A formabontó, látványközpontú kiállítások forradalma – Light art és immerzív kiállítások napjainkban

Az immerzív kiállítások az összes érzékszervünkre kívánnak hatni, ezzel bevonva a látogatókat a látványba, amelynek gyakran aktív részesévé is válhatnak az interaktív paneleknek köszönhetően. Az ehhez hasonló innovatív megoldások már Budapestre is elérkeztek a Párizsi udvarban nemrég megnyílt állandó kiállítótérrel. Ezenfelül, közel egy éve nyitotta meg kapuit a fényművészetet reprezentáló Light Art Museum is, amely a technika, a tudomány és a művészet révén igyekszik szólni a nézőkhöz. Ezek a formabontó terek lehetőséget biztosítanak a hazai és a nemzetközi digitális művészettel foglalkozó alkotóknak, hogy bemutatkozzanak, és új nézőpontjaikkal ismertessék meg a látogatókat. A legújabb technológiákat felhasználó kiállítások mágnesként vonzzák a látogatókat. Azonban felmerülhet a kérdés, hogy vajon tekinthetők-e művészetnek, vagy inkább egyfajta nézőcsalogató látványosság. Milyen hatást gyakorolhatnak a hagyományos művészetközvetítésre az új kiállítóterek? Van-e kulturális missziójuk? A profitorientált vállalkozás hátterében vajon céljuk-e művészeti értéket közvetíteni, vagy inkább szórakoztatóipari produkcióknak tekinthetők?

Művészet és látványipar

A múzeumi magas művészet és az alkalmazott művészetek határán ingadozó, kísérletező iparág megértéséhez elsősorban a tartalma és a fő célkitűzéseinek feltárása juttat minket közelebb. A közismert művészek alkotásait újraértelmező immerzív kiállítások felbontják a hagyományos néző-műalkotás viszonyt, ugyanis a műélvezők nem lépnek közvetlen kapcsolatba az alkotásokkal. Vetítések, installációk révén sejtetik meg az adott alkotó stílusát, ezáltal megkönnyítve a befogadást. Különösen a kortárs alkotók munkásságának a megértése kívánja meg a befogadótól az értő figyelmet és az alkotásra fordított energiát. A művész és a néző közös hozzájárulása szükséges a műélvezethez. Az alkotások csak azok számára tárják fel magukat, akik időt szánnak rá, és képesek megnyitni tudatukat, hogy a mű megszólíthassa őket. A tömegeket megcélzó fényművészeti és immerzív kiállítások leveszik a látogatókról a felelősséget. A látvány gyakran önmagáért beszél, bármilyen intellektuális tevékenység nélkül is felfogható. Ebből kifolyólag a magas művészettől bizonyos mértékig elhatárolódnak az ehhez hasonló produktumok, ugyanis nem feltétlen a művészet iránt valóban érdeklődő, szűkebb réteg megszólítására törekszenek. A befogadás struktúráját megváltoztatva, a hangsúly sok esetben az élménynyújtásra, valamint a szórakoztatásra tevődik át, ezzel más célközönség érdeklődését kelti fel. Azonban a tömegkultúra kategóriájába sem feltétlenül sorolhatók, mivel az elkápráztatáson túl számos kiállításuk szolgál egyfajta magasabb rendű célt, amely elgondolkodtathatja a látogatókat. Legyen szó a fizikai törvényeinek megkérdőjelezéséről, a szakralitásunk feltérképezéséről vagy a globális felmelegedés hatásairól. Egyfajta átmenetet képezhetnek a múzeumi magas művészet és a kreatív ipar, más szóval látványipar között. Ugyan nem kérdéses, hogy ez a profitorientált vállalkozás a magas belépőárakban, valamint az intenzív marketingkampányok mellett a művészeti produktumokon is számos esetben megmutatkozik, azonban túl kell lépni a művészet idealizálásán, és be kell látni, hogy a gazdasághoz fűződő viszonya mindig is jelen volt, ráadásul fennmaradásának egyik jelentős feltétele.

