Beszereznek bármit, ami gurul, úszik vagy repül egy filmben – Interjú Bánó Péter játszóautó-koordinátorral

Hogyan kerültél a szakmába?

Teljesen véletlenül csöppentem a filmes világba. Tizenkét évvel ezelőtt egy filmes ismerősöm megkeresett egy díszletépítős munkával, aztán közölte, hogy a produkcióhoz szükséges járműveket is nekem kell koordinálnom. Azt mondta, megvannak a kapcsolataim, úgyhogy biztosan meg fogom tudni oldani. Sikerült biztosítanom a kért járműveket, és gyakorlatilag a szakmában ragadtam, azóta filmes játszóautó-koordinátorként dolgozom. Akkor még itthon nem volt önálló részleg a „Picture Vehicle”, ezért autodidakta módon kitanultam, és felépítettem egy saját vállalkozást, amely a játszójárművek komplex szolgáltatásával foglalkozik a filmiparon belül.

Pontosan mi a munkád egy filmben, sorozatban vagy reklámban?

A fő feladatom a játszójárművek biztosítása. Ez alatt minden olyan járművet értünk, amelyet a filmben a képen látunk, amelyeket a rendező, a látványtervező és a díszlettervező igényeinek, instrukcióinak megfelelően választunk ki.

Nekem kell kibérelnem vagy megvennem, majd előkészítenem, átalakítanom, szállítanom a járműveket a forgatásra, amely rendkívül hosszú, számos háttérfeladattal járó folyamat.

A munkánk már a film előkészítésekor kezdetét veszi, és a forgatás lezárásáig tart.

Hogyan kerülnek hozzátok a filmekhez szükséges járművek? Elsősorban bérlitek őket, vagy vannak olyanok is, amelyeket megvesztek?

A leggyakoribb, hogy béreljük őket. Ha az adott filmben össze kell törnie a járműnek, például egy akciójelenetben, akkor megvesszük a szükséges darabszámban, duplikáljuk őket, és a feladat szerint átalakítjuk a jelenethez. A néző nem látja, de egy akciójelenetet mindig több darab azonos járművel veszünk fel. Ha teljesen megsemmisül, akkor a forgatás után a vastelepen végzi, ha nem, akkor továbbértékesítjük.

Több olyan filmben dolgoztál, amely régebbi korokban játszódik. Nehéz megszerezni egy veterán autót? Könnyen bérbe adják a tulajdonosok?

Meglepőnek tűnhet, de egy veterán autót sokkal könnyebb megszerezni, mint egy modern kocsit, amelyet napi szinten látsz az utcán közlekedni. A veterán járművek általában gyűjtők tulajdonában vannak, akik nem válnak meg tőlük hosszú időn át, inkább bővítik a gyűjteményüket, vagy egymás közt cserélgetik. Az évek során feltérképeztük az elérhető járműveket korszakok és típusok szerint itthon és a környező országokban. Van egy hatalmas adatbázisunk, így azonnal tudjuk, kit kell keresnünk. Persze, ez egy bizalmi kör, ismerjük egymást, megbízunk egymásban. Nem mindenki számára elérhetőek ezek a járművek.

Nyilván fontos, hogy a játszóautó kifogástalanul üzemeljen a forgatás ideje alatt. Hogyan történik a régebbi autók szervizelése?

A koordináció része, hogy műszakilag felkészítjük az autókat a forgatásra.

A csapatunkban dolgozó szakembereink között vannak olyanok, akik veteránautókra specializálódtak, vannak autószerelő, karosszérialakatos, fényező, autóvillamossági szerelő kollégák is a háttérben.

A forgatásokon szervizautót biztosítunk, amely a gyors javításokat végzi, hogy a kisebb műszaki problémák ne akadályozzák a felvételek menetét.

Gondolom, a járművek beszerzése előtt meg kell vizsgálni, hogy azok valóban illenek-e az adott korszakba. Ez is a ti feladatotok?

Mindig elolvassuk a forgatókönyvet, amely alapján már tudjuk, mikor és hol játszódik a történet. Ezután egyeztetünk az alkotókkal, akik elmondják az elképzeléseiket, igényeiket. Az én felelősségem is, hogy ennek megfelelően ajánljunk járműveket, amelyek történetileg is illenek az adott korszakba. Ha a rendező ennek ellenére mégis mást szeretne, akkor az ő szava dönt, de mindig törekszünk arra, hogy az adott korhoz és országhoz illő járművet válasszuk.

Nem csak autókkal foglalkoztok. Mi volt a legextrémebb megrendelés, amelyet teljesítenetek kellett?

Olyan sok filmen dolgoztunk, hogy nehéz egyet kiemelni. A parasztszekértől az űrhajóig szinte mindennel foglalkozunk, ami jármű.

Ha olyan extrém járműre van szükség egy filmhez, amely nem létezik a valóságban, akkor díszletként megépítjük, és a stúdióban használja a produkció.

Dolgoztunk egy fantasyn, amelyhez egy futurisztikus kinézetű terepjárót képzelt el a rendező. Motort nem építettünk bele, és a forgalomban sem vehetett részt, de tudott gurulni, minden működött rajta, és úgy alakítottuk ki, hogy minden szituációban el tudjuk helyezni, mozgatni a díszletben vagy a stúdióban a zöld háttér előtt. Nagyon érdekes feladat volt.

Dolgoztál többek között a Budapest Noir-on is, amely a ’30-as évek Budapestjén játszódik. A filmben sok korabeli autó és egy régi villamos is szerepel.

A Budapest Noir az egyik kedvenc munkám volt, mert nagyon szeretem, amikor a ’30-as, ’40-es éveket kell megidézni egy filmben. A hazai veteránautós kapcsolatainkon keresztül minden kocsit meg tudtunk szerezni, amelyet az alkotók kértek. Műszakilag helyre kellett azért pofozni őket, hogy bírják azt a terhelést, hogy az utcán közlekednek velük. A villamos megszerzése sem volt nehéz, a BKV működőképes veterán villamosait ugyanis ki lehet bérelni. Sokkal nehezebb dolgunk van, amikor modern BKV-buszokat akarunk bérelni, mert azok folyamatosan forgalomban vannak, és nincs belőlük felesleges a vállalatnál. Szerencsére erre is van megoldás. Vannak olyan autóbusz-üzemeltető magáncégek, amelyektől tudunk szerezni. Volt is rá szükség többször az évek során. Az Aranyélet egyik epizódjához pedig vennünk kellett két autóbuszt, mert össze kellett törnünk egyet a jelenet kedvéért.

Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában?

Hogy nincs két egyforma nap. Minden feladat és forgatás más és más szituációt hoz. Nagyon szeretem, hogy részt tudok venni egy kreatív alkotói folyamatban, hozzájárulhatok a produkció megvalósulásához műszakilag és művészetileg. Olyan kreatív energiákat szabadít fel az emberben, amelyre kevés munka képes. Nincs olyan része, amelyet ne szeretnék, minden pillanatát élvezem.

Mennyire követed figyelemmel azoknak az alkotásoknak az utóéletét, amelyeken dolgoztál?

Igyekszem folyamatosan követni. Szeretem látni a munkámat a szélesvásznon. Ha utolsónak is megyek ki a moziból, megvárom a stáblistát, mert jó érzés, amikor látom az alkotók között a saját nevemet és a kollégáimét.

Milyen produkciókon dolgozol jelenleg?

Most az FBI: International című amerikai sorozaton dolgozunk, amelynek immár a harmadik évada forog Magyarországon. Ez egy huszonkét epizódos évad, amelyet gyakorlatilag tíz hónap alatt kell leforgatni, ezért óriási a hajtás, és szinte teljesen kitölti az évünket, de mellette egyéb más munkákat is vállaltunk. Február végén kezdődik a Disney megrendelésére egy kosztümös sorozat forgatása, amely 1814-ben játszódik. Ebben az az érdekes, hogy hintókkal, lovakkal, szekerekkel kell majd dolgoznunk.

Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató sorozatban:

„A tehetség itt mindössze tíz százalékot számít, a többi kemény meló” – Interjú Fritz Zoltán art directorral

„Ha mással foglalkozom épp, ez akkor is az identitásom meghatározó része” – Interjú Muhi Zsófiával a casting director szakmáról

„Az embernek mindig megdobban a szíve, amikor egy film új kihívások elé állítja” – Interjú Benyó Zoltán VFX-supervisorral

„Nehéz meggyőzni egy ismeretlent, hogy beengedjen fotózni a lakásába” – Interjú Bakos Gergő helyszínkeresővel

„Az én feladatom, hogy megszülessen a döntés a néző fejében, és beüljön a moziba” – Interjú Bedő Barna trailerkészítővel

„Mindig véresen komolyan veszem, hogy a lépésekkel karaktert adjak a színészeknek” – Interjú Győri Balázs zörejművésszel

„Mindenkire egyformán oda kell figyelnem, hogy a gépezet működni tudjon” – Interjú Nemes-Jeles Veronikával

Filmes szakemberek a tűzvonalban – Interjú Gonda Zsolt fegyvermesterrel

„A zenének minden esetben a képet és a narratívát kell kiszolgálnia” – Interjú Kalotás Csaba zeneszerzővel

„A vágó füle, szeme és szája vagyok” – Interjú Szigeti Krisztina naplóvezetővel

„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

„Amikor azt mondják, »Tessék!«, minden megszűnik létezni, csak a feladatra figyelsz” – Interjú Piroch Gáborral a kaszkadőrszakmáról

„A hangok titkos élete” – Interjú Zányi Tamás hangmesterrel

„A standfotós egy mázlista outsider” – Interjú Szabó Adrienn standfotóssal

„Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – Interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

„Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – Interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

Hivatásos veszélykeresők – Interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

„Ez a szakma nem adja könnyen magát” – Interjú Lemhényi Réka vágóval

„Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” – Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

„Képek használati utasítás nélkül” – Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

„A színpad mindennek az alfája és ómegája” – Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról