„Olyan hivatást kerestünk, amelyben megtaláljuk az alkotás örömét” – Interjú Sümeghy Claudiával, a JUNO11 ügyvezetőjével

A JUNO11 produkciós cégként indult. Miért döntöttetek úgy, hogy beléptek a forgalmazói piacra is, és a saját címeitek mellett külföldi filmeket is elhoztok a magyar mozikba?

A JUNO11-et akkor indítottuk el a férjemmel, Topolánszky Tamás Yvannal, amikor rendező-producer alkotópárosként közösen belevágtunk a filmkészítésbe. Olyan hivatást kerestünk, amelyben megtaláljuk az alkotás örömét. Először 2018-ban fogalmazódott meg bennünk a filmforgalmazói piacra való belépés gondolata, amikor elkészült az első filmünk, a CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot. Mivel hivatalosan tévéfilmnek számított, egyik hazai disztribútor sem vette meg a vetítési jogait, így végül a JUNO11 és a Soldivision alternatív filmterjesztő cég közös forgalmazásában került a mozikba. Amikor a JUNO11 gyártásában elkészült a Magasságok és mélységek, több forgalmazóval tárgyaltunk, többek között a Mozinettel is. Rendkívül nagyra tartjuk a munkájukat, kiváló alkotásokat hoznak be Magyarországra, Böszörményi Gábor [a Mozinet ügyvezető igazgatója – a szerk.] fantasztikus szakember, de mivel náluk abban az időszakban több film is megjelent, illetve Sterczer Hilda személyes érintettsége miatt nagyon figyelni szerettünk volna a kommunikáció módjára, mégis a saját forgalmazás mellett döntöttünk. Miután moziba került a Magasságok és mélységek, a stáb, a Nemzeti Filmintézet és a közönség visszajelzése is egyértelműen pozitív volt.

Már ekkor érlelődött bennünk a gondolat, hogy meg kéne próbálkoznunk külföldi filmek terjesztésével is.

Ebben nagy szerepet játszott, hogy elvégeztem egy külföldi producerképzést, és jelentősen megnőtt a nemzetközi kapcsolati tőkénk. Elkezdtünk egyeztetni külföldi forgalmazókkal, és több filmbe is beleszerettem. Fontos motiváció volt az is, hogy producerként nem az Excel-táblázatok szerkesztése, hanem sokkal inkább a kreatív munka inspirál. Három-öt év eltelik, mire egy filmterv megvalósul. A folyamat legizgalmasabb része számomra a film üzenetének megfogalmazása, márkaépítése és a közönséghez való eljuttatása, de erre csak sokévente van lehetőségünk. Így, hogy külföldi alkotásokat is bemutatunk, sokkal többet tudunk foglalkozni a munka azon részével, amelyet a legjobban szeretünk.

Milyen típusú filmeket szeretnétek elhozni a magyar közönségnek?

Próbáltunk találni egy „piaci rést”, egy kevésbé érintett szegmenst, ahová jellemzően nem a fesztiválkedvencek tartoznak. Nagyon jót tenne a magyar közönségnek, ha látná ezeket a filmeket. Úgy nevezzük őket, hogy lélekemelő filmek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindegyik végig vidám vagy vicces, inkább az jellemző rájuk, hogy hozzáadnak valamit az életünkhöz úgy, hogy közben nem nyomasztanak. Jó példa erre a Magasságok és mélységek, amely rendkívül nehéz film, de egy teljesen más lélekállapotba helyezi a nézőt, aki – még ha sír is – végül felszabadultabban jön ki a vetítésről. A filmválasztásnál nem műfaj szerint döntünk. Volt olyan alkotás, amelybe azért szerettünk bele, mert nagyon különleges atmoszférával rendelkezik. Ilyen a Wim Wenders produceri felügyelete mellett készült Roving Woman című road movie, amellyel forgalmazóként debütáltunk.

Miből áll a munkád a JUNO11 ügyvezetőjeként és a forgalmazói részleg stratégiai vezetőjeként?

Az ügyvezetői feladatok mellett a nálunk készülő filmekben vezető producerként veszek részt. A forgalmazói vonalon a filmek kiválasztása és a hosszú távú stratégia meghatározása a feladatom. Természetesen ebben is kikérem Tamás véleményét, hiszen rendezőként és art directorként teljesen más szemmel nézi a filmeket, mint én. Az alkotásokat, amelyek a látókörünkbe kerülnek, a JUNO11 teljes csapatával, közösen nézzük meg, beleértve Molnár Kata Orsolya marketingvezetőt és Teszler Tamás forgalmazási koordinátort, valamint a többi kollégát és a gyakornokokat is, és együtt értékeljük, mint egy fókuszcsoportos kutatásnál.

