„Az emberiség rádöbbenhetne, hogy ez az egy bolygónk van” – Interjú Gauder Áronnal, a Kojot négy lelke rendezőjével

A széles közönség a Nyócker! kapcsán ismeri a neved, ami kifejezetten szókimondó alkotás volt. Éreztél nyomást amiatt, hogy sokan ezúttal is egy hasonló hangvételű animációs filmet vártak tőled?

Tulajdonképpen a Kojot négy lelke is szókimondó alkotás, csak épp nem verbális szempontból. A Nyócker! alaptémája Novák Erik fejéből pattant ki, a Kojot négy lelke pedig az én ötletem volt.

Szerinted mitől lett a Nyócker! ilyen sikeres?

Minket is meglepett, hogy ekkora visszhangja volt. Tét nélkül, szabadon készítettük sufnituning módon. Egyik alkotónak sem volt megkötve a keze, és nem volt pontosan megtervezve a munkamenet, mint egy nagy produkciónál. Lehet, hogy pont ettől lett olyan, amilyen. Az is hozzájárulhatott a sikeréhez, hogy rólunk szólt és arról, ami körülvesz minket.

Egy éve interjúztunk Novák Erikkel, és szóba került, hogy szeretnétek folytatást készíteni a Nyócker!-hez, de nem kaptatok támogatást. Sikerült azóta előrébb lépni az ötlettel?

Erik írt egy treatmentet [rövid összefoglaló a film történetéről – a szerk.], de sajnos nem kaptunk támogatást. Biztos, hogy az első részhez hasonlóan aktuális, nyers és szókimondó film lenne, de sajnos egyelőre nem valósulhat meg a folytatás. Talán majd egyszer lehetőségünk nyílik elkészíteni.

Úgy tudom, gyerekkorod óta érdekelnek az indián mesék, amiket Cseh Tamás által ismertél meg. Mesélj erről egy kicsit!

Cseh Tamás ugyanazon a környéken élt a XI. kerületben, mint édesanyám, és ismerte egymást a két család. Amikor gyerek voltam, Tamás sokat mesélt nekem az indiánokról. Először tizennyolc évesen mentem el az általa alapított indiántáborba, a helyszín pedig fontos része lett az életemnek, és a mai napig visszajárok arra a környékre. Sosem rajongtam a városi létért, sokkal jobban szerettem a természetet járni, ezért mindig nagyon vártam ezeket a táborokat.

Mit jelentettek számodra az indián mesék gyerekként, és hogyan változott meg az értelmezésük felnőttkorodra?

Kifejezetten szeretem bennük, hogy elképesztő nyíltsággal beszélnek fontos témákról. Az indián hitvilágban a teremtő korrigálja az általa alakított világot. Gyerekként diafilmen is láttam sok történetet, és persze később könyvben is olvastam. Akkor csak a kaland és a rajzok tetszettek. Az igazi indián mesék, amiket felnőtt koromban ismertem meg, mások, azok inkább a dolgok eredetét, a világ működését magyarázzák.

Mi az a felfogás, amit szerinted át kellene és át is tudna venni a modern társadalom az indián teremtéstörténet felfogásából?

Nagyon tetszik az indiánok felfogásában, hogy nem az ember a teremtés koronája. A tudomány és a Biblia is azt mondja, hogy mi vagyunk az egyetlen értelmes lény a világon.

Az indián hiedelem szerint a teremtő akkor alkotta meg az embert, amikor már kifogyott a nyersanyagból.

Már nem voltak nagy fogak, erős karmok, szőr és szárnyak, ezért egy csupasz, viszonylag lassú és gyenge lényt teremtett. Az embernek meg kellett küzdenie a maga helyéért a többi élőlény között. Szerintem ezen nekünk is el kéne gondolkodnunk, mert azt hisszük, hogy mindenre képesek vagyunk, de közben szép lassan tönkreteszünk magunk körül mindent.

Két rövidfilmet is rendeztél az indián mesék alapján Kojot és a szikla, valamint Kojot és a sápadtarcú címen. Mikor döntötted el, hogy egy egész estés alkotást is szeretnétek bemutatni az indián teremtéstörténet alapján?

A Kojot az indián mesék visszatérő szereplője, aki általában vicces, bajkeverő figura. Olyasmi, mint a magyar népmesékben a róka, csak talán mágikusabb. Szerettünk volna egy rajzfilmsorozatot készíteni róla. A kezdő lökést az adta meg, hogy Cseh Tamásnak volt egy mesegyűjteménye, amit felmondott magnóra. A sorozat első részéhez az ő narrációját használtuk. Az első két epizód után nem kaptunk több anyagi támogatást. Temple Réka, a Kojot négy lelke producere találta ki, hogy készítsünk egy egész estés animációs filmet. Elkezdtem témát keresni, és az indián teremtéstörténetre esett a választásom.

„Bízom benne, hogy a történet segít válaszokat adni arra, hogy kik vagyunk, mi a feladatunk, milyen irányba induljunk” – nyilatkoztad a Kojot négy lelke kapcsán. Mennyire vagy pesszimista vagy éppen optimista a modern emberi civilizáció jövőjét illetően?

Teljes mértékben pesszimista vagyok. Sokszor hallottunk olyat, hogy egy népcsoport kivágta az összes fát a környezetében, ezzel élhetetlenné tette azt, és tovább kellett vándorolnia. Nem értem, hogy ha az emberi faj olyan intelligens, mint gondolja magáról, akkor miért rohan tovább egy úton, amiről jól tudja, hová vezet. Az emberiség csapdába esett. Azt hisszük, ha kényelmesebben élünk és több mindent birtoklunk, akkor boldogabbak leszünk, de ez tévedés. Szerényebb körülmények között is lehet boldog életet élni.

A társadalom elhiteti velünk, hogy mindig szereznünk kell valamit, hogy megérkezzünk valahova.

Nem foglalkozunk a jelennel, csak rohanunk egy következő cél felé. Egy kicsit meg kéne állni és végiggondolni, hogy másképp is lehet élni. Az indián mesék számos kiváló támpontot adnak ehhez, csak nem ismerik őket elegen.

Az UNICEF Magyarország megbízásából készített reprezentatív kutatás szerint a 13–25 éves korosztály túlnyomó többségét napi szinten foglalkoztatják a klímaváltozás kérdései. Mit gondolsz erről?

Jó hír, hogy ők foglalkoznak a témával, de sajnos a világ vezetőiről ez nem mondható el. Az emberiség rádöbbenhetne, hogy ez az egy bolygónk van. Az összes vezető döntéshozó összefoghatna egy közös zászló alatt az emberiség jövőjéért. Akkor tényleg kiérdemelnénk a címet, amit magunkra aggattunk, miszerint mi vagyunk az egyetlen értelmes lény ezen a bolygón. Sajnos nem ezt látom. Mindenki csak akkor eszmél fel, amikor már a saját életében is megjelenik a probléma. Márpedig megjelenik. Az erdőben, ahova harminc éve járunk táborozni, szinte sosem esik a hó, és folyamatosan apadnak ki a források, patakok. Az emberek egy része a digitális világba menekül a probléma elől. A fiatalok joggal aggódnak, mert ez a fenyegetés rájuk vár, a megoldásnak pedig ma kéne nekikezdeni.

A Kojot négy lelke fő üzenete, hogy minden élőlénynek harmóniában kellene együtt élnie a bolygón. Ennek a koronavírus-járvány után különösen nagy aktualitása van.

Amikor kitört a járvány, műholdképeken lehetett látni, hogy a lezárások alatt a nagyvárosokban mennyire kitisztult a levegő. Sok helyen újra megjelentek olyan állatok, akiket az emberiség kiűzött az életteréből. A társadalom is kizökkent az állandó rohanásból, és volt ideje befelé figyelni, de miután vége lett a járványhelyzetnek, ugyanúgy élt tovább, mint előtte.

A film forgatókönyvéhez Bereményi Gézát kérted fel írótársnak. Hogyan zajlott a közös alkotómunka?

Örömmel vállalta. Már korábban is dolgoztunk együtt az Apacsok című előadásban, amit Török Ferenc rendezett. Nem volt kérdés, hogy őt választom, hiszen jól ismerte Tamás indiánjátékait is. Remekül ment a közös munka. Én gyűjtöttem össze az indián meséket és történeteket, Géza pedig összegyúrta forgatókönyvvé.

Amellett, hogy rendezője és társ-forgatókönyvírója voltál a filmnek, te tervezted a figurákat és a háttereket is. Mondhatjuk, hogy éveken át ezzel a filmmel keltél és feküdtél?

Igen. Nyolc éven keresztül. A járványhelyzet alatt volt időm előre dolgozni, megrajzolni a képes forgatókönyvet és kitalálni a részleteket. Utána már egy jól előkészített filmhez kezdhetett hozzá a több mint száz fős stáb. Nagyon szerettem megrajzolni a háttereket, az volt az egyik kedvenc munkafolyamatom. Az animációk elkészítését már Baumgartner Zsolt irányította. Amikor igazán belemerülök a munkába, kikapcsol az agyam, és belekerülök egy flow-ba. Ha már létező képek alapján próbálok rajzolni és túlagyalom, abból sosem lesz olyan erős kép, mint amikor elfog egy ihlet és ösztönösen dolgozom.

A tizenéves korosztály sokféle tartalmat fogyaszt és rengeteg inger éri őket az online térben. Hogyan tudjátok őket is megcélozni a filmmel?

Talán azért fogja bevonzani őket a film, mert érdekli őket a klímaváltozás kérdése. A Kojot négy lelke nem azokból a panelekből építkezik, mint a legtöbb animációs film. Más nyelven szólunk hozzájuk.

A film március 16. óta látható a magyar mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.