Akarsz-e játszani? – A Kortárs folyóirat szeptemberi számának ajánlója

A kortárs fantasyíró, Moskát Anita Innen már nem fordulhatsz vissza címmel írt novellát a szeptemberi számba. A prózarovatban emellett Kleinheincz Csilla Újraosztás című írása kapott helyet. Az ebben a világban otthonosan mozgóknak nem lesz szokatlan a téma irodalmi megjelenése, mindenki más számára érdekes kitekintést jelenthetnek a művek.

Az asztali szerepjáték nemcsak az irodalomban jelenik meg, hanem tudományos érdeklődés tárgya is.

A lapszám öt tanulmányt közöl ebben a témakörben. Hlavacska András, a folyóirat szerkesztője a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén működő Asztaliszerepjáték-Kutatócsoport egy kísérletét ismerteti, amelynek során a játékkal először találkozó résztvevők viselkedését és kommunikációját vizsgálták.

„Az asztali szerepjáték, mint a morális értelemben bukott generáció szórakozása jelenik meg, amelynek legrosszabb, társadalmi normák szövetét véglegesen megrongáló hatása, hogy lelkiismeret nélküli gyilkosokat termel” – idéz Tisza Eleonóra egy viszonylag széles körben elterjedt vélekedést. Tanulmánya egy 2007-es gyilkossági ügy kapcsán, a korabeli sajtódiskurzuson keresztül mutatja be a szerepjáték társadalmi megítélésének visszásságait. Ezt a kérdést érinti Molnár Kincső-Bernadett is a Critical Role játék szempontjából, amelynek érdekessége, hogy a hagyományos asztali szerepjáték konkrét közvetítéseken keresztül követhető több streamingszolgáltatónál. A hivatásos szinkronszínészek játékalkalmait bemutató népszerű műsor hozzátesz a szerepjáték társadalmi státusának legitimálásához, akárcsak az elmúlt évek olyan nagy sikerű sorozatai, mint a Stranger Things vagy a The Big Bang Theory. Nagy Orsolya a fenti csapathoz hasonló nemzetközi asztali szerepjátékos társaság, a játékokat szintén hivatalosan közvetítő Somewhere Bound működéséről írt, kitérve a játékhoz kapcsolódó cosplayes tartalmakra is.

Végezetül, Krek Norbert a számítógépes és az asztali szerepjáték kapcsolódási pontjait vizsgálja, illetve azt, hogy a számítógépes játékok elterjedése hogyan hatott az asztali szerepjátékra, avagy valóban elszívta-e a World of Warcraft a Dungeons & Dragons potenciális játékosait.

Arra a kérdésre, hogy miképp kapcsolódik ez a műfaj az irodalomhoz, válasz lehet az immerzió (belemerülés) fogalma,

amely mindegyik írás kapcsán előkerül, érzékeltetve, hogy a játék hasonló élményt nyújthat a befogadóknak, mint egy könyv vagy egy film.

Visszatérve az irodalom világába, Szigethy Gábor Egy korty magyar bor című sorozata a most közölt huszonötödik résszel a végéhez ér. A bor által ihletett történetek és az irodalomhoz (valamint jelen esetben a zenéhez) kapcsolódó eszmefuttatások több mint két éven át színesítették a lap hasábjait.

Dobos Barna Kováts Judit A Tátra gyermekei című művéről írt a kritikarovatban. A főhős egy Amerikába tartó hajó fedélzetén idézi fel a szepességi szászok életét, a világháború éveit, és a mesék világán keresztül kísérli meg az őt és a családját ért traumák feldolgozását. Bár a regény fikció, az író történészként az oral history módszertanát követve számos interjút készített a tárgyalt korban élt idős emberekkel, így valós történetekre épít.

Nádas Péter legutóbbi, Rémtörténetek című regényének egyik lehetséges tétje a történelmet formáló erők átláthatóságának keresése. A mű „elbeszélésszövése sok mindenben hasonlít a Párhuzamos történetekére. Itt is egymáshoz így-úgy (néha szorosabban, néha meg csak esetlegesen) kapcsolódó leírásokat és elbeszéléseket kapunk”. Lehet, hogy a Nádas-életmű olvasását nem ezzel a kötettel célszerű kezdeni, de aki már ismeri ezt az univerzumot, örömmel veheti a kezébe a legújabb darabját, már csak azért is, mert „Nádast olvasni élvezet és gyönyörűség”. A kötetről Sümegi István gondolatait olvashatják.

A lapszámot Bánföldi Zoltán munkáival illusztráltuk.

A Kortárs szeptemberi számát hamarosan az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.