Mennyire nehéz eljuttatni a magyar közönséghez a külföldi szerzői filmeket?

Nem egyszerű. Arra is nehéz rábírni a hazai nézőket, hogy elmenjenek moziba. Mégsem látom reménytelennek a helyzetet. A mozi még az áremelkedések után is megfizethető szórakozási formának számít. Úgy látom, hogy még mindig óriási ereje van a közösségi filmnézésnek. 

Szerintem azért nehéz becsalogatni a nézőket a szerzői filmekre, mert nem azt a szemléletet kapták gyerekkoruktól, hogy ezek jók, értékesek.

Már az általános iskolában elkezdődik az a fajta edukáció, amely később meghatározza egy egész ország filmfogyasztási szokásait. A csehek és a lengyelek rengeteg hazai tartalmat fogyasztanak, mert büszkék a saját filmjeikre. Szerencsére Magyarországon javul a helyzet, és ebben a Nemzeti Filmintézetnek is nagy szerepe van, de sajnos a magyar filmnek és a szerzői filmnek még mindig van egy pejoratív kicsengése. Sokan azt hiszik, hogy a szerzői alkotások szükségszerűen nehezen befogadhatóak, pedig ide sorolható Quentin Tarantino vagy Woody Allen összes filmje, amelyeket mindenki imád.

Mint szóba került, a JUNO11 filmmarketinggel is foglalkozik. Mitől lesz sikeres egy film kommunikációja 2023-ban?

Erre van egy nagyon egyszerű válaszom: a lelkesedéstől. Egy olyan piacon, mint a magyar, tudjuk, hogy vannak hozzávalók, amelyekkel tuti biztos lehet a siker, mint például egy hollywoodi sztár szereplő, de ezekkel a hozzávalókkal mi nem rendelkezünk. Mi hazai alkotások gyártási filmmarketingjében segédkezünk, és ott nagyon fontos, hogy a filmre egyedileg szabott megoldásokat ötvözzük azokkal a klasszikusabb technikákkal, amelyekre fogékony a hazai közönség. Tehát akár az alkotó által arthouse filmnek, azaz művészfilmnek szánt alkotásban is megtalálni azokat az elemeket, amelyek szélesebb közönség érdeklődésére számíthatnak, és a legfontosabb kommunikációs eszközök megalkotása során azokra picit nagyobb hangsúlyt helyezni. Ez egy nehezebb út, mert néha felzaklatja a rendezőt, hogy kiemelünk egy motívumot, színt vagy karaktert, ugyanakkor azt próbáljuk megértetni vele is, hogy a cél az, hogy a film és a mondanivalója minél több emberhez elérjen, és minél több emberre hatással legyen. Ezt sokszor a rendező nem fogadja el az elején, de amikor jönnek az eredmények és a pozitív visszajelzések, belátja, hogy indokolt volt. Pont emiatt olyan produkciókkal szeretünk legjobban dolgozni, ahol az alkotók (rendező és producer) értik, hogy mi a játéktér, hogyan érdemes pozicionálni a filmjüket itthon, és bíznak bennünk. Ilyen volt például Baranyi Benő első filmje, a Zanox – Kockázatok és mellékhatások. Bár a tuti receptet mindenki lázasan keresi, amire biztosan szükség van egy sikeres kampányhoz 2023-ban, az a korábbi kampányok elemzése, a folyamatos megújulás, a közösségformálás és a kiapadhatatlan lelkesedés.

A sajtóanyagban említetted, hogy a JUNO11 csapatában és a vezetőségében is jóval több a nő, mint a legtöbb cégnél. Ez mennyire volt tudatos döntés részedről?

Nem volt alapkoncepció. Bár többségben vannak a női dolgozók, de nagyon jól együtt tudunk dolgozni a férfi kollégákkal is. Úgy szoktam fogalmazni, hogy nálunk olyan karakterű nők dolgoznak, akik jól bírják a tempót, jól reagálnak váratlan helyzetekre, és értik a férfihumort. A cégépítés során azt tapasztaltam, hogy könnyebb nőkkel dolgozni, mert a férfiak inkább „ihletett állapotban” szeretik végezni a munkájukat, a nők pedig inkább „jó tanuló” típusok. Egy cég épülése során kulcsfontosságú lehet ez az attitűd. Azt is megfigyeltük, hogy a legtöbb magyar forgalmazót férfiak vezetik, így talán a filmválasztás során is megmutatkozik majd, hogy a JUNO11-ben a női munkatársak vannak túlsúlyban.

