Az Addams család újraértelmezése Edgar Allan Poe nyomán, egy kis Tim Burton-fűszerezéssel – A Wednesday című sorozatról

A Netflixen bemutatott Wednesday című sorozat első évada számos popkulturális utalást rejt magában, azonban legfőképpen Edgar Allan Poe-ra reflektál, aki az egyik leggyakrabban hivatkozott 19. századi gótikus elemekkel operáló író a hasonló műfajokban. A sorozat számos jelenetében idézi meg Poe munkásságát, és bár egyes részeknél csak burkoltan enged következtetni a kapcsolódásra, máshol kifejezetten nyíltan utal a költőre. A népszerű amerikai képregényből mára már világhírűvé vált kissé morbid Addams család története pedig kiváló táptalajul szolgál a poe-i formavilág kibontakoztatására, amelyet ugyancsak jól ellenpontoznak Addamsék furcsa szokásai és nem utolsósorban vérbeli fekete humora.

Tim Burton visszatérése?

A gótikus sorozat Tim Burton rendező kezei közül került ki, ami magyarázat arra is, hogy miért keverednek a sorozatban ennyire a groteszk és hátborzongató elemek egy sötét humorral. Az Addams család történetén keresztül elmesélt nyomozás Burton számára tökéletes terep, hiszen jellegzetes filmjeitől sem áll távol ez a misztikus, gótizáló műfaj. Elég felidéznünk A halott menyasszonyt, az Ollókezű Edwardot vagy a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című műveit. Rendezői stílusa nem először keveredik Edgar Allan Poe írásaival, sőt, az első rövidfilmje, a Vincent éppen Poe A holló című versének adaptációja volt. A stop motion technikával készült rövidfilm még formátumában is felidézi az eredeti költeményt, mivel annak verses formájában meséli el saját történetét.

A rémtörténetek mestereként elhíresült Tim Burton csak a sorozat első négy epizódját rendezte, hatása azonban a sorozat zenéjén is érződik: ennek megkomponálásához szokásos zeneszerzőjét, Danny Elfmant kérte fel. A képregényként indult különc Addams család történetével nem először kacsintgatott a rendező, viszont a tőle megszokott mesevilág egészen más köntösben jelenik meg a sorozatban, amely ezzel inkább illeszkedik a Netflixet elárasztó tinisorozatok miliőjéhez.

A kilencvenes évek közismert groteszk családját elsősorban a Z generáció elvárásaihoz igyekeztek közelebb hozni.

Wednesday kiemelésével egy megállíthatatlan tininyomozót kreáltak, aki mellett a család többi tagja csak mellékszereplőként tűnik fel. Tim Burton hangulatvilága pedig csak felsejlik a sorozatban, és nem olyan meghatározó, mint amire számítottunk volna. A rendezői feladatot az ötödik epizódtól Alfred Gough és Miles Millar vették át, azonban megfigyelhető egy jelentős irodalmi utalásháló, amely az egész évadot végigkísérve erősebben is összefűzi az egyes részeket. Ez pedig nem más, mint a detektívtörténetek atyjaként számon tartott Edgar Allan Poe-hoz kapcsolódó motívumrendszere, amely határozott támpillérként szolgál a Wednesday minden epizódjában.

A poe-i formavilág megidézése a filmvásznon

Poe műveinek interpretációi manapság már szinte elárasztják a piacot. Műveire állandó referenciaként hivatkoznak, legyen szó irodalomról, filmről vagy színházi előadásról. A Netflixen sem először tűnnek fel Poe-adaptációk, Az Usher-ház bukása című minisorozat is például az író egyik legismertebb novelláját dolgozza fel. De már a 20. század elején, a mozi bölcsőjétől kezdődően filmre vitték Poe írásait, többek között az első detektívnovellának tartott A Morgue utcai kettős gyilkosságot. Magyar vonatkozások ugyancsak fellelhetők az adaptációk között, A fekete macska egyik feldolgozása Magyaroszágon játszódott Lugosi Béla szereplésével. Az író ugyan szegényen halt meg, az utókor kétségkívül gazdagon ápolja az emlékét.

