A rappelő juhász, a bosszúszomjas unoka és a haldokló házasság – Az elmúlt évek legemlékezetesebb magyar filmjei

Listánkon kizárólag olyan nagyjátékfilmeket gyűjtöttünk össze, amelyeket moziban is bemutattak. Bár ez az összeállításnál nem volt szempont, a tízből hét alkotás elsőfilmes rendező munkája. Valamennyi mű fontos és aktuális, vagy épp tabunak számító társadalmi jelenségeket jár körül, de mindezt a nagyközönség számára is átélhető módon képesek elmesélni és vászonra vinni.

Bernáth Szilárd: Larry

Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje egy dadogó juhászból lett rapper történetét meséli el. A tavaly decemberben megjelent Larry egy száztíz perces energiabomba, amely egyszerre szól a küzdelemről, az önmegvalósításról, a traumákról és a periférián élő társadalmi rétegek mindennapjairól. Vilmányi Benettnek ez az első nagyjátékfilmes főszerepe, ám ez egyetlen percig sem látszik: a huszonnyolc éves színész zsigerien erős alakítást nyújt a kitörni vágyó fiatal szerepében. „A Larry forgatásán végre igazán átjárt a már említett élet-halál érzés. Mentálisan nagyon rosszul voltam abban az időszakban, és a nagy feladat még egy lapáttal rátett erre. Azt éreztem, hogy amit csak tudok, bele kell tennem a szerepbe” – mesélte a vele készült interjúnkban Vilmányi Benett. A Larryt nemcsak a közönség, de a szakma is szereti: a dadogó rapper sztorija tarolt a magyar filmkritikusok díjátadóján, ahol megosztva kapta meg a legjobb első filmért járó elismerést, ezen kívül a legjobb férfi főszereplő (Vilmányi Benett), a legjobb női epizódalakítás (Szandtner Anna) és a legjobb férfi epizódalakítás (Onofer László) díját is bezsebelte. Bernáth Szilárd első mozija az utóbbi évek legerősebb magyar alkotása, amelynek minden esélye megvan rá, hogy kultuszfilm legyen itthon.

Kis Hajni: Külön falka

Az utóbbi időben rendkívül ígéretes és emlékezetes rendezői bemutatkozások készülnek el az elsőfilmeseket támogató Inkubátor Program keretében, amire a Külön falka is remek példa. A rövidfilmjeivel is díjakat nyerő Kis Hajni első egész estés alkotása egy nehezen kezelhető kislány, Niki (Horváth Zorka) és kidobóként dolgozó apja (Dietz Gusztáv) egymásra találását mutatja be sajátos érzékenységgel. A két lelkileg sebzett, de legbelül szeretetre éhes karakter drámáját a fiatal rendező egy szuggesztív atmoszférájú filmdrámában meséli el.

A Karlovy Varyban bemutatkozó Külön falka azért is különös darabja a magyar filmes mezőnynek, mert a két főszereplő egyike sem képzett színész,

mégis – vagy talán pont ezért – a természetes, őszintének ható alakításuk a film egyik hatalmas erőssége. „Amikor találkoztunk, azonnal felfedeztem benne valamiféle mély érzékenységet és múltbéli sérülést, ami nagyon közel áll a filmbeli karakterhez. Tudtam, hogy még találkoznunk kell, annak ellenére is, hogy nem tanulta meg a szöveget” – mesélte Kis Hajni a vele készült interjúnkban az MMA (kevert harcművészet) világából érkező Dietz Gusztávról, aki meg is kapta a magyar kritikusoktól a legjobb férfi főszereplő díját, a Külön falka pedig a legjobb első filmnek járó elismerést.

Csoma Sándor: Magasságok és mélységek

A Magasságok és mélységekre sokan tévesen „Erőss Zsolt-filmként” hivatkoznak, pedig nem a 2013-ban a Kancsendzöngán eltűnt hegymászóról szól, sokkal inkább a Hópárduc özvegye, Sterczer Hilda gyásztörténetéről, amely akkor vette kezdetét, amikor közölték vele, hogy férje eltűnt a Himaláján. Sterczer Hildának a legnehezebb óráiban a médianyomással is meg kellett küzdenie, miközben gyakorlott hegymászóként jól tudta, nincs esély rá, hogy férje életben legyen. Csoma Sándor 2022 őszén bemutatott első nagyjátékfilmje – amely az Inkubátor Program keretében készült – szikár módon, a hatásvadászatot okosan kerülve, mégis átélhetően mesél a kitartásról, elengedésről és továbblépésről. „A Magasságok és mélységek missziója, hogy segítsünk azoknak, akik a gyásszal küzdenek. A film talán elkezdheti lebontani a tabut, amelyet a kultúránkban a gyász köré építettünk” – mondta a rendező a vele készített interjúnkban. A Magasságok és mélységek azért is fontos alkotás, mert ritka, hogy egy széles közönségnek szóló magyar műfaji film egy olyan kevésbé megvitatott témát járjon körül, mint amilyen a gyász.

Deák Kristóf: Az unoka

A félénk huszonéves irodista, Rudi (Blahó Gergő) jó kapcsolatot ápol nagyapjával (Jordán Tamás), aki egy napon „unokázós” csalás áldozata lesz. Miután az idős férfi rájön, hogy átverték, lelkileg és fizikailag is összeomlik. Rudi úgy dönt, megpróbálja kézre keríteni az elkövetőket és a maga módján bosszút áll. A Mindenkivel Oscar-díjat nyerő Deák Kristófnak egy személyes történet adta az ihletet az első egész estés alkotásához, ugyanis nagyapját is „unokázós” csalók verték át. „Sokat szoktam gondolkozni rajta, hogy milyen lenne a nemes bosszú. A Mindenki esetében is az mozgatott, hogy miként tudnának valahogy visszavágni a gyerekek a tanárnőjüknek. Az unoka történetét is hasonló gondolat vezérli” – mesélte nekünk a rendező két évvel ezelőtt. Az unoka egyszerre drámai felnövéstörténet és thriller, miközben a fekete komédia elemeit is magán hordozza. Gyakran rosszul sül el, ha egy alkotás túl sokféle akar lenni, Deák Kristóf azonban tudatosan és magabiztosan használja a népszerű zsánerek stílusjegyeit, a végeredmény pedig egy izgalmas műfaji film, mely fontos és aktuális társadalmi jelenségeket dolgoz fel átélhető módon.

Lőrincz Nándor, Nagy Bálint: Legjobb tudomásom szerint

Lőrincz Nándor és Nagy Bálint debütáló nagyjátékfilmjében egy örökbe fogadni készülő házaspár, Nóra (Hámori Gabriella) és Dénes (Bodolai Balázs) élete egy csapásra felfordul, miután a feleség közli, hogy megerőszakolták. Mivel a rendőrség nem talál elég bizonyítékot a gyanúsított ellen, a férj igyekszik kideríteni az igazságot, miközben egyre kevésbé hisz feleségének.

A Legjobb tudomásom szerint egy diszfunkcionális kapcsolaton keresztül, sajátos módon közelíti meg a sokat taglalt #metoo jelenséget, és képes annak újabb fénytöréseit, aspektusait is megmutatni.

Lőrincz Nándor és Nagy Bálint nyers, realista alkotása képes két órán át a moziszékhez szegezni a nézőt, és megtekintése után is sokáig velünk marad.

Szilágyi Zsófia: Egy nap

Szilágyi Zsófia első nagyjátékfilmje egy háromgyerekes családanya átlagos napját követi végig: Anna (Szamosi Zsófia) óvodába, iskolába, balettórára viszi a gyerekeit, fürdet, etet, miközben a feszültség folyamatosan nő, mert hétköznapi teendői mellett nem tudja rendezni férjével a kibeszéletlen konfliktust. Az Egy nap elképesztően realista, már-már dokumentarista hangvételben mutatja be a gondterhelt feleség szenvedéstörténetét. Mindenféle hatásvadászattól mentes, visszafogott, mégis erősen nyomasztó családi dráma, amelyben a csendnek is súlya van. Szamosi Zsófiának egy-egy tekintetében, gesztusában is minden benne van. Az Egy nap világpremierje a 2018-as cannes-i fesztiválon volt az 57. Kritikusok Hete versenyprogramjában, ahol elnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) díját.

Herendi Gábor: Toxikoma

A Szabó Győző azonos című önéletrajzi regénye alapján készült Toxikomát a járványhelyzet miatt az eredetileg tervezetthez képest majdnem egy évvel később, 2021 szeptemberében mutatták be, ami még mindig nem a felhőtlen moziba járás időszaka volt, ám Herendi Gábor alkotása így is a 2020–2021-es évek legnézettebb magyar filmje lett. A Toxikoma legalább annyira szól a Szabó Győző (Molnár Áron) és Csernus Imre (Bányai Kelemen Barna) között zajló ádáz egóharcról, mint a heroin okozta függőség küzdelmeiről. A végeredmény egy látványos, bevállalós közönségfilm erős atmoszférával és emlékezetes színészi alakításokkal, amely egy ínséges időszakban is képes volt visszacsalogatni a nézőket a mozikba.

Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál

Egy kamaradrámát minimális költségvetésből is le lehet forgatni, ha van egy jól megírt forgatókönyv és sikerül végig fenntartani a feszültséget. Hajdu Szabolcs ezt maradéktalanul teljesítette az Ernelláék Farkaséknál-ban, melyben két testvér családja találkozik hosszú idő után, és a kényszerű együttélés során rengeteg személyes frusztráció tör felszínre, az eleinte tágasnak tűnő belvárosi lakás pedig egyre szűkebb és nyomasztóbb lesz a játékidő előrehaladtával. Ahogy az Egy nap és a Legjobb tudomásom szerint, úgy az Ernelláék Farkaséknál is egy diszfunkcionális családot mutat be.

Az eredetileg színpadra készült alkotást nézve az az érzésünk, hogy kényelmetlenül közel kerülünk a kapuzárási pániktól és egzisztenciális problémáktól szenvedő karakterek mindennapjaihoz.

Hajdu Szabolcs filmje félelmetesen életszagú történetével és fojtogató atmoszférájával nagyon erős, zsigeri élményt nyújt.

Reisz Gábor: Rossz versek

Reisz Gábor a harmincas generáció útkereséséről szóló VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal mutatkozott be a nagyközönségnek, mely gyorsan kultuszfilmmé vált itthon. Második egész estés mozija szintén egy szakítással indul, amely hosszas múltba révedésre és önkeresésre készteti a főszereplőt, hogy megtalálja a választ, hol romlott el minden. „A szakítás mint téma egyszerűen csak jött. Ami érzelmileg hat rám, az rányomja a bélyegét arra, amivel épp foglalkozom” – idézte fel Reisz Gábor, amikor a filmről kérdeztük 2018-ban. A Rossz versek személyesebb hangvételű, kiforrottabb alkotás, mint a VAN…, miközben ugyanúgy tetten érhető rajta a rendező sajátos humora és világlátása. Reisz Gábor filmje frissességével, merész, játékos formanyelvi eszközeivel üde színfolt a magyar mozgóképes palettán.

Kostyál Márk: Kojot

Kostyál Márk első és eddig egyetlen nagyjátékfilmjében egy vidéken új életet kezdő fiatalember harcba száll a nagyapjától örökölt birtokért a helyi kiskirállyal. A Kojot nyers, őszinte dráma a felnőtté válásról, a birtoklási vágyról és a magyar vidékről. Kostyál easternje – mely többek között a legjobb magyar zsánerfilmeket tartalmazó listánkon is helyet kapott – annak ellenére is egyfajta kultstátuszba került itthon, hogy minden ellene dolgozott: gyorsan levették a moziműsorról, a gyártó döntése miatt nem mutatták be a filmhéten, sőt még a Facebook-oldalát is törölték.