Többek között a DVNA című sorozatterven dolgoztok jelenleg. A posztapokaliptikus drámához már 2016-ban készítettetek egy kedvcsináló előzetest, amely gyorsan bejárta a sajtót. Mi ihlette az alkotást, és mikor láthatja a közönség?

Tamásnak volt egy rémálma egy eltűnt tóról. Később, amikor a Szabadság hídon utazott a villamoson, elképzelte, milyen lenne, ha eltűnne a víz a Duna medréből. Ez a vizuális előkép ihlette a DVNA-t. A trailer Tamás diplomamunkája volt egy rövid szinopszis alapján, amelyből nagyjátékfilmet szerettünk volna készíteni. Később rájöttünk, hogy talán mégsem egész estés filmet kéne forgatni a történetből. 2017-ben megkaptuk a gyártási támogatást a CURTIZhez a Magyar Média Mecenatúrától, és mivel rendező-producer alkotópárosként akkor még nem tudtunk egyszerre több filmmel foglalkozni, a DVNA ötlete parkolópályára került egy időre. Amikor a Nemzeti Filmintézet kiírta a pályázatot a televíziós sorozatokra, rájöttünk, hogy a minisorozat lenne a legjobb formátum a DVNA-nak, ezért beadtuk a filmtervünket. Mivel úgy éreztük, hogy a történelmi témájú sorozattervek hamarabb valósulnak meg, a nyílt ablakos rendszerben folytattuk a pályázást. Nemrég lezártuk a forgatókönyv fejlesztését, megírtunk hat epizódot, és a finanszírozás összeállításánál tartunk. Mindenképp koprodukcióban képzeljük el a DVNA-t, és Tamás mellett még egy vagy két rendező dolgozna az epizódokon. Bízunk benne, hogy jövőre el tudjuk kezdeni előkészíteni a forgatást 2025-re.

A Véletlenül írtam egy könyvet lesz a következő magyar film, amely a JUNO11 gyártásában és forgalmazásában kerül a mozikba, és júniusban el is kezdődött a forgatás. Mesélj erről is egy kicsit!

A film a Hogyan írtam véletlenül egy könyvet című holland gyerekkönyv adaptációja, amelyet Lakos Nóra írt és rendez. Nóra azt mondta, hogy amikor elolvasta a könyvet, nem tudta letenni, egyszerre sírt és nevetett rajta. Amikor megkeresett a filmtervvel, azonnal igent mondtam, egyrészt a sztori miatt, másrészt azért, mert régóta szerettem volna családi filmen dolgozni. A Véletlenül írtam egy könyvet magyar–holland koprodukcióban készül. Az utómunka jelentős része a holland partnerünknél, a BINDnél zajlik majd. A forgatás június 16-án kezdődött, és nyár végéig tart. A gyerek főszereplőt Demeter Villő alakítja, mellette pedig Mátray László, Zsurzs Kati, Rujder Vivien, Tenki Réka, Lovas Rozi és Hárs Bonca is játszik a filmben.

Mire vagy a legbüszkébb a JUNO11 eddigi működése kapcsán?

Számomra hatalmas személyes siker, hogy a kollégáink örömmel járnak be hozzánk dolgozni, és kialakult egy harmonikus közeg, ahol a munka és a magánélet megfér egymás mellett.

Életformaként, és nem szigorú értelemben vett munkaként tekintünk a hivatásunkra.

Szakmai szempontból hatalmas öröm, hogy első filmünket, a CURTIZt megvette a Netflix, és világszerte lehetett látni, amit nagyon kevés magyar film mondhat el magáról. Ahogy az is, hogy a Filmintézet 2022-es szakmai napján Buda Andrea, a Cinema City mozihálózat marketingvezetője az év egyik legerősebb magyar filmes kampányaként hivatkozott a Magasságok és mélységek kommunikációjára. A legbüszkébb arra vagyok, hogy folyamatosan meg tudunk újulni, és hogy az alapításkor elképzelt JUNO11 univerzum víziójához lépésről lépésre közelebb kerülünk.