Sorozatok új sorrendben – Bereczki Kata önálló kiállítása Debrecenben

Bereczki Kata kiállításának festményei között végigsétálva széles körképet kaphatunk az elmúlt évtizedek Magyarországának sajátos szociokulturális közegéről. Képein olyan utcaképek, családi jelenetek és berendezési tárgyak láthatók, melyek meghatározók egy adott történelmi korszakból. Ennek a kollektíven megélt közös időnek az esszenciái alkotják művészetének és kompozícióinak jellegzetességeit. És éppen ezen jellemzők miatt érzi a befogadó, hogy a látott történések az ő életében is ugyanúgy voltak jelen. Hiszen általánosságban, legalábbis a hasonló korosztály tagjai közül mindannyian hasonlóan gondolhatunk vissza gyermekkorunk születésnapi zsúrjaira vagy nagyszüleink vidéki kertjére, de sokan emlékeznek még az első autók megszerzésének hosszú várakozására is a nyolcvanas évekből.

Továbbá az idősebb generáció mindennapjait megfigyelve sokszor olyan érzésünk támad ma is, mintha időutazásban vennénk részt: bár azonos korban élünk, életterükben mégis letűnt évtizedek emlékei rakódnak egymásra, melyben saját múltunk ugyanúgy jelen van.

A kortárs művészet értelmezésekor gyakran elhangzik, hogy az ilyen jellegű műveket nem feltétlenül megérteni kell, hanem leginkább átérezni. Természetesen ez nem érvényes minden egyes műtárgyra, de Bereczki Kata festményeinél kiválóan működik. Mivel ösztönösen értjük a látottakat – hiszen a festő kortársaiként mi is megéltük ábrázolt élményeit –, ráadásul a személyes vonatkozások miatt óhatatlanul is mélyen személyes érzéseket váltanak ki belőlünk. Pedig ő nem fest mást, mint a hétköznapok egyszerű őszinteségét. Ez az őszinteség és tisztaság pedig abban áll, hogy képein a valós emberi kapcsolatok kötődéseit szintén megláthatjuk. A mai hétköznapokból, a virtuális térből visszatekintve egészen meghatóan, sőt megrendítően hat ábrázolt szereplőinek erős érzelmi köteléke. Mindenféle drámai hatást nélkülözve, pusztán a megörökítés értékéből fakadóan érezzük át ennek fontosságát.

Generációk kötődése

Kiállításának címe – Szép idők – arra utal, hogy az emberi élet minden egyes szakaszának megvan a maga szépsége, amelyre jó visszaemlékezni. A térben festészete nagy témáinak minden sorozata megjelenik: a retró hangulatú családi képek, a balatoni strandjelenetek és a vidéki dolgos hétköznapok kompozíciói ugyancsak. A tárlat koncepciójában azonban a történelmi évtizedek idősíkja az emberi élet időszakainak mátrixában jelenik meg. A rendezés így transzgenerációs összefüggést is mutat, ugyanis a művész saját élményeinek, tapasztalásainak feldolgozásaiból indul ki a művek létrehozásakor. Saját múltját és jelenét vegyíti családi felmenőinek átörökített történeteivel. A festmények válogatásában generációk kötődése érik össze. A kiállításban tehát blokkonként bemutatva látjuk a gyermekkor, a fiatal felnőttkor és az időskor jellegzetességeit.

A festmények beállításai tulajdonképpen bármelyik látogató családi albumában ugyanúgy felfedezhetők.

A művészi megfogalmazás egyik fontos része, hogy az ábrázolt személyek arcvonások nélkül jelennek meg. Ez a vizuális hatás játékos lehetőséget teremt arra, hogy saját családunkat, ismerőseinket és barátainkat helyettesítsük be a képmezőkbe. Az általánosításra való törekvés további eszköze a sematikus hátterek megalkotása, a homogén színmezőkből álló képelemek összeállítása, melyek létrehozása mögött azonban a színtan rendszere áll. Közöttük jelen vannak a gyermekkor játékos időszakai, melyekben a mára dizájnná avanzsált retró tárgyak alkotják a jellegzetes enteriőröket. Otthonosság és szoros családi közeg öleli körbe ezeknek a kompozícióknak az atmoszféráját.

