Hollywoodi gyorstalpaló – Lichter Péter: Az amerikai film rövid története

A kísérleti filmes rendezőként is ismert Lichter Péter gyakorlati munkássága több szempontból is párhuzamba hozható filmesztétai karrierjével. A láthatatlan birodalom és az Utazás a lehetetlenbe című monográfiák például tematikusan kapcsolják össze a két tevékenységét, hiszen tudományos vizsgálódásaik tárgyául az absztrakt filmek elemzése, illetve az avantgárd formák tudományos-fantasztikus műfajra gyakorolt hatása szolgálnak. További csatlakozási pontot jelentenek a mozgóképes alkotásokban és az ismeretterjesztő írásokban egyaránt megjelenő filmtörténeti motívumok. Az Üres lovak, a Barokk Femina vagy A titokzatos stylesi eset archív anyagok kollázsából felépített művei ráadásul az olyan – jobbára szubjektív szempontrendszer szerint szerkesztett – kötetek mintájára foglalják magukba a felhasznált filmpéldákat, mint a szerző 52 kultfilm, 52 humoros film vagy 52 hátborzongató film című tematikus, illetve műfaji válogatásai.

Lichter Péter legújabb munkája, Az amerikai film rövid története a korábbi „listázó könyvek” sorozatát folytatva szintén konkrét filmpéldák alapján osztja fel fejezeteit.

A szerző ezúttal harminc filmtörténetileg meghatározó alkotást emel ki, melyeket időrendi sorrendben tár az olvasók elé az 1916-ban bemutatott Türelmetlenségtől egészen a 2008-as A sötét lovagig.

A hollywoodi kánon feltérképezése érdekében ugyanakkor az egyes esettanulmányokon kívül számos egyéb mozgóképes klasszikus is szóba kerül. A szelekció nyomán mindazonáltal jogosan vetődhetnek fel a kérdések, hogy bizonyos műfajok (mint a musical, road movie, fantasy), jelentős szerzők (például Sam Peckinpah, Martin Scorsese, Joel és Ethan Coen, és mások) vagy nagy hatású filmklasszikusok (akár az Ének az esőben, a Szelíd motorosok vagy a Csillagok háborúja) miért nincsenek reprezentálva a gyűjtés során. Ezekre azonban már a rövid bevezető fejezetből megtudhatjuk a választ.

A rendhagyó szerkesztési elv és az időnként már-már regényes stílus annak köszönhető, hogy a kötet más történetírásokhoz képest sokkal nagyobb mértékben hagyatkozik a szerző saját ízlésére, miközben a filmek történeti pozícióból való vizsgálhatóságának tulajdonít fontos szerepet. Az amerikai film rövid története az objektivitásra törekvő tudományos munkáknál személyesebb hangvételű ismeretterjesztő mű, mely vállaltan utasítja el a szigorú tárgyilagosság igényét, és közvetlenebb hangon kíván szólni olvasóihoz. Az időnként egyes szám első személyben megfogalmazott mondatokon, illetve néhány elszórt önéletrajzi megjegyzésen, értékítéleten vagy kiszóláson túl azonban a szöveg valóban leginkább a komoly háttértudással rendelkező, tapasztalt szakíró művének érződik. Ennek ellenére a teljes amerikai filmtörténet néhány rövid fejezetbe zsúfolásának gyakorlata során számos módszertani nehézség vetül fel, melyekre a különböző szerzők már a filmtörténetírás korábbi szakaszaiban is eltérő megoldásokkal szolgáltak.

