Négylábúak a vásznon – Interjú Halász Árpád filmes állatkoordinátorral

Hogyan lesz valakiből filmes állatkoordinátor?

Ez egy nagyon hosszú folyamat. Először el kell sajátítani azokat a tanítási metodikákat, amelyek segítségével az ember tanítani, tréningezni tudja az állatot. Magyarországon nem létezik kifejezetten állatkoordinátor-képzés, de indulnak olyan tanfolyamok, ahol elsajátíthatók ezek a módszerek, például nálunk a Gödöllői Kutyasport Központban. Az elsajátított metodikákat más állatok esetében is lehet alkalmazni. Ha valaki elég régóta foglalkozik állatok tréningezésével, jól beszél angolul, és van jogosítványa, elkezdhet filmekben dolgozni.

Az állatkoordinátor feladata, hogy a forgatás alatt kommunikál a stábtagokkal és az állattrénerekkel, követi az állat felkészülését, a helyszínen pedig levezényli a feladatokat.

Ahhoz, hogy valaki filmes állatkoordinátor legyen, jó kommunikációs képességek szükségesek. Tudnia kell, hogy mire van szüksége a rendezőnek, mik az állat igényei, valamint otthon kell lennie az állatvédelemben is.

A szakirodalomból meg lehet tanulni valamennyit az állatok általános szokásairól, vagy ezt is a gyakorlatban sajátítják el az állatkoordinátorok?

Csak a metodikákra van szakirodalom, de ott is a gyakorlati tudás a mérvadó, mert minden faj és azon belül minden egyed másképp viselkedik. Huszonöt éve dolgozom a szakmában, és a mai napig találkozom komoly kihívásokkal. Bármikor előfordulhat, hogy egy rendező olyat kér tőlünk, amit előtte még nem próbáltunk. Tegyük fel, hogy egy olyan jelenetet akarnak felvenni, amelyben egy galamb rárepül egy ágra, onnan pedig egy ablakpárkányra. Erre nincs szakirodalom, a galambtenyésztő is csak annyit tud, hogy hogyan repül haza a galamb több ezer kilométerről.

Hogyan találja meg egy filmes munka? Felhívja a producer vagy a rendező, hogy milyen állatra lenne szüksége, és milyen feladatot kéne végrehajtania?

A filmes szervizcégek szeretnek ugyanazzal a csapattal dolgozni, ezért vannak visszatérő ügyfelek. Általában e-mailben érkeznek a megkeresések. Leírják, hogy egy hónap múlva szükségük lesz egy macskára, és árajánlatot kérnek rá. Ilyenkor megkérdezzük, hogy pontosan mi lenne a feladat, és milyen környezetben kéne végrehajtania azt az állatnak, majd ez alapján tesszük meg az árajánlatot. Előfordul, hogy fél évvel a forgatás előtt szólnak arról, hogy majd szükségük lenne egy állatra, de van, amikor egy héttel előtte jelzik az igényeiket, például egy reklámfilm esetében. Ezután elindul az egyeztetés köztünk és a megrendelő között. Ha sikerül megegyeznünk az árban, elkezdjük felkészíteni az állatot. A nagyobb produkciókkal titoktartási szerződést kell kötnünk, így sokszor a forgatásig nem is tudjuk, hogy ki a főszereplője az adott filmnek.

A filmes hierarchiában hol helyezkedik el az állatkoordinátor? Mely részlegekkel van közvetlen kapcsolatban a forgatás alatt?

Huszonvalahány éve, amikor elkezdtem a szakmát, az állat még kelléknek számított, de ma már külön részleget képez. Örülünk neki, hogy önálló szekció vagyunk a stábon belül, mert így nem az asszisztenseken keresztül tartjuk a kapcsolatot a rendezővel, hanem közvetlenül vele tudunk egyeztetni a forgatás előtt és alatt, ha a filmben fontos szerepet kap az állat. A rendező egyedül az állatkoordinátorral egyeztet a helyszínen, ő pedig a trénerekkel.

Mi tesz alkalmassá egy állatot arra, hogy meg tudjon tanulni bonyolultabb feladatokat is?

Fontos, hogy stabil legyen az idegrendszere. Bírnia kell a hosszú, fárasztó tréninget, az utazást, a hideget és a kánikulát. Nem szabad agresszívnek lennie, még akkor sem, ha a filmben az a szerepe, hogy emberre támad. Elengedhetetlen, hogy motiválható legyen, méghozzá többféle módon. Simogatással, élelemmel, játékkal is lehet motiválni az állatokat.

Dolgozott Mundruczó Kornél filmjén, a Fehér Istenen is, amelyben több mint kétszáz kutya szerepelt. Hogyan lehet ennyi állatot irányítani?

Ilyet előttünk még senki nem csinált. Mundruczó Kornél bejárta a világot, hogy megfelelő trénert találjon a filmhez, végül nálunk lyukadt ki. Óriási odafigyelésre volt szükség, hogy ennyi állatot egyszerre tudjunk irányítani. A képzési metodika során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a kutyák együtt, egymással összehangolva tudjanak dolgozni, és a trénereket tartsák a főnöküknek. A Fehér Istenhez több állatkoordinátorra volt szükség több helyszínen, és egy tizenöt fős tréneri csapat dolgozott a filmen. Óriási kihívás és tanulási folyamat volt számunkra ez a produkció. Összesen kétszáznyolcvanhárom kutyával dolgoztunk együtt, akik menhelyről származtak. Négy hónap alatt készítettük fel őket arra, hogy közösen hajtsák végre a feladatokat. A kutyák sípszóra indultak el. Amikor több utcán keresztül futottak, bizonyos távolságonként álltak a trénerek vagy elbújva, vagy statisztának öltözve. Öt-hét nagyon jól betanított eb ment elől, ők húzták a falkát. Meg kellett tanítanunk nekik, hogy ne rivalizáljanak egymással, és ne verekedjenek össze.

A 2019-ben megjelent amerikai akcióthrillerben, a Prédában is dolgozott, amelyben egy óriási aligátor szedi áldozatait egy vízzel elárasztott házban. Itt mi volt a feladata?

A filmet Szerbiában forgattuk egy medencében. Az aligátort meganimálták, nekünk a kutyákat kellett felkészítenünk, akik a színészekkel dolgoztak. Három egyforma keverék kutyára volt szükség, és rengeteg vizes jelenetet gyakoroltunk velük. A Tiszán és egy kutyauszodában készítettük fel őket. Előtte nem volt hasonló feladatunk, a kutyákkal korábban főleg szárazföldi feladatokat hajtottunk végre, de a Prédában úszniuk kellett, és menekülniük az aligátor elől. A színészek a szerepüknek megfelelően sokszor hangosan kiabáltak, amit az állatok nem értettek. Azt is meg kellett tanítani a kutyáknak, hogy elvonatkoztassanak ettől, és ugyanúgy csinálják a feladatukat. Egy hatalmas szélgép mellett kellett dolgoznunk, ami miatt sokszor nem hallották a hangunkat az állatok, így kézjelekkel irányítottuk őket a vízből.

Volt olyan feladat, amelyet nem vállalt, mert úgy érezte, hogy nem biztonságos az állat számára?

Sajnos volt. Nem hajtunk végre olyan feladatot, amely az állatnak fájdalmat okoz. Az Egyesült Államokban az olyan állatvédő szervezetek, mint például az AHA (American Humane Association), ellenőrzik az A-kategóriás filmek forgatását, amelyekben állatok is szerepelnek. Ha azt látják, hogy az állat veszélybe kerülhet, akkor leállíttathatják a forgatást. Csak akkor lehet kiírni egy film végén, hogy a forgatás alatt nem esett bántódása egy állatnak sem, ha ezt az állatvédő szervezet igazolja. Ha nem sikerül igazolni, akkor a forgalmazók, tévécsatornák nem fogják megvenni a filmet, és rengeteg pénzt bukik a produkció. A Fehér éjszakákban (Midsommar) a rendező, Ari Aster, egy olyan jelenetet képzelt el, amelyben az állatokat egy rituális szertartás keretében hevederek segítségével felhúzzák egy fára. Jeleztem neki, hogy ezt nem tudjuk megoldani, mert komoly stresszt jelent az állatoknak. Csalódott volt, de kitaláltam egy másik megoldást, amely tetszett neki.

Ha nem tudunk megegyezni a rendezővel, akkor részünkről vége a forgatásnak, és hazajövünk.

Nincs az a pénz vagy rendezői kérés, amiért veszélyeztetnénk egyetlen állatot is.

Sok itthon készülő nemzetközi filmen dolgozik. Nem fordult meg a fejében, hogy az Egyesült Államokba költözzön?

Nem, mert nagyon szeretem a hazámat. Ezen kívül az Egyesült Államokban rengeteg állattréner cég működik, és alig jutnak munkához, mert egymás elől veszik el azt. Számomra bőven elég az európai piac.

Hogyan tud bekerülni ebbe a szakmába egy fiatal? Van utánpótlás a filmes állatkoordinátor munkában?

Egy fiatal számára az lehet a járható út, ha elszegődik egy olyan csapathoz, amely külföldi filmeken is dolgozik, és végigjárja a ranglétrát. Kezdetben valószínűleg az állat gondozása, etetése lesz a feladata, majd eljuthat odáig, hogy tréningezni is tudja. Ez azért előnyös, mert megismeri az állat igényeit és viselkedését is. Szoktak jönni hozzánk a Gödöllői Kutyasport Központba érdeklődők, akik ezzel szeretnének foglalkozni. Hosszú és nehéz az út, de nagyon szép munka.

Mit szeret legjobban ebben a szakmában?

Azt, hogy nincs két egyforma nap. Újabb és újabb kihívások jönnek, én pedig sikerorientált ember vagyok. Kutyaiskolát vezetek, és sokáig versenyeztem is mint kutyakiképző. Egy kutyát felkészíteni egy versenyre három-négy év, és sok tényezőtől függ, hogy milyen eredményt ér el az állat.

A filmszakmában már a tanítás is sikerélményt okoz, majd az is, amikor a forgatáson az állat végre tudja hajtani a feladatot, amelyet a rendező kért, végül az is örömmel tölt el, amikor látom a végeredményt a vásznon.

A mai napig lenyűgöz a tanítás öröme, hogy két különböző faj között létrejön egy együttműködő kommunikáció. Nem is szeretnék mással foglalkozni.

Mennyire kapják meg a figyelmet és szakmai elismerést a filmszakmán belül az állatkoordinátorok és trénerek?

Reméljük, hogy előbb-utóbb eljut odáig a világ, hogy az állatkoordinátor szakma a különböző fesztiválokon is megkapja a neki járó elismerést. Ahogy a forgatókönyvírót és a fodrászt is díjazzák, úgy az állatokkal foglalkozó szakembereket is kellene. Örülnénk, ha egy Oscar-díj-átadón megemlítenék az állatkoordinátorokat és állattrénereket is.

Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató sorozatban:

„Jobb a helyszínen, élesben éleset húzni!” – Interjú Kisteleki Márton focus pullerrel

„Mindig kitéptem a Pesti Estből a filmplakátokat, annyira magukkal ragadtak” – Interjú Sós Zoltán filmes plakátművésszel

„A legfőbb feladat, hogy segítsük a nézőt saját vizuális dramaturgiai eszközeinkkel” – Interjú Kovács László coloristtal

Beszereznek bármit, ami gurul, úszik vagy repül egy filmben – Interjú Bánó Péter játszóautó-koordinátorral

„A tehetség itt mindössze tíz százalékot számít, a többi kemény meló” – Interjú Fritz Zoltán art directorral

„Ha mással foglalkozom épp, ez akkor is az identitásom meghatározó része” – Interjú Muhi Zsófiával a casting director szakmáról

„Az embernek mindig megdobban a szíve, amikor egy film új kihívások elé állítja” – Interjú Benyó Zoltán VFX-supervisorral

„Nehéz meggyőzni egy ismeretlent, hogy beengedjen fotózni a lakásába” – Interjú Bakos Gergő helyszínkeresővel

„Az én feladatom, hogy megszülessen a döntés a néző fejében, és beüljön a moziba” – Interjú Bedő Barna trailerkészítővel

„Mindig véresen komolyan veszem, hogy a lépésekkel karaktert adjak a színészeknek” – Interjú Győri Balázs zörejművésszel

„Mindenkire egyformán oda kell figyelnem, hogy a gépezet működni tudjon” – Interjú Nemes-Jeles Veronikával

Filmes szakemberek a tűzvonalban – Interjú Gonda Zsolt fegyvermesterrel

„A zenének minden esetben a képet és a narratívát kell kiszolgálnia” – Interjú Kalotás Csaba zeneszerzővel

„A vágó füle, szeme és szája vagyok” – Interjú Szigeti Krisztina naplóvezetővel

„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

„Amikor azt mondják, »Tessék!«, minden megszűnik létezni, csak a feladatra figyelsz” – Interjú Piroch Gáborral a kaszkadőrszakmáról

„A hangok titkos élete” – Interjú Zányi Tamás hangmesterrel

„A standfotós egy mázlista outsider” – Interjú Szabó Adrienn standfotóssal

„Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – Interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

„Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – Interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

Hivatásos veszélykeresők – interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

„Ez a szakma nem adja könnyen magát” – Interjú Lemhényi Réka vágóval

„Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” – Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

„Képek használati utasítás nélkül” – Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

„A színpad mindennek az alfája és ómegája” – Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról