Három fehér kakas – Külüs László önálló kiállításáról

Budapest agglomerációjában is találunk vidéki települések nyugalmát megtestesítő helyeket. Olyanokat, ahol az emberek még a természettel együtt lélegző, földközeli szemléletben élnek. Ilyen Külüs Lászlóék otthona, melyet saját maguknak terveztek, építettek fel, és népesítettek be. A festő számára Budakalász egy olyan lokációvá vált, ahol igazi életet lehet élni: alkotni, tanítani és gondozni a körülötte élőket. Legújabb festményei arról tanúskodnak, hogy a szűk értelemben vett, hétköznapi közege közel sem átlagos vagy unalmas, sőt, folyamatos inspirációt nyújt számára.

Művészet a hétköznapokból

Külüs László 2012-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, és még ebben az évben megkapta a Barcsay-díjat. Mesterei Nagy Gábor, Kósa János, Szentgyörgyi József, Paizs Péter voltak. Aktív oktatói tevékenysége szorosan kapcsolódik alkotói munkájához: a művészettel folyamatos párbeszédben áll, teremtésben él. Festménysorozatai gyakran kötődnek a zenéhez, utazásélményekhez, megélt élményeihez. Emellett ettől az évtől tagja a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány kuratóriumának, akik a mester szellemiségét őrizve fiatal képzőművészek számára nyújtanak támogatást.

Mindamellett pedig, hogy fest, rajzol és tanít, még további különleges tevékenységekben is elmélyed: néhány éve például többek között tyúkokat is nevel. Mai városi létünkben ez már igazán rendhagyó tevékenység, pedig egyébként az élet rendjéhez tartozó hétköznapi dolog lenne. De ami művészete szempontjából fontos, hogy ez a tevékenység őt rendkívül inspirálja, olyannyira, hogy egy egész kiállítás anyaga állt össze belőle. A baromfiudvar látképe olyan formákat és színeket, olyan kompozíciós lehetőségeket kínál, ami feltétlenül vásznaira kívánkozik. De az alkotót a látványon túl még inkább a velük való foglalatoskodás élménye foglalkoztatja. Bár a külső szemlélő számára rutinszerű, mindennapos feladatvégzésnek tűnhet mindez, mégis festőiség rejlik benne. Külüs László pedig az ünnepélyes és kiemelkedő pillanatok mellett ezeket is megörökítésre méltónak tartja. Mert a művészet maga az élet.

Mindennek helye van egy képben, aminek az életben is. Jó és rossz élményei egyaránt keverednek alkotásaiban, de ezekről a minőségekről legfeljebb színárnyalatai árulkodnak.

Nem másolja le az előtte húzódó látványt, hanem megéléseivel átszövi. Kidolgozásmódja pedig – csakúgy mint az érzések – ösztönös, expresszív, magában hordozza az élmény eleven dinamikáját. Az ecset a színeken és a vásznon való mozgáson keresztül közvetíti azt, ami a festő lelkében, gondolataiban összegyűlt. Ezáltal a festmények intenzív vibrálásban testesülnek meg.

Ha művészettörténeti rokonságot, párhuzamot keresünk erre a módszerre a múltból, akkor az absztrakt expresszionisták körében találjuk meg az eredőt. Pollock, Kandinszkij, vagy Rothko mindannyian saját megélésük ösztönös, spontán kifejezésmódját valósították meg művészetükben. Ez a szemlélet pedig még korábbra, a kínai kalligráfiákhoz vezethető vissza, ahol szintén azért volt az egyik legfontosabb szempont a gyorsaság, hogy a papíron/hordozón rögzült mozdulat mindinkább öntudatlanul őszinte legyen. Ez érvényes Külüs László minden ezen a kiállításon látható festményére is. De az eddigiek mellett érdemes megemlíteni a forma és a szín szabadságát hirdető CoBrA csoport hatását, és az élénk kolorista fauve-művészetet, amelyek mindig inspirálják művészetét.

Külüs László saját alkotói módszerét élményalapú, expresszív festészetnek nevezi. A valóságból kiindulva minden kompozíciójának figurális alapja van, hiszen amit elsődlegesen érzékelünk a körülöttünk látható világból, az formák összessége, amelyből ő maga is impulzust kap. Minden látszat ellenére részletes, rajzos vázlatokat készít festményeinek elkészítése előtt, melyeken szabályosan megtervezi a művek felépítését, a színek helyét, a kép belső viszonyrendszerét. Majd amikor festésre kerül a sor, ezek a formák elkezdenek absztrakttá válni, ahogy a lendület, az alkotói hév szétbontja a gondos terveket.

Megvalósul az „élményfestés”, mely során vitális energiák mozgatják a művet, a kompozíció élni kezd, és dinamika kerül a kitervelt struktúra kereteibe.

