Fákról és lélekről – Kritika a Csendes barát című filmről

Enyedi Ildikó legújabb alkotása, a Csendes barát nyerte a legjobb film díját a 45. Magyar Filmszemlén, és a film alkotói kapták a legjobb operatőri munka és a legjobb vágás díját is. A film három különböző korban játszódó történetszálat kapcsol össze a közös helyszín és az ott található ginkgo biloba fa referenciapontjain keresztül. A páfrányfenyő néven is ismert növény egy német egyetem botanikus kertjében áll, onnan szemléli a hasonló nehézségekkel küszködő karakterek sorsát, akik valamilyen módon mind megpróbálnak kapcsolatba lépni vele. Grete (Luna Wedler) az egyetem első (és a maga idejében egyetlen) női hallgatójaként a férfiak dominálta közegből menekül a természetbe, ahol előítéletek nélkül fejezheti ki önmagát és szabadon kísérletezhet. Az így szerzett tapasztalatai segítségével pedig talán férfi kutatótársai között is megtalálhatja a helyét. Az évtizedekkel később ugyanott tanuló Hannes (Enzo Brumm) szintén a beilleszkedés nehézségeivel küzd, és egy biológiai kísérletben való részvételen, egy muskátli gondozásán keresztül igyekszik közelebb kerülni egy szomszéd lányhoz, miközben korábbi vidéki élete után nehezen találja a helyét a városi fiatalokból álló diáktársai között. A hongkongi vendégprofesszor, Tony (Tony Leung Chiu-wai) pedig a koronavírus-járvány miatti lezárások alatt ragad hazájától távol a kiürített kampuszon, összezárva a helyi német gondnokkal, akivel a kulturális és nyelvi különbségek miatt nehezen találják a közös hangot. Így Tony szabadidejében a növényvilág megértésén kísérletezik, ami idővel – a film többi szereplőjéhez hasonlóan – az emberi kapcsolatokban is segít neki eligazodni.

„Csendes barát” – hivatalos előzetes 

Ökomozi

A legtöbb filmben a természet mindössze a cselekmény egyfajta díszleteként tűnik fel. A különböző környezeti elemek jellemzően csupán hátteret biztosítanak az antropocén világ történeteihez: legyen szó a feltérképezetlen vadon veszélyes kihívásairól vagy éppen a menedékként és elengedhetetlen erőforrásként szolgáló ökoszisztémáról. A környezettudatosság kortárs társadalmi felértékelődésével ugyanakkor a természet filmes ábrázolásmódja szintén reflektáltabbá vált. Az olyan környezeti változások, mint többek között az üvegházhatás, a növekvő károsanyag-kibocsátás, a globális felmelegedés vagy a klímakatasztrófa egyre gyakrabban jelennek meg fontos témaként a mindennapok mellett a mozikban is. Ugyanakkor a hasonló jelenségekre rávilágító alkotások David Attenborough és mások természetfilmjeitől kezdve a fősodorbeli hollywoodi franchise-okig (például A majmok bolygója és az Avatar filmek) elsősorban mind a környezetváltozás emberekre gyakorolt élettani hatásaira, az emberközpontú természetreprezentációra fókuszálnak a kérdés vizsgálata során.

A Csendes barát ellenben az olyan környezettudatos művek hullámába illeszkedik, melyek témafelvetéseiken túl már narratív stratégiáikkal és formanyelvi megoldásaikkal is érzékeltetik ökocentrikus nézőpontjukat. Enyedi Ildikó antológiafilm-szerű elbeszélésmódja kifejezetten a címben megidézett ginko biloba fa perspektíváját képes kiemelni a három párhuzamosan láttatott emberi történet során. Míg a főszereplők folyamatosan cserélődnek az eltérő idősíkokban, addig a botanikus kert lombos lakója a különböző korokban visszatérő társadalmi kihívások állandó szemlélőjévé válik. Az ősi természet ezúttal nem fizikai kalandot ígérő egzotikumként, legyőzendő félként jelenik meg, hanem érzelmi megpróbáltatásokkal járó (tudományos) kihívásokkal szolgál és megértésre sarkall.

A film készítői egy olyan kapcsolatrendszer ábrázolására vállalkoznak ember és környezete között, amely túlmutat a természet kizsákmányolására és leuralására tett kísérleteken.