Formabontó megoldásai, amelyek a legújabb technológia vívmányait felsorakoztatva mutatják be a 21. századi médiaművészetet, ugyanolyan mértékben kedvezhet is a hagyományos művészetközvetítésnek. 

A látványipar a kortárs kulturális szcénában egyre inkább jelen van, olyan közönséget is megszólít, akiket a múzeumi légkör távolságtartásra int.

Bizonyos mértékig feloldhatja a kortárs művészet iránt érzett nézői elidegenedést.

A múzeumpedagógiai foglalkozásokkal kísért tárlatok kiváló eszközként szolgálnak a vizuális edukációra, amely felkeltheti az érdeklődést a művészet iránt. Egyfajta hidat biztosítanak az elidegenedő látogatók és a magaskultúra között. Már a múzeumokban is egyre nagyobb igény van a digitális szemléltető eszközökre, valamint a különféle látványelemekre. Természetesen kurátori koncepciótól függően különféle immerzív kiállításokra találunk példát. Nemzetközi szférában a Vincent van Gogh művészetét népszerűsítő rendezvények a legelterjedtebbek, különösen Amerikában, valamint Európában. A digitális panelekkel körbehálózott térben a művész jellegzetes dinamikus ecsetvonásai kelnek életre, és kezdenek mozgásba, körbevéve a látogatót. 

A zenei aláfestés révén fokozzák a szó szerint bevonódást, belemerülést jelentő immerziót, amelyet a különféle illatos aromák használata is elősegít.

Valóban innovatív átdolgozása Van Gogh művészetének, azonban munkásságának valódi esszenciája abban rejlik, ahogy a dinamikus mozgás érzetét képes volt egy síkbeli alkotáson érzékeltetni. Vehemens festéstechnikáját csak a művel való valódi találkozás révén lehet megérteni. Hasonló példaként szolgál a Bécsben található Marx Halléban megrendezésre kerülő immerziv Klimt-kiállítás, amely szintén multiszenzorális élménnyé alakítja az osztrák festőművész szecessziós vonásait. Fényinstallációkon, valamint VR-szimuláción keresztül keltik életre Klimt jellegzetes motívumait. Ugyan a látogatók nagy valószínűséggel elsősorban az exkluzív látványélmény miatt tekintik meg ezeket a kiállításokat, szegről-végről megismerkedhetnek alkotókkal, valamint saját korunkra is reflektáló művekkel, mely felébresztheti bennük a képzőművészet iránti érdeklődést.

Magyarországra is lassan beszivárogtak a nagy költségvetésű, újmédia-művészetet reprezentáló kiállítások. Az első budapesti immerzív kiállítás a Párizsi udvarban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A hasonló tárlatok a tartalmuk kivitelezéséhez változatos technológiai megoldásokkal szolgálnak. A Párizsi udvarban az interaktív vetítésektől kezdve a különböző frekvenciákon rezgő padlón át számos innovációt beépítettek a kiállítóterekbe, összefűzve azokat a szakralitással, amely összekapcsolja az alkotásokat. A technológia kreatív használata csak eszközként szolgál, alávetve magát a kiállítás eszmei koncepciójának. A transzcendentális élményt, amelyet a szakralitásban való elmélyülés során érzékelhetünk, az optikai illúziók, a fényjáték és a hangélmény együttes hatásával igyekszik kifejezésre juttatni a tárlat.

Szakralitás és természettudomány

A kiállítótermek más-más aspektusából közelítik meg a szakralitást. A Cinema Mystica alkotócsapat célja a hazai, valamint a közép-kelet-európai újmédia-művészek támogatása. A galériában 21 installáció mellett vetített terek, rövidfilmek és 3D-nyomtatott szobrok is megtekinthetők. A legmodernebb vívmányok felhasználására az Aedan nevezetű installáció szolgál példaként, amely egy ChatGTP-alapú interaktív alkotás. A látogatók, belépve a szobor érzékelő terébe, kérdéseket tehetnek fel neki. A befogadói élmény a fizikai tapasztalaton alapszik. A spiritualitás megragadásának egy módját a The Garden nevet viselő installáció érzékelteti, amely egy életfát jelenít meg. A fa szerkezete egy LED-es fényinstalláció, amely egy interaktív padlóval felszerelt terem közepén tornyosul egészen a második emeletig. Az ehhez hasonló nagy költségvetésű immerzív kiállítások gazdag palettájával találkozunk szerte a világban, népszerűségük a szórakoztató jellegükből adódóan egyre csak nő.

A fény és a sötét, a technológia és a művészet kettősége a fénymúzeumokban is ugyanúgy megfigyelhető, mint az immerzív kiállításokon, kisebb-nagyobb hangsúlyeltolódásokkal.

A természettudományos megfigyelések művészi kifejezése a fő mozgatórugója a budapesti Light Art Museum legújabb kiállításának, amely a Superluminal címet viseli. A Light Art Museum célja a hazai, valamint a nemzetközi fiatal művészek támogatása. A fényművészet egy, a sötétség és a fény kontrasztján alapuló, változatos technológiákat alkalmazó művészeti forma, amely sok esetben elszakadt a hagyományos esztétikai megközelítéstől. Az alkotások létrehozásához sokszor olyan képességek is szükségesek, mint a programozás. Az alkotók ismeretei kiterjedhetnek a különféle természettudományos megközelítésekre. Ezek az új képességek és ismeretek túlmutatnak a hagyományos alkotóktól elvárt kompetenciákon, a művészetekre jellemző emberközpontú megközelítés helyett a tudományos vizsgálódás felé kacsintgatnak. A hágai Királyi Akadémián ArtScience néven önálló képzés is létrejött a tudományos művészet iránt érdeklődőknek.

Szeptemberben nyitotta meg kapuit a nemzetközi művészek munkáit bemutató Superluminal című kiállítás a volt Hold utcai piac csarnokában. A superluminal a fénynél gyorsabb sebességet jelent. A kiállítótérré alakított vásárcsarnokban találhatunk lézerinstallációt, amely a szupernóvák keletkezését igyekszik demonstrálni, illetve az elsötétített kiállítóterekben a kinetikus művészet is helyet kap, amelynek Moholy-Nagy László az egyik legjelentősebb képviselője. A digitális jelenségek analóg feldolgozásának egyik kiemelkedő megoldása a képalkotásban bekövetkező hibát demonstráló installáció. A fehér zaj címet viselő alkotáson tízméteres kifeszített VHS-szalagokat láthatunk. A szalagok hátsó megvilágítása, valamint ventilátorokkal előidézett rezgésük olyan hatást kelt, mint amikor a televíziókészüléken adáshibát érzékelünk. A látványos installációkon túl társadalomkritikát is magukban rejtő alkotásokat is megfigyelhetünk. A környezetünkhöz fűződő viszonyunkról, valamint az elanyagiasodott világunkról fogalmaz meg éles kritikát egy, az emeleten található üvegház-installáció. A fóliadoboz hatását keltő térben folyamatosan mérik műszerekkel az elültetett búza növekedését, így a ráfordítások éppen aktuális költsége is nyomon követhető. Ez a természeti erőforrások értékét is anyagi viszonylatokban mérő társadalmunkra szolgál érzékeltető példaként.

A múzeumpedagógiai foglalkozásokkal kísért tárlatok a vizuális edukáció kiváló eszközeként is szolgálnak egyfajta hidat biztosítva az elidegenedő látogatók és a művészet között. Nem mellesleg éppen az a legnagyobb ereje a látványközpontú kiállításoknak, hogy abban a világban, ahol a vizualitás áll a központban, eljuthat a fiatal generációkhoz is. Mivel ők építik a jövőt, amelyben helyet biztosíthatnak a művészetnek is – amennyiben igényt éreznek rá. Az igény pedig akkor merülhet fel, ha hozzájuk szólnak az alkotások, amelyek reflektálnak a mindennapjaikra, elgondolkodtatnak, segítenek eligazodni a világban, megérintenek, és színesítik a hétköznapjaikat.