Spirituális csendtől a téralakításig – Deim Pál életmű-kiállítása a Virág Judit Galériában

A Virág Judit Galéria és a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum páratlan összefogásában jött létre a Kossuth-díjas Deim Pál életművét reprezentáló retrospektív kiállítás, amely közel 150 művön keresztül mutatja be a szentendrei festő hat évtizedet felölelő munkásságát. A művész örökségéből származó alkotásokon túl a tárlat kiegészült magángyűjtők és múzeumok gyűjteményében található további alkotásokkal. Ezáltal a kiállítás során egy átfogó képet nyerhetünk a művész formavilágáról és művészetének alakulásáról. A tárlat az életmű rétegeinek rendezőelveként a csendet jelölte meg, amely főleg korai műveit hatja át, azonban későbbi munkásságának térrendezési tanulmányaiban és időskori műveiben is fellelhető, mindig új szemléletmódot kölcsönözve az adott művészeti korszakának.

Vizuális nyelvének jellegzetes formavilága

Deim Pált a magyar neoavantgárd képzőművészet egyik kiemelkedő alkotójaként tartják számon. Munkáinak egyik jellegzetessége abban rejlik, hogy képes volt látszólag különböző elveket követő stílusokat, gondolati struktúrákat egyesíteni alkotásaiban. A Nyugat-Európából beáramló modernista festészet újszerűségét ötvözi a szentendrei-pravoszláv, szerb ortodox motívumokkal. Már a hatvanas évek munkásságát bemutató első teremben is találhatunk kiváló példát a stílushatások egy alkotáson belüli megjelenésére. Feljegyzések a kolostorban című sorozata a pravoszláv kereszteket és a kolostor csendjét a modern formavilággal érzékelteti. A macedóniai kolostor ihlette sorozatában az egymásra csúszó síkok egyszerre emlékeztetnek a kollázstechnikára, mely a modernizmus során szélesebb körben is elterjedt, valamint megidézik a transzcendenciát. Alkotásaira együttesen vannak hatással a kontinentális és a lokális áramlatok. A Csend II. című alkotásán a monokróm kék formák közt megbúvó figurák beleolvadnak a környezetükbe, az emberalakok megjelenése pedig előrevetíti festészetének fő vonulatát. A későbbiekben számos munkáját áthatja a figurák, továbbá a geometrikus elemek térbeli helykeresése. A Csend és a kolostorsorozatainak motívumai idővel jelekké formálódnak, kialakítva érett alkotói korszakának művészetét. A motívumok korábbi munkáinak textúrájából, ecsetvonásaiból váltak ki. A Csend sorozatában figyelhetjük meg először a később jellegzetessé vált bábufigurát, mely az évek során stilizálódott, geometrikusabbá vált. Kolostorábrázolásainak szálkázott felületéből pedig a kapszulaforma metamorfózisát vehetjük szemügyre. Vizuális nyelve néhány jellegzetes alkotóelemre bomlott, mint többek között a bábufigura, a fal, az ablakkeret és a sematikus cseppek, kapszulaformák. Bábuvariációiban is megfigyelhetők a különvált jellé csoportosuló formái.

A formák kontrasztja révén munkái nemcsak érzelmi töltetűek, hanem elvont tartalmakat is hordoznak.

A hetvenes évekre kikristályosodik a művész formavilága. A geometrikus absztrakció térrel játszó, lehatárolt formavilága keveredik az emberi alakot központba helyező érzelemkifejezéssel, melynek fő motívuma továbbra is a bábufigura maradt. Érzelmességet kölcsönöz munkáinak, melyekben az organikus és a geometrikus formáknak köszönhetően kifejezhetőbbé válnak az elvont gondolatok. A Kőmíves Kelemenné című alkotásán a falat szabályos téglalapok egymásra rendezésével érzékelteti az alkotó, azonban a fal keresztmetszetét és a benne található figurát már organikus elemeivel kelti életre a művész. A geometrikus, szabályos formák szilárdságot kölcsönöznek a falnak. Ezzel szemben az organikus, természetben is fellelhető íves vonalak révén a hajlékonyság is megjelenik a formakontrasztban. A kőfalba szorult bábufigura adja a befalazott Kelemenné asszociációját. Az alkotása elénk idézi a közismert népballadát, annak minden filozófiai és erkölcsi kérdéskörével.

A térrendezés vágya

Különböző műfajú munkái egymásra is hatással voltak. A térrendezés vágya plasztikus alkotásain, köztéri pályaművein és emlékműtervein is megmutatkozik. Több köztéri pályázatra alkotott vázlata egyaránt önálló művé fejlődött. Bábufigurái, kapszulái és egyéb jelei kitörtek a síkból, helyet szorítva maguknak a térben. Emlékművein általános emberi tapasztalatokat emel művészi szférába, mint például a Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére nevezetű alkotásában és a Golgota-kompozícióban. A gyász, a halál és az áldozathozatal különböző problémakörével foglalkozó műveit azonos, stilizált formákkal érzékelteti, ezáltal a változatos kompozíciói révén minden alkotásához különféle tartalom társul. A Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére című kompozíció egyik változatában megjelenő színhasználat is reflektál a címben megfogalmazott belső tapasztalatra. A vörös szín elsődleges asszociációja a vér, a forradalom és a halál, míg a fekete a gyász színe. Az egymás mellett szorosan fekvő bábufigurák a tömegsírok érzetét keltik. A műnek több változata is fennmaradt, de számos Deim Pál-szobor és emlékmű díszíti napjainkban is a magyar köztereket. Plasztikáiban kiforrott formavilágának változatos kombinációit figyelhetjük meg. A kilencvenes évekre a formakontrasztok, valamint a sík és a plasztika összeegyeztetése által kialakult egyfajta harmónia az alkotásaiban.

Az élet előrehaladtával az egyénben végbemenő folyamatokat is tükrözik az alkotásai.

Az intenzív érzelmi töltet a nyolcvanas évek erotikus témájú alkotásaiban is megmutatkozik. A szerelem, illetve a termékenység kérdéskörét ugyancsak kifejezésre juttatta munkáin keresztül. Ezzel egy időben a vallási témák ábrázolására szintén számtalan kísérletet tett. A két látszólag ellentétes fogalom a transzcendencia révén válhatott összeférhetővé. Azonban a kilencvenes évekre ezek az expresszív kompozíciók megenyhültek és tovább egyszerűsödtek. A világ és az élet előrehaladtával és átalakulásával az alkotó művészetén is hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. Művein keresztül megkérdőjeleződnek, újraértelmeződnek az eddigi formák, melyek még inkább elemeikre bomlanak. A Magőrzők című alkotásán is láthatóvá válik az alak látszólagos szétválása. Felnagyított bábualakjai ebben a korszakában kelnek igazán életre. A halállal való szembenézés is előtérbe kerül művészetében, melyre a kiállítás utolsó termében találunk érzékletes példát a gyógyszeres dobozokból megformált szobor formájában. Az elmúlást és a modern fogyasztói társadalmunkban megélt időskori tapasztalatot szemlélteti ez a hulladékokból emelt alkotása.

Deim Pál életművében egyszerre érezhető a szentendrei festők hatása és az európai avantgárd stílusok térnyerése hazánkban. Jellegzetes formanyelve teszi roppant izgalmas alkotóvá. Úttörőnek számító művészete a korral előrehaladva megőrizte jellemző vonásait, melyek ugyanakkor mindig új értelmezésben és kontextusban bukkantak fel. Egyes kompozíciósorozatai visszatérő elemei az életművének. Fő motívumként megjelenő, munkásságát végigkísérő bábufigurájának transzformációja valójában tekinthető a művész érzelmi életútjának kivetüléseként is.

A Virág Judit Galéria fekete falairól megvilágított, Deim Pál alkotásait új színben feltüntető kiállítás feltárja a szentendrei művész alkotásainak különleges formavilágát és annak mögöttes tartalmát az életmű különböző stádiumaiban.

A jelen tárlat a művész életművét három regiszterre osztja. A látogatók időutazását az időrendbe helyezett művek, valamint a három életszakaszt ismertető kiírások segítik. Mielőtt belépnének az életmű újabb periódusába, egy informatív szöveg fogadja az érdeklődőket, amely segíti a formavilág befogadását, emellett szót ejt a művész életéről, szakmai és közéleti tevékenységeiről. Az alkotások értelmezéséhez egyéb támpontokat szintén találhatnak a világos előcsarnokban, ahol általános információkkal szolgáló kiírások adnak tájékoztatást a kiállítás koncepciójáról és a látható művek jellegzetességeiről. A szentendrei Deim-szobor felállítását támogató adománygyűjtésről is értesülhetnek, valamint szemügyre vehetik a szobor látványtervét. Egy lépcső vezet le a tágas kiállítótérbe, ahol fekete falak fogadják az ide érkezőket. A megvilágításnak köszönhetően a tér összeszűkül ugyan, viszont az alkotások szinte világítanak a falakról, közelebb kerülve a nézőhöz, ezáltal kialakul egy bensőséges tér, amely kedvez az elmélyülésnek. A fényjátékok is felerősítik a képek impulzivitását. A tárlat során lehetőségünk adódik, hogy a termek egyikében található kanapén megpihenve elmerüljünk a művek hangulatában, időt hagyva, hogy a formák és a színek elérjék hatásukat.