Poe sötét, hátborzongató és misztikus bűntényei adták az alapját Wednesday természetfeletti erőket felderítő nyomozásának is, amelynek megoldása a ráción alapuló, ok-okozati összefüggéseket kutató főhősünk szemszögéből kerül a napvilágra. Mindez azonban egy olyan irracionális világban játszódik, ahol mágikus képességekkel rendelkező emberek és sötét erők uralkodnak a felszín alatt, a megfelelő pillanatra várva, hogy feltörjenek a rejtekükből.

A sorozat fókuszpontjában valójában a kamaszlány Wednesday Nevermore intézetében átélt kísérteties kalandjai állnak, és a kitaszítottakat befogadó Nevermore Akadémia rögtön több utalást is magában rejt Poe írásaira. Az iskola kovácsoltvas kapuján a név mellett már az első részben megjelenik a holló motívuma, ami közvetlenül felidézi Poe-tól A holló című verset, hiszen a költeményben éppen a holló baljósan ismétlődő károgása a „nevermore” szó (azaz magyarul „soha már”). A holló motívuma ugyanakkor végigvonul a későbbi epizódok során is, többször felbukkan különféle formákat öltve a Weems igazgató asztalán pihenő kitömött hollótól kezdve egészen a negyedik részben bemutatott iskolabálig, amely ugyancsak a Hollóbál nevet viseli. A madarak maguk pedig már az első rész ötödik percében megjelennek, amikor a család még csak az iskola felé igyekszik.

A második rész központi eseménye nem más, mint az Edgar Allan Poe-kupa, amely egy évente megrendezésre kerülő kajakverseny, ahol az induló iskolai csapatok Poe egyes novelláinak neve alatt kelnek versenyre egymással. Wednesday csapata fekete macskáknak öltözött, ami Poe 1843-ban publikált A fekete macska című novellájára utal. Ugyanakkor a többi csapat is reflektál egy-egy Poe-írásra, ahogy A kút és az inga, Egy hordó amontillado és Az aranybogár elnevezésekkel vesznek részt a versenyen, magukra öltve emelett az egyes novellákhoz illő jelmezt is.

Edgar Allan Poe személyére pedig a Nevermore egyik volt diákjaként szintén utalnak, sőt, az iskola kerengőjében szobrot is állítottak neki, egyik kezében könyvvel, másikban egy hollóval ábrázolva. Ez a szobor kulcspozíciót tölt be a sorozatban: mivel Poe előszeretettel írt kriptogramokat, elmaradhatatlan, hogy a kezében tartott könyvben is egy ilyen rejtvény szerepel, amelynek megfejtésével két csettintés függvényében egy szoba tárul fel majd a szobor alatt. Ha ennyi utalás nem lett volna elég, konkrét idézet is említésre került a sorozatban, amely először az 1845-ben megjelent Dr. Kátrány és Toll professzor rendszere című novellájában hangzott el: „Ne higgy el semmit, amit hallasz, és a felét se hidd el annak, amit látsz.” (A mondat Babits Mihály fordításában még szebben hangzik: „Amit hallunk, abból semmit se kell hinni, s amit látunk, abból is csak a felét.”) Ez természetesen Wednesday nyomozásának sokrétűségére ugyanúgy utal, előkészítve ezzel a történet végén bekövetkező csavart.

Poe írásait, különösen a költeményeit páratlan zeneiség jellemzi. Dallamos mondatain keresztül tárulkozik fel a maga sötét, borús világa, ezáltal egyfajta fenséges költőiség lengi körbe alkotásait. Ezt hasonlóan próbálták visszaadni a sorozatban is, például ahogy már az első részben Wednesday csellójátékán keresztül vezetik végig a nézőt a szereplők egyfajta szemléjén, felsorakoztatva egyúttal a potencionális gyanúsítottakat.

