Tavasszal virágba borult a szentendrei MANK Galéria kiállítóterme. A tárlat betekintést ad a metakommunikációba: a műveket a virágmotívumok és a növények közötti szimbolikus információcsere köti össze. A természeten keresztül bontakoznak ki a lelki folyamataink, amelyekre a műalkotások reflektálnak.
Napjaink digitális világának instant kifejezésmódját az emojik és a hangulatjelek uralják. Ahogyan fogyunk ki a szavakból, úgy válik a kommunikációnk egyre szimbolikusabbá, akárcsak a virágok önmagukon túlmutató jelentése. Virágnyelven kommunikálni annyit tesz, hogy szavak nélkül, a közmegegyezés alapján felruházott virággal kifejezni önmagunkat. Azonban ami régen a titkos szerelmesek édeskés nyelvezetére volt jellemző, mára már kinőtte magát. Világunk egyre inkább a szimbolikus kommunikáció felé hajlik. A virágok is speciális módszerrel osztják meg az információt a természettel, és a legkülönfélébb módokon hatnak az érzékszerveinkre. Az élénk, kifejező színeik, valamint az illatuk és a textúrájuk is fontos információk hordozói lehetnek. Török Viki interaktív installációján keresztül betekintést nyerhetünk a virágok illatos világába. Szaglósejtjeinket aktivizálva próbára tehetjük magunkat egy virágillat-felismerő kvízben. A virágokhoz hasonlóan a műalkotások is szimbolikus üzeneteket hordozhatnak, segítségükkel könnyebben kifejezhetővé válnak olyan gondolatok, amelyeket szavakkal nehezen fogalmazunk meg.
A napfényes MANK Galéria termeit behálózó természeti motívumokkal teli alkotások számos aspektusból közelítik meg a virágok többrétegű kommunikációját, valamint a növények rejtett mondanivalóját. Különféle műfajok és technikák keverednek a kiállítótérben, amelyekből megérezhetjük, hogy a természet olyan univerzális ihletforrás, amely nem korlátozódik pár médiumra. Interdiszciplináris atmoszféra fejeződik ki az illatos installációk, a virágfüzérek, a kerámiák, a festmények, a kollázsok, az ékszerek, valamint a szobrászati alkotások harmonikus elrendezésén keresztül. Az anyaghasználat és a műfajok változatossága párosul a téma megragadásának sokféleségével.
A kiállítótérbe belépve az első műalkotások között szembetűnik két, növényekkel borított portréábrázolás Kiss Mártától. A Kapcsolat című műve egy pogány eredetű szimbólumot ragad meg, a Zöld Ember természetszellemét, amely eredetének ellenére keresztény katedrálisok faragványain is feltűnik. Egy növényi háttér előtt magasba tekintő istenséget láthatunk a képen, a mellkasából kék hímzőfonalból tekert apró körmotívumok nőnek ki. Az újjászületést, a természet ciklikusságát, valamint az emberi életet is szimbolizálhatja a Zöld Ember. E műve mellett található a Gaia lánya című alkotása, amely a természettel való kapcsolódásról szól. A portrén látható lány az ártatlanság jelképeként egy rezgőt tart az ajkai közt. Ez az alkotás emlékeztethet minket arra, hogy mi emberek is a természet részeként egy nagyobb rendszer alkotóelemei vagyunk. Ezzel az érzülettel feltöltődve tekinthetjük végig a további természetből inspirálódott alkotásokat.
Az emberi kommunikáció egyre inkább szimbólumok köré szerveződik, gondolhatunk az emojik vagy a mémek elterjedt használatára.
Ez részben az absztrakt gondolkodásmódunknak köszönhető, amely egyúttal teret enged az asszociatív fogalomtársításoknak. Enzsöly Kinga képsorozatán a méhek beporzása látható, az újjászületést, valamint a generációk közti átöröklődést is sugalmazva. Ugyanakkor a természet törékeny egyensúlyát is eszünkbe juttathatja, amely nem mentes az emberi beavatkozásoktól. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Dávid Zita monumentális vászonfestményén, amelyen egy vasrácsok mögé zárt burjánzó virágoskert látható. A Virágüzletekben sosincs vasredőny. Virágot senki sem akar lopni. című alkotása a természet és az épített környezet közti kapcsolatra hívja fel a figyelmet, és az ember természettel való együttélésének struktúráját kérdőjelezi meg. Hol a határa az emberi kontrollnak és a természet szabad terjedésének? A kiállításon látott alkotások melletti leírásokban a műveken megjelenő növények is fel vannak tüntetve a szimbolikus jelentésükkel együtt. Dávid Zita alkotásán két egymással ellentétes jelképes értelmű virág jelenik meg. Míg a gerbera a tisztaságot és az ártatlanságot jeleníti meg, addig a nárcisz az önzés, a gőg és az önszeretet metaforája. A nárcisz jegyeivel lehet azonosítani az emberi tevékenységből fakadó hatást, ezzel szemben a gerbera szimbolikus jelentéséhez a természet összhangja és szabad burjánzása köthető. Ugyanakkor az értékkontrasztok akár egy növényen belül is érvényesülhetnek. Koleszár Stella Mély gyökérzet című kollázsa a gaz kettős szerepére világít rá. A dédnagymamája 1960-as évekbeli feleslegesnek vélt Nők Lapja magazinjainak adott új értelmet: a kivágott részletek egy gyökérzetre emlékeztető gyomnövénnyé állnak össze. A gazt az általános vélekedés haszontalannak véli, sőt egyenesen károsnak, mégis a természetben jelen lévő egyensúly megteremtésében elengedhetetlen a jelenléte. A régi magazin felhasználásával készült kollázs újraértelmezi a haszontalannak vélt, idejétmúlt tartalmú folyóiratot, éppúgy, ahogy a gaz él a természetben.
Egy másik lenyűgöző, vegyes technikával készült alkotás is kifejezi az újrahasznosítás jelentőségét és a környezettudatos dizájnelméletet. Győrbíró Csenge a Pure Botany márka alapítójának Passiflora nevezetű virágfestménye valódi növényi részekből készült. Kiállított művei valóban a természet egy szeletét örökítik meg, organikus formákkal és természetes anyagokkal operálva. Egyik alkotása egy golgotavirágot ábrázol, amely Jézus Krisztus szenvedésének a szimbóluma. Több képből felépített virágmontázs figyelhető meg Lengl Orsolya Flowers című alkotásán, amelynek élénk színkavalkádja buja rózsákat és hajladozó tulipánokat idéz. Zabolátlan virágcsokra játszik a néző térérzékelésével. A kiállítótérben a textilművészet is szerepet kap Farkasvölgyi Éva Millefleur című alkotásán keresztül, amely egy francia gobelin új köntösben. A művésznő célja a millefleur hagyományos műfajának 21. századi újrafogalmazása. A selyemmel és damillal szőtt szálak egy százszorszép ábrázolásában teljesednek ki, amely a megújulást, az új kezdetet, valamint a tisztaságot és az egyszerűséget jelképezi. Lencsés Ida Rózsakert című gobelinjén a hagyományos technika és a modern világ keveredik.
A számítógépekhez kapcsolódó jelenségek közül a pixelek esztétikai struktúrája magával ragadta a művésznőt: rózsakertje pixelekre bomlik, a térhatás elmosódik alkotásán.
A textilművészetet erősítve a gödöllői művésztelep csoportos alkotása is képviselteti magát. A kertkultuszt felelevenítő alkotás egy növényi motívumokból építkező textilkollekció, amely a művésztelep égisze alatt fogant mintatervek alapján állt össze koherens egésszé. A természet és az ember kapcsolatára Körei Sándor installációja reflektál, amely egy üvegbúrába burkolt növényt jelenít meg. A virág külvilágtól való elzárása egyszerre jelképezheti a természet megóvását, valamint a kontrollját. A homályos búra a kiismerhetetlenség és az ebből fakadó idegenség érzetét keltheti. Az üveg mögötti virág a napraforgó, a hűség és a hosszú élet szimbóluma, így utalhat a természet és a szépség tartósítására is. Ennek az alkotásnak az ellenpárja lehet Nagy Gabriella Spirálgalaxisa, ahol a vadvirágok a szabadság és a természetesség metaforáiként jelennek meg. Festményén a virágok elhelyezkedése a galaxis csillagainak rendszerére emlékeztet. Vizuálisan szemléltetve érzékelhetjük Gabriella alkotásán, hogy a természetben minden összeköttetésben áll egymással. Smertana Ágnes fúvott fényurnái is a természet és a növények intuitív rendjét ragadják meg, amelyet a fény táplál, akárcsak áttetsző edényeit. Alkotását életre kelti a megtört napsugarak játéka.
A virágmotívumokat – amelyeket gyakran társítanak a nőiességhez – a feminin művészeti mozgalmak beépítették az ikonográfiai programjukba. Antalka Zsófia Prolaktin kalász című gyöngyfüggönye a 21. századi body positivity mozgalmát erősíti. Installációján a mell formájú fémkarnison függő gyöngyök a tejmirigyekhez hasonló formájú kalászt ábrázolnak – ezt a művészetben gyakran állítják párhuzamba a termékenységgel és a bőséggel. Szintén a női formák és a virágszimbolika összevetése figyelhető meg Libor Júlia Donna fűszertartójá-n, amely egy tulipánkelyhet ábrázol az anyaméh metaforájaként.
Gyöngyvér elnevezésű ékszere a női vérzést azonosítja a természet virágzásával, így a két fogalom az életadás képességével kapcsolódik össze.
A névadási hagyományainkban is észlelhető az azonos jelentéstartalom, ugyanis a mai napig előszeretettel adunk virágneveket lányainknak, valamint ezért ajándékozunk virágot a nemzetközi nőnapon és anyák napján, illetve lepjük meg virágokkal kedvesünket a szerelem zálogaként Valentin-napon. Bizonyos helyeken a virágok a szerelmesek titkos kommunikációjában is tovább élnek, Berecz Vanda esetében azonban a viszonzatlan szerelem kifejező eszközévé váltak. Thrill című alkotásában egy sikertelen tinderes ismerkedést követően virágnyelven fejezte ki a szavakkal megfogalmazhatatlan érzéseket.
Bartis Kata magastüzű kerámiáin az erdei formák köszönnek vissza, amelyek a tápláló kertet jelképezhetik, ahol a fiatal nő a virággal, az érett nő pedig a meglett kerttel azonosítható. A belső kertünk, mint a lelkivilágunk tükre, Pető István vásznain is visszaköszön. Lélekkertjeiben a keleti tájképfestészet, valamint a nyugati absztrakció összekeverése játszódik le a szemünk előtt. A beporzott virágokból létrejövő termés a természet munkájának a gyümölcse. A gyümölcsök hangsúlyosak Naomi Devil művészetében is. Élénk csendéletkompozícióin látható szürreális gyümölcsei egy mesevilágba kalauzolják a látogatókat.
A Virágnyelven tárlata hűen prezentálja a természet inspiráló erejét, valamint a virágok metaforikus kommunikációja révén önreflexióra is késztet minket. A kiállításhoz számos kísérőprogram is társul a festésen át a virágkötésig.
Virágnyelven
A Petőfi Kulturális Ügynökség kiállítása a Szentendrei Régi Művésztelepen
MANK Galéria
A tárlat június 30-ig látogatható.