Totális viráguralom – Kritika a Pesti Színház Rémségek kicsiny boltja című előadásáról

Az 1960-ban megjelent Rémségek kicsiny boltja című film alapján 1982-ben készült színpadi előadás Alan Menken zenéjével és Howard Ashman szövegével hatalmas sikert aratott az off-Broadwayn. A darabot először 1985 szeptemberében, azaz éppen 40 évvel ezelőtt láthatta itthon a magyar közönség Csizmadia Tibor rendezésében.

A darab groteszk, fekete humora nevetésre készteti a nézőket, ráadásul fontos szerepet kapnak benne ma is érvényes társadalmi és erkölcsi kérdések is.

Az aktualitást és a frissnek ható humort természetesen nagyban elősegíti Varró Dániel új fordítása. Nem káromkodva, de a ma és a közelmúlt szlengjét használva repíti el a nézőt a didaktikus színházból a hétköznapok természetes egyszerűségébe. Az előadás műfaja – azaz a paródia – komoly stílusismeretet követel, melyet a rendező, Novák Eszter tökéletesen megold azzal, hogy összegyűjti a két műfaj, a musical és a B kategóriás sci-fi-horror összes jól ismert karakterét és fordulatát, majd ezeket kifordítva tárja elénk.

Méregzöld pompa és fekete kosz

A színpadra perdülő három Skid Row-i lány (Márkus Luca, Kovács Patrícia, Majsai-Nyilas Tünde) frizurája, ruhája és fülbemászó dalai segítségével a 60-as évek Amerikáját idézi. A műfaji időtlenséget azonban az is jelzi, hogy a három lány állandó jelenléte mégis leginkább a görög tragédiák karához hasonlít, hiszen a darabot folyamatosan kommentálva hathatósan segítenek a szereplők mélyebb megismerésében.

Történetünk egy virágboltban játszódik, amely elhelyezkedése miatt gyér vásárlóközönséggel bír, hiszen a gettó, Skid Row közepén áll. A díszlet a virágbolt belseje, körös-körül virágok vödrökben, vázákban. A háttérben láthatjuk az óriási, koszos kirakatüveg mögött futó utcát és a bolt bejáratát, amely fő be- és kijáratkéntként szolgál majd az előadás alatt. Az egész díszlet méregzöld színben pompázik, de ezen szín harsányságát tompítja a fekete kosz, amely mindent ellep.

Megismerjük a bolt kapzsi tulajdonosát, Mr. Mushnikot (Seress Zoltán) és az önértékelési zavarral küzdő eladólányt, Audrey-t (Radnay Csilla).

A lány késve, monoklival szeme alatt érkezik munkahelyére, így már a darab elején megjelenik egy olyan téma, amely a vígjáték felszíni könnyedségéből mélyebb szintekre ránt: hogyan kerül valaki egy ilyen bántalmazó kapcsolatba, és miért marad benne?

Audrey egyik válasza egyszerűen hangzik: „Itt a Skid Row-n nincsenek kedves fiúk.” Állítására cáfolatként érkezik színre Seymour (Orosz Ákos), a bolt ügyetlen botanikusa, akiről már első pillanatban kitűnik, hogy fülig szerelmes a lányba. Seymour kétbalkezessége és jóhiszeműsége miatt könnyen válhatna nevetségessé, Orosz Ákos alakításában azonban egyszer sem nevetjük ki a fiút. A paródia nem parttalan, a rendező kiváló arányérzékkel tartja meg a darab harmóniáját. Orosz Ákost is általában maszkulin, erős karakterekben láthatjuk a színpadon (A dzsungel könyve: Sír kán, Tóték: Őrnagy), így elsőre különösnek találhatjuk ebben a szerepben, azonban olyan őszinteséggel alakítja ezt az alázatos fiút, hogy szörnyű tettei ellenére is csak szeretni lehet őt az előadásban. Alázata abban is megmutatkozik, hogy Audrey iránti szerelme tiszta és elkötelezett, nem gondolja, hogy méltó lenne szerelmére.

A bonyodalmak és a dráma azzal kezdődik a színpadon, hogy a bolt fellendítése érdekében Seymour egy egzotikus kis virágot tesz a kirakatba, hogy becsábítsa a vásárlókat. Bár Mr. Mushnik kétkedve fogadja a „nyominger kis növényt”, a terv sikerrel jár, sőt messze túllő a célon: elterjed a hír, és beindul az üzlet: rádióműsorok, címlapok, vásárlók tömege keresi fel a kis virágboltot, hogy láthassák az Audrey II névre hallgató növényt.

A paródia innen már groteszkbe fordul, ahogy a Hoffer Károly és Fodor Viola tervei alapján készült Audrey II, ez a különböző méreteiben is a húsevő növények alakjával és színével rendelkező tüskés báb kibontakozik a színpadon.

Első méretében leginkább egy rózsaszín kaktuszhoz hasonlít, de a Seymour ujjából kicseppenő vérre kinyílik a tüskés burok, és megjelenik az enni, beszélni, énekelni tudó óriásvirág (Herczeg Tamás / Vatamány Atanáz).

Sor kerül Seymour első rádióinterjújára, amelyről Audrey elkésik, a boltba érve csak a három Skid Row-i lány fogadja. Az Audrey-t játszó Radnay Csilla magával ragadóan alakítja a sanyarú sorsú, rossz múltú, de változásra vágyó lányt. Gyönyörűen énekel álmáról, egy zöld miliőről: egyszerű, kertvárosi élet egy olyan kedves fiúval, mint Seymour. Éneke alatt a három Skid Row-i lány a háziasszonyok elfoglaltságait (vasalás, mosás) imitálják, ezzel csempészve nevettető síkot a megható jelenetbe. A paródia itt viszont nem groteszk, hanem egy kedvesen bájos, igazi musicalhangulatú szálat vesz fel.

Novák Eszter dinamikus rendezése egyszer sem hagyja unatkozni a nézőt. Precízen elhelyezett nyugvópontokkal megakadályozza, hogy monotonná váljon a darab.

Remek egyensúlyt teremtve ad időt a nézőnek nevetni, szomorkodni, gondolkodni. Így robban be a színpadra Dr. Orin Scrivello (Brasch Bence), a fogorvos, Audrey barátja. Karakterének fontos tartozéka a dinitrogén-oxid, más néven nevetőgáz, amelyet kézfejéhez erősített szívószálon keresztül adagol magának. A szippantást és az utána felharsanó nevetést a hangszórókon keresztül, felerősítve hallhatjuk, a paródiát itt mintegy az ordító harsánysággal aláhúzva. Orin fekete-piros műbőr dzsekiben parádézva mutatkozik be a nézőknek egy fergeteges dallal, majd ledöntve a negyedik falat, kiszól a nézőkhöz: „Szia bátyus, helyzet?” Gyorsan megvizsgálja pár ember fogát a színpadról, majd ráveszi az egész közönséget, hogy egyszerre mondják: „Á”. A Brasch Bence alakításában megjelenő Orin kellően antipatikussá válik a nézőnek ezzel a feltűnősködéssel, azonban ügyesen használja ki a karakter szélsőséges jellemvonásait, és nem merül el a ripacskodás mocsarában, amit ez a harsány, negatív karakter oly könnyen magával hozhatna.

Groteszk ötletparádé

Orin a szkeccs után megérkezik a bejáraton keresztül a boltba, és gyorsan ellátja Seymourt egy jótanáccsal: „Bazi nagy aranytojást tojó növényszerű tyúkod van, dobbants innen!”, majd kirugdossa barátnőjét a boltból. Seymour, miután végignézte, ahogy szerelmét bántják, felháborodottan fakad dalra. A rendező azonban itt sem hagyja, hogy a közönség beleélje magát a szomorú helyzetbe, hiszen keménykalapban, vörös rózsával tűnik fel máris a színen Mr. Mushnik, és egy fergeteges tangó keretében fiává kéri Seymourt. Ez a szenvedélyes tánc a színészek fizikai adottságainak eltérésétől még komikusabbá válik.

A Mr. Mushnikot alakító Seress Zoltán nem elnagyolt mozdulatokkal, nem is nagy hanggal, de precízen elhelyezett hangsúlyokkal, és megfelelő helyen tartott szünetekkel nevetteti meg a közönséget.

Audrey II mohósága gyilkosságot követel a fiútól, amit Seymour természetétől fogva hevesen megtagad. A növény azonban tovább győzködi: „Hát nem ismersz senkit, aki megérdemelné?” Orin szinte jelentkezik erre a szerepre, mikor berúgva a bolt ajtaját, belöki Audrey-t a színpadra. És íme egy újabb példa, hogyan emeli ki a mélyen tragikus helyzeteket a rendező egy-egy komikus elemmel: a lány a néma segélykiáltás kézjelét mutatva próbál menekülni a helyzetből, de Seymour nem érti a jelet, és boldogan visszainteget a lánynak. A fiú azonban nem bírja tovább nézni, mit művelnek szerelmével, és hagyja magát rábeszélni a szörnyű tettre, azaz megeteti Orint a növénnyel.

Mikor Seymour meglátogatja rendelőjében a fogorvost, a helyszínváltást egy fehér előfüggöny leengedésével oldja meg a rendező, ezzel teremtve meg a steril orvosi környezet hatását a díszlet teljes átrendezése nélkül. Seymour gyilkos tervvel érkezik a rendelőbe, ám jellemének jósága miatt mégsem bírja meghúzni a ravaszt. Orin pedig mit sem törődve a pisztollyal, kezelésbe veszi a fiút. Az operációhoz a nevetőgázzal kívánja magát elkábítani, amihez különleges maszkot vesz, és a groteszk helyzetet csak tovább erősíti, amikor a függöny mögül egy hatalmas aranyozott búvárfelszereléssel lép színpadra. Ettől a felszereléstől viszont nem tud szabadulni, és ezért a gáz meg fogja ölni. Seymour ekkor hatalmas döntés előtt áll: vagy segít, és megmenti Orin életét, vagy nem tesz semmit, és a fogorvos magától meghal. Végül utóbbi mellett dönt, így lehetőséget ad Brasch Bence figyelemre méltó alakítására, aki öt perc hisztérikus nevetés után is képes tiszta hangon előadni Orin hattyúdalát.

Egy újabb ötletes megoldás, ahogy a fehér előfüggönyt vetítővászonként használva, felvételről nézhetjük végig, hogyan darabolja fel Seymour Orint egy baltával. Mikor a függöny szétnyílik, megpillantjuk, ahogy botanikusunk az immár kétméteres növénybe adagolja a fogorvos maradványait. A növény megállíthatatlan növekvésének borzalmas képével engedi az előadás szünetre a nézőt.

A második felvonás ugyancsak lendületesen kezd, a bolt úszik a megrendelésekben, folyamatos a telefoncsörgés, rohangálás. Audrey II végső méretében terpeszkedik a színpadon, és még a zsinórpadlásról is lógnak vércseppre emlékeztető indái. A virág vagy három méter magas, leginkább egy hatalmas gyomorhoz hasonlító, folyamatosan lüktető, emésztő bélrendszer. Indái kezekként kapják el áldozataikat, és oldalt nyíló piros szívószálfogakkal befedett száján keresztül fogyasztja el Orin után következő áldozatait. Tetejéről drótokkal felemelhető, sátorszerű virág emelkedik fel, így adva helyet a beszélő bibének. Az egész virág látványa gusztustalan és groteszk, viszont a hatalmas báb rendkívül élő: remeg, türelmetlenkedik, biztat csupán egy-egy mozdulattal.

Mikor Audrey tanácsára Seymour is felújítja ruhatárát, hiszen a címlapfotókhoz jól kell kinézni, már neonzöld garbóban és kígyómintás kabátban jelenik meg büszkén a lány előtt.

A szereplők jelmezében a történet előrehaladtával egyre több zöld szín jelenik meg a növény és a pénz elhatalmasodását jelezve,

így cserélődik le Mr. Mushnik nyakkendője és gumikesztyűje, Seymour ingje, majd a három Skid Row-i lány ruhája. Csak Audrey jelmeze lesz színeiben egyre tisztább, utolsó ruhája hófehér.

A tragédiák sora végtelennek tetszik, és Audrey II. következő eledele már Mr. Mushnik lesz. Mikor meggyanúsítja Seymourt Orin halálával kapcsolatban, a fiú megijed, hogy mindent elveszít, és egy trükkel ráveszi mostohaapját, hogy benézzen a virág belsejébe, amely rögtön el is fogyasztja őt. Számos nagy ember keresi fel a bűntudattól kínlódó botanikust különböző ajánlatokkal: Bernstein, Mrs. Luce, Skip Snip, mind Szántó Balázs alakításában, aki külön említést érdemel, hiszen hét szerepet játszik végig az előadásban, az előző három mellett a Csavargót, a Vevőt, a Riportert és végül Patrick Martint is mind ő formálja meg. Karakterei harsányak és önteltek, de mindegyik hordoz magán egy-egy sajátos jellemvonást – legyen az a jelmez, a járás- vagy beszédmód –, amellyel elkülönül a többi szereptől.

Mikor az éhező növény végül megszólítja, magához csalogatja, majd halálosan megsebesíti Audrey-t, a rendező továbbra sem hagyja a nézőt a szomorú halál fájdalmával eltelni, hanem telepakolja Audrey utolsó énekét apró gegekkel: a lány újraéled, majd újból meghal, a virágból kiinteget, és szívecskét küld Seymour-nak.

Ám a finálé ötletessége teszi végképp hatásossá a tragikomédiát a nézők felé tett utolsó, őket immár fizikailag is megérintő gesztussal. Seymourt felkeresi egy cég, amely terjeszteni és szaporítani akarja Audrey II-t. Ő megrettenve a gondolattól el akarja pusztítani a virágot, de már késő, a növény túl erős, sem golyó, sem patkányméreg, sőt még bozótvágó kés sem tudja megölni. Végül maga Seymour is táplálékká válik, és már semmi sem áll Audrey II és célja, a totális viráguralom között. A zsinórpadlásról Audrey II bimbói ereszkednek le, és a nézők között osztogatják szét a virág magvait babok formájában. A virág ezzel immár nem pusztán csak a nézőktől távoli, és éppen ezért biztonságos színházi világban létezik, hanem onnan kiszabadulva bekúszik a való világ síkjába: a rémisztő történet valóságossá válva folytatódik közöttünk.