A művész saját gyermekkorának emlékei a ’80-as évekből származnak, és ennek a retró korszaknak a hangulatvilága érzékletesen szűrődik át a festményeken. Ha az ekkori fényképfelvételeket figyeljük meg, akkor az a legszembetűnőbb, hogy már mindenki saját maga készítette el az amatőr felvételeket. Digitális kijelzők hiányában azonban akkor még gyakoriak voltak a lemaradt képrészletek vagy a nem szimmetrikus beállítások. A sajátos perspektívából láttatott pillanatok személyes bájt kölcsönöznek az ekkor készült fotóknak.

A fiatal felnőttkor képein a megélt szabadság a legszembetűnőbb. A balatoni nyarak, a nagy bulizások és a kikapcsolódás könnyedsége uralkodik a festményeken. Ezeknél a sorozatoknál a művész gyakran már nem résztvevőként van jelen, hanem a megfigyelő attitűdjét ölti magára, legyen szó a nyaralás vagy a bulizás képeiről. Voyeurszerepében sokszor bensőséges hangulatú jeleneteket sikerült megragadnia. A kompozíciók nagyszerűsége, hogy bár nem látjuk az érzelmek kifejezésére elsődlegesen alkalmas arcvonásokat, mégis áthatóan érzékelhetőek a jelenetek szenzuális hangulatai.

A közösen megélt kor

A tárlat harmadik része, az időskort bemutató szelekció különösen figyelemreméltó. Ennek az életkornak az ábrázolása kifejezetten ritka témának számít, Bereczki Kata mégis vissza-visszatérő módon merít ihletett az idősek mindennapjaiból. A hétköznapi munkavégzés egyszerű jeleneteiben is megrendítő tisztelet és melegszívűség van jelen. A közösen megélt kor jelentősége pedig rejtett cinkos mosolyok és valódi támaszt jelentő kézfogások mélységéből érzékelhető.

A művész leggyakrabban fotók inspirációiból és beállításaiból készíti el kompozícióinak előképeit.

A fotográfiák megragadott pillanatnyiságát a festészet időtlenségének tulajdonságával örökíti tovább.

Ezáltal köti össze a múlt generációinak örökségét a felnövekvő utódok tapasztalásaival.

Érdemes továbbá kiemelni azt a festészeti módszert, amellyel a fotózás és a festészet viszonyát feszegeti, különösen az arcképek megfestésének példáján keresztül. A portréfestés tulajdonképpen végigkíséri a művészet történetét, ám a műfaj virágkora a 17. századi németalföldi festészeti hagyományból kiindulva a 19. század közepéig tartott. Ebben az időszakban az arcképek megfestése gyakran kiegészült a személyiségjegyek, értékrendek, rangok megjelenítésével is. A 19. század közepétől a fotográfia megjelenése és elterjedése kiszorította a portréfestészet rangját. Egyre több vándorfotográfus kezdte meg működését, majd a szalonnal rendelkező fényképészet is megjelent, ahol a klasszikus beállított családi képek, arcképek készültek. Berecki Kata ezt a technikai folyamatot fordítja vissza a festészet irányába saját képeinek megalkotásakor. Ő már a hagyományos fotográfiákat festi újra sajátos stílusjegyeinek átfogalmazásában.

Bereczki Kata Szép idők című kiállításának legfontosabb üzenete az, hogy gyűjtsük és őrizzük meg az egyes életszakaszaink egyszerű, mégis szép pillanatait. Festményei hathatós segítséget nyújtanak ebben. Érdemes őket élőben, közelebbről is megnézni, hogy általuk saját múltunkra és jelenünkre is ráláthassunk.