Érzetek indikálják tehát a festmények létrejöttét és az elkészítés módszerét is.

Érdekes, hogy a részletek sokszor szinte geometrikus metszéspontok szerint illeszkednek egymáshoz, máskor pedig a színárnyalatok futnak át egymásba. De megfigyelhetjük azt is, ahogy expresszív, texturált színmezők tapadnak egymáshoz a vászon felületén. A vastagon felvitt olaj- vagy akrilfesték határozott textúrát ad a kompozíciók részleteinek, melyeken a rusztikus kiemelések árnyékai mélységet vetnek a kétdimenziós ábrázolásokba. Színmezőiben látszanak a pasztózus ecsetnyomok, az ecsetvég karca, a festőkés simítása, mely eljárások tükrében úgy érezzük, hogy madarai felreppennek a levegős atmoszférával átfújt tereiben. Az ábrázolt figurák tehát absztrakt-expresszív elemekből rajzolódnak ki, de nem általánosítható minden művére ez a stílus. Kompozícióiba épp annyira lehet beleképzelni saját vízióinkat, mint felfedezni azt, hogy valójában mire is utalt a festő.

Megélt képek

A Tavaszi zsongás című képen gomolyog a levegő, virulnak a színek, és a vézna fa ágai táncra perdítik a pálcikaemberekre is emlékeztető vonalaikat. A Tyúkól elnevezésű kompozíción egy saját barkácsolású eszközt látunk, amely nem ritka a festő budakalászi családi házában. Egy ablak, amely valós szerkezeti elem, mint a baromfiól-konstrukció szerves része, de ha más szemmel tekintünk rá, akkor egy absztrakt átjárót is megláthatunk benne. Kép a képben struktúra jelenik meg ebben a műben. Kitekintve otthonának környezetéből a Tagyon, egy Balaton-felvidéki táj látképét is megfestette. Ez a természeti közeg szintén a szabadság érzését testesíti meg a vízpart és az erdő találkozásában.

A fás kompozíciók soránál maradva, a barackfa helyes metszésének öröme elevenedik meg a Metszéspont című kompozíción. Leíró jellegű a mű elnevezése, ami egyfajta emlékállítás annak, hogy a festő megtanult helyesen metszeni.

Ugyanis a művész minden számára új tevékenységet az eredőjétől igyekszik analitikusan megismerni. Feltérképezi a miérteket, a működés lényegét, a fejlődés lehetőségét.

Mindig lehet egy szinttel feljebb és beljebb jutni a megértésben, legyen szó bármely hobbi tevékenységéről – amelyek többek között az akvárium flórájának nevelése, a csillagászat vagy a modellező repülés. A fametszés is ilyen feladat volt, és ha már megtanulta a módszerét, kitapasztalta a megfelelő eljárásmódot, akkor meg is festette a benne lelt örömét.

Valódi védőháló húzódik a Kutya a kertben elnevezésű festmény közepén. Ez az applikáció materiálisan testesíti meg azt a védrendszert, amelyet kényszerűségből a valóságban is ki kellett építenie, amikor a művész családjának lelkes kölyökkutyája birtokba vette a kertet. A játékos pusztítás dinamikája geometrikus formarendben burjánzik a képen. Baljós érzetet kelt a fekete, virgonc aktivitásra utal a sárga és a kék szín a fényes türkizzel.

De ötletes festői játékosságot is találunk Külüs László új művei között. Ha a kompozíció felépítése úgy kívánja, akkor háromlábú tyúkot is fest. A kép aprólékos részletei azonban elterelik a figyelmet erről a talányos megoldástól. Dinamikus tónusátmeneteket valósít meg a fehér és a fekete közötti végletességben, és plasztikus domborúságot épít fel a festékanyagból, mely kiemelkedik a kép síkjából.

A sejtetett képek sorában látható egy csendélet is, amelyen egy fenyegető érzetet keltő hétköznapi eszközt láthatunk. A baromfiudvar puritánsága mellett ez egérfogó szerkezete is képtémává válik. A bezártságot jelentő csapda veszélyforrását markáns fekete vonalkeretbe foglalta a festő.

A Három fehér kakas, Bobo a lányom kutyája, a Háromlábú tyúk vagy a Tavaszi zsongás akár mesék címe is lehetnének.

Minden mű mögött húzódik egy megélt, elmesélhető történet.

Külüs László festményeiben naplószerű beszámolókat láthatunk a mindennapokról. De lényegük nem kitaláció, hanem csak egyszerűen az élet. A nagybetűs élet.

A szentendrei Lakástárlat Galéria nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a városhoz kötődő művészek alkotásait rendszeresen bemutassa. Így került látókörükbe Külüs László is, aki nem messze a festők városától alkot aktívan. A Három fehér kakas című kiállítása április 21-ig látogatható.