A filmtörténetírás sajátosságai

Már a némafilmek korszakában is jelentek meg korai filmtörténeti összefoglalások. A francia Georges-Michael Coissac és Léon Moussinac mellett különösen a gyártási tapasztalatokkal is rendelkező amerikai Terry Ramsaye írásai emelhetőek ki, melyek az 1920-as évek közepén mindössze pár évtizeddel követték a mozgókép megszületését. Ezek a kötetek azonban még elsősorban a médium sajátosságainak kanonizálására és a technikai eszközök fejlődésének dokumentálására vállalkoztak. Ugyanakkor a konkrét filmek mellett az azokat készítő iparosok, rendezők, színészek és különböző gyártási egységek bemutatása szintén fontos szerephez jutott bennük. Az intézménytörténeti szempontból meghatározott felfogásokat azonban idővel az artisztikus kifejezőeszközöket kiemelő kritikusi szemlélet váltotta fel. A második világháború után megjelenő filmtörténetek már jellemzően egyidejűleg vizsgálták az ipari, művészi és kulturális kontextusokat. Az olyan szerzők, mint Georges Sadoul ráadásul elsők között alkalmazták filmes nézőpontból a történetírás bevett elméleti kereteit, valamint a különböző források használatának módszerét is meghatározták, miközben társadalmi perspektívából értelmezték a leírt folyamatokat.

A hatvanas évektől azonban jellemzően az elméleti irányzatok erősödtek meg, melyek a filmes realizmus, szerzőiség, valamint szemiotika kérdéseivel vagy reprezentációs és pszichológiai olvasatokkal foglalkoztak.

Az egyetemes áttekintések célkitűzésének helyét pedig idővel a fókuszáltabb, egy-egy kiemelt műfajra vagy korszakra szorítkozó leírások kísérletei vették át. Ezzel összhangban leginkább konkrét országok filmművészetének nemzeti kontextusában íródott történeti munkák, illetve kiemelkedő alkotókkal foglalkozó monográfiák születtek. Egy átfogó műnek – mint az Ulrich Gregor és Enno Patalas szerzőpároshoz köthető A film világtörténete – nemcsak a kulturálisan is sokszínű filmipar széles körű feltérképezésével kellett megbirkóznia, de az olyan külső jelenségek befolyását sem hagyhatta figyelmen kívül, mint a területenként és időben is folyamatosan változó társadalmi, gazdasági és politikai tényezők.

A későbbi évtizedekben a televízió elterjedésének és a videónak köszönhetően a széles közönség számára egyre könnyebben hozzáférhető filmek gyarapodó száma, valamint a filmes egyetemek és képzések bővülése miatt újfent megnőtt az igény az útmutatóként szolgáló történetírás iránt. A témában készült máig legnagyobb hatású kiadvány a magyarul is megjelent A film története. Kristin Thompson és David Bordwell közös munkája egyetlen univerzális módszer alkalmazása helyett összefüggő eseményláncok együttes történeteként tekint a filmtörténetre. A szerzők a médium változását befolyásoló hatásokat kutatják, hogy a különböző gyártási, esztétikai és technikai újítások kölcsönhatásainak tükrében reflektáljanak a film formanyelvének változására. A kiemelkedő alkotók és művek köré szerveződő kutatások helyett a normaadó, általános mintákat térképezték fel a széles körű tendenciák vizsgálata érdekében.

Lichter Péter filmtörténete

Lichter Péter írt már alkotói életműveket szerzői szempontból elemző monográfiákat (Steven Spielberg filmjei, A hollywoodi alakváltó), melyek során egy-egy rendezői karrierút állomásain vezette végig olvasóit az egymást követő filmelemzéseken keresztül. Továbbá a Kránicz Bencével közösen jegyzett, az interaktív kalandregények stílusában szerkesztett Kalandos filmtörténet rendhagyó felépítésű kötetében az egyetemes filmkultúra összefüggéseinek játékos feltérképezésével szintén kísérletezett. Az amerikai film rövid története ezekhez a kiadványokhoz képest sokkal inkább a szerző egyetemi oktatóként szerzett tapasztalatait tükrözi, és egy laikusoknak is könnyen elsajátítható, bevezető jellegű filmtörténeti kurzus mintájára épül fel. A fejezetek jellemzően a tágabb társadalmi vagy kulturális kontextus jellemzésével kezdődnek, majd ezen tapasztalatok tükrében ismertetnek meg egy-egy specifikus filmes jelenséggel, hogy végül az adott rész címében is jelölt, kiválasztott filmpélda elemzésének segítségével nyomatékosítsák a leírtakat.

Az amerikai film rövid története tehát a tartalomjegyzéke alapján feltételezhető filmelemzések sorozatán túl az alapvető történeti kontextusok vázlatos kollekcióját is kínálja.

Az egyes filmek bemutatásával együtt olvasható ki belőle az amerikai filmipart befolyásoló szociokulturális és társadalomtörténeti tényezők hatása.

Körültekintően veszi számba a nagy gazdasági világválság, a második világháború, a vietnámi háború vagy éppen a nyolcvanas évek reagani kormányzásának relevanciáját, ahogy a hollywoodi intézménytörténet alakulását ugyancsak részletezi a filmművészet kezdeti fejlődésétől a hangosfilmre váltáson, később pedig a cenzúra kialakulásán és a stúdiórendszer stratégiáin keresztül a médiakonglomerátumok, majd a független gyártók térnyeréséig. A szerző ráadásul a Bordwell–Thompson-szerzőpárosnál tapasztalt módszerhez hasonlóan mindezt a médium esztétikai változásainak tükrében teszi.

A kötet mindazonáltal a filmes elbeszélés fejlődésének bemutatásán túl részleges műfajtörténetként is szolgál, többek között a burleszk (Aranyláz), a screwball vígjáték (Philadelphiai történet), a horror (Frankenstein), a western (Hatosfogat), a gengszterfilm (A sebhelyesarcú), a film noir (Gyilkos vagyok), a thriller (Hátsó ablak), a melodráma (Amit megenged az ég) vagy a sci-fi (2001: Űrodüsszeia) zsáner jellegzetességeinek egy-egy filmpéldán való bemutatásán keresztül. Ugyanakkor az olyan jelentős alkotók, mint Orson Welles, Alfred Hitchcock vagy Stanley Kubrick rendezőportréjához kapcsolódva a szerzőiség kérdése is szóba kerül, de a sztárkultusz és a színjátszás módszerének alakulása szintén felvetődik a stúdiók szerződéses csillagai (Katharine Hepburn), illetve a method acting teljes beleéléssel alakító művészei (Marlon Brando) kapcsán.

Lichter Péter tehát különböző mértékben, de egyaránt számításba veszi az átfogóbb, társadalmi jelenségeket, valamint a konkrétabb, alkotói személyiségek felőli megközelítéseket az eltérő fejezetekben.

Már ez is mutatja, hogy a kötetnek nincs egy kizárólagos módszertana, hanem az egységes történetírás helyett a szerző a több, párhuzamos filmtörténet elvét követi. Így a kötet hiába szól kifejezetten az amerikai filmművészetről, a kulturális sajátosságok kihangsúlyozásának hiányában nem válik teljes értékű nemzeti filmtörténetté. Nézőpontja sokkal inkább a globális filmipar egy – számos helyen további kiegészítésre szoruló – kiemelt fragmentumának perspektívájába helyezi az olvasót. Az amerikai film rövid története a korszakokra osztott vagy összefoglaló jellegű tagolás helyett tehát elsősorban önállóan olvasható esszék gyűjteményét kínálja. Mivel a vizsgálódás tényezői részenként változnak az adott filmpéldákhoz leginkább illő kontextusok szem előtt tartásával, a szöveg kifejezetten sokszínűvé és olvasmányossá válik, a végeredmény mégis kevésbé érződik átfogónak. A filmtörténet folyamatos elbeszélését rendszeresen szakítják meg az esettanulmány jellegű fejezetek saját narratívái, az elmúlt másfél évtized történéseire pedig kizárólag a záróbekezdés rövid kitekintésében utal a szöveg, ahogy az amerikai animáció és dokumentumfilm teljes története is mindössze egy-egy kiemelt példában kerül említésre.

Az egyedi szerkesztési elv kapcsán felmerülő problémáktól függetlenül beteljesül azonban a kötet célkitűzése, azaz, hogy a laikus olvasóknak szánt bevezetésül szolgáljon az amerikai filmtörténet megismeréséhez, illetve segítse egy-egy alkotás elhelyezését az adott kontextusokban, ezáltal ki is emelve annak jelentőségét. Így Lichter Péter filmtörténete nemcsak a filmes egyetemek hallgatóinak szolgálhat sorvezetőként, hanem a filmrajongók szélesebb közönségét egyaránt megszólítja hiánypótló, ismeretterjesztő attitűdjével.