„A holnapután iskolája” – A Kortárs folyóirat márciusi számának ajánlója

„Az, hogy mi történik az oktatással, közös ügyünk. A helyzet rendezése lehetetlen társadalmi és szakmai párbeszéd nélkül. A Kortárs régóta komolyan veszi ezt a párbeszédet, hosszú ideje keresi a közös nevezőt. Ezzel a Közös nevező címmel podcastsorozatot is indított, amelyben a 9., 18., 19. beszélgetések éppen az oktatás kérdéseiről szólnak. A mostani melléklet megfoganása is ennek a folyamatnak a része” – írja bevezetőjében Fábián László gimnáziumi vezető magyartanár, aki cikkében összefoglalja a lapszám fő kérdésfelvetéseit.

Csányi Vilmos humánetológus Tanulás, iskola című tanulmányában érdekes megállapításokat tesz többek között a társadalmakban megfigyelhető szabályszerűségekről és a tekintély szerepéről a tanulási folyamatok működése során. „A modern iskolát úgy kellene kialakítani, hogy legyenek benne domináns tanárok, és a kulturális dominanciára való képesség legyen a tanári alkalmasság alapkövetelménye. Ehhez nemcsak pénz, de társadalmi megbecsülés és rengeteg szervezőmunka is szükséges.”

„Egy bizonytalan jövő előre nem látható körülményei között kell majd helytállniuk: miféle tudásra lesz szükségük ehhez? Annyi bizonyos, nem arra, amit ma versenyképes tudásnak vélnek, mert ezen rendszerint a leggyorsabban avuló ismereteket értik, amelyek többségére kár pazarolni az iskolában a drága időt, másutt könnyebben elsajátíthatók.” Lányi András A tudatlanság társadalma című tanulmányában részletesen kifejti, miért nem vezet valós, használható tudáshoz, az életben való boldoguláshoz, ha csak az ismeretek „átlapátolása zajlik a diákok fejébe”. Nem nehéz belátni, hogy felvetései megfontolandóak.

A gyakorlat oldaláról fejti ki véleményét és tesz javaslatokat Keisz Ágoston gimnáziumi vezetőtanár elsősorban az érettségin számonkérhető túlzott mennyiségű anyag csökkentésről, a tudás átadásának a diákok életkori sajátosságaihoz igazodó jobb ütemezéséről, a tananyag strukturálásáról az egyes életkorokban, a tankönyvek sokszínűségének szükségességéről, valamint a pedagógusok döntési szabadságának növeléséről. Megállapításait az irodalomoktatás során szerzett tapasztalataira alapozza, de azok bármely tantárgyra érvényesek lehetnek.

Lesz-e az iskolának holnaputánja? című írásával Thimár Attila főszerkesztő zárja a tanulmányok sorát. Ebben Gloviczki Zoltán könyve mentén vet fel elgondolkodtató kérdéseket az iskola feladatairól egy – főleg az AI hatására – rendkívül gyorsan változó társadalomban.

„Egy ablakon a nemlevőre látok, / mi volt, mi lesz előttem nem titok. / Ez a tudás a leggyakrabban átok, / mert más léptékkel számolok.” Ebben a hónapban Vörös István verseit (Az ablak; A torony; Örök ádvent) olvashatják. A számban szerepelnek továbbá Ungár Péter (Iktioszaurusz; Nincs) és Acsai Roland (Csípős csalánba; A tenger kópiája) művei is.

Prózarovatunkban Halász Margit Tündérmocsár című regényéből közlünk részleteket.

„Nőnek lefelé nekropoliszok. / Fejre állított felhőkarcolók. / Zsong a Házsongárd. / Sok csontváz-darázs.” Zsávolya Zoltán Markó Béla Házsongárdi kalauz című versét elemzi Miért SHAPE? című írásában. Markó, aki elsősorban szonettjei révén ismert, ezúttal egy kevésbé fegyelmezett formában szól a „létező legsúlyosabb” dolgokról. „A Házsongárdi kalauz – melynek kalauzolása messze nem merül ki a Kolozsvár egyik városrészében található temetkezési hely határainál – kidolgozottságát, elegyengetettségét, szabályosságát tekintve nem kiált kreatívírás-órákon történő példálózás, tanítás után. Megerősítve azt az általános megfigyelésemet, miszerint a világliteratúra és nemzeti irodalmunk legemlékezetesebb, talán legjelentékenyebb versei formálisan tekintve nem mindig lennének »kifogástalan« darabjai a verstani mintatáraknak.”

Sturm László Grendel Lajos összegyűjtött elbeszélései kapcsán tekinti át Grendel novellisztikáját a korai művektől egészen a Rossz idők járnak című kötetig: „Az író többször, többféle formában megfogalmazott felismerése, hogy »minden másképpen van«. A kínálkozó látszatvilág és a rejtőző valóság kontrasztja olyan mércét kínál, amely egyszerre mozgósítja az elutasítást és az elfogadást. Grendelről is elmondhatjuk, amit ő ír Cholnoky Viktorékról: »Iróniának és részvétnek ilyen bravúrosan adagolt összeelegyítésére pedig Mándy Ivánig nincs példa.«”

A lapszámot Herman Levente és Csóka Szilárd Zsolt munkáival illusztráltuk.

A Kortárs márciusi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.