Poroljuk le! – Interjú Túri Judittal, a Kortárs Online irodalmi sorozatának szerkesztőjével

A KO-n a sok tematikusan összefűzött cikk között az egyik leginkább olvasott a Leporoló-sorozat, amelyben kerek évfordulójukat ünneplő könyvekről írunk, tehát régebben jelentek meg, de ma is fontosak lehetnek. A sorozat szerkesztője már évek óta te vagy a KO-nál. Miért tartod fontosnak, hogy a régebbi irodalmi alkotásokat is folyamatosan „napirenden” tartsa a KO az olvasók számára? Van-e ebben valamiféle nosztalgikus irányultság, hogy jó érzés régi szövegeket olvasgatni?

Fontos megemlíteni, hogy a Leporoló valójában egy munkacím, nem mindig jelenik meg az idetartozó esszékben, de az írások mind megtalálhatók a KO-n az irodalomrovatban. A cím mindenesetre azt sugallja, hogy ezek elfeledett írók elfeledett művei, de ez némiképp megtévesztő. Eddig főleg a 19–20. század fordulójától a század utolsó évtizedeivel bezárólag keletkezett művekről írtunk. Ezeket a szövegeket nem feltétlenül nevezném réginek, és az elfeledettség sem feltétlenül igaz. Gyakran jelennek meg esszék népszerű írók kevéssé ismert műveiről, mint például Szabó Magda esetében, vagy adott esetben kifejezetten ismert, sokat fordított, és sokak által olvasott művekről, mint amilyenek a Márai Sándor, Kaffka Margit vagy Ottlik Géza kapcsán írt cikkek voltak.

Aki szeret olvasni, az mindig hálás egy jó ajánlásért, de itt inkább arról van szó, hogy manapság, amikor minden évben rengeteg a friss megjelenés (elég, ha az Ünnepi Könyvhét felhozatalára gondolunk), egy kicsit visszairányítsuk a figyelmet azokra a előzményekre, amelyek vagy abszolút megérdemelten túlélték az idők és a kánonok változásait, vagy valamilyen okból soha nem is kerültek be ebbe a körbe (nem írnak róluk a tankönyvekben, esetleg nem is értek meg több kiadást), pedig ma is érdemesek lennének az olvasásra.

Mi alapján válogatod ki, hogy melyik könyvről készüljön összefoglaló írás?

Mivel rengeteg olyan mű van, amelyről érdemes írni, fontosnak tartottuk, hogy valamilyen egységes elv mentén szűkítsük a kört.

Úgy döntöttünk, hogy olyan könyvekről szülessenek írások, amelyeknek az adott évben valamilyen kerek évfordulója van.

Lehet ez a keletkezés éve, de akár a szerzőhöz köthető évszám is. Ez tehát az elsődleges szempont, de számít az is, hogy az adott évre összegyűjtött címek közül melyeket szavazza meg a szerkesztőség, és nem utolsósorban melyekhez találunk olyan szerzőt, akinek az érdeklődési, kutatási területébe illeszkedik az adott mű. Hiszen fontos, hogy ezek az esszék nemcsak a műről szólnak, hanem egy szélesebb kontextusban ábrázolják azt, számos olyan, a korszakra, a szerzőre vonatkozó információval kiegészítve, amelyek érdekesek lehetnek még a kifejezetten irodalommal foglalkozó olvasók számára is. Sokszor maguk a szerzők ajánlanak olyan hozzájuk közel álló szöveget, amelyről szívesen írnának. Ez szerintem kifejezetten szerencsés eset.

Kiknek szólnak ezek az esszék? Azoknak, akik olvasták a könyveket, vagy akik még nem, bár hallottak róluk?

Röviden: mindkét körnek, de a sorozat számos darabja esetében talán az utóbbiak vannak többen. Szerintem mindenkinek van egy hosszú listája azokról a könyvekről, amelyekről hallott, de nem tudja, lesz-e valaha ideje elolvasni. Az ilyen típusú ajánlók arra jók, hogy kiemeljenek egy-egy művet, amelyre amúgy lehet, hogy soha nem került volna sor, vagy mindig messzebbre sorolódott volna ezen a bizonyos listán. Például Mándy Iván, Tolnai Ottó vagy Tandori Dezső sokaknak csak egy titokzatos név a gimnáziumi szöveggyűjtemény végéről, akkor is, ha amúgy szívesen olvasnak, nem is beszélve Lovikról, Szomory Dezsőről vagy Gozsdu Elekről, akik talán benne sincsenek, és még sorolhatnám, hogyan maradnak ki olvasásra érdemes művek mindannyiunk életéből.

Ugyanakkor, ahogy könyv-, színi- vagy filmkritikát is olvasunk már olvasott, látott művekről, ezek az esszék azok számára is érdekesek, akik már olvasták az adott művet, hiszen mindig érdekes összevetni a benyomásainkat, egy más, adott esetben a témával behatóbban foglalkozó szerző gondolataival. Egy már ismert mű újraolvasása pedig különösen jó élmény lehet.

Az olvasók között melyik generációkra számítasz? Az idősebbekre, akik hagyományosan régóta olvasnak könyveket, vagy a fiatalabbakra is, akik éppen valami érdekes olvasmányt keresnek most maguknak?

Természetesen szeretnénk mindenkit megszólítani, de nem hiszem, hogy a fiatal, huszonéves korosztályból kerülne ki az olvasóink többsége (nem számítva az irodalom szakos egyetemistákat). A közösségi médiában egy-egy mű kapcsán írt hozzászólások sem ezt támasztják alá. Elterjedt nézet, hogy a harminc év felettiek vagy a nők általánosságban többet olvasnak, de ezzel is lehet vitatkozni. Ugyanakkor a KO közönsége talán fiatalabb a folyóiraténál, és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy aki a videójátékokról szóló cikkeink vagy a zenei rovatunk iránt érdeklődik, elolvas esetleg egy-egy Leporolót is.

És ha már a fiatalok megszólításáról beszélünk, az elért korosztály sokszor talán függ az ajánlott műtől is. Kifejezetten ifjúsági könyvet is tervezünk a sorozatba, mint például Mándytól A locsolókocsi. Persze, híven a sorozat szempontjaihoz, ez sem mai darab, de úgy gondoljuk, hogy egy mai kiskamasz – vagy bárki – találhat benne időszerű mondanivalót. Éppen ezért a jövőben szeretnénk több művet ajánlani a gyerek- és ifjúsági irodalom köréből, amelyek akár a szülőket, akár a pedagógusokat is érdekelhetik.

Mennyire aktuálisak ezek a művek szerinted? Hiszen a sorozat célja éppen az, hogy egy nagyobb időszakot íveljen át, és megmutassa, hogy a 100, 80 vagy 50 éve megjelent könyvek is lehetnek érvényesek napjainkban.

A fontos művek „időtálló” kérdéseket feszegetnek, nem? Az igazán jó könyvek nem avulnak el, nem igényelnek rengeteg előismeretet, nem kell nagyon magyarázni őket a mai kor emberének. De tény, hogy a száz évnél régebbi alkotások már nyelvezetük, a társadalmi változások, egyszóval a régiségük okán általában kevesebb embert képesek megszólítani,

és ennek a sorozatnak valahol az is célja, hogy a jelenben is élvezhető alkotásokat ajánljon a jelenkori olvasóknak.

Persze ez nem zárja ki, hogy bármikor felbukkanjon egy írás Kemény Zsigmond vagy Gárdonyi Géza valamely művéről. Biztos vagyok benne, hogy ezek is elérnének egy körhöz.

A KO-n rendszeresen méritek az olvasottsági adatokat. Mennyire számít népszerűnek, olvasottnak ez a sorozat? Vannak-e érdekes, különleges visszajelzések az egyes esszékkel kapcsolatosan?

Ez függ természetesen a műtől is, vagyis attól, hogy mennyire ismert vagy népszerű könyvet „porolunk le”. Rejtő Jenő A tizennégy karátos autója kapcsán sokkal több reakció, megosztás várható, mint például egy Heltai Jenőről írt esszét követően. De voltak már meglepetések. A közösségi médiában gyakran alakul ki „beszélgetés” a sorozattal kapcsolatban. Bár igyekszünk minél több olvasót elérni, ezt a sorozatot elsősorban nem ezért csináljuk, hanem hogy minél több magas színvonalú, olvasmányos, ugyanakkor időtálló irodalmi alkotásokkal foglalkozó cikk keringjen az online térben… hiszen ma már ezen az úton van remény nagyszámú olvasó megszólítására, ami nem feltétlenül gond, csak alkalmazkodni kell a megváltozott világhoz.

Mennyiben van ismeretterjesztő vagy oktatási szándéka az egyes írásoknak? Hiszen egyik-másik szöveg szinte rögtön beadható lenne szemináriumi dolgozatnak egy bölcsészkar magyar szakán…

Nem valamiféle műveltségépítés a cél, hanem az, hogy ráirányítsuk a figyelmet olyan művekre, amelyek nincsenek ott feltétlenül a családi könyvespolcon, vagy ha mégis, folyton „megelőzik” mások. Szerintem mindannyian éreztük már azt, hogy nem lesz időnk az életben minden fontos könyvre.

Ha ezeknek az ajánlóknak a mentén bekerül az életünkben elolvasott művek közé néhány, amelyre lehet, hogy soha nem került volna sor, már megérte létrehozni a sorozatot.

Tehát nagyjából úgy működik, mint egy filmajánló rovat.

Ami a formát illeti, alapvetően arra törekszünk, hogy ezek az írások ne emlékeztessenek szemináriumi dolgozatra, és a nyomtatott Kortárs folyóiratra jellemző tanulmányoktól is eltérjenek. Oldottabb, közvetlenebb hangvételűek lábjegyzetek nélkül, akár a strandon mobiltelefonon görgetve is élvezhetőek, de ugyanakkor ott van mögöttük a fent említett műveltséganyag, kontextus, amely miatt van értelme rájuk szánni az időt. Hiszen manapság a világhálón jelen lévő zaj miatt sokunknak az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy öt percnél hosszabb ideig foglalkozzunk valamivel. Amúgy a hangvétel terén nem könnyű sokszor megtalálni ezt a középutat.

Mik a terveid, hogyan folytatódik majd a sorozat?

Mindig vannak a fejemben fontos szerzők, szerencsére ez egy kimeríthetetlen tárház. Szeretném, ha 2026-ban több cikk születne az elmúlt ötven évben keletkezett művekről Spiró Györgytől Békés Pálig, valamint, bár már többször ajánlottunk részben vagy egészben lírai alkotásokat, örülnék, ha ezen a téren is születnének új írások.