Gótika és sötét romantika

A vizuálisan szintén kifejező, jellegzetes vízköpőkről bevágott snittek sem csak egyszer fordulnak elő az évad során, sőt, a tetőről leeső egyik faragvány még majdnem Wednesday életét is kioltotja. A sötét erők jelenléte a hátborzongató, jól megválogatott helyszínek révén ugyancsak kifejeződésre jut: ködös temető, elhagyatott kripta, rejtélyes haláleseteket bújtató halottasház és kísérteties kastély sem maradhatott ki a poe-i világot idéző repertoárból. A vérhold idején feltörő gonosz erők, a fekete mágia, valamint a halottak feltámasztása szintén rendszerint felidézi a sötét romantikát. A látomásos rémképek, az előreutalások és a gyilkos kettős személyisége hasonlóan Poe misztikus detektívtörténeteinek hatását tükrözi.

A sorozatban a normális és az őrült közötti határvonal elmosódik, az ellentétek játszmája erősödik fel, amelytől egészen hátborzongatóvá válnak a Poe által inspirált történetek.

Az említett példákból is érződik, hogy mennyire áthatja a sorozatot a poe-i életmű. A klasszikus művekre való utalás minden esetben egy mélyebb gondolati réteget kapcsol a modern alkotásokhoz, amelyek egyben tisztelegnek is az elődök előtt, emléket állítva örökségüknek. Azonban még Tim Burton hírneve, valamint a Poe-referenciák ellenére is érthetőek azok a nézetek, amelyek sajnos csupán a tucatgyártott és közhelyes tinisorozatok olvasztótégelyébe sorolják a Wednesdayt. Az Addams család bevonása és a baljós, sötét világok első elismert alkotójának tekintett klasszikus író megidézésének köszönhetően ez a sorozat ugyan bizonyos módon eltér a hasonló témájú Netflix-produkcióktól. Az Addams család morbid fekete humora, valamint a poe-i formavilág határozott keretet adnak a történetnek, és kétségkívül markáns hangulati elemként szolgálnak, viszont a sorozat fókuszpontja mégis máshol keresendő, mivel ez elsősorban a Harry Pottert idéző bentlakásos iskola körül zajló különös eseményeket feltárni igyekvő és mágikus képességekkel rendelkező Wednesday nyomozására van kiélezve.

A sorozatban az Addams család története ugyan háttérbe szorul, mellékszálként felidéződik a különös család rejtélyes múltja, amely Wednesday látomásain keresztül lát napvilágot. Tim Burton új köntösbe csomagolja a család misztikus múltját, ugyanakkor megtartja az eredeti képregénysorozat hangulatvilágát, amelyet kiegészít Poe jellegzetes formai elemeivel.

Poe felidézését egyszerre indokolja a műfaji azonosság, illetve az, hogy a sötét detektívtörténetek legelismertebb alkotójának említése egy nyomozós krimisorozatban kézenfekvő művészeti párhuzam.

A rendező és a 19. századi író között megfigyelhető stílushasonlóságnak köszönhetően számos Tim Burton-rendezésben szolgál referenciapontként a misztikus novellista. A Wednesday sorozatban való említésével a magaskultúrához társított alkotó munkásságát beemeli egy, a fiatalokat megszólító tömegprodukcióba, ezzel új jelentésréteget társít hozzá. Ez a maga keretei között kiemeli a hasonló témájú tinisorozatok közül, ami kölcsönöz egyfajta hozzáadott értéket számára.

Ugyanakkor a sorozat a Poe-referenciák ellenére is a tipikus Netflix-produkciók miliőjét hordozza. Üzleti és célközönség szempontjából számítani lehetett az Addams Family régi és új rajongóira, még ha az új adaptáció némileg kockázatos vállalkozásnak is tekinthető, mivel jelentősen eltér a korábban megszokott feldolgozásoktól. Mivel új célközönsége elsősorban a fiatal generáció, az ő szájízükre formálták a történetet, ezzel viszont azokban, akik az eredeti családi történetet kedvelték, nem valószínű, hogy nosztalgikus érzéseket tudnak kelteni. Ha azonban az Addams család történetének átadását és legfőképpen Poe baljós világának megidézését tekintjük fontosnak, akkor a generációs átöröklődés szempontjából a kísérlet sikerült, és elérte a célját.