A bemutatott viszonyrendszer leginkább annak a modern kori megfelelőjét idézi, ahogy egyes őslakosokat szerepeltető filmek – mint a Pocahontas, a Farkasokkal táncoló vagy A kígyó ölelése – ábrázolják a bennszülöttek szimbiózisát saját életterükkel.

Enyedi Ildikó akadémikus hősei nem gyarmatosítani próbálják a növényvilágot kutatási módszereikkel, éppenhogy segítségül kívánják hívni annak tapasztalatait személyes megpróbáltatásaik során. A szereplők mind a természetben keresik a választ saját emberi kapcsolataik és társadalmi kirekesztettségük kérdéseire. Hiszen Grete nőként, Hannes vidékiként, Tony pedig külföldiként kívülálló a maga korában, így esetükben az ismert kommunikációs csatornákon túli észlelés megértését saját beilleszkedési kísérleteik is motiválják. Ráadásul, ahogy a szereplők egy új tudományos nyelv megalkotására törekszenek, úgy Enyedi is a hagyományostól eltérő formanyelvvel érzékelteti kihívásaikat. A Csendes barát a környezet puszta reprezentációját meghaladva egyenesen a természet perspektívájából mesél: a cselekmény lassú, szemlélődő ritmusa és gyakran kitartott totálképei a növények időérzékelését és állandó nézőpontját tükrözik, miközben a kísérleti filmes betétek a megszokott emberi érzékeléstől és a bevett narratív konvencióktól távolítanak el.

Természet és technológia

Míg a film saját stílusán keresztül érzékelteti környezettudatos értékszemléletét – például a slow cinema képviselőinek látásmódjához hasonló hosszú beállításokkal és kevés dialógussal veszi fel a fák ritmusát –, addig a történetben a különböző formabontó technológiák kínálják a természettel való kommunikáció lehetőségét. A tudomány és a művészet tehát hiába térnek el egymástól megfigyelési módszereikben, mindkettő az empátia eszközeként, a másik megértésére való törekvésként fogható fel. Ezt támasztja alá az a fejlődési ív is, amelyet a szereplők változatos vizsgálati módszerei írnak le a cselekmény során. A tudós karakterek ugyanis mind a külvilág tudatos befogadásának lehetőségeit, az emberi és nem emberi kapcsolatok működési mechanizmusait kutatják. Az adott technológiák és megközelítésmódok különbségeire pedig a filmkép vizuális megjelenésének idősíkonként eltérő anyagi minősége is felhívja a figyelmet: a legkorábban zajló történések fekete-fehérben jelennek meg, a középső szakasz már színes, ellenben szemcsés-zajos látványvilága analóg technikákat idéz, a kortárs részek letisztult, steril vizualitása pedig digitális hatású.

A legelső szálban Grete éppen a növények fényképezésével kerül közelebb a természeti alakzatok felfogásához. Így a fotográfia az egyetemi tananyag gyakorlati kiegészítésévé és továbbgondolásává válik a lány kezei között. Grete kezdetben egy portréfotós asszisztenseként ismerkedik meg a valóság megörökítésének módszereivel. A fényképek ugyanakkor már ekkor sem a látottak puszta dokumentációjaként hatnak: a gondos beállítások az alkotó akarata szerint más-más hangulatokat képesek közölni, ráadásul a fotók utólagosan manipulálhatók a korabeli retusálási technikáknak köszönhetően. Grete ezek alapján a későbbiekben úgy tárja fel a kamerája elé kerülő növények rejtett oldalát és hatol a belsőjükbe lencséje objektívjén keresztül, ahogy a biológiakurzuson ismerkedik meg a virágok belső szerkezetével, miközben szikéjével metszeteket készít belőlük.

Így egyre absztraktabbá váló felvételein az élet korábban rejtett oldalai kezdenek feltűnni, kísérletei új perspektívákat nyitnak a mindennapi észlelésben.

A későbbi események férfi hősei szintén kifejezetten erre a célra fejlesztett technikai eszközeikkel igyekeznek közelebb kerülni növénytársaikhoz. Hannes már konkrét mérésekre alapozott kísérleteket végez muskátliján. A külső ingerekre elektromos jelekkel reagáló virág ugyanakkor egyre inkább a magányos fiú társává, egy önálló, érző karakterré válik, aki a technológiai közvetítők segítségével képes lesz a tényleges válaszreakciókra: kapcsolgatja a villanyt, ha rosszul érzi magát, de akár ki is nyitja az ajtót barátja előtt a földjébe kötött vezetékekkel. Tony ehhez hasonlóan tapaszt szenzorokat az egyetem kertjében álló páfrányfenyőre, hogy igazolja annak „érzéseit”. Az így rögzített jelek színes formákban és lüktető körkörös alakzatokban megmutatkozó vizualizációi pedig önálló kísérleti filmekként fejezik ki a fa aktuális hangulatait. A szereplők tudományos kihívásai tehát a mindenkori művészetek és a mozi működési folyamatairól is mesélnek az olyan témák megidézésén keresztül, mint az alkotói látásmód befolyása, az absztrakt érzelmek kifejezésének lehetőségei vagy a közös nyelv és kommunikációs csatornák kialakításának nehézségei.

Párhuzamos társadalmi valóságok

A szokatlan kísérletek ráadásul – legyen szó tudományos vagy kulturális, művészeti vonatkozásaikról – mindinkább a társadalmi beilleszkedésre való törekvés eszközeiként hatnak. Hiszen ahogy haladunk előre az időben, a technológia folyamatosan fejlődik, a főszereplőket körülvevő közösségek viszont egyre csak szűkülnek. Grete még a teljes évfolyam és a szexista oktatók elismerését igyekszik kivívni, Hannes már csupán egy kisebb baráti kör befogadására, különösen egy kiválasztott lány figyelmére vágyik, míg Tony az egyetem magányos gondnokával marad kettesben a vírusveszély miatt lezárt kampuszon. A természet megértésére tett próbálkozások azonban hiába kerülnek párhuzamba az embertársakhoz fűződő viszony fejlődésével, a történetszálak javarészt elvarratlanok maradnak. Noha mindhárom karakter esetében felvetődik, hogy képesek lehetnek legyőzni kapcsolódási nehézségeiket, ez végül egyedül Tonynak sikerül a játékidő alatt. Míg az ázsiai professzor végül összebarátkozik a német karbantartóval, addig Grete és Hannes sorsa bizonytalan marad.

Az emberközpontú perspektíva meghaladása egyetemesebb nézőpontból – a ginkgo biloba „szemein keresztül” – láttatja a történelem során ismétlődő problémákat, a társadalmi hagyományok konstruáltságát és kihívásait, azonban el is idegenít ezek személyes vonatkozásaitól. A fa életében a történet szereplői mindössze apró villanásként hatnak, miközben generációnként ugyanazok a célok és kérdések merülnek fel.

Így a növényi lelkek kutatásának kulcsa valójában önmagunk megértésében rejlik, a természettudatosság a társadalmi harmónia következményévé válik.

Ennek megfelelően a Csendes barát kevés dialógust tartalmaz, a hosszabb párbeszédek pedig leginkább a főszereplők szociális konfliktusait bontják ki különböző vitákon keresztül. Grete feleltetésjelenete például arra világít rá, ahogy az idős férfi tanárok igyekeznek ellehetetleníteni a női hallgatókat és kirekeszteni őket a tudományos diskurzusból, Hannes egy tábortűz körüli beszélgetés során döbben rá igazán saját kívülállóságára, Tony pedig azt követően kénytelen különböző tárgyalásokba kezdeni, hogy a gondnok bepanaszolja őt különösnek ható munkája miatt. A filmben meghatározó hangsúlyos atmoszferikus hanghatások viszont szavak nélkül érzékeltetik az általános összhangot: a szokatlan aláfestés egyszerre idézi egy erdő zörejeit és egy nagyzenekar dallamait, mintha a növényzet szimbiózisa és a zenészek emberi társulása egyazon harmónia részei lennének.

Ha tehát a Csendes barát provokatív alapfelvetése szerint a növényeknek is van lelkük, az elsősorban saját létezésünk kihívásaira és a társadalmi szintű kapcsolódás szükségességére hívja fel a figyelmet. Hiszen környezetünk kérdései rólunk is szólnak. Bár a természetes ökoszisztémák „társulásai” biológiai eredetűek, a filmben felvázolt párhuzam éppen azt jelzi, hogy az emberi közösségek is adottak, csupán meg kell ismerni működésüket és alkalmazkodni kell a lehetőségeikhez. A film fiatal szereplőinek múltbeli sorsa hiába lezáratlan, Tony kortárs élményei reménnyel kecsegtetnek a jövőre nézve. Enyedi Ildikó tolmácsolásában a technológia, a természet és a társadalom kölcsönhatásai organikus tapasztalatokká fonódnak össze.