„Mélyérzés” – A Kortárs folyóirat decemberi számának ajánlója

Ágh István elmúlással szembenéző sorai és egyre szaporodó hitvesi lírája, Markó Béla szonettjei, Marno János egymásba csúszó és újra kitisztuló és Sajó László vendégszövegekkel átszőtt versei hangsúlyosan foglalkoznak a gyásszal, az elmúlással, a szeretettel és a hiánnyal. Bravúros versek nagy költőktől. Álljon itt négy idézet minden magyarázat helyett:

„sietni kell, mert akik nem rohannak, / a létezés javairól lekésnek, / hajnaltól futnak, szavakat hadarnak, / mögöttük fáradt, megelőzött élet.” (Ágh István: Megelőzött élet)

„Zuhanni tehát gyönyörűség is, nem csak steril borzalom, könnyűvé válsz, mint egy bóbita, a pitypang sapkája, szétspriccelhetsz, mint a kutyatej, kint a mezőn, ahová nem ér el a kenyérgyár hajnali szaga. Csak óvatosan a szóval! Tartózkodjunk a költészetre emlékeztető alakzatoktól.” (Marno János: Nem-vers vers)

„Olyan ez, mint amikor nem akadt / a tánchoz partner valamelyik lánynak, / de aki éppen társ nélkül maradt, / beáll középre, elképzel magának // valakit, majd karját előrenyújtva / komédiázik, hangtalan repül, / ide-oda pörög, szemét behunyja, / és mintha már nem lenne egyedül” (Markó Béla: A művészet hasznáról)

„ez itt az elkamínó kanosszája / önkéntes remete se pornó se nő / még van levegőd amíg pálinkád van / itt se menekülhetsz el magad elől” (Sajó László: turnus)

„Tovább írom magánkrónikám, legfeljebb megszakad, és nem lesz Alkonynapló 2. A tárgy ugyanaz, és a késztetés is, hisz még élek, és öreg is vagyok, úton a vég felé. Ezenfelül a napló, mint olyan, továbbra is adekvát megnyilatkozási forma. Azzal, hogy követi hullámzását, nemcsak leginkább megfelel lelkiállapotomnak, de úgy enged személyesnek lennem, hogy egyúttal megköveteli a tárgyilagosságot is.” Folytatódik Oravecz Imre fikciós naplója, amelyben a mindennapi élet történéseit átszövi az emlékezés, az életesemények aprólékos elemzése.

A naplóknál maradva, utolsó részéhez érkezett a Kortársban Szilasi László szeptember óta közölt, naplóbejegyzésekből álló kisregénye, amely szintén kapcsolódik a halálhoz, egy gyászfolyamatot mutat be.

Bene Zoltán Mélyérzés című novellája egy rendkívül nehéz erkölcsi dilemmával szembesít bennünket: mennyire és meddig tartozunk felelősséggel valakiért, akit egyoldalúan szeretünk?

A próza rovatban ezeken túl mindenképp érdemes fellapozni Hász Róbert, Benedek Szabolcs és Makó Ágnes novelláit is.

„Nekem a színház nem a magamutogatásról szól, inkább valami mentőövet jelent a mindennapokban. Mindig jobban tetszett a színpadi valóság, mint a való élet.” Teszárek Csaba bábművész mesél nekünk, akivel Rosznáky Emma készített interjút ennek a szakmának a varázsáról: „A bábszínházat nézve egy nagyon mély, zsigeri élmény is vissza tud jönni, amihez könnyű kapcsolódni: ahogy a tárgyakkal megismerkedtünk még kisbabaként, az a mánia, hogy mindenhez hozzáérjünk, mert a környezet megismerésében a tapintás kulcsfontosságú szerepet játszik. Igen, mindezt tudja jelenteni a bábszínház.”

Az Odüsszeia történetét sokféleképpen feldolgozták már, így nem meglepő, hogy musical is született a mű alapján. Nagy Orsolya ebbe a világba kalauzol EPIC: The Video Game című tanulmányában, amelyben amellett érvel, hogyan lehetne az EPIC: The Musical című művet újragondolni videójáték-adaptációként.

A kritikák közt Papp Ágnes Klára (Transzilvanizmus – Eszmék, korok, változatok) és Turai Laura (Babics Imre: Dérkristályok Növekvő Sóhajából) írásait olvashatják.

A lapszámot Knyihár Amarilla és Pokorny Attila munkáival illusztráltuk.

A Kortárs decemberi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.