolgozása született ennek a műnek, többek között élő szereplős film is. Mindegyik különböző, és mi is tudtuk rögtön az alkotói folyamat elején, hogy a miénk szintén más lesz. Nem olyan édeskés, mint a híres rajzfilm.

    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából  Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház
    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából
    Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

    Miért éppen a nélkülözést emelte ki?

    Amikor felkértek a Pinokkió rendezésére, már tudtam, hogy egy egyszerűbb, reálisabb világot akarok megmutatni, nem pedig egy édes illúziót.

    Ez azért is érdekes, mert egy ifjúsági előadásról van szó.

    Abban a korban mást gondoltak a gyereknevelésről, sőt a Pinokkió valójában azért íródott, hogy „riogassa” a gyerekeket. Collodi eredetileg újságcikkekben közölte a teljes mesét, pontosan harmincnégy részletben, amennyi fejezetből áll a könyv. Ezt olvasták esténként a szülők, remekül lehetett vele riogatni a gyerekeket. 

    Az író minden fejezetben sulykolta, hogy ha egy gyerek nem hallgat az intő szóra, ha rosszul viselkedik, akkor bizony nagyon megüti a bokáját.

    De Collodi elunta a sorozatot, és szögre akasztotta a Pinokkiót, mondván vége a történetnek. Viszont a szülők nem nyugodtak bele, ezért írtak a lap szerkesztőségébe, hogy a szerző legyen kedves folytatni Pinokkió kalandjait, mert a gyermekeik jobban viselkednek a mese hatására – pedig sokkal inkább arról volt szó, hogy a gyerekek jobban féltek. Tehát ez egy kegyetlen, aljas történet is lehet gyerekszemmel nézve. Collodi persze folytatta Pinokkió kalandjait arról a kiszolgáltatott lényről, akivel a szülők nevelték gyerekeiket. Ez a történet valóban az ifjúságnak szól, még ha nem is feltétlenül olyan makulátlanul, nemes szándékkal, mint azt sejtettük.

    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából  Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház
    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából
    Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

    Kiknek szól pontosan ez a történet?

    A Vígszínház 10–100 éves korig ajánlja, elvégre a gyerekekkel szülők jönnek színházba. Igyekeztünk ezt nem elfelejteni, és igyekeztünk úgy hangolni a darabot, hogy mindkét korosztálynak élvezhető legyen, miközben képes fenntartani a kíváncsiságot.

    A színház színművészei mellett egyetemi hallgatók is szerepet kaptak. Milyen volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóival közös próbafolyamat?

    Az egyetemisták kisebb szerepekben tűnnek fel, mint a társulat színészei, ugyanakkor nagyon alázatosan végezték a rájuk bízott egyébként rendkívül fontos feladatokat.

    A színpadon végig nagyszabású logisztikai munka zajlik a takarásban, tehát nagyfokú koncentráltságra van szükség.

    Nagyon jó volt velük dolgozni, végig figyelemmel és lelkesedéssel voltak jelen, nagyon sokat segítettek nekem a próbafolyamat alatt.

    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából  Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház
    Jelenet a Vígszínház „Pinokkió” című előadásából
    Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

    Meg kell említeni Dino Benjamin (Pinokkió) nevét, akinek ugyan nem ez az első főszerepe, de még a pályakezdő színészek között tartják számon, hiszen csupán három éve tagja a társulatnak. Miért éppen rá esett a választás?

    Szerintem a Vígszínházban Dino Benjamin az autentikus Pinokkió, aki egyébként egy nagyon érzékeny és tehetséges színész, és a törékenysége szépen rímel Pinokkió kiszolgáltatottságára.

    bb

    Presser Gábor az előadás zeneszerzője. Dolgoztak együtt korábban?

    Először találkoztunk egymással, és ez a talákozás számomra nagy jelentőséggel bírt. Gyerekkoromban LGT-rajongó voltam, Presser Gábor erősen meghatározza az önfeledt ízlésem kialakulását, példaképpé, ikonná vált számomra. Kisgyerekkoromban a Három Kívánság című műsorba is írtam, hogy szeretnék Presser Gáborral közösen elzongorázni egy dalt, amelyet én írtam. Bár nem kaptam rá lehetőséget, de ennyire vágytam a vele való találkozásra. Most pedig elmondhatom, hogy valóra vált egy álom. Ennek ellenére mindannyian, akik együtt dolgoztunk a Pinokkió című előadáson, egy fárasztó és hosszú próbafolyamatot éltünk át, amely nem volt mentes a nehézségektől sem. De igazából nem is tudom, készül-e előadás nehézségek nélkül. A legnehezebb a semmiből létrehozni valamit. Ráadásul egy most születő hanganyaggal és viszonylag könnyedén változtatható térrel, ami tulajdonképpen folyton arra csábított, hogy állandóan kreatívan változzon is. Összetett munka volt a teljes folyamat.

    Presser – Sztevanovity – Benedek – Keresztes – Kovács: Pinokkió

    Zenés családi roadmovie

    Carlo Collodi Pinokkió kalandjai című meséje nyomán írta Benedek Albert, Keresztes Tamás és Kovács Krisztina

    Rendező: Keresztes Tamás

    Dramaturg: Kovács Krisztina

    Zeneszerző: Presser Gábor

    Dalszöveg: Sztevanovity Dusán, Presser Gábor

    Díszlettervező: Keresztes Tamás, Auer Alexandra

    Jelmeztervező: Giliga Ilka

    Koreográfus: Vati Tamás

    Szereplők: Dino Benjamin, Borbiczki Ferenc, Majsai-Nyilas Tünde, Méhes László, Hegyi Barbara, Seress Zoltán, Waskovics Andrea, Halász Judit, Igó Éva